.. s ne nyelje fényed a közöny köde /önérzeted őrlő nyomorúság ..

..

Már értelek. Mit érsz vele? A mult

tüntető menete elvonult,

a lomb lehullt

s a fájdalom ágai benned,

mint mindenkiben, elkövesednek

az aláomló évek, évadok,

rétegek, szintek és tagok

óriási nyomása alatt.

Akár egy halom hasitott fa,

hever egymáson a világ,

szoritja, nyomja, összefogja

egyik dolog a másikát

s igy mindegyik determinált.

Igy él a gazdag is, szegény is,

igy szenvedünk te is meg én is

s még jó, ha az ember haragja

nem az embert magát harapja,

hanem valaki mást,

dudás a fuvolást,

én téged és engemet te, -

mert mi lenne, mi történhetne,

ha mindig magunkba marna

az értelem iszonyu karma?

..

József Attila: (Magad emésztő..), '33

a címbéli id. Vészi Endre: Babits-rapszódiájából, '84

Karen Swenholt szobra