kínt mikor elfeleded
viszonylag sokat tehetek,
When the routine bites hard
And ambitions are low And the resentment rides high But emotions wont grow And were changing our ways, Taking different roads Then love, love will tear us apart again Why is the bedroom so cold Turned away on your side? Is my timing that flawed, Our respect run so dry? Yet theres still this appeal That weve kept through our lives Love, love will tear us apart again Do you cry out in your sleep All my failings expose? Get a taste in my mouth As desperation takes hold Is it something so good Just cant function no more? When love, love will tear us apart again | Ha már belefáradtál s alig vonz valami de a sértettség annál hangosabb s az érzelmek is megfagynak Mi megtaláljuk az utunkat, külön-külön, egymástól elválva A szerelem szétszakít bennünket újra A szerelem, a szerelem széttép megint Miért fázom annyira, ha kettesben veled feléd fordulok? Rosszul időzítek, vagy csak a tiszteletből van hiány? De őrizzük a reményt egész életünkön át A szerelem szétszakít bennünket újra Fölsírsz-é álmodban az összes hibámat látva? Ízleld meg, ami a számban, amikor hatalmába kerít a kétségbeesés Hogy lehet az, hogy valami ennyire jó egyszercsak véget ér? Amikor a szerelem széttép minket megint |
| a hit világából jött. a hitéből, amiért élni érdemes. abban a hitben jött el, hogy minden ember egyenlő Isten előtt a gyerekkora hitével érkezett. abban a hitben, hogy a jót meg kell tenni, a rosszat pedig abba kell hagyni de olyan világba érkezett, ahol idegen bölcsek, idegen próféták, modern emberek új hite dívik azzal a hittel állt be a sorba, hogy jót tegyen. ám el akarták venni a hitét, a gyerekkor hitét ő azonban ragaszkodott hozzá. már csak az, a hite maradt meg, a gyerekkoráé hová legyen? merre menjen? a régi hazába, ami nincs már? az új világba, amelyiknek ő, s amely neki annyira idegen? Quo vadis, barbare? | Er kam aus einer Welt des Glaubens, des Glaubens an das, was das Leben lebenswert macht. Er kam im Glauben, im Glauben daran, daß alle Menschen gleich sind vor Gott. Er kam im Glauben seiner Kindheit, im Glauben Gutes zu tun, und Böses zu unterlassen. Doch er kam in eine Welt des neuen Glaubens an fremde Philosophen an fremde Propheten an den neuen Menschen. Er schloß sich an im Glauben, etwas Gutes zu tun. Da wollte man ihm den Glauben nehmen, den Glauben seiner Kindheit. Doch daran hielt er fest: das einzige, was ihm blieb, war seine Glaube, der Glaube seiner Kindheit. Wohin soll er gehen? In die alte Heimat, die es nicht mehr gibt? Wo soll er bleiben? In der neuen Welt, die ihm und für die er so fremd? Quo vadis, Fremder? |
Bátyám bolgár irhabundájába takart, mert november közepén az idő nagyon hidegre fordult, megderesedett, ballonkabátom pedig csupa vér és sár. Csak otthon vettük észre, mindkét oldalán golyósorozat pörkölt lukjai, ahogy feküdtem azon a kimért szűk helyen, ott, ahol máig is vagyok.
Tűnj el szabadság!
...
Bejegyzések
Megjegyzések
