Tényleg ez az élet? - Is this the life really?

  értelmet akarsz
  adni az életnek, de
  csak vagdalkozol
  - vakon

Anouk Aimée e képeken

Träume, die bei Nacht entstehen und am Tag vergehen sind meistens garnicht wahr weil sie unter den Millionen unsrer Illusionen geboren sind Träume sind wie ferne Wolken denen andre folgen solang es Leben gibt sag mir, sag wohin sie treiben wo sie einmal bleiben weiss nur der Wind Wie ein Wunder ist die Welt jeder Baum und jedes Feld .. Träume, die uns nichts bedeuten sollte man beizeiten mit andern Augen sehn weil sie oftmals unser Denken auf die Wege lenken die wir dann gehn

Az álmok, mik éjjel támadnak s eltűnnek nappal, legtöbbször egyáltalán nem igazak, mert csak a sok millió illúziónk közül valók Mint távoli fellegek, egymással kergetőznek, amíg élünk, mondd, hová sietnek s hová tűnnek egyszer, a szél se árulja el A világ egy csoda minden fa és mind a mezők .. Álmok, nekünk mit se jelentők, de ha eljön az idő, friss szemmel kell látni, mert sokszor vezetnek arra az útra, amin aztán járunk

Françoise Hardy: Träume /álmok

I'm in here, can anybody see me? Can anybody help?
I'm in here, a prisoner of history. Can anybody help?
Can't you hear my call? Are you coming to get me now?
I've been waiting for, you to come rescue me,
I need you to hold, all of the sadness I can not, living inside of me.
I'm in here, I'm trying to tell you something, can anybody help?
I'm in here, I'm calling out but you can't hear, can anybody help?
Refr. Can't..
I'm crying out, I'm breaking down, i am fearing it all, stuck inside these walls,
tell me there is hope for me. Is anybody out there listening?
Refr.

I'm in here, can anybody see me? Can anybody help?

>

Én aki, mint mindannyian, szükségét érzem, hogy elismerjenek, benned tisztának érzem magam és feléd indulok. Szükségem van rá, hogy oda menjek, ahol tiszta vagyok. Soha nem a szavaim, a tetteim árulták el neked, ki vagyok. Annak az elfogadása, aki vagyok tett téged elnézővé ezekkel a tettekkel és szavakkal szemben. Hálás vagyok neked, hogy úgy fogadsz, amilyen vagyok.

Antoine de Saint-Exupéry

Nálunk ilyen nincs! Na Szlovenszku po szlovenszki. (Néhány perccel több, mint 2 óra és 18 éven felül!)

vö.: konzerv /- kattints rá! - a Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája c. filmet kitörlék a kapcsik

a X. 15-i pénzvilágurak elleni 1ik tüntető Bécsbe' a V mint vendetta /vérbosszú maszkjával - Leonhard Foeger, Reuters képi

Andor Lá: Nemzetek s pé'zügyek, Nemzeti Tank. 3 - A Nyu átváltozása 5) Monetáris szuverenitás - a píz fciói /Meir Kohn: fizetési eszköz /means o payment, e'számolási 1s /unit o account, értékőrző /store o value, halasztott fizetések eszköze /standard o deferred paymant 16) a nemzeti valuta 6at s gazdpoli eszközöket ad a kezünkbe - Benj Cohen: poli szimbolizm, seigniorage - a píz értéki s előállítási költsi közti különbs ) - pízkibocsátási haszon, a kamaráé; makrogazdi menedzsment, monetáris elszigetelődés 19)

336 A 58

kapcsolatháló

Legyetek jók, ha tudtok /State buoni se potete - Néri Szent Fülöp /+ 1595 :)

<

X

haikus

Lelki párod ő,
szerelmed örökre,
az Úr kegyelme.

/She's your spiritual

mate, love for eternity,

the grace of Lord.

ha...

legyőzhető lesz
a halál s a verseny is
boldogok leszünk
?

A F G: Az önirónia kétélű fegyver; míg nevetek magamon és hibáimat föltárva kifigurázom magam, és együtt nevetünk, sajnos vannak, kik cserébe tört döfnek hátamba és így röhögnek: "milyen ostoba ember! hát nem tudta!" Én csak nevetek, de már mások nem, inkább káröröm csillan szemükben, és oda lesz hitem; "hát szabad még magamon nevetni?"

vigyázz - gondolkodni veszélyes!

csak a szenny másra
öntésével tisztulhat
meg a mi lelkünk

tarts önvizsgálatot!

http://www.család és egészség.hu/családi_házipatika/borrágófű

+ http://www.webbeteg.hu/a-boldogságról-orvosi-szemmel - köszönettel M.I-nek

Ria - "kitéptem! vidd és légy boldog vele!"

True to the name - Hűen egy névhez

                       Martin Heidegger  '68-   s   Hannah Arendt  '28-ba'

J. Z.:

"elgondolkodtam épp a minap a Tarkovszkij Sztalkerén, ama bizonyos legtitkosabb kívánságot valóra váltó szobán, és rájöttem, a lelkünk kielégíthetetlennek van teremtve, csak az Örökkévaló elégíthetné ki. Mikor a legtitkosabb vágyunk teljesítéséről van szó, nos, akkor minden bizonnyal senki sem mondaná Istent, mert az hazugság volna, mert az élettől várjuk legtitkosabb vágyunk teljesítését. Viszont pont mivel az élettől várjuk, sosem teljesülhet, ezért sülhet el csakis balul, abba a kívánság-teljesítő szobába való belépés. Nekem ez az üzi Tarkovszkijtól pont azt adja, h felhőtlenül tudok kacagni minden fegyveren s mégcsak futhatnékom sincsen:)))" 

/a Kekecen

Langston Hughes: Elnapolt álom

Mi történhet egy elnapolt álommal?

Összeaszik,
mint a napon a mazsola?
Vagy gennyed, akár egy seb,
- s aztán kifakad?
Bűzlik, mint a romlott hús?
Vagy bőrösül s megcukrosodik,
- mint a túlédes szirup?

Lehet, hogy csak beroggyan,
mint egy sötét teher.

Vagy robban esetleg?

ford. sat. - Kiss Anikótul köszönettel - az eredeti:

A Dream Deferred  by L. H.

What happens to a dream deferred?

Does it dry up

 like a raisin in the sun?

Or fester like a sore -

And then run?

Does it stink like rotten meat?

Or crust and sugar over -

like a syrupy sweet?

Maybe it just sags

like a heavy load.

Or does it explode?

a nyakatekert monumentalitást-kedvelő
Meštrović Iván I. háborús franciák iránti hálája

emlékmívi a nándorfejírvári Kalemegdánon

‎1 színész - 2 szerep - John Hurt a V mint vérbosszú /'6 - khm-kivitel) Sutler Ádám diktátora e képen Winston Smithkint Julival /Susanna Hamilton a '84-be' /Orwell regényiibül - prfkt

Jézus jegyese

(haiku) 

így van ez: vala-

ki hiányzik és nem is
lesz meg már soha

... a pokolba ...

hadd segítlek jó-

szándékkal hisz emberek

vagyunk s ez az út ...

Gyászmise egy álomért /Requiem for a dream

 a film zenéje Jennifer Connelyvel s Jared Letóval a képen s

Maximilian Lenz Tavasztánca /Frühlingsreigen, A song of spring, 1913

..

Segítenék elindulni

de magam is vak vagyok

Nem engednek téged látni

tegnapok sem holnapok

.

Kiss Dénes: Útvesztő, '84                                 

Jiří Orten /Ohrenstein György: Chvěje se mi ruka - Reszket a kezem + "ölni napra-nap a földit"

Proč se jen pláče při bolesti

když každá úleva

tě vrací zpátky

proč se jen pláče jaké je v tom štěstí

ach ano pláč je asi pro šťastné

Opravdu chtěl bys někdy plakat

Déšť na římse to je ta pravá nota

máš mnoho starostí

jak skončit tento den

když okno otevřeš zima tě rozdrkotá

ty nevíš k čemu teplo je

k čemu je déšť co ti to říká

Ach teplo to je býti unaven

a déšť jsou housle pro básníka

ale ty nevíš k čemu ještě hrát

když nikdo nepřichází aby slyšel

a čísi hlas ti říká tiše

že čas je skoncovat

de.wiki   

  

Minek a sírás a fájdalomra

ha minden megkönnyebbülés

úgyis visszavet bennünket

miért sírunk mért esik jól az

ami tán csak a boldog nőknek van fönntartva

Szeretnél néha igazán sírni

A valódi kotta az ereszről hulló cseppek

sok gondot okoz

hogyan fejezd be a napot

ha ablakot nyitsz kiráz a hideg

s nem tudod a meleg akkor minek

s minek esik az eső mit üzen

Vagy úgy - elfáradtál a meleg azt jelenti

az eső meg hangszer a költőnek

de nem tudod minek a játék

ha senki sem akarja hallani

és csöndesen szól hozzád valaki

ideje már befejezned

Arnošt Paderlík /Ernst, Ernő) illusztrációja

Hetedik elégia Karina, írok Önnek, és nem tudom, él-e még, nincs-e most ott, ahol már nem vágyakoznak, nem ért-e mostanra véget veszélyekkel telt kora. Halott? Kérje meg hát sírján a földet, legyen könnyebb. Kérje, hölgyem, a rózsákat: záruljanak be. Kérje meg a szétesést: olvassa fel Önnek e széthullásomról írt levelet. A halál hallgat a versek előtt. Bennük megyek Ön elé olyannyira kegyetlenül fiatalon, épphogy éretten, hogy fiatalságomban már egy régi királyság uralkodójához vagyok hasonló. Hisz tudta Ön, hogy az angyal röptéhez hiányzik a szárnyunk, hogy vérrel nevetünk és vérrel sírunk. Megtaláltam esésem. Elmondanám Önnek: miben. Egyszer a mennyben (ezt Istenről írom) átvágódott az áttetszőség a veres égbolton és vérzett és ment és alábukott. Álom volt tán csak, amelyikben a szüleimről álmodtam és az otthonunkról és mindkét testvéremről, álom volt tán csak, amelyikben az ember meglátja magát a vízben, a cölöpök alatt a tóban, álom volt tán csak, a hold tükre, de nem kellett volna álmodnom, ha nem ébredtem fel, nem kellett volna a fagyasztó lángban maradnom! Isten bukása. Micsoda esés! Utána egyedül marad a fiú, az akadályok magasságt csökkenteni képes hatalom nélkül, ami közelebb tudja hozni a távolságot, és a poklot illattal, ibolyával zárja be, azután egyedül marad a fiú, és felocsúdik és megy a gonoszságok valóságához. Azt hiszi, nem találja meg. Az idő nem gyógyít. Az idő szemfényvesztő. Egyszer úgy tűnt: egy nő, mindenkinek bájos, nem esik a bukás hatalma alá: Nárciszról, a lányról írok. Szárnyrakelt minden. És kimondhatatlanul közel hozzánk szólt a boldogság. A szavát sohase fújhatja el a szél, olyan beszéd az, az ajkak, kezek, testek, szerelmes öl azon drága anyanyelve, amelyben elnyugszik a gyönyörű biztonság, olyan a beszéd volt, amely szó nélkül szól. Mit akart, Nárcisz, a lány, mikor a tükör előtt állt, és a megérintett tárgyak gyorsan hűltek körötte? Hogy lehet az, hogy Nárcisz, az árnyéka, már semmit sem akart azon kívül, hogy önmagát lássa testetlen, lelketlen az átlátszó tükörben; csupán a kemény szépség szavait látta, a gyémántnál keményebbét, idegen álmokból vágyta megismerni magát. Nem láng volt. Lángokba merült. Jaj, honnan ered az, amiben itt elfolyunk? Kinek az átvirrasztott éjszakái rakódtak az enyémre és terjedtek annyira szét, hogy hely sincs már? Megtaláltam az esésem. Miben? A sírásban! Hullottak könnyem, a mocsárba folytak, a nyomor és fájdalmak élő királyságába hulltak, hullottak szégyentelenül, Önnek írom ezt, Karina, kérje meg a sírhantot, amit esővel áztatok olyan vagyok, mint az eső, amely az Ön sírjára hull, olyan, mint a sírás, időtlen, alaktalan, Karina, Önnek írok, és nem tudom: él-e még, nincs-e már ott, ahol nem vágyakoznak, nem ért-e véget egyelőre veszélyekkel teli kora? Ismerek egy lánykát. Akár egy apró csók, ami még az ajkakban rejtezik, nem folytatódhat, nyújtózkodik csupán a napon, kicsi még, nem éget, inni ad: keblén pihenhetsz. Fiatal még, mint a föld. Könnyű, mint a lélegzet, akár a korai lomb, mint a reggel és a boldogság. Tudok szép napokról is. Hová vezethetnének? Ön tudta ezt? És tudja-e még mindig, Karina? Ismerem a nők nagyságát is: az anyai várakozást, hogy visszatér-e egyszer hozzá szomorú fia. Ismerem a hazám. Ismerem az oknélküli örömet. A hűséget is ismerem, mégha most nem is tudom: hol rejtőzik. Ismerem a hirtelen feleszmélést a kínokból és reménytelenségből - és mindez kevés, és kevés akarni is, kevés tudni az árulásról, ha nincs megbocsátás. Hallgat a halál a versek előtt, lám, még erről álmodom. Miféle vihar előtt hallgat? Milyen szörnyűség előtt? Mit fogun megérteni akkor? Mi nem hullik ott darabjaira szét? Mi pusztul el? Mi esik szakadatlan? A szeretők? – Nem volt szándékomban semmiképpen elhallgatni, bocsássanak meg Nárcisznak, bocsássák meg a bűnt és a világot, gyújtsanak gyertyát; így; és imádkozzanak a földért, hogy ne kínozza őt meg túlságosan fagyával a december, hogy megadja neki április, ami megilleti a virágokat, hogy zászlaja legyen tornyán az éj, amely a fénybe lobog, mikor eljön a csillagok ideje, hogy dicsérjék a szerelmesek a fájdalmakért. Olyan fiatalon, kegyetlenül fiatalon, épp csak éretten nevetek bele a vérbe és sírok vércseppeket, elhagyatva Istentől s elhagyván Istent, írok Önnek, Karina, és nem tudom: vaj‘ élek-e...            maj-ko-masma-lon der rejgn      vo-zse loszt er mir cu hern?      zajne tropnsz ojf di sojbn      kajklen zih vi tribe trern      un der stivel iz ceriszn      un esz verd in gasz a blote      bald ved ojh der vinter kumen      'h hob kejn verime kapote      maj-ko-masma-lon dosz lihtl      vo-zse loszt esz mir cu hern?      'sz kapet un esz trift ir hejlev      un 'sz ved bald fun ir nit vern      azoj cank ih do in klejzl      vi a lihtl svah un dunkl      biz ih vel azoj mir ojszgejn      in der stil in mizrah-vinkl      maj-ko-masma-lon der zejger      vo-zse loszt er mir cu hern?      mit zajn gelben ciferbletl      mit zajn klingen mit zajn svern      'sz'iz an ongestelte kejli      'sz hot kejn lebn kejn gefiln      kumt di so dan muz er slogn      on zajn rocn on zajn viln                                     maj-ko-masma-lon maj lebn      vo-zse lostz es mir cu hern      fojln velkn in der jugend      far der cajt fareltert vern      eszn teg in slingen trern      slofn ojfn fojszt dem hartn      tojtn do dem "ojlom-haze"      un ojf "ojlom-habe" vartn

Sedmá elegie Píši vám, Karino, a nevím, zda jste živa, zda nejste nyní tam, kde se už netoužívá, zda zatím neskončil váš nebezpečný věk. Jste mrtva? Poproste tedy svůj náhrobek, aby se nadlehčil. Poproste růže, paní, aby se zavřely. Poproste rozpadání, aby vám přečetlo list o mém rozpadu. Smrt mlčí před verši. A já v nich před vás jdu tak mlád, tak krutě mlád a ponejprve zralý, že ve své mladosti podobám se již králi zašlého království. Vy jste přec věděla, co křídel chybí nám k rozletu anděla, jak krví smějeme se a jak krví pláčem. Nalezl jsem svůj pád. A chci vám říci, na čem. Jedenkrát na nebi (to píši o Bohu) ťala se průzračnost o rudou oblohu a krvácela pak a šla a zapadala. Snad to byl jenom sen, ve kterém se mi zdála maminka s tatínkem, domov a oba bratři, snad to byl jenom sen, ve kterém člověk spatří sám sebe ve vodě, pod koly v rybníce, snad to byl jenom sen, zrcadlo měsíce, neměl se mi však zdát, když jsem se neprobudil, neměl mne zanechat v plameni, který studil! Pád Boha. Jaký pád! Potom je chlapec sám, bez blahé mocnosti, jež umí překážkám snižovat výšiny, jež umí blížit dálku a peklo zavírá na vůni, na fialku, potom je chlapec sám a procítá a jde za skutečností zel. Myslí, že nenajde. Čas neléčí, když nechce. Čas je šarlatán. Jedenkrát na ženě, milostné ze všech stran, pád zdál se nepadat: to píši o Narcisce. Všechno se vznášelo. A nevýslovně blízce k nám štěstí mluvilo. Byla to mluva ta, co nikdy nemůže být větrem odváta, byla to ona řeč, ta drahá mateřština rtů, rukou, očí, těl a milenčina klína, v níž k loži sklání se nádherné bezpečí, byla to ona řeč, jež mluví bez řeči. Co chtěla Narciska, když stála před zrcadly a věci kolem ní dotčeny rychle chladly? Jak Narcis, její stín, nic, nic už nechtěla než sebe uvidět bez duše, bez těla v zrcadle průhledném; shledávala jen slova o kráse tvrdosti, tvrdší než démantová, toužila zvěděti o sobě v cizích snech. Nebyla pramenem. Tonula v pramenech! Ach, odkud vyvěrá to, čím tu odtékáme? Čí noci probdělé se položily na mé a rozšířily se, že místo nestačí? Nalezl jsem svůj pád. A na čem? Na pláči! Padaly slzy mé, padaly do močálů, padaly na živé království běd a žalu, padaly nestoudně, Karino, píši vám, poproste náhrobek, jejž deštěm omývám, připadám si jak déšť, jenž prší na váš hrob, připadám si jak pláč, bez času, bez podob, píši vám, Karino, a nevím, zda jste živa, zda nejste nyní tam, kde se už netoužívá, zda zatím neskončil váš nebezpečný věk. Znám jednu holčičku. Je jako polibek, jenž ještě schovává se v ústech, nesmí dále, protahuje se jen na slunci, jež je malé, nepálí, dává pít: usínat na ňadrech. Je mladá jako zem. Je lehká jako dech, jak rané lupení, jak jitro, jako štěstí. Znám také krásné dny. Kam mne však mohou vésti? Vy jste to věděla? A víte, Karino? Znám také velkost žen: čekání matčino, zda jednou vrátí se k ní její smutný syn. Znám také svoji zem. Znám radost bez příčin. Znám věrnost, ano, znám, leč nevím právě, kde je. Znám náhlá procitnutí z muk a beznaděje - a je to málo, znát, a je to málo, chtíti, je málo, zradu znát, když nelze odpustiti. Smrt mlčí před verši, hle, ještě o tom sním. Před jakou bouří mlčí? Před čím strašlivým? Co pochopíme tam? Co se tam nerozpadá? Co i tam umírá? Co i tam věčně padá? Milenky? - Nechtěl jsem, nechtěl jsem nemlčet, odpusťte Narcisce, odpusťte hřích a svět, rozsviťte svíčku; tak; a modlete se za zem, aby ji prosinec nezkrušil příliš mrazem, aby jí duben dal, co květům náleží, aby jí byla noc praporem na věži, jenž vlaje do světla, když nastává čas hvězd, aby ji milenci chválili za bolest. Tak mlád, tak krutě mlád a zralý ponejprve, směji se do krve a pláči kapky krve, a Bohem opuštěn a Boha opustiv, píši vám, Karino, a nevím, zda jsem živ... www.youtube.com mit akar az eső nékem elmondani mit akarhat? cseppjei az ablakdeszkán mint a könnyek úgy csurognak a csizmám is szertemállott és nagy a sár az utcákon itt van a tél nemsokára s nincs egy jó meleg kabátom mit akar a gyertya nékem elmondani mit akarhat? csak pislákol fogy a faggya nemsokára csonkká olvad magam is csak pillogatok mint a fogyó gyertyaszálam nemsokára ellobbanok itt a héder homályában mit akar az óra nékem elmondani mit akarhat? az ő sárga számlapjával és amikor nagyot kongat csak egy kigondolt szerkezet élettelen lelke sincsen üt akarva-akaratlan óránként előbbre biccen mit akar az élet nékem elmondani mit akarhat? idő előtt megöregszem ifjúságom múlik hervad éhezések lenyelt könnyek ökölre borult alvások ölni napra nap a földit és várni a másvilágot

Erdélyi jiddis népköltészet, Kányádi S. ford., Eu. '89

 

Csernus-okosság

Kedves kért 1 okosságot:

"Én azt gondolom, az erő mindig ott kezdődik, ha valaki ki meri mutatni, mi fáj, és soha nem ott, amikor vki azt mutatja, hogy mily rezzenetlen arccal bír ki mindent."

‎... én meg azt is gondolom tovább, hogy ha valaki e mai közállapotok közt kimutatja, ami fáj neki, azt sokan kigúnyolják, megalázzák, és kihasználják a gyöngéit. De ennek ellenire is vállalni köll a fájdalminkat, s a kigúnyoltatásunkat, megaláztatásunkat, kihasználtatásunkat - a még rosszabb jövő előtt.

/... a já si myslím dále - inspirujíc se tou myšlenkou pana Černuše vejš -, že ten, kdo v dnešních poměrech netají dát najevo své bolesti, tomu se mnozí vysmívají a pak ho i ponižují a zneužívají znaje jeho slabosti. Ale i navzdory tomu, nestyďme se za své bolesti a za utrpené ponižování a zneužíváni - před ještě horší budoucností.

Alan Brown (tán fürdős) festménye részlete törölve

az enyém - a tied

azt mondják, azt a könyvet,
azt a verset már megírták.
de hiába, az a könyv,
az a vers nem az.
azt neked kell megírni

azt mondják, az emberek
helyettesíthetők egymással.
hazudnak. ha megtaláltad,
és mégis elveszted őt,
sosem találod meg újra

A kép a Szerelmem, Szarajevó c. filmből

mégis, Komló R.: nyelv - azonosság

Fell Kar kitörlé a giccsihö írtat:

Megfenem a kést,
jobban szelje
a kenyeret,
s távol a kúttól
gödröt ások
a szarnak
- jobban teremjen
a föld.

~ Mik Liv, Adra

Légy autonomista! Csatlakozz a Kivégzendők Klubjához! /Join to the To Be Executed Be Autonomist Club! Akit az alábbiak után is érdekel a LAKK-tagság, írja meg a nevét és pontos címét, fizesse be a tagsági díjat vagy szponzori támogatást a számlára, amit eljuttatunk neki, és várja beletörődéssel a további fejleményeket.

fájni fog

nagyon

eltűnsz
nyomtalanul

senki se

fog rád

emlékezni

/it will be

very hurt

you are going

to disappear

without a trace

nobody will

remember you


 

Más ajánlások, ill. fölkérések: rém - sürget: házat, globalizélt üzlet, összes visszás hangban, alany - Mátrai László-mondat, ártalmatlan Madárszabadító, kapu - szeretet, axe of the God: kell, hogy tőzsdecápa legyel,
konzerv - smitt paci /hitványság dicséreti, képzelt hazában otthonra nem lelsz, nincs, ki gyilkosidtól védjen,
Hadd legyünk mink is tiszták, hősök, szentek: Hazánkat így mentsd meg! büntetendő, ha a gyerekek magyarul beszélnek

...
a vesztőhely is megváltás; minden, ha innen indul
megszabott tétre küldetés

Kalász Márton: Egy napot, '85, utó sorok

Azon má' ne múljék! - A címbéli röv. a megadott keretek közt /kópéráght) tetszés szerint szabadon értelmezhető - pl.: liberális anarchista konzervatív kommunista, vagy: lesem a kifosztható klienseket stb.

A menny még nem ég /Heaven is not sky & not burning yet - Az álom csendje /The silence of dream - Gyertek vissza, szerelmeim /Come back, my loves!

Zbigniew Preisner Halottak könyve által inspirált Egyiptomi operájának egyik dala /előadja Elżbieta Towarnicka

 

A. Tarkovszkij Tükör és Nosztalgia filmjéből részletek Arvo Pärt zenéjével, énekével s B. Whitehead Jákob harca az angyallal c. fametszetével

vö. +': Wang folyó - fényírások, rémuralom - természetpusztítás szabad akaratunkból, mint a magyarok - nem látnak, nem hallnak, keretbefoglalom

Éva vallatójára köszönettel

Nem mi,
minden mindig
csodálatos derű -
adom, amit ő,
ígérem és
eltűnök

mintha sosem voltam volna,
ölellek egybe, hisz
engem lélegzel be,
elkerülhetőn, de ki
nem törölhetőn
memória

És nincsenek lehetőségek,
csak kétségek, hogy
befogadtad-é,
amit adott
holt betű
vagy élet

s mi mit se számít, ha éled

Clemens Maria Brentano:                                                                                   

Es sang vor langen Jahren Wohl auch die Nachtigall; Das war wohl süßer Schall, Da wir zusammen waren. Ich sing und kann nicht weinen Und spinne so allein Den Faden klar und rein, Solang der Mond wird scheinen.                            Da wir zusammen waren, Da sang die Nachtigall; Nun mahnet mich ihr Schall, Daß du von mir gefahren. So oft der Mond mag scheinen, Gedenk ich dein allein; Mein Herz ist klar und rein, Gott wolle uns vereinen! Seit du von mir gefahren, Singt stets die Nachtigall; Ich denk bei ihrem Schall, Wie wir zusammen waren. Gott wolle uns vereinen, Hier spinn ich so allein; Der Mond scheint klar und rein, Ich sing und möchte weinen!

Szépen dalolt sok- sok éve a csalogány; míg együtt valánk, a dala oly édesen szólt. Nem tudok sírni, csak dúdolok, és fonom, amíg fent a hold világol, egyedül tisztára a szálat.  Szépen szólt a fülemüle, amíg mellettem voltál, most, hogy itt hagytál, ezt juttatja éneke eszembe. Bársonyos a hold fénye, egyedül rád gondolok; a szívem is tisztán ragyog, hisz az Úr visszaad nekem. A dal nem szakadt félbe azóta se, hogy elmentél; idézi a veled együttlét idejét a fülemüle éneke. A hold oly tisztán ragyog,  Isten egybefonna újra minket; itt egyedül verselgetek, sírni szeretnék, és dúdolgatok.

R. Liang képe

Gyűlöletem oka + εὐθανασία - Adjon helyt másoknak! Türelmetlen' várnak rá.

Gyűlölöm őket,

mert nem értik, hogy nagyon

szeretem őket.

Der Grund meines Hasses
gegen Leuten ist das,
dass niemand hat begriffen,
wie sehr habe ich sie geliebt.

vö.: aus der Tiefe

/a kép csak illusztráció, a fönti gondolatmenet pedig csak egy lehetséges nemkívánatos hozzáállás megfogalmazására tett kísérlet, és nem Hitleré (és más ismert személyé se), amint arra M. B. Dušanić figyelmeztete, amit az indíttatással együtt köszönök néki

If I can't love H., I can't love at all.

/Ha nem tudjuk szeretni H-t is, senkit nem tudunk.

A. J. Muste amerikai pacifista 1 kvéker gyűlésen

Ne maradjon le nagyon utána! Kövesse a hölgy, Chris Korda, az Euthanázia /= Jó Halál Egyház vezetőjének személyes példáját! 

vö. +': wiki, sötétzöld alternatíva, alanyeset, Itzhak Frey s ami alatta, autonómia - "mások ellen" /Dsida

s M. Grünewald Kálváriájának Krisztusfője, részlet, 151o-16, Colmar

Névtelen: Haldoklóknak

- József Attila "Imádság megfáradtaknak" c. versének átirata

Örülni vágytunk és nem szenvedni.

A gyerekeink sem azért vannak,

hogy vigasztaljanak bennünket.

Urunk, mindnyájan a te dicsőségedre vagyunk.

Hisszük, hogy hatalmad mindenekfölöttvaló.

Tudjuk, hogy terved van velünk,

akárha csak bennünk vagy, vagy mindenben:

a gyerekek mosolyában, szeretőnk régi csókjában, vagy e halálban is.

Hisz tudod, ha vagy, hogy irdatlan mélységek nyíltak meg bennünk,

miket a Te fényességed se képes átjárni.

Nincs más választásunk:

fogcsikorgatva tartunk ki a végsőkig,

mert ezen kívül csak fegyverek, pénzhalmok és ölő igék

vannak, amíg mi most utolsó erőnkkel

s hiábavaló imával reméljük a végső nyugalmat elnyerni,

kínban nyüszítve:

Enyhítsed kicsit,

Hatalom!

Köszönöm.

Hamis, amit a pénzedért megvehetsz, - nincsen áldás rajta

Volt mit továbbadnod,

ugye, pénzen kívül is,

elvégezted a feladatod,
apáról-fiúra szállt
a hagyomány, és mikor
a pap elmormogta fölötted:
egó te abszolvó, megnyugodva
szállt ki a lélek az esendő
testből, és már csak keserű
asszonyod őrzi a meg nem született,
vagy megvetett, fölöslegesen
elherdált múltat, és gyermekeket?

Így adom tovább, mert éltet-
ő szeretet - emlék: A méz
erősíti az ellenállóképességet,
megédesíti a gyerekek mosolyát
és túléli a méhészt is.
- Lesz-é, aki a helyére áll?

köszönettel Bálintnak + másoknak is: kéz a kézben, "Nincs szükség a tudásunkra"!?, Illyés: Három öreg 3. s kielégíthetetlen szent György Győrött stb., Siskin méhes

Nagy marhaság a Méhész, a türelmes Szpirosz vége /az általunk nem kedvelt Mastroianni alakítja a Theodor. Angelopoulosz rendezte '86-os gör-fr-ol filmbe'), kibe' "kétségeket ébreszt", /írják, de inkább csak szintén) előhozza az élvhajhászatot a fiatal stoppos Nadia Mourouzi

'12 a nyári szünet előtt

hazagyaloglás

                                    /perjék, w.webkert.hu/kertblap/ - kutyabaj, útifű..

tudom, hogy csak annak kellek,

akivel megosztottam az életem,

nem fordulok már meg a szép

nők után, egyik napról a másikra
élek, szegény vagyok és boldog,

noha néha köpnöm kell a büdös

autók miatt, - egyszer majd elgyúr
egy, miközben - bakszakáll, katáng,
cickafark, egérárpa, ebír, szulák

- magyar, és nem idegen
nevükön szólongatom a gyomokat

a hosszú poros utak mentén

Sztalin elvtárs a terrorista rendről:

Dolgozni úgy szoktam,
mint egy rabszolga;

s befeküdni az ágyba

mint egy halott a koporsóba,
összekulcsolt kézzel

a boldog föltámadás reményében.
De a napok csak ismétlődnek

szürkén, hidegen, Nélküled.

Ajánlás - az alábbi sorokra rákattintással megnyitható oldalak:

Fölvidéki választások: Irány - válaszd, mer' +védnek ... Tótország ért. S áthíd alnak. És ... - Hedvig azt hazudta, hogy magyarul beszélt, s megverték Nyitrán. "Verd a magyart fejbe!" - skándálta Szerdahelyt a tót náci tömeg. És Krisztiánt az álarcos rendőrroham közbe' a nyavalya törte, s leesett. És Szut Pozsonyban... Mi következik? - Győzünk, mer' mi vagyunk gyöngébbek.

Falun Gong-törvénykerék
 

  + +' 1 hangulatos váras kép s gondolatöredékek

Körösfői-Kriesch Aladár: Liliomok, 19o6