
vö. +': Wang folyó - fényírások, rémuralom - természetpusztítás szabad akaratunkból, mint a magyarok - nem látnak, nem hallnak, keretbefoglalom
Éva vallatójára köszönettel

Nem mi,
minden mindig
csodálatos derű -
adom, amit ő,
ígérem és
eltűnök
mintha sosem voltam volna,
ölellek egybe, hisz
engem lélegzel be,
elkerülhetőn, de ki
nem törölhetőn
memória
És nincsenek lehetőségek,
csak kétségek, hogy
befogadtad-é,
amit adott
holt betű
vagy élet
s mi mit se számít, ha éled
Es sang vor langen Jahren Wohl auch die Nachtigall; Das war wohl süßer Schall, Da wir zusammen waren. Ich sing und kann nicht weinen Und spinne so allein Den Faden klar und rein, Solang der Mond wird scheinen. Da wir zusammen waren, Da sang die Nachtigall; Nun mahnet mich ihr Schall, Daß du von mir gefahren. So oft der Mond mag scheinen, Gedenk ich dein allein; Mein Herz ist klar und rein, Gott wolle uns vereinen! Seit du von mir gefahren, Singt stets die Nachtigall; Ich denk bei ihrem Schall, Wie wir zusammen waren. Gott wolle uns vereinen, Hier spinn ich so allein; Der Mond scheint klar und rein, Ich sing und möchte weinen! | Szépen dalolt sok- sok éve a csalogány; míg együtt valánk, a dala oly édesen szólt. Nem tudok sírni, csak dúdolok, és fonom, amíg fent a hold világol, egyedül tisztára a szálat. Szépen szólt a fülemüle, amíg mellettem voltál, most, hogy itt hagytál, ezt juttatja éneke eszembe. Bársonyos a hold fénye, egyedül rád gondolok; a szívem is tisztán ragyog, hisz az Úr visszaad nekem. A dal nem szakadt félbe azóta se, hogy elmentél; idézi a veled együttlét idejét a fülemüle éneke. A hold oly tisztán ragyog, Isten egybefonna újra minket; itt egyedül verselgetek, sírni szeretnék, és dúdolgatok. |

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése