A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Délvidék. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Délvidék. Összes bejegyzés megjelenítése
Szabadságot Székelyföldnek! És a többi megszállt magyar területnek is! Ne a magyarokat megvetők, gyűlölők, az ő elpusztításukra, beolvasztásukra törők uralkodjanak rajtuk és szabják meg, hogy mit lehet! Köszönjük a támogatását.
Vö. - katt rá!: Fekete március s a marosvásárhelyi pogrom
És a többi megszállt magyar területét is!
S Erdély önállóságát, függetlenségét is!
Nem sok kell a boldogsághoz. De ha a lelkiismeret hiányzik, biztos a siker - legalábbis rövidtávon, a mai körülmények közt.
Jogszerűen tömeggyilkos üzlet
Egy kérdés, s a válasz rá:
- Ha az emberek túlélése kerül veszélybe, megváltozik a dolgok menete?
- Csak akkor, ha maguk tesznek valamit. Ha a hatalom a nemzetek fölötti befektetők kezében marad, az emberek egyszerűen meghalnak. Szervezkedj!
Noam Chomsky
Valóságtól elszakadt. - Jó reggelt, magyarok!
e Kelley Leigh fényképe
e + nem t'om kié, de azt jelenti: csere-bere, mindenem od'adtam, mer' szeretek, úgyhogy... no +' 1x!
+
gyógyítsd a tudatlanságot kérdezéssel (- amíg el nem hallgattatnak)!
gyógyítsd a tudatlanságot kérdezéssel (- amíg el nem hallgattatnak)!
letiltották Labvakar T.S.S. filmjét
könyörgés
hívlak mélységből kiáltok
feléd emelem arcomat két szememet
nézz Uram énrám nézz a
hitetlenre aki megtagadott s ha
nem vagy nézzen a hiányod
nézze a verem mélyét amelybe
alázuhantunk amelybe alávettettünk
ahol nem szaporítod a népet de hagyod elveszni
a beszélni tanulókat a dadogókat
a tétova nyelvűeket
hogy szégyenünkben orcánkat
porba temetjük sárba temetjük
sárral tömjük be szánk nyílását
fogunk közé követ ütünk hogy
nyögésünk ne lobbanjon fel
hozzád uram és én most mégis
szóra nyitom cserepes ajkamat s
összefogom ötfelé hasadt testem
fájdalmát és feléd kiáltok jöjj
segíts meg hozd pajzsodat
s védj meg bennünket a csúfolók
ellenében mert megülték
mint a sáskák a kövér
mezőket megülik
és a vizek is megzavarodtak
eliszaposodtak
és elapadtak a forrásaink
terméketlenné lettek a
csordák és az asszonyok méhében
nem nyitogatja virágait a jövő
uram ha nem vagy is szólítalak
mert a mi szívünk már nem
fordulhat más utak más
mezők felé mert más utak és
más mezők nincsenek is már
mielőttünk sokféle népek
közé keveredtünk és nem
újultak meg bennünk
ezer esztendők során lassan
felmorzsolódunk mint a homokkő
keményebb kövekhez ütődve
ezt lásd és vedd számba te
aki nem vagy s akihez mégis
szólok mert rajtad kívül
nincs akit hívjak segíts
rajtunk te semmi te nincs te hiány
add a kezünket a magunk
kezébe hogy egymás melegétől
fölserkenjünk hogy ne külön
lépjünk a tétovaság árnyai alatt
de egy irányba mozduljunk
föl e medence mélyéből arcunkat
minden népek arcával
egy magasságba emelni
Gál Sándor
a politikai határokat lassan nyelvivé változtatják:
"Magyar vidékek" - nehány kép
/a Panoramióról - rákattal nagyít6ók
Sár/hatvanpuszta Nagyboldogasszony-temploma -Bogárd /Fejér, a 63-as úttól nyugatra - Cece s Fehérvár közt
Sár/hatvanpuszta Nagyboldogasszony-temploma -Bogárd /Fejér, a 63-as úttól nyugatra - Cece s Fehérvár közt
ahol má' csak 1 romház maradt - Kápolnapuszta /Gánt
- Mór, Csókakő, Csákvár s Oroszlány közt) s a temetője
/- katt a kékülő szavakra!
- Mór, Csókakő, Csákvár s Oroszlány közt) s a temetője
/- katt a kékülő szavakra!
Pécsvárad s Kakasd, Szekszárd, Baja, Bátaszék s Dombó-, Kaposvár közt
a háttérben a Mecsek nyúlványai
Zalaújvár /Porboszlóháza - Festetics-kastély /Muraköz, Csáktornya - Kisszabadka s Béla közt
a háttérben a Mecsek nyúlványai
Illyés Kháron ladikjánának szőlőjeleneti
csak pihentek olvassák - flagmagaz - Bayer szab, felvid - Bogár vég, Csurk - zsigeri zsidgyűlölet
Trianon-emléknap - a föltámadás reményében
© Manfred Weis: Szelíd szépség /Sanfte Schönheit
társ, gyerek,
akiért érdemes
helytállni - befejezni
ezt az oldalt, könyvet,
szerelmet, verset,
küzdelmet, életet./?
...
mert egyre inkább foglalkoztatotta gondolat hogy mily fölösleges
és nevetséges az igyekezet
"megörökítésemre" s hogy csupán
a vízcsobogást azt volt érdemes
fölvenni (bár azt meg vajon minek
hiszen amúgy is örökkévaló)
Csorba Győző: Portréfilm, '83
Kétszer nem ...
...
Két folyó zuhog egymáson tova
a sötétségen át a feledésbe.
Egyik a csillagos éjszaka.
Másik a vizek esése.
Fönt árad, apad az alaktalan -
lent a partokon avar susogása.
Vajon arcod, a lassan eltűnő
melyik lényednek mása?
Vajon képedet, az elsüllyedőt
melyik anyag tartja meg a világban?
A kettős lét átbukik önmagán
hullám hullámba zártan.
Mint hajnalban a csillag, eltűnik
az áttetsző időben csillogásod.
De ujjászüli létezésemet
napról napra hiányod.
...
Beney Zsuzsa: Csillog, de eltűnik, '83
Mind e véletlen balesetek /All these accidents, that happen,
egy dolog miatt vannak, mindennek /follow the dot, coincidence
ne szólj, érzem /You don't have to speak, I feel
A tájakhoz érzelmek kötnek, belőlük állok én /Emotional landscapes, they puzzle me
a megoldandó rejtvény /then the riddle gets solved
rakj össze e rendkívüli állapotba /You push me up to this state of emergency
mi gyönyörű ez a helyzet, /how beautiful to be, state of emergency
amiben lenni szeretek /is where I want to be
Senki más, te látod /All that no-one sees, You see
hogy fáj belül minden ideg /what's inside of me every nerve that hurts,
Te enyhíted a belső mélységet /You heal deep inside of me, oh
You don't have to speak, I feel
- össze-vissza /Emotional landscapes, they puzzle me - confuse
then the riddle gets solved
and you push me up to this state of emergency
how beautiful to be, state of emergency
is where I want to be, state of emergency
how beautiful to be
Ane Brun - Björk Jógája
vót itt, mit közbe letiltának?
nélküled /gyűlölöm a szerelmet
Stanley Kubrick fotója
...
Uram, ne békíts meg engem
se holtomban, se éltemben.
Ne szelídíts kormos hóval:
ravatalán a lotyóval.
...
A MINDENSÉG MAGYARUL
...
Szécsi Margit: Piros kabátban
...
az apokalipszis lovasai nem csapják be az embereket,
csak a tündér-bugyogós kurvák, stricik
finomkodnak sértődékenyen...
...
"Öljön meg a kisasszony engem ma éjszaka,
olyan jó lenne végre megnyugodni!
Vagy vállalja valamelyitek a munkát őhelyette!"
Nem leszek házi kanmajom, inkább bohóc,
gyönyörűségére a szűzi asszonyoknak,
hiszen ördög érinti meg a csípőjüket,
ördög nézi mellüket meg magának -
és az ördög-bohóc már mindent messze taszít.
Akár sír, akár kacag, akár töri és zúzza a fényt,
közömbös, a be nem érkezett adó hiányával
viaskodik, a semmivel. A semmi határtalan
...
...
A döntés-kényszerek zabálják föl az én erőmet.
...
...
Nem a megvalósulás ez az élet,
csak szándék, csak a törekvés
...
Dédelgess, amíg lehet, mert kiszárad
a te kedveskedésben buzgó ágad.
...
A döntés-kényszerek zabálják föl az én erőmet.
...
...
Nem a megvalósulás ez az élet,
csak szándék, csak a törekvés
...
Dédelgess, amíg lehet, mert kiszárad
a te kedveskedésben buzgó ágad.
Kívánatos, vágyott dolgok
Go placidly amid the noise and haste, and remember what peace there may be in silence. As far as possible without surrender be on good terms with all persons. Speak your truth quietly and clearly; and listen to others, even the dull and the ignorant; they too have their story. Avoid loud and aggressive persons, they are vexations to the spirit. If you compare yourself with others, you may become vain and bitter; for always there will be greater and lesser persons than yourself. Enjoy your achievements as well as your plans. Keep interested in your own career, however humble; it is a real possession in the changing fortunes of time. Exercise caution in your business affairs; for the world is full of trickery. But let this not blind you to what virtue there is; many persons strive for high ideals; and everywhere life is full of heroism. Be yourself. Especially, do not feign affection. Neither be cynical about love; for in the face of all aridity and disenchantment it is as perennial as the grass. Take kindly the counsel of the years, gracefully surrendering the things of youth. Nurture strength of spirit to shield you in sudden misfortune. But do not distress yourself with dark imaginings. Many fears are born of fatigue and loneliness. Beyond a wholesome discipline, be gentle with yourself. You are a child of the universe, no less than the trees and the stars; you have a right to be here. And whether or not it is clear to you, no doubt the universe is unfolding as it should. Therefore be at peace with God, whatever you conceive Him to be, and whatever your labors and aspirations, in the noisy confusion of life keep peace with your soul. With all its sham, drudgery, and broken dreams, it is still a beautiful world. Be cheerful /careful. Strive to be happy. |
Járj békével a lárma és törtetés közepett,
emlékezz rá: megnyugvást jelent a csend.
Légy jóban mindenkivel -
lemondás nélkül, amennyire lehet.
Higgadtan és világosan mondd el, amiről meg vagy
győződve, és hallgass meg másokat,
még az unalmasokat és tudatlanokat is -
nekik is megvan a történetük.
Kerüld a zajos és erőszakos embereket,
csak bosszúságot okoznak.
Hiúság és keserűség forrása,
ha másokkal veted össze magad,
mert mindig lesznek nagyobbak és gyengébbek is tőled -
örülj a saját eredményeidnek
és a terveidnek is.
forgandó a szerencse, változnak az idők.Tartsd szem előtt az előmeneteled, bármi szerény, Légy óvatos, mert sok hamisság van az emberi dolgokban, de ne maradj vak az erények iránt, sokan törekszenek szép eszmények megvalósítására, s teli van az élet hősi tettekkel. Légy önmagad, s ami a legfontosabb: ne színleld érzelmeid. Ne nézd le gúnyosan azt, aki szeret, mert a kiégettséggel és a csalódással szemben elpusztíthatlan, mint a gyom. Fogadd megértőn, amit a múló évek súgnak, az ifjúkor dolgain könnyedén kell túladni. Erősítsd szellemed, pajzsod az majd a rádszakadó szerencsétlenségekben, és ne táplálj sötét képzelmeket. Fáradtság és magány szüli a félelmeket. Az egészséges fegyelem mellett légy elnéző önmagad iránt. A mindenség gyermeke vagy, ugyanúgy mint a fák és a csillagok, számodra is van hely itt. Hiszed vagy sem, minden úgy történik, ahogyan annak történnie kell. Akárhogy vélekedsz is Róla, zokszó nélkül, béketűrőn fogadd, amit rádmér Urad, és bármit teszel és bármire vágysz, az élet zajos zűrzavarában őrizzed meg benső békédet. Minden csalás, lélekölő robot és összetört álom ellenére egy még mindig szép világ ez, légy hát derűs (és gondos), és törekedj a boldogságra. |
Hagyaték
/az észak-görög Chalkidiki félszigetén
És benne mi. Nézd ezt a fűszálat! Minden
évben újra kihajt - hacsak ki nem tépik
tövestől. És ezt a követ, amely táplálja,
ahogy kopik. És hogy mindezt láthatjuk,
a napfényt. S a láthatatlan erőt, ami mindennek
kiméri helyét. Nemsokára én is hosszú útra
megyek, ahonnan már nem térhetek vissza.
De te egyszer majd eljössz utánam, és újra
együtt leszük. Viseld hát gondját, őrizd,
vigyázd ezt csodálatos világot, hogy majd
egyszer te is továbbadhasd egy kisfiúnak.
Kicsi hugom! Ha elérsz oda,
ahova futsz, és ott
semmit nem találsz, derülj
a tréfán, s keress tovább.
Hisz tudod, hogy csak játék..
My little sister! If you get
where you're running to, and you
find nothing there, laugh:
it's a joke, but search further.
Since you know that's only game.
where you're running to, and you
find nothing there, laugh:
it's a joke, but search further.
Since you know that's only game.
Z podziękowaniem.
"Deus nobis haec otia fecit
/Isten teremté nekünk e békét"
Vergilius: Eclogae I, 6
Gyönge már az én szemem, fáj látni,
ahogy minden nemzedéknek végig
kell járni ugyanazokat a tévutakat,
hogy meg kell tanulni ismét mindent,
és mégis minden hibát újra meg újra
elkövetnek; ahogy az erejére büszke
ifjú erő nevet csak a vénség szelíd
szaván, és fut, fut a boldognak hitt
kárhozatba. Te tudod, Uram, milyen
nehéz, hisz annyiszor láttad. Kérlek,
ne akard, hogy én is. Hisz én csak egy
fáradt öreg vagyok. Takard el hát
tekintetem, add békédben pihennem,
és legyél áldott az örök nyugalomért.
Mednyánszky László: Öreg csavargó
/Hajléktalan, 188o
barbari - az idegen - Der Fremde
| a hit világából jött. a hitéből, amiért élni érdemes. abban a hitben jött el, hogy minden ember egyenlő Isten előtt a gyerekkora hitével érkezett. abban a hitben, hogy a jót meg kell tenni, a rosszat pedig abba kell hagyni de olyan világba érkezett, ahol idegen bölcsek, idegen próféták, modern emberek új hite dívik azzal a hittel állt be a sorba, hogy jót tegyen. ám el akarták venni a hitét, a gyerekkor hitét ő azonban ragaszkodott hozzá. már csak az, a hite maradt meg, a gyerekkoráé hová legyen? merre menjen? a régi hazába, ami nincs már? az új világba, amelyiknek ő, s amely neki annyira idegen? Quo vadis, barbare? | Er kam aus einer Welt des Glaubens, des Glaubens an das, was das Leben lebenswert macht. Er kam im Glauben, im Glauben daran, daß alle Menschen gleich sind vor Gott. Er kam im Glauben seiner Kindheit, im Glauben Gutes zu tun, und Böses zu unterlassen. Doch er kam in eine Welt des neuen Glaubens an fremde Philosophen an fremde Propheten an den neuen Menschen. Er schloß sich an im Glauben, etwas Gutes zu tun. Da wollte man ihm den Glauben nehmen, den Glauben seiner Kindheit. Doch daran hielt er fest: das einzige, was ihm blieb, war seine Glaube, der Glaube seiner Kindheit. Wohin soll er gehen? In die alte Heimat, die es nicht mehr gibt? Wo soll er bleiben? In der neuen Welt, die ihm und für die er so fremd? Quo vadis, Fremder? |
ford. sat.
a fönti kissé giccses kép a kikapart, elvétetett, abortált magzatokról készült sok szörnyű fotó helyett áll
Botrány
A vallást el kell veszíteni. Korlátozza Istent.
1 megjegyzés:
- +++ Jó gondolat. Ha nem vallja, hiszi senki, abszolút szabad lesz - akár a vallástalan, hitetlen ember. Hajrá, töröljük el az efféle korlátozásokat! /Mellesleg én nem hiszem, hogy ily piszlicsáré emberi dolgok korlátozhatják üt. De benne vagyok mindenfajta elveszejtésbe, csak jól jövedelmezzen!
- stb.
Cím nélkül (haiku)
Mért jobb, ha téged
gyűlölnek, s te nem gyűlölsz?
Igaz maradhatsz.
/Az összefüggést lásd alább.
/A glossza szerzője, a "satnya dicsfény" nevű kollégám - s tán barátom is, legalábbis remélem,
hogy ha gyűjtőtáborba hurcolnának, nem fordulna el -,
nem (az) ökonómus, viszonylag toleráns a magyarok felé, bár a pánszláv Vajáni leszármazottja,
s apja Milos - tán érte magyarul, a fiától kaptam tőle 1 Babits-verskötetet -
a szintén magyarellenes Klementis oldalán résztvett a párizsi békediktátum létrehozásán,
ami mint ismeretes 3 faluval kiszélesíté a pozsonyi hídfőt is a fővárost az ellenségtől védendő.
hogy ha gyűjtőtáborba hurcolnának, nem fordulna el -,
nem (az) ökonómus, viszonylag toleráns a magyarok felé, bár a pánszláv Vajáni leszármazottja,
s apja Milos - tán érte magyarul, a fiától kaptam tőle 1 Babits-verskötetet -
a szintén magyarellenes Klementis oldalán résztvett a párizsi békediktátum létrehozásán,
ami mint ismeretes 3 faluval kiszélesíté a pozsonyi hídfőt is a fővárost az ellenségtől védendő.
S. K. béjárá a fél Eurázsiát, ismeretterjesztő útirajzokat ír s élénken érdeklőde a nemzeti pártok s rendezvények iránt.
"Az érdekcsoporttal való azonosulás az első és utolsó szó, amely megnyitja és bezárja a szellemi kíváncsiság kapuját. Amint kijelentem, hogy fekete, spanyol-amerikai, nő, homoszexuális vagyok, nincs többé szükségem arra, hogy megfogalmazzam a véleményem. /Identifikace se zájmovou skupinou je první a poslední slovo, jež otevírá a zavírá bránu duchovní zvědavosti. Jakmile vyhlásím, že jsem černý, hispano-americký, žena, homosexuál, více nepotřebuji, abych zformuloval svůj názor." - Todd Gitlin
id. Ter. Turner: antropológia s a multikult, in Osir 97, 113, vö. Egedy Gergely: Konzervativizm az ezredfordulón, M Szemle Kk 1, 224 /329 E 19, jogos paródia, história stb.
Vincze Zsigmond s Kulinyi Ernő nácik által tiltott betétdala a Hamburgi menyasszonyból, eredetileg Kalmár Pál danolá
Bradean-Ebinger Nelu /* 52, Arad: r verlorene Sohn /tékozló fiú
Auf r Strasse nach Nirgendwo /Az utcán Sehova fele
heulen Hunde /vonítnak a kutyák,
im frohne Bunde /de a falka vidám.
Auf r Strasse nach Nirgendwo /Az utcán Sehova fele
heilt e Wunde /gyógyul a seb,
wird's mir Kunde: /valamit ez is jelent:
Auf r Strasse nach Irgendwo. /Az utcán Valahova-fele.
Auf dem Weg nach Haus. /Úton haza-fele.
ford. sat.
Forrás /Quelle: Egy közép-európai e vallomási /Bekentnisse 1es Mitteleuropäers, Masszi, Bp 1
"Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország"
Donau-Sprachbund - s jahrhundertlange Zusammenleben führte zu solchen strukturellen Affinitäten wie Erstsilbenbetonung, Quantitäskorrelation r Vokale, geringe Rolle der Diphtonge in r literarischen Norm, Liaison, Existenz des Konsonanaten h, reine, nicht reduzierte Artikulation r unbetonten Vokale, Stimmlosigkeit r Konsonanten am Wortende, im Auslaut, stark synthetisch Strukturen mit vielen Suffixen, entwickeltes Verbalpräfixsystem, viele lateinische Lehnwörter. e Sprache ist jedoch nur 1 Spiegelbild der Denkweise, r Mentalität dieser Völker. So gibt es auch in r Kultur zahlreiche Affinitäten, Anähnlichungen, e zu vielen Ähnlichkeiten und Übereinstimmungen in r Mentalität und Weltbetrachtung führten. /A nyelv a gondolkodásmód, a népek mentalitásának tükörképe. A kultúra terén is rengeteg az összecsengés, az egymáshoz igazodás.
e mitteleuropäischen Mermale gehen natürlich auf e lange gemeinsame Geschichte, auf 1 Zusammenleben von vielen Jahrhunderten zurück, wo ofet asu dem Miteinander 1 gegen1ander wurde. All dies führte zu 1er Hassliebe, von r e Gegenwart r mitteleuropäischen Völker gekennzeichnet ist.
A közép-európai ismertetőjelek a közös történelemből, sokszázéves együttélésből erednek. Hányszor csapott át az egymás mellett élés egymás elleni acsarkodásba! S mindez egyfajta "gyűlölködő szerelembe" torkollott, mely mine a mai napig oly jellemző Közép-Európa népeire.
Ha e szót hallod, haz, fölcsendülnek benned a régi idők harangjai, a templomok harangjai, ott, ahol születtél, gyermek voltál s fölnövekedtél. A lgtöbb e.nek a nyelv az otthont jelenti.
e mitteleuropäischen Mermale gehen natürlich auf e lange gemeinsame Geschichte, auf 1 Zusammenleben von vielen Jahrhunderten zurück, wo ofet asu dem Miteinander 1 gegen1ander wurde. All dies führte zu 1er Hassliebe, von r e Gegenwart r mitteleuropäischen Völker gekennzeichnet ist.
A közép-európai ismertetőjelek a közös történelemből, sokszázéves együttélésből erednek. Hányszor csapott át az egymás mellett élés egymás elleni acsarkodásba! S mindez egyfajta "gyűlölködő szerelembe" torkollott, mely mine a mai napig oly jellemző Közép-Európa népeire.
id. mű 9-12. o.
Auf r Suche nach... Heimat - Hörst du dies Wort, erklingen aus ferner Zeit e Glocken, e Glocken r Kirche, wo du geboren, Kind gewesen u. aufgewachen bist. Für e meistens ist e Sprache einfach s "Zuhaus.Ha e szót hallod, haz, fölcsendülnek benned a régi idők harangjai, a templomok harangjai, ott, ahol születtél, gyermek voltál s fölnövekedtél. A lgtöbb e.nek a nyelv az otthont jelenti.
38-9
beim Ausbruch des 2. Weltkrieges lebten in Osteu, dem ehemaligen "Ostblock rund 2o Millionen Deutsche als Minderheit ("Volksdeutsch in verschiedenen Ländern: Su (Russlanddeutsche, Ru (Siebenbürger Sachsen u Banater Schwaben, Ju (Donauschwaben, Un (Ungarndeutsche, Ts (Sudeten- u Karpatendeutsche, Po (Schlesier usw. Durch e Wirren des Krieges sind 3 Mill umgekommen, 14 Mill wurden vertrieben (Aussiedlung nach D u 3 Mill leben heute noch hier..
'39-be', a II. vh. kitörésekor a későbbi "kei tábor oiba': a Szuba' (ooi nék, Roba' (erdi szászok s bánáti svábok, Juba' (Duna-menti svábok, Mon (moi nék, Csba' (szudéta- s kárpáti nék s Loba' (sziléziaiak stb kereken 2omill né élt kisikint ("népi nék. A háb zűrzavarába a nék közül 3 millan epusztutak, 14millt ekergettek szülőföldjérő. 3millan élnek +' eredeti hazájukba'
4o-1
Sose fogom elfeledni z 199o-be' Au-ba' röviddel a fordulat után +tartott tanácskozás résztvevőinek arckifejezésit, miko 1 +hívott erdélyi szász vendégnek /írónak - kinek, noha hivatalos +hívója vo't, a beutazást nem engedéyezék - fölolvasák sürgönyit 4o-2: "Eddig be vo'tunk zárva, most ki vagyunk zárva." Ennyire gondolták hát őszintén a szabadságot! /1 a közelmúltban elvégzett kutatás a nyelvek használatáról (né-ma s a moi nék zonosstudatáró a köv képet mutatja: 48% tudatost 2s kötődésű a "hungarus" hagyho kapcsolód. 31 nének vallja mgát ma hazába', vis "népi né hagyát ápolja. A +?ezettek 33%ába' nem tudatosod' a 2s kötődés, félig moi nék, 2o közömbösen viszul a múltjáho, elmaosodott nék, kik elveszített né kötődésük ma nacsal pótolják. A vizsgálat G S mívi lapján készült. A +?ezettek közül sokan 2 választ is adtak, mivel nem tudtak 1értűn döntni, ebből adód', h a 1oo%ot +haladák a ??re ad válaszok.
Nie wurde ich s Gesicht r Teilnehmer 1er Tagunk in Österreich '9o, kurz nach r Wende vergessen, als s Telegramm 1es geladenen Gastes aus Siebenbürgen /Schriftsteller, dem e Einreise trotzt offizieller Einladung verweigert worden war, vorgelesen wurde: "Bisher waren wir eingeschlossen, nun sind wir ausgeschlossen." So ehrlich hatte man es mit r Freiheit gemeint. /1e frise Untersuchung zum Sprachengebrauch (D-Ungarisch u zur Identität r Ungarnd.en 6 folgendes Bild ergeben: 48% r Befragten haben sich als bewusste Träger 1er Doppelidentität (Traditionstypus "Hungarus" bekant, 31% als De mit ungarischer Heimat (Traditionstypus "Völkisch", 33% als unbewusste Träger 1er Doppelidentität (teilweise traditionsindifferent, Ungar mit d.en Hintergrund (ungarnd.e Herkunft, Identitätsverlust wird durch ungarischen Nat. kompensiert. e Untersuchung wurde anhand r "Typol r ungarnd.en Identitätsformen v. Gerhard Seewann (NZ 41/'92 durchgeführt., wobei sich viele Informanten nicht entscheiden konnten u 2 Typen angegeben haben 43)
Immer s gleiche Lied: /s foyton z a dal, h:
Gegner=Feind, Mitmensch /ellenfél, szembenálló= ellenség, e.társ 52-3)
sog. Informations- bzw. Wissensgesellschaft - ese Epoch is vor allem von Computer, Int, E-commerce /elektronischer Handel im wirschftlichen bzw von r linksliberalen Idl im politischen Bereich geprägt worden. s neugerorene "Kind" 6 auch son 1en Namen: Globalisierung. Dies ist e neue "Religion" r anschwellenden Masse r Konsumidioten weltweit. Grenzenloser Verbrauch, Genuss kennzeichnen e Mehrheit dieser manipulierten Mensen. linksliberale Chefideologen r 68-er Generation nach dem Marsch durch e Institutionen nun fast überall auf dem Globus s Sagen hat, namens lord Dahrendorf, r in 1ner tiefgreifenden Analyse 1e sehr plausible Prognose gewagt 6, laut r im bevorstehenden 21. Jahrhundert eben dank r Globalisierung 1e totale Polarisierung in r Weltbevölkerung stattfinden wird. Was uns demnach bevorsteht, is 1 globaler Kampf, aber diesmal nicht ums Dasein, sondern um e Positionen, um den Status zu den 2o% r Gewinner zu gehören. - Gewinner u Verlierer 59) Eu wird globalisiert (amerikanisiert, nicht nur wirtschaftlich u sozial, sondern auch kulturell, wobei e Elitsprache (Basis e ganze Welt dominieren wird, während e anderen Sprachen u Kulturen nur noch auf lokaler Ebene zur Geltung kommen werden, sozusagen als Kommunikationsmittel r breiten Masse r Verlierer. e 2o% r Gewinner werden durch e neue Technol fähig s1, so viele Produkte herzustellen, um e anderen 8o% r Globalisierunsverlierer ernähern zu können u dahinvegetieren zu lassen. Schöne Aussichten, also! /infós s tudáslapú társ - e kort 1.sorba' az ámítógép, nyet, e-kommersz /elektronik keresk jellemzé a gazdba', ill a ballib idl a poli tudába'. z újszülött "gyer.nek" má nevi is van. Ú híják, h lobal. E lett a fogyasztói idióták földuzzadt tömeginek új "valla. Határtalan habzsolás s élv jellemzi e manipulált ee többsit. a '68-as nemzedék ballib főideológusi z állami intézmeken átgyalogolván ma xte a föld kerekin magukho ragadák a 6at, név xint említem lo. Dot, ki méyre 6oló elemzés ut zon plauzibil prognózra vetemede, mey xint a V lakossába' te'jes polarizálódás +y maj végbe. minek ez ut elébe nézünk, z a globál harc lesz, de zúttal nem a puszta létünkér, hanem a pozíciókér, zér a státusér, h a 2o%-nyi nyertes közé tartozzunk 58) Eu globalizálód' (értsd: amerikanizálód, nemcsa gazdilag s szociálisan, hanem kulturálisan is, miközbe a BSE (Simple English - lapszintű ang "elit nyelv z egész Von eluralkod', míg a többi nyelv s kult csa heyi szinten fog +jelenni, mint a nép - a vesztesek széles tömeginek nyelvi /Heller Ág hozzáállása a mokho'. A nyertesek 2o%nyi kise képes lesz z új technol révin, h annyi terméket állítson elő, meyen a többiek, a lobalizáció vesztesinek 8o %-a elvegetál6, élő halottkint, éle végeig. Szép kilátások, ugyi? /Ódor L. ford.
Immer s gleiche Lied: /s foyton z a dal, h:
Gegner=Feind, Mitmensch /ellenfél, szembenálló= ellenség, e.társ 52-3)
sog. Informations- bzw. Wissensgesellschaft - ese Epoch is vor allem von Computer, Int, E-commerce /elektronischer Handel im wirschftlichen bzw von r linksliberalen Idl im politischen Bereich geprägt worden. s neugerorene "Kind" 6 auch son 1en Namen: Globalisierung. Dies ist e neue "Religion" r anschwellenden Masse r Konsumidioten weltweit. Grenzenloser Verbrauch, Genuss kennzeichnen e Mehrheit dieser manipulierten Mensen. linksliberale Chefideologen r 68-er Generation nach dem Marsch durch e Institutionen nun fast überall auf dem Globus s Sagen hat, namens lord Dahrendorf, r in 1ner tiefgreifenden Analyse 1e sehr plausible Prognose gewagt 6, laut r im bevorstehenden 21. Jahrhundert eben dank r Globalisierung 1e totale Polarisierung in r Weltbevölkerung stattfinden wird. Was uns demnach bevorsteht, is 1 globaler Kampf, aber diesmal nicht ums Dasein, sondern um e Positionen, um den Status zu den 2o% r Gewinner zu gehören. - Gewinner u Verlierer 59) Eu wird globalisiert (amerikanisiert, nicht nur wirtschaftlich u sozial, sondern auch kulturell, wobei e Elitsprache (Basis e ganze Welt dominieren wird, während e anderen Sprachen u Kulturen nur noch auf lokaler Ebene zur Geltung kommen werden, sozusagen als Kommunikationsmittel r breiten Masse r Verlierer. e 2o% r Gewinner werden durch e neue Technol fähig s1, so viele Produkte herzustellen, um e anderen 8o% r Globalisierunsverlierer ernähern zu können u dahinvegetieren zu lassen. Schöne Aussichten, also! /infós s tudáslapú társ - e kort 1.sorba' az ámítógép, nyet, e-kommersz /elektronik keresk jellemzé a gazdba', ill a ballib idl a poli tudába'. z újszülött "gyer.nek" má nevi is van. Ú híják, h lobal. E lett a fogyasztói idióták földuzzadt tömeginek új "valla. Határtalan habzsolás s élv jellemzi e manipulált ee többsit. a '68-as nemzedék ballib főideológusi z állami intézmeken átgyalogolván ma xte a föld kerekin magukho ragadák a 6at, név xint említem lo. Dot, ki méyre 6oló elemzés ut zon plauzibil prognózra vetemede, mey xint a V lakossába' te'jes polarizálódás +y maj végbe. minek ez ut elébe nézünk, z a globál harc lesz, de zúttal nem a puszta létünkér, hanem a pozíciókér, zér a státusér, h a 2o%-nyi nyertes közé tartozzunk 58) Eu globalizálód' (értsd: amerikanizálód, nemcsa gazdilag s szociálisan, hanem kulturálisan is, miközbe a BSE (Simple English - lapszintű ang "elit nyelv z egész Von eluralkod', míg a többi nyelv s kult csa heyi szinten fog +jelenni, mint a nép - a vesztesek széles tömeginek nyelvi /Heller Ág hozzáállása a mokho'. A nyertesek 2o%nyi kise képes lesz z új technol révin, h annyi terméket állítson elő, meyen a többiek, a lobalizáció vesztesinek 8o %-a elvegetál6, élő halottkint, éle végeig. Szép kilátások, ugyi? /Ódor L. ford.
szabad döntésem
vállalom magyar vagyok
lehet gyűlölni
vállalom magyar vagyok
lehet gyűlölni
i undertake my
free choice i'm hungarian
it's possible hate me
free choice i'm hungarian
it's possible hate me
miért is? mert nap-
lopóként eleszem a
mások kenyerét
lopóként eleszem a
mások kenyerét
for what? because i
as an idler hog the bread
of another men
J Kekes Against lib Cornell UP, Ithac a Lond 77 - Eu 9, Elősz - a rossz ekerülése /dikt, kínzás, szegs, enyomás, + z 1ének jó éle, aut - inkonziszt: ez értékek +valósítása növeli z ekerülni szándékzott rosszt - csökkentése ctmond a lib értékeknek 7) a jó s rossz eet = tiszt- s törődésbe' részesítik, újraelosztás, mey nincs tektel: +érdemlik-e? 2. a rossz nem aut cselekbő fakad. 5. tagadja z erki =tlset 8) 6-7. nem vesz tudomást z igsoss lényegirő: z érdemrő. Moral tradition a. individuality Princ UP 89, T. reflexivity o evil 9) Collective responsibility as a probl for lib, T morality o pluralism 93, Századvég 98 nyár, Beszélő 98 /1o, A case for cons
Mindszent elmúlt - "... nem bocsátom meg nekik." /Ágh István, költő '1o XI. 5-én a győri nagyszínpadon a X. könyvnapokon
Gyertek, fiaim, gyújtsunk
gyertyát! Egyre többen
vannak. És én egyre
mélyebbre hajlok feléjük.
Mert amíg a láng pillog, talán
még mindent jóvá lehet tenni.
vö.: szamszára - lélekmadarak, rém - Szélkiáltó - Ratkó Jó. Tánca, magyarellenes Délvidek, egy temerini fiú, szamszára - óvd őket, ég!
Hulló levelek vére
Még vulkánfíber bőröndöm is izgult, mikor leszálltam a 61-es villamosról és megindultam a Himfy utca emelkedőjén. Magabiztosabb voltam négy éve Tapolcán, akkor elsős gimnazista, most gólyafióka az egyetemen, az Eötvös-kollégium ismeretlen kapujában, idegen szoba- és évfolyamtársak között. Lepakoltam, pokrócot adott valaki felsős. Az emeletes vaságy alsó helyén durva papírzacskóból ette a szilvát a pótvizsgás Nagyfiú; megérkezésem esti órája szilvaillatú és tornacipőszagú volt.
Másnap még semmi dolgom, se menzajegyem, tanácsra lementem reggelizni a körtéri Lordok házába. Előttem tejeskávé, kifli; a szomszéd evőpultnál céklagumó-orrú lezüllött Tolsztoj lesben a sárgaborsófőzelék maradékára. Ez az egész önkiszolgáló, kondérszagú purgatórium olyan előkelőnek tűnt, mint a tapolcai bálterem, miközben visszagondoltam az iszkázi kocsmára. Budapesti vagyok! Enyém a villamos, a Duna, a Gellért-hegy, színházak, mozik, meccsek, az érett nők gyönyörű gyümölcsei.
Az őszelő enyhe délelőttjének nyilvánosságában, a Ménesi úton, egy férfi pofozza nőjét, ágyékonrúgás a viszonzás, újabb pofonok, aztán mintha semmi sem történt volna, egymásba karolnak jólöltözötten. Ha anyám ezt látja, imádkozik fiáért, amit fia színházi előadásként vett tudomásul, sőt, elmegy a rossz lányok utcájába, ahol a földszintről megborzolják érettségi-tablós frizuráját. Az Ilkovicsban barátjával kisfröccsöt iszik, s két asztallal odébb a fiú, a „selyem”, korsó sört önt az egyik röplabdamellre, habzik a málnaszínű pulóver. Izgalom a teremben, tünés a másik ajtón, alig maradunk valahányan, s még csak nem is igazoltatják az ártatlan képűeket.
De a hétköznapok iskolapadjaiból susognak a papírok, rebbegnek a könyvek az anonymusi szavak felé, Füst Milán dörög a katedrán, Waldapfel József unalmában az ifjú költők egymásnak olvassák verseiket. Meglógok az előadásról, bátyámmal találkozom irodalmi asztaloknál; Zelké, Szegi Pálé, Juhászé, Kormosé, Jékelyé, Vasé, Déryé, a Három Lektoré ott a szék, enyém meg székem fél fele. Lukács György meghívott, riadt előadója a politikai áradásnak. Élvezem azt a jelent, amelynek jövője számomra elképzelhetetlen, még akkor is, ha az írók Kossuth klubbeli demonstrációján olyan verseket hallok, mit eddig sohasem, és ahol Nagy László ügyesen rímel csupán, Nagy Imre véleménye szerint.
Belesodródás ősze, mint ahogy átvágok az avaron, s a lombokat lerázza a szél. S egyszerre embertömeget sodor „Nyugati nyers Szél, Ősz sóhajja vad!”, az indulatok ellenőrizhetetlenek, lelkesítenek és taszítanak. Azt képzelem, leszakad a Kossuth híd emberterhünk alatt. Külön senkit sem hallani. Katihoz kerülök, amint hozzám ér, kamaszosan érzem meleg kezét, hozzám kap, mert talán tömegfélelme van, mert talán fél a Szabad Nép fáklyáitól, teherautókon száguldó kiáltozástól, a Sztálin-szobori kongástól, csörömpöléstől, a fölgyújtott mentőautóktól, a betört, zavartalan kirakatoktól, a derékszíjtól, az újpesti munkások puskás özönétől a Múzeum körúton. Sortűz a rádiónál, Kati beránt a kerti fák törzse mögé. S én akkor, ott, szerelmeskedni szerettem volna vele, mintha az egész Budapesttel.
Lehet, ez a lánykéz sugarazta belém a gyanútlan bátorságot, a halhatatlanság kifogyhatatlan képzetét, azt a másnapi vakmerőséget a Szabadság hídon, a keresztutcák golyói között a menza felé, valami húsért, kenyérért és vissza. Talán ő mentette meg az életemet október 25-én, az ifjúság szerelmi vágyakozása.
Pihentem ébredtem, tisztán akartam készülni a napra, borotválkoztam, sokáig mosakodtam, de hidegvizes tenyeremben, mintha véraláfutást fedeztem volna föl, gondoltam, balsejtelmem oktalan, hiszen már bátyámékhoz is elmehetek, jár a 7-es busz, megyek, hadd tudjunk egymásról. A 7-es megállt az Astoriánál, helyette a nemzeti zászlós tank vezetett a Pokolba, ahol a Himnusz érvénytelen, anya és gyerek éppúgy lelőhető, mint az orosz tankparancsnok, s mindannyian mészárlásra valók vagyunk.
Félrenéztem, és fölrobbant a Kossuth tér. Arra a másodpercre nem emlékezhetem, mint ahogy a tudósok nem tudnak számot vetni azzal a végtelenül pici idővel, mikor a világegyetem a semmiből keletkezett. Távolabb álltam a Földművelésügyi Minisztériumtól, hogy visszaszaladjak az árkádok alá, hiszen onnan zuhogott a gépfegyversorozat, a tetőről. Csak nehézfegyverek össztüze tehette, ami történt, nem negyvennyolcas mintájú kispuska vagy davajgitár. Búvóhelynek képzeltem a Rákóczi szobrot, elűztek onnan a hullák, tovább a fölbukó embereken át a kiömlő has disznóölési bél-látomásán, le a rakpartra, de szemben puskás fejek. Az ösztön ellenőrizhetetlen és elképzelhetetlen irányítása szerint hasra feküdtem a 2-es villamos megállója mögé az épülő-építetlen metró sánca oldalába, éppen a mellé az évfolyamtársam mellé, akivel reggel elindultam, és elveszítettük egymást. Nem mentett az a hely, ha a Nádor utcából előállt tank szétlőhetett bennünket jobbról. A tér közepébe tüzelt, s én megint halhatatlanságom képzeltségével lestem, ahogy rángatózik az ágyú a lövés terheitől, alatta a gépfegyvere tüzes, jégverésfehér villogása. Néztem a megvalósult háborús filmet, de aztán
felém fordult a valóságos vasfedő, mintha egyik dolgát elvégezte volna, következhet a másik. Barátom elfordította fejemet a földnek – és ágyúgolyó robbant föl előttünk, eltemetődtünk fekete görönggyel, maszadékkal. Nem halhatok meg! Rámgördült szomszédom kalapja, teste megzökkent, alábújtam, takaróztam vele, mintha lehetne fedezék. Bal combomban villamosütés fekete zsibbadása – lenyúlok, csurom vér a kezem; ott fekszem elrendelés szerint pontosan kimérve Isten centijével; ha valamivel jobbra, én vagyok az a halott, ha balra, belőlem csinál húsrózsát a robbanógolyó, barátom karja lett húsrózsa amúgy, ha lejjebb hasalok, megöl a szilánk. És mászott rajtunk a félholtak őrülete, mögénk mászott a tank, taposott. „Jaj, hol vagy kisfiam, Danikám?!” „Ne rajtam kússzon, hallja e?!”
Aztán bekövetkezett az idők végezetének csöndje. Barátommal, két kezetlen-lábatlan Egyember, beestünk az Építésügyi Minisztérium kapuján, lelőhetően addig is. Mintha láb nélkül léptem volna végig a métereket, összeestem a küszöbön valami nővéri karban, mígnem a pincében ötven sebesült adta kézről kézre a konyakos üveget. Élünk! Élőnek vettem észre magam. Uram, megáldoztam kegyelmed töményszeszéből, röpültem, Uram!
Teherautókkal szállítottak, fekve a platón, engem a Tétényi útra. Hordágyról néztem végig a téren, akkor is megőszülhettem volna, mi történt, ahol feküdtem? Mint a körvadászat után! Valóságos a mondás: fűbe harapott. Haldoklók ették a földet, kapaszkodtak a gyep gyökérzetébe. Nekem meg az a szürke fölül-ég, az autózökögés szájszorító végtelensége a túlélésben. Tovább vérzek a kötözés után, mert a kórházban sem vették észre a másik sebet: elől szilánk, máig is benti, hátul kivájt húsom luka, leszakadt izom, de érintetlen csont és ideg. Véres ujjlenyomattal hitelesítettem azonosságomat a bordó fedelű igazolvány belsejében, fényképem alatt.
Asszonynéven voltam bejegyezve a szülészeten, már csak ott jutott hely a magasabb ágyon: Nagy Istvánné. Férfi sebesültek szültek akkor ott. Második születésem, én vagyok az anyám és a fiam. Körülöttünk bakfis bábák, önkéntes ápolónők. Magyar Kati tizenhatéves művészeti középiskolás piros melegítőben, narancsgerezddel kínál, éltető, véletlen, ártatlan cirógatása november 4-e után halott, a terézvárosi templom előtt hanyatt fekszik a vöröskeresztes, ballonkabátban, a piros melegítőben, fekete-fehérben láthatom fényképező unokabátyám miatt. Nem merem látni, nem akarom! De a narancsevés közben semmi sem sejthető.
Aztán elkezdték az ágyuk, az aknavetők a Gellért-hegyen. Aztán elhallgattak, a bátyám kiszabadított magukhoz. Orvos szomszédjuk egészségügyi dzsipjén Zugló túlsó végéig végig a romokon, kora őszi Budapestem összeomolva.
Bátyám bolgár irhabundájába takart, mert november közepén az idő nagyon hidegre fordult, megderesedett, ballonkabátom pedig csupa vér és sár. Csak otthon vettük észre, mindkét oldalán golyósorozat pörkölt lukjai, ahogy feküdtem azon a kimért szűk helyen, ott, ahol máig is vagyok.
Még vulkánfíber bőröndöm is izgult, mikor leszálltam a 61-es villamosról és megindultam a Himfy utca emelkedőjén. Magabiztosabb voltam négy éve Tapolcán, akkor elsős gimnazista, most gólyafióka az egyetemen, az Eötvös-kollégium ismeretlen kapujában, idegen szoba- és évfolyamtársak között. Lepakoltam, pokrócot adott valaki felsős. Az emeletes vaságy alsó helyén durva papírzacskóból ette a szilvát a pótvizsgás Nagyfiú; megérkezésem esti órája szilvaillatú és tornacipőszagú volt.
Másnap még semmi dolgom, se menzajegyem, tanácsra lementem reggelizni a körtéri Lordok házába. Előttem tejeskávé, kifli; a szomszéd evőpultnál céklagumó-orrú lezüllött Tolsztoj lesben a sárgaborsófőzelék maradékára. Ez az egész önkiszolgáló, kondérszagú purgatórium olyan előkelőnek tűnt, mint a tapolcai bálterem, miközben visszagondoltam az iszkázi kocsmára. Budapesti vagyok! Enyém a villamos, a Duna, a Gellért-hegy, színházak, mozik, meccsek, az érett nők gyönyörű gyümölcsei.
Az őszelő enyhe délelőttjének nyilvánosságában, a Ménesi úton, egy férfi pofozza nőjét, ágyékonrúgás a viszonzás, újabb pofonok, aztán mintha semmi sem történt volna, egymásba karolnak jólöltözötten. Ha anyám ezt látja, imádkozik fiáért, amit fia színházi előadásként vett tudomásul, sőt, elmegy a rossz lányok utcájába, ahol a földszintről megborzolják érettségi-tablós frizuráját. Az Ilkovicsban barátjával kisfröccsöt iszik, s két asztallal odébb a fiú, a „selyem”, korsó sört önt az egyik röplabdamellre, habzik a málnaszínű pulóver. Izgalom a teremben, tünés a másik ajtón, alig maradunk valahányan, s még csak nem is igazoltatják az ártatlan képűeket.
De a hétköznapok iskolapadjaiból susognak a papírok, rebbegnek a könyvek az anonymusi szavak felé, Füst Milán dörög a katedrán, Waldapfel József unalmában az ifjú költők egymásnak olvassák verseiket. Meglógok az előadásról, bátyámmal találkozom irodalmi asztaloknál; Zelké, Szegi Pálé, Juhászé, Kormosé, Jékelyé, Vasé, Déryé, a Három Lektoré ott a szék, enyém meg székem fél fele. Lukács György meghívott, riadt előadója a politikai áradásnak. Élvezem azt a jelent, amelynek jövője számomra elképzelhetetlen, még akkor is, ha az írók Kossuth klubbeli demonstrációján olyan verseket hallok, mit eddig sohasem, és ahol Nagy László ügyesen rímel csupán, Nagy Imre véleménye szerint.
Belesodródás ősze, mint ahogy átvágok az avaron, s a lombokat lerázza a szél. S egyszerre embertömeget sodor „Nyugati nyers Szél, Ősz sóhajja vad!”, az indulatok ellenőrizhetetlenek, lelkesítenek és taszítanak. Azt képzelem, leszakad a Kossuth híd emberterhünk alatt. Külön senkit sem hallani. Katihoz kerülök, amint hozzám ér, kamaszosan érzem meleg kezét, hozzám kap, mert talán tömegfélelme van, mert talán fél a Szabad Nép fáklyáitól, teherautókon száguldó kiáltozástól, a Sztálin-szobori kongástól, csörömpöléstől, a fölgyújtott mentőautóktól, a betört, zavartalan kirakatoktól, a derékszíjtól, az újpesti munkások puskás özönétől a Múzeum körúton. Sortűz a rádiónál, Kati beránt a kerti fák törzse mögé. S én akkor, ott, szerelmeskedni szerettem volna vele, mintha az egész Budapesttel.
Lehet, ez a lánykéz sugarazta belém a gyanútlan bátorságot, a halhatatlanság kifogyhatatlan képzetét, azt a másnapi vakmerőséget a Szabadság hídon, a keresztutcák golyói között a menza felé, valami húsért, kenyérért és vissza. Talán ő mentette meg az életemet október 25-én, az ifjúság szerelmi vágyakozása.
Pihentem ébredtem, tisztán akartam készülni a napra, borotválkoztam, sokáig mosakodtam, de hidegvizes tenyeremben, mintha véraláfutást fedeztem volna föl, gondoltam, balsejtelmem oktalan, hiszen már bátyámékhoz is elmehetek, jár a 7-es busz, megyek, hadd tudjunk egymásról. A 7-es megállt az Astoriánál, helyette a nemzeti zászlós tank vezetett a Pokolba, ahol a Himnusz érvénytelen, anya és gyerek éppúgy lelőhető, mint az orosz tankparancsnok, s mindannyian mészárlásra valók vagyunk.
Félrenéztem, és fölrobbant a Kossuth tér. Arra a másodpercre nem emlékezhetem, mint ahogy a tudósok nem tudnak számot vetni azzal a végtelenül pici idővel, mikor a világegyetem a semmiből keletkezett. Távolabb álltam a Földművelésügyi Minisztériumtól, hogy visszaszaladjak az árkádok alá, hiszen onnan zuhogott a gépfegyversorozat, a tetőről. Csak nehézfegyverek össztüze tehette, ami történt, nem negyvennyolcas mintájú kispuska vagy davajgitár. Búvóhelynek képzeltem a Rákóczi szobrot, elűztek onnan a hullák, tovább a fölbukó embereken át a kiömlő has disznóölési bél-látomásán, le a rakpartra, de szemben puskás fejek. Az ösztön ellenőrizhetetlen és elképzelhetetlen irányítása szerint hasra feküdtem a 2-es villamos megállója mögé az épülő-építetlen metró sánca oldalába, éppen a mellé az évfolyamtársam mellé, akivel reggel elindultam, és elveszítettük egymást. Nem mentett az a hely, ha a Nádor utcából előállt tank szétlőhetett bennünket jobbról. A tér közepébe tüzelt, s én megint halhatatlanságom képzeltségével lestem, ahogy rángatózik az ágyú a lövés terheitől, alatta a gépfegyvere tüzes, jégverésfehér villogása. Néztem a megvalósult háborús filmet, de aztán
felém fordult a valóságos vasfedő, mintha egyik dolgát elvégezte volna, következhet a másik. Barátom elfordította fejemet a földnek – és ágyúgolyó robbant föl előttünk, eltemetődtünk fekete görönggyel, maszadékkal. Nem halhatok meg! Rámgördült szomszédom kalapja, teste megzökkent, alábújtam, takaróztam vele, mintha lehetne fedezék. Bal combomban villamosütés fekete zsibbadása – lenyúlok, csurom vér a kezem; ott fekszem elrendelés szerint pontosan kimérve Isten centijével; ha valamivel jobbra, én vagyok az a halott, ha balra, belőlem csinál húsrózsát a robbanógolyó, barátom karja lett húsrózsa amúgy, ha lejjebb hasalok, megöl a szilánk. És mászott rajtunk a félholtak őrülete, mögénk mászott a tank, taposott. „Jaj, hol vagy kisfiam, Danikám?!” „Ne rajtam kússzon, hallja e?!”
Aztán bekövetkezett az idők végezetének csöndje. Barátommal, két kezetlen-lábatlan Egyember, beestünk az Építésügyi Minisztérium kapuján, lelőhetően addig is. Mintha láb nélkül léptem volna végig a métereket, összeestem a küszöbön valami nővéri karban, mígnem a pincében ötven sebesült adta kézről kézre a konyakos üveget. Élünk! Élőnek vettem észre magam. Uram, megáldoztam kegyelmed töményszeszéből, röpültem, Uram!
Teherautókkal szállítottak, fekve a platón, engem a Tétényi útra. Hordágyról néztem végig a téren, akkor is megőszülhettem volna, mi történt, ahol feküdtem? Mint a körvadászat után! Valóságos a mondás: fűbe harapott. Haldoklók ették a földet, kapaszkodtak a gyep gyökérzetébe. Nekem meg az a szürke fölül-ég, az autózökögés szájszorító végtelensége a túlélésben. Tovább vérzek a kötözés után, mert a kórházban sem vették észre a másik sebet: elől szilánk, máig is benti, hátul kivájt húsom luka, leszakadt izom, de érintetlen csont és ideg. Véres ujjlenyomattal hitelesítettem azonosságomat a bordó fedelű igazolvány belsejében, fényképem alatt.
Asszonynéven voltam bejegyezve a szülészeten, már csak ott jutott hely a magasabb ágyon: Nagy Istvánné. Férfi sebesültek szültek akkor ott. Második születésem, én vagyok az anyám és a fiam. Körülöttünk bakfis bábák, önkéntes ápolónők. Magyar Kati tizenhatéves művészeti középiskolás piros melegítőben, narancsgerezddel kínál, éltető, véletlen, ártatlan cirógatása november 4-e után halott, a terézvárosi templom előtt hanyatt fekszik a vöröskeresztes, ballonkabátban, a piros melegítőben, fekete-fehérben láthatom fényképező unokabátyám miatt. Nem merem látni, nem akarom! De a narancsevés közben semmi sem sejthető.
A könnyebb sebesülteket átviszik a Gellért fürdő inhalációs kamráiba. Lilla és Klotild nővérek – a világháború honleányai – kötözik sebeinket, a tíz-tizenkét valószínűtlen túlélőt. Légrádi a Landler Jenő utcából: keresztüllőtték a hasát, csupán két ragtapasz jelzi a sebet, belül teljesen sértetlen maradt. A fiatal jogász mindkét fülét átvágta a szilánk, középen ép feje, fülei gyorsan gyógyulók. Palika, a teológus, tanknak indította a 49-es villamost a Kálvin téren, megsorozták a vádliját, rúdugrónak képzeli magát mankói között, neki a Gellért-hegy a világrekord. A tizenhat éves Ádám, vasgyúró, Érdről bejáró postásgyerek, a tankból kihajoló tisztet fél téglával dobta alá, s rá combjában az ágyúgolyószilánk. Szerencse fiai mindannyian, fölszabadultak, akiknek nagyon hiányzott a nő. Ágyszélről ágyszélre adtuk a nyúlszájú takarítónő mellét, kezét, combhajlatát még akkor is, ha állapotos. Hősként járt ki nekünk a nemzetiszín- és gyászszalag-mosoly. Engem a szállóban rekedt Turay Ida aranyozott golyóstollal ajándékozott meg, Páger Antal Argentína felől jövet még lakástalan, gyakran lejött hozzánk
rádiót hallgatni, mesélni, és józanságra inteni.Aztán elkezdték az ágyuk, az aknavetők a Gellért-hegyen. Aztán elhallgattak, a bátyám kiszabadított magukhoz. Orvos szomszédjuk egészségügyi dzsipjén Zugló túlsó végéig végig a romokon, kora őszi Budapestem összeomolva.
Bátyám bolgár irhabundájába takart, mert november közepén az idő nagyon hidegre fordult, megderesedett, ballonkabátom pedig csupa vér és sár. Csak otthon vettük észre, mindkét oldalán golyósorozat pörkölt lukjai, ahogy feküdtem azon a kimért szűk helyen, ott, ahol máig is vagyok. A kabátot elégettük sár-vér-mosatlanul. Őszöm tárgyi bizonyítékát bal combomban rejtegetem, magnyitogorszki repesz.
Források: Világárok, "képes" - a képen néhány áldozat a tán több százból az 1956 okt. 25-i Kossuth-téri sortűz után, vö.: wiki,
Mosonmagyaróvári sortűz, Marosán: lövünk, '56-os forradalom
Ballonkabátok ősze!
A szél zöld-piros, kék-fehér szárnnyal,
sárgára váltan vitorlázott a karomba;
Mindenszentek napjának nem volt még annyi halottja,
nem égett annyi gyertya az elsötétítésben:
vörösréz töltény a szívkamra-sötétben.
Kórházi ágyon pislákoltam.
Most a kórházkert húsvéti tapéta
korhadtcsont-színű falra,
átvilágított szellő, reménylehellet.
Minek gondolna Magyar Katalinra,
ki a Terézvárosban a tizenhatéves vöröskeresztest
lefényképezte, akár a vadorzó,
s a rossz fölvételt nekem adta?
Valahol itt, valamelyik fiókban oszlik
barna homállyá, valahol fényes földi
lakk pácolja nyakcsigolyáit.
Nem látom, mintha látnám ballonkabátba
csavartan, homlokán csuklya gyapja,
szelíd arcával lepke-bárány,
Jeanne d’Arc és Zója negatívja
hanyatt a pesti járdán.
Mindétiglen a járdán.
Mennyi színházi topánka porozta,
azóta mennyi uccaseprő söpörte hiányát,
és hányszor hessegettem:
Tűnj el szabadság!
ragályos halálod öröklődik, akár a vérbaj,
nem szabad szeretni engem!
Hasonlított a lányaimra.
Első lelőtt szerelmem,
nincs emléke a rejtek szülőszobáról,
szülőanyává hamisított nevemről,
mikor a sebem bűn volt, s professzorokká
taníttatott a század,
szökevény- s disznóbújtatásra.
Gézből szivárgott sebem vallomása:
Ülj az ágyamra! hadd fessek túlnagy köpenyedre
véremmel gyereket, pontosat, mint az iskolában.
Mosonmagyaróvári sortűz, Marosán: lövünk, '56-os forradalom
Minden csak valahonnan
és minden semmi végett
ahogy nyúlok az első
sárga levél után
A bánat vasárnapja, '82, rszlet
Megörökített halál almáriumszagában
kallódik képe valamelyik fiókban,
ő maga lapátolt földben, időn túli soványan,
lepréselt liliomszál félretéve.
Van-e keresztje? vagy már kimosódott,
isten tudja hová lett, mint az én véres ingem,
Magyar Katalint kiégették az őszből,
szabadjon élni megint,
ballonkabátom én is elégettem.
kallódik képe valamelyik fiókban,
ő maga lapátolt földben, időn túli soványan,
lepréselt liliomszál félretéve.
Van-e keresztje? vagy már kimosódott,
isten tudja hová lett, mint az én véres ingem,
Magyar Katalint kiégették az őszből,
szabadjon élni megint,
ballonkabátom én is elégettem.
Ballonkabátok ősze!
A szél zöld-piros, kék-fehér szárnnyal,
sárgára váltan vitorlázott a karomba;
Mindenszentek napjának nem volt még annyi halottja,
nem égett annyi gyertya az elsötétítésben:
vörösréz töltény a szívkamra-sötétben.
Kórházi ágyon pislákoltam.
Most a kórházkert húsvéti tapéta
korhadtcsont-színű falra,
átvilágított szellő, reménylehellet.
Minek gondolna Magyar Katalinra,
ki a Terézvárosban a tizenhatéves vöröskeresztest
lefényképezte, akár a vadorzó,
s a rossz fölvételt nekem adta?
Valahol itt, valamelyik fiókban oszlik
barna homállyá, valahol fényes földi
lakk pácolja nyakcsigolyáit.
Nem látom, mintha látnám ballonkabátba
csavartan, homlokán csuklya gyapja,
szelíd arcával lepke-bárány,
Jeanne d’Arc és Zója negatívja
hanyatt a pesti járdán.
Mindétiglen a járdán.
Mennyi színházi topánka porozta,
azóta mennyi uccaseprő söpörte hiányát,
és hányszor hessegettem:
Tűnj el szabadság!ragályos halálod öröklődik, akár a vérbaj,
nem szabad szeretni engem!
Hasonlított a lányaimra.
Első lelőtt szerelmem,
nincs emléke a rejtek szülőszobáról,
szülőanyává hamisított nevemről,
mikor a sebem bűn volt, s professzorokká
taníttatott a század,
szökevény- s disznóbújtatásra.
Gézből szivárgott sebem vallomása:
Ülj az ágyamra! hadd fessek túlnagy köpenyedre
véremmel gyereket, pontosat, mint az iskolában.
'83
Quintus Horatius Flaccus /ie. 65-8: A rómaiakhoz /részletek, ford. Illyés Gy.
...
Szép és magasztos halni ezért: haza!
Elér, akárhogy futsz is, a gyors halál;
a gyáva ifjuság inát sem
tiszteli, nem iszony-ülte hátát.
.
Virtus nyit annak mennybe utat, ki több,
mintsem halállal tűnjön el, ő viszi
szárnyalva mind följebb a földtől,
megveti a mocsarat s a nyüzsgést.
..
duplex haicu consolatorius I-nek /for I.
ne féld, a halál
szabadítása gyönyör-
teli, a végső
szeretteid is
saját éltük kell éljék,
bármilyen is az
/do not fear because
the salvation of death is
the ultimate pleasure
also your loveds must
live their own life whatever
it might be perchance
a középső képn z 56 okt 25-i Kossuth-téri sortűz nehány áldozata
on t' middle photo are some victims of t' volley-fire on Kossuth Square in Budapest, Oct 25, 1956
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
