Man: Now and then I think of when we were together
Like when you said you felt so happy you could die
I told myself that you were right for me
But felt so lonely in your company
But that was love and it's an ache I still remember
You can get addicted to a certain kind of sadness
Like resignation to the end
Always the end
So when we found that we could not make sense
Well you said that we would still be friends
But I'll admit that I was glad that it was over
But you didn't have to cut me off
Make out like it never happened
And that we were nothing
And I don't even need your love
But you treat me like a stranger
And that feels so rough
No you didn't have to stoop so low
Have your friends collect your records
And then change your number
I guess that I don't need that though
Now you're just somebody that I used to know 2x
Woman: Now and then I think of all the times you screwed me over
But had me believing it was always something that I'd done
But I don't wanna live that way
Reading into every word you say
You said that you could let it go
And I wouldn't catch you hung up on somebody that you used to know
M.: But you didn't have to cut me off
Make out like it never happened
And that we were nothing
... /refrain, see above
Somebody
I used to know
Now you're just somebody that I used to know
That I used to know
I used to know
Somebody
|
Férfi: Néha eszembe jut, amikor együtt voltunk,
hogy azt mondtad: oly boldog vagy, hogy most szeretnél meghalni Arra gondoltam, épp nekem való vagy, és közben annyira egyedül éreztem magam veled Ez szerelem volt, és az fáj, úgy emlékszem
Azt hiszem, olyan búskomorság kerített hatalmába,
mint amilyen a halálba való belenyugvás
Mindig csak a vég
Amikor beláttuk, hogy ennek nincs értelme,
azt mondtad, lehetünk még barátok
De én, be kell valljam, örültem, hogy vége
Mégse dobhattál csak úgy el,
mintha semmi se történt volna,
mintha semmit se jelentettünk volna egymásnak,
mintha sosem hiányzott volna a szerelmed
Úgy bánsz velem, mint egy idegennel,
olyan kegyetlen vagy
Nem alacsonyodhattál annyira mélyre,
hogy a barátaid gyűjtik össze a dolgaid,
és megváltozott a számod
Azt hiszem, nincs szükségem erre, mégha
olyan valaki vagy is már csupán, akit csak ismertem 2x
Nő: Néha úgy rémlik, hogy egész idő alatt átvertél,
elhitetted, hogy mindig volt valami, amit rosszul tettem
Nem akarok így élni
mindent szavadból azt érezve ki,
hogy csak azért mondtad, hogy tűnjek már el
Nem szeretném, hogy olyan valaki álljon utadba, akit csupán ismertél
F.: De mégse dobhattál csak úgy el,
mintha semmi se történt volna,
mintha semmit se jelentettünk volna egymásnak
... /ism., ld. följebb!
Valaki,
akit ismertem
Már csupán olyan valaki vagy, akit ismertem
Ismertem
valakit
|
Úsztam a vízen, fönt a fényen, 
Es sang vor langen Jahren Wohl auch die Nachtigall; Das war wohl süßer Schall, Da wir zusammen waren. Ich sing und kann nicht weinen Und spinne so allein Den Faden klar und rein, Solang der Mond wird scheinen. Da wir zusammen waren, Da sang die Nachtigall; Nun mahnet mich ihr Schall, Daß du von mir gefahren. So oft der Mond mag scheinen, Gedenk ich dein allein; Mein Herz ist klar und rein, Gott wolle uns vereinen! Seit du von mir gefahren, Singt stets die Nachtigall; Ich denk bei ihrem Schall, Wie wir zusammen waren. Gott wolle uns vereinen, Hier spinn ich so allein; Der Mond scheint klar und rein, Ich sing und möchte weinen! | Szépen dalolt sok- sok éve a csalogány; míg együtt valánk, a dala oly édesen szólt. Nem tudok sírni, csak dúdolok, és fonom, amíg fent a hold világol, egyedül tisztára a szálat. Szépen szólt a fülemüle, amíg mellettem voltál, most, hogy itt hagytál, ezt juttatja éneke eszembe. Bársonyos a hold fénye, egyedül rád gondolok; a szívem is tisztán ragyog, hisz az Úr visszaad nekem. A dal nem szakadt félbe azóta se, hogy elmentél; idézi a veled együttlét idejét a fülemüle éneke. A hold oly tisztán ragyog, Isten egybefonna újra minket; itt egyedül verselgetek, sírni szeretnék, és dúdolgatok. |
R. Liang képe
Te gazdag lettél, én szegény maradtam,
Bejegyzések
Megjegyzések
