Néhány gondolat Do-Mi leveleiből és jegyzeteiből:
Extra Hungariam non est vita. Az csak tengődés. A túlélés reményében.
EGY RÉGI LEVÉL (Részletek)
Kedves barátom...! Ha majd időd lesz...
Mert megfogadtam a tanácsodat és... elkezdtem emlékezni, hogy…
Ha lehetséges, ne úgy menjünk ki a történelemből mintha itt se lettünk volna... mi a perifériára kiszorult magyarok...
Mert öregnek érzem magam, és nem fogok élni mig a világ világ...
Elküldöm neked ezt a kis anyagot (pár DVD), hogy legyen meg nálad is, ami biztos biztos alapon... Hátha valakinek valaha érdekes olvasmány lehet ebből az elsüllyedt világunkból, amit valaha Kisélesdnek, Nagyváradnak, Kolozsvárnak, Erdélynek hivtak az ittlakók..
Az „Utóéletem”-et (mint utolsó fejezet), ami lényegében megfelel egy kis szürke hétköznapi életecskének, azért kapkodtam össze mégis, mert - mint ahogy az az aláhúzott részekből is kitünik - számtalan olyasmi is történt, ami kicsibben annak a kornak a lényegét fejezi ki... negativ vagy pozitiv előjellel... és segíthet annak a kornak a megértésében is, amelyikben éltünk... és amelyikben élünk... Legalábbis igy értékelem innen a kisélesdi, kisváradi, kiskolozsvári perifériáról.
Mert (szerintem) a szürke kis hétköznapokat megélni a „volt kommonista elit” által „röhögve lekommonistázott” rendszerben egész más volt, mint ahogyan az a nagy „antikommonista” történelemkönyvekben le van irva - mondom én..., mert az élettapasztalataim alapján meg tudtam és meg tudom különböztetni a félrevezetett és becsapott, csupán „hivő” kiskommonistákat a „hivatásos forradalmár” kommonistáktól...
Mert az igazi célokat csak a profik tudták, míg az éhes kisember „csak” hitt egy boldog jövő eljövetelében, mint a történelemben már annyiszor. Aztán észrevette, hogy újra becsapták és kirobbant a magyar 56... és a lengyelek... és a többiek... amelyek abszolút nagytöbbségére nem lehet ráhúzni - akármennyire is akarják egyesek -, hogy polgári mozgalmak, esetleg lázadások voltak... vagy, hogy a „klerikális ellenállás” vitte a tömegeket az utcára. (Tisztelet Márton Áronnak és a többi közülük bebörtönzöttnek!)
Nézzünk már szembe kicsit „bátrabban” a történelmi igazságokkal, mert ha nem, akkor csak egy kislétszámu „parazita elit” fogja tudni örökkön örökké, hogy mi miért és hogyan történt, ill. történik napjainkban is... és tudja manipulálni napjainkban is a folyamatokat, hogy minden az ő akaratuknak megfelelően alakuljon. És mi újra csak pancserek maradunk mint a rendszerváltás eszmékhez kötődő „megnemértésekor”, azokkal szemben, akik a történelmi realitások figyelembevételével megírt „forgatóköny” teljes ismeretében cselekedtek. Sőt: ők irták meg azt a forgatókönyvet is, mint a kommonizmusét is, és „nagyszerűen levezényelték” mindkettő érdekük szerinti megvalósitását is. Ez még akkor is igy van, ha itt-ott valami nem egészen úgy sikerűlt, ahogy az a forgatókönyvekben meg volt irva.
Egyik leveled mellékletében találkoztam egy kifejezéssel... a latin „de facto”-ból kreált „faktológus logika” szópárositással, amelyikbe annyira beleszerettem, mint a Bottoni „hivatalos elit” párositásába, mert mindkettőt annyira közelállónak éreztem a saját gondolkodásom kategóriarendszeréhez, hogy már szinte magaménak érzem őket. Annyira a magaménak, hogy már le sem tudok mondani a „de facto” figyelembevételéről. És csak „igy” érdekelnek a dolgok. „De facto” mi volt... ”de facto” mi van.. .és „de facto” mi lesz...? Már amennyire ez egyáltalán sikerülhet a mi kis... meg még kisebb... meg legkisebb perifériánkról...
Mi köze volt a régi hatalmi elitnek a kommonizmushoz? Semmi ! Csak a neki jól jövő diktatúrához volt köze. Feljött a semmiből, hatalomra tett szert és kivárta az alkalmas pillanatot, hogy végrehajtsa a „tulajdonváltást”. És Ő röhögött legjobban a kommonizmuson. (Csak a zsidó kibucok voltak kommonisták . Ma már panaszkodnak, hogy „nem rentábilisak”... Na ja!)
Én nem a kommonizmust éltetem itt... sem a teóriát... sem annak megvalósitását - „a rendszert”. Isten ments! Csak épp eszembe jutott, hogyan verte át Lenin kronstadti matrózokat... a „szovjetek” hirdetőit...mire ő is kiadta a „minden hatalmat a szovjetek kezébe” jelszót... Aztán mikor e jelszó felröppentésének igézetében a kronstadti matrózok megszerezték számára Pétervárt a hatalmat, úgy átgázolt rajtuk, hogy még azt is megbánták, hogy a világra jöttek, és nemcsak azt, hogy ráharaptak erre a „rendszerváltoztást” igérő ideára ...csak akkor már késő volt..., mert belehaltak a tévedésükbe...
Tudom, hogy túlértékelem magamat, de ködösítés nélkül szeretném atomjaira szedni a múltat, hogy megértsem azt a mechanizmust, ahogyan egy ilyen rendszer a nyakunkra tudott telepedni. Hogy megértsem az „átverés” nagy művészetét. A hazug teoriától a manipulált végkifejletig. Mert ha már vénségemre nem tehetek semmit, legalább azt tudjam meg végre, hogy... „mibe döglünk bele?”... Hogy ne haljak meg bután... Mintha ez változtatna valamin?...
Mert már nagyon régen ismétlem (azt hiszem, már neked is írtam): Érdemes kommunista forradalmat csinálni. Kifizetődő business. Elveszek mindenkitől mindent. Likvidálom az eredeti tulajdonosokat. Majd kivárok és az egész elkobzott, azaz „államosított” vagyont visszaosztom magamnak vagy az utódaimnak. Megfelelően motiválva... hihetően... és bebizonyitom, én aki államosítottam, hogy... ”az állam rossz gazda”...
Azért fogalmaztam meg ezt igy annakidején, hogy „a nép is értse”. És értette is!!
Nekünk kellett a rendszerváltás! Nekik kellett a tulajdonváltás!
Nekünk kellett a szabadság! Nekik kellett a szabad rablás!
Nekünk semmi nem jött be! Nekik minden bejött!
Tényleg ennyire életképtelenek vagyunk?
Vagy csak taktikát kell változtatnunk?
„Nem hiszek többé a magyarság erkölcsében. Egy nép nem hivatkozhat örökké az »elnyomóira« és »árulóira«; minden népet elnyomtak és elárultak a történelme során; egy nép, amelynek jellem- és erkölcsi ereje van, idejében végez elnyomóival és árulóival."
(Márai Sándor)
Ezt sem így látom. Hogyan végezhetett volna velük a szovjet tankok árnyékában? Vagy a kuruc korban… vagy 1849-ben… vagy a már emlitett 56-ban? Csak az a kínai játék… csak annak ne fogynának ki a kockái! Mert mi mindig újra kezdtük… csak mind kevesebb kockával. Márai pedig, mint jólnevelt - “üvegházban nevelkedett polgár” – hisz, amiben éppen akar… csak ne törjön pálcát nyomorúságunk fölött…Mert belevadulok a jólnevelt idealista, soha igazi éleshelyzetet nem látott polgári pofátlanságába….Mert mi mindig újra és újra megpróbáltunk talpraállni… éles helyzetben… pusztulva és meghurcolva… és azon kellene csodálkozzon, hogy egyáltalán még “vagyunk”.
Adolfot ismerem. Szerintem Putyin nálam sokkal jobban ismeri. Meg az kínaiak…
Eszméi borzasztóan veszélyesek Kelet-Európában a kisebbségi magyarságra nézve. Amíg nem lesz más “közös gyűlölnivaló”, addig az utódállamok jobboldali mozgalmai minket, magyarokat akarnak “eltüntetni”... Még John az indián is tudja ezt…
…Adolf is azokat a tömegeket vitte a zászlója alá, akik azelőtt mint “hivők” a baloldal zászlói alatt meneteltek… szintén terrorisztikusan... de akkor még a német nép “számos”… erős nép volt… akkor még volt kivel kockázni… ma már az sincs…
…meg azt is tudom róla: ha nyer, ma már nem lenne Magyarország… Vagy négymillió magyar kóvályogna valahol az Urál körül… Mert láttam korabeli „német jövőt tervező” térképet…
Végülis… ha kilátástalannak is tartom… ez a mozgalom páneurópai változatában lehet csak életképes… nem gyűlölködő, nem mást lenéző-lekezelő... hanem a veszély tudatában egymást elfogadó… az európai értékeket megvédő… valaminek tudom csak… sok sok módosítással elképzelni… Annyira sok módosítással, hogy talán már nem is lenne szabad a “kályhától” indulni el… De mindenképpen nagyon tanulságos!!!
A “nemzetstratégia” nevezetű valamin annyiféle jobboldali gondolattal lehet találkozni… amit én természetesen nem találtam meg a hálón… de találtam másokat, jobboldaliakat… és megdöbbenve vettem tudomásul, hogy azok, akiktől találtam valamit… azoknak halvány lila fingjuk sincs arról, hogy a náci párt nemcsak nemzeti, hanem “munkás” is volt… hogy jelszavai nagyrésze ugyanaz volt, mint az akkori marxistáknak (kommonistáknak és szocdemeknek egyaránt) azaz harc a mindent leigázó nemzetközi plutokrácia ellen… például… (ezt Adolf zsidósitotta)… a “hivatásos marxista forradalmárokat” megsemmisitette… tagságuk nagy részét pedig átcsalta a saját táborába …
interszoc - nemzetiszoc…
Interkom - nemzetikom … ugye ismerős?
Ezt már gyerekkoromban “kapisgáltam”, de források hiányában nem tudtam elmélyedni benne… meg a dőlyfös német felsőbbrendűség hirdetése is visszataszitó volt számomra… Mert a teljesítményei alapján érezheti magát valaki felsőbbrendűnek, akár egy egész nép is… de miért kell azt közölje is? ...engem Kisélesden még megtanítottak arra is, hogy a legnagyobb neveletlenség megmondani valakinek, hogy neveletlen… Lehettek volna annyira fölsőbbrendűek, hogy ezt magukévá tegyék… és ne mondják meg az “alsóbbrendűeknek”, hogy ők alsóbbrendűek… (gondoltam én valaha gyermekfejjel)… Meg sok más egyébb is sántitott…
Nem akarok én “nagyokoskodni”…mert ma már munkásosztály sincs… meg a liberálisnak nevezett “piaci fundamentalizmus” is itt terpeszkedik lelkeinken…
…de más egységesnek mondható osztály sincs ebben az újtípusú termelésben, amit a “szolgáltatások” uralnak (beleértve a tudományos szolgáltatásokat is)... azt is csak “kapisgálom”, hogy akinek nincs pénze és kis létszámú, de ennek ellenére is irányitani akarja a saját sorsát, annak más “erőforrások” után kell nézni, ha szembe akar menni az aktuális világuralmi törekvésekkel. Széteső világunkban nem látok ilyen “erőforrást”.
Mert globalizáció ide vagy oda, meg NATO, meg mindenféle titkos szervezetek által irányitott „Uniók“, én ezt az egész euroatlanti világot éppen “szétesőben” látom. Ahol fogy a nép ott nincs jövő. Amelyik társadalom nem “életorientált”, hanem “profitorientált”, annak lesz profitja, de nem lesz Élete.
Ezek a „hülye zsidók” is mindent megtesznek a gyűlölt gojok világának a szétverésére… ami megy is a keresztényekkel... csak éppen mit fognak kezdeni az Iszlámmal?… vagy Kinával?… vagy az afrikai fekete sovinizmussal?… vagy…vagy… Még most sem fogják föl, hogy ők is csak addig vannak, amíg létezik ez az egész “keresztény fehér kultúrkör”. A majdan beözönlő “éhes tömegek” őket éppúgy „föl fogják falni”, mint a többieket. A pitiáner arroganciájukkal egyetemben. Vagy már tán most kiépitették a “fehér világ utáni” hadállásaikat?
Na majd az utókor megtudja... És ők is megtudják majd… hisz nagyokosok… én csak sejtem… Addig is jó antifasisztázást kivánok nekik! Élvezzék ki magukat még egy kicsit… Úgyis még csak a fél világ utálja őket… A másik fele még nem…
Meg itt van az a liberalizmusnak elkeresztelt valami… meg a liberálisok… akikről Arthur Koestler a naplójában azt írta 1965-ben: „Liberálisok – kitérnek a valóság elől, ahogy a homoszexuálisok kerülik a nőket.”
Hogyhogy kitérnek? Hát Ők nem a “valós világban”, hanem egy “virtuális világban” élnek és ezt netalán nem értik? Ez egyáltalán nincs így. Ők nagyon is két lábbal állnak a földön és nagyonis értik a “valóságot”! Csak nekik nem kell a mi megoldástkereső valóságszemléletünk a mi valóságunkról... Mert ők azt a konkrét valóságot nem építeni, hanem rombolni akarják. És ezt nem mondhatják meg a szemünkbe… nem térnek ki a valóság elől, hanem az jól van nekik úgy, ahogy van, a minél rosszabb, annál jobb elve alapján. Képviselik az államokat, miközben az államok teljes leépitésén fáradoznak… érdekellentétek?... érdekösszeférhetetlenség?... mi az nekik? Talán csak nem moralizálunk?
Meg ott vannak a bankok… a dollár… nem az USA pénze… a magánbankoké… meg az Euró... az is magánbankoké? A tulajdonosok vajon nem ugyanazok? Kik a tulajdonosok? A bankárok! Így általánosságban? Nahát én bugyuta miket kérdezek! Nemhiába most léptem le a falvédőről (hogy nyelvezetemmel eláruljam a származásomat is)!
Mert most éppen leértékelődik a dollár az euróhoz képest... miután a háború után a világ bankjai arany helyett a saját pénzük fedezetére vért izzadva hatalmas árumennyiség ellenében összevásárolták a zöldhasút amerikától... Most az éppen már felére értéktelenedett... Csak a fele mennyiségű árut tudja visszavásárolni rajta valaki, mint amennyit eredetileg adott érte... És most törheti magát az euróért...Úgy kell nekik... Tanuljanak meg jobban játszani... és ne rendezzenek hülye világháborúkat... vagy inkább ne engedják meg másoknak, hogy világháborúkat rendezzenek nekik... a kipusztításuk érdekében....
...én már csak ún. hülyéskedve, „A 22-es csapdája” szellemében tudok ezekről a dolgokról „értekezni”... annyira véresen komoly... és annyira pancser a világ... s a világban mi is... meg én is a „bőcselkedéseimmel” egyetemben... De azért van egy szemernyi igazság bennük... Vagy sok szemernyi?... Majd az utókor...
Meg ott van a “Szabadkőművesség”… meg a “Bildenberg csoport”… meg a “Frankfurti iskola”… meg a “Pen Club”… meg a hottentották világszövetsége… Meg az egész “összeesküvés-elmélet”... amiböl természetesen egy jottányit se hiszek… mert ez így “ildomos”… nehogy megsértsek valakiket…De azt tudom, hogy az egész élet egy kurva nagy “összeesküvés “… a gyakorlatban… Ahogyan azt Ford tata is észrevette énelőttem sokkal korábban…
Rövidítek, mert megy a posta... Még innen is látszik, hogy... "a legnagyobb baj az, hogy e folyamat ellen védekezni sem szabad. Fennmaradásunk gondjaitól szenvedni, azokra még csak célozni is: nacionalizmus. A nacionalizmus szóval olyan visszaélés folyik, amely fölér egy nemzeti idegbénulással…” (Németh L.: Levél a nacionalizmusról, 1967 - további néhány sorát ld. itt is: Bakos István: A világ magyarságáról)
Bátorkodom megkérdezni NL-tól utólag, költőien, hogy miért nem tágabb összefüggésében elemzi ezt a kérdéskört?…
Mert csak a magyaroknak nem szabad nacionalistáknak lenni… a románoknak, szerbeknek, szlovákoknak szabad akár a paranojáig menő sovinisztának is lenni… ugyebár… és kinek a globális érdeke ez?… vagy nem ildomos erről sem…
“… a nemzethű értelmiség elleni harc manapság újraéledt és tovább folytatódik. Utalok itt a sorsfordító 2004. december 5-i kudarcos népszavazási kampányra, a magyar közélet áldatlan vitáira, a nemzeti érdeket képviselő személyek, műhelyek, közintézmények és a keresztény egyházak elleni folyamatos politikai és médiatámadásokra, a „nacionalista, antiszemita, rasszista” megbélyegzések indokolatlan és gyakori használatára, a nemzeti vagyon tékozló privatizációjára, a határon túli magyar testvérharcokra, az emigrációban lassan leépülő magyar diaszpóra szétzilálódására, folyamatos eróziójára.”
Lehet nevesíteni? Meg kell csinálni a névsort… mint ahogyan megcsinálták a névsort azokról is, akik 56-ban “tömegmészároltak” a háztetőkről… és akkor “kitudódik”…
…és mindez a teljesség igénye nélkül… csak ízelítőnek…
Maradok barátod a perifériák perifériájáról is
Do-Mi
lesz ilyen - autonómia a magyaroknak is, ha…
Államelnököm kijelentette: Akkor kapnak ótónomiát a romániai magyarok, amikor az oltyánok is.
Miből gondolja őmagassága, hogy az oltyánok hülyék lesznek magukra dolgozni?
További olvasni- s látnivalók:
TOLERANCIA
“A tolerancia követelménye csak az emberekre vonatkozik, sohasem az igazságra.
Az igazság ugyanis nem más, mint az emberi értelem megegyezése az objektív valósággal.
Így csakis két eset lehetséges: az emberi értelem vagy megegyezik, vagy nem egyezik meg azzal, ami rajtunk kívül, tőlünk függetlenül létezik. Az első esetben igaz, a második esetben téves az ismeret. - Harmadik eset nincs!
Az igazság vonatkozásában tehát lehetetlen a pluralizmus, ezért az igazságra vonatkozó eszmék kapcsán értelmetlen dolog toleranciáról beszélni.
Egy eszme meggyőződéses híve - ha nem szélhámos - nem tarthatja a saját véleményét is, meg annak ellenkezőjét is igaznak!
A tolerancia tárgya csak az eltérő felfogást valló személy emberi mivolta lehet, ami azt jelenti, hogy az eltérő felfogás képviselőit nem büntetőjogi eszközökkel kell elnémítani, nem emberi becsületükben kell bemocskolni, hanem igaz, korrekt, tudományos érvekkel kell őket igyekezni meggyőzni!”
OK. Éljen a tolerancia... meg a népuralom, azaz a demokrácia!
Csak a nyakunk ki ne törjön ettől a pénzuralta nagyfene demokratikus toleranciától,
AHOL MINDENT TOLERÁLNI KELL!!
...még a frankfurti iskolát is!
A „frankfurti iskola” négy szellemi vezetőjét emeli ki Buchanan, mint fő felelősöket:
Lukács Györgyöt,
Gramscit,
Adornot és
Marcuset.
Lukács György a nyugati társadalom elpusztítását tűzte ki célul, és erre a legalkalmasabb eszköznek a promiszkuitást vélte.
Gramsci a kereszténység fölszámolásában látta az új világ megteremtésének előfeltételét.
Adorno a hagyományos családban látta a jövő kialakításának legfőbb akadályát, és ennek megsemmisítését tűzte ki célul.
Marcuse pedig mindezek legfőbb eszközének az élvezeti elv gyakorlatba ültetését tartotta.
Homo manipulátor
(dolgozza ki ezt az ötletet valaki, aki nálam jobban tudja - köszönet)
Amint azt „mindenki tudja”, az ember egyik (ha nem épp a legnagyobb) fölfedezése a „társadalomtudományok” terén az volt, hogy nem kell a legjobbnak lenni ahhoz, hogy valahol, valamiben az élre kerüljön.
Nem, egyáltalán nem kell. Rájött, hogy elég ha az őt túlszárnyalókat visszahúzza.
És akkor rögtön ő kerül az élre. Megpróbálta, és sikerült neki. És ez jó érzés volt számára.
És a „homo sapiens”, a„homo faber” stb. után megszületett a „homo visszahúzó /retrahens”.
Az ember aztán kiolvasztotta az ércből az aranyat. És pénzt is csinált belőle.
Aranypénzt vert a királyok képével. És az többet ért mint az ugyanolyan súlyú színarany.
Nem volt érdemes elrontani. Jól lehetett vele kereskedni. Általános egyenértékként szolgált a piacon. Ami - bár mindenféle utak is kellettek hozzá /selyem-, borostyán- stb.) - már kezdte behálózni a világot. És mivel az aranypénzek szállitása kockázatos volt, elkezdték cseréptáblákra vésni meg nagy viaszpecsétekkel ellátott papírokra róni, följegyezni az azanypénznek azt a mennyiségét, amivel a tulajdonos valahol másutt rendelkezett. És ime megszületett a „virtuális pénz”.
Az áru értékét az annak előállításához szükséges befektetett értékek mennyisége és minősége határozta meg. Hogyan is lehetett volna másképp? Egy darabig legalábbis. Amig meg nem jött a mi emberünk. A manipulátor, aki a feje tetejére állitotta a világot. Ezután a piac kezdte meghatározni az áruvá előléptetett termékek értékét. A kereslet és kinálat arányában.
A piacon. Amit az emberünk kezdett fokozatosan mesterségesen szabályozni. A saját érdekeinek megfelelően. Megteremtette a „virtuális kereslet és kinálat” viszonyát. Az egyik piacra sok árut vitetett, így ott olcsón fölvásárolhatta azokat. A másik piacra keveset szállított, így ott drágán eladhatta őket. És az emberünk okosnak és ügyesnek tartotta magát. A többiek meg csodálták az ügyességét és okosságát. És már nem volt érdemes dolgozni. Csak cselezni, ügyeskedni. Mert ez sokkal többet jövedelmezett.
És megszületett a „piaci fundamentalizmus”-nak nevezett zsákutca!
Kár, hogy nincs több időm. Egészen jól elszórakoztat az ilyesmi...
Do-Mi
B. szerint "mert magunk és maguk alatt vágják a fát a pilótajátékaikkal, nem véletlen, hogy a Wall Street bankárai már rettegve fegyverkeznek és szeretnének titkos címre költözni." (Láttam, Te is olvastad.) Szerintem ezek a majmok a hatalmuk megtartása érdekében képesek lángbaboritani az egész bolygót... Drukkolok, hogy ne sikerüljön nekik. Elküldöm Neked egy jó pár évvel ezelőtt irt levelemet... tanúságképpen. (A többit a sorok között olvashatod - mint hajdan a "diktatúrában".)
Levél barátomnak 2008-ból apró észrevételekkel!
Zavarban vagyok…
Lényegében én "állandózavarbanvagyok"...
mindég is "állandózavarbanvoltam"...
és valószinű örökké "állandózavarbanleszek"...
Nézem ezt a nagy pénzügyi "összeomlási bizniszt"...
olvasom a sok-sok ezzel foglalkozó irományt...
nagy nagy tudósok, szakemberek, mindent tudók hozzászólásait...
az állami beavatkozások szükségességéről...
azokét, akik a tegnap még az államokat utasították rendre...
most kórusban követelik, hogy az állam tejeljen nekik...
mert ők csak kapzsik, felelőtlenek, förtelmesen pénzéhesek voltak...
és ezek érthető emberi gyöngeségek….
És jöjjön a halandók serege és tejeljen,
Tejeljen, ha belegebed is,
mert máskülönben az egész gazdasági rendszer összeomlik,
a mennybolt bedől és a kozmosz tágulni kezd...
És az államfők rohannak és tejelnek a bankoknak az adófizetők pénzéből...
abból, ami még be se szedődött, ami még csak majd lesz ...
és amit csak úgy tudnak kifizetni a bankoknak, hogy kölcsönt kérnek a bankoktól…
Mert erre van pénzük a bankoknak!
Banki kölcsönnel töltik föl tőkével a Bankokat!!!
Én magam adok magamnak kölcsönt, hogy ne mondjak csődöt!
És közbeiktatom az államot... mint balfácánt !
Aztán vadászni indultam a hálón... keresni hozzám hasonlót... hasonszőrűt...
A nagyok közül... az okosak közül... és még mindig keresem...
Pedig ők sem hülyék, de “struccmódra gazdaságpolitizálnak”,
emberi gyöngeségekre hivatkozva maszatolnak és teszik magukat,
hogy nem ismerik föl az okozat okát :
a célratörő (fausti?) emberi cselekedetet!!!
És ezt onnan tudom, hogy igy van, mert “kisokos vagyok”…
és mert ha én tudnám és akarnám kifosztani a világot, akkor én is “pontosan igy
csinálnám”! Nem másképp!
Igazán mestermű!!!
Vagy mégsem???
Mert akár tetszik valakiknek, akár nem: egyelőre "többpólusú marad a világ"...
Do-Mi
“A gazdasági helyzet 2009-ben érte el a mélypontot, nagyszrűen időzitve a spekulánsok által a részvénytőzsdéken. Így az egész ország egy Casinóhoz volt hasonlitható, ahol sajnos az átlagember 40-60 százalékos veszteséggel a nyugdijalapokból járult hozzá ahhoz, hogy a gazdagok még gazdagabbak lehessenek...
Ezt követően az amerikai kormány közel 800 milliárd dollárt fizetett ki a bankoknak és a biztositóknak, hogy azok továbbra is működőképesek maradjanak, hiszen a CEO-k 300 millió dolláros évi fizetéseikkel és hozzá nem értő nemtörődöm vezetésükkel (ami nem igaz, mert így akarták és így csinálták meg. Do-Mi megj.) a gazdaságot a csőd szélére juttatták. (A csőd szélére juttatott gazdaságok ugyanis olcsón fölvásárolhatók… Do-Mi) Ez a helyzet egy előre megtervezett és végrehajtott zsaroláshoz hasonlitott, amit remekül hajtottak végre.” (S ezzel a mondatával a cikkíró “lelövi” a föntebbi állitását, miszerint EZEK :”hozzá nem értő,nemtörődöm (banki) vezetők…” Marad tehát a fausti… Do-Mi)
A német politika legfelsőbb szféráiban egyre nő a félelem egy második nemzetközi pénzügyi krachtól, amely intenzitásában és hatásában meghaladná a tavaly őszi válságot.
Legutóbb Merkel kancellár és Schauble pénzügyminiszter is arra figyelmeztetett, hogy a gazdasági válság még távolról sem ért véget. „Kezdetben sikerült korlátozni a válság hatásait az emberekre (azzal, hogy átpasszolták a jövő nemzedékeire! - Do-Mi), de a legkeményebb még most jön”, mondta Merkel pártja egyik gyűlésén.
Ugyanakkor az Európai Központi Bank elnöke társadalmi összeomlástól tart egy újabb sorozatos bankcsőd esetén. „Biztosan túl korai még azt mondani, hogy vége a válságnak”, jelentette ki egy bankárkonferencián Frankfurtban, és hozzátette: „Demokráciáink még egyszer nem fogják elfogadni, hogy az adófizetők pénzén segítsük ki a pénzügyi szektort.” Az utóbbi nyolc hónap folyamán a részvénypiacon képződött óriási spekulatív buborékot tekintik az új krach legnagyobb rizikófaktorának. A legfontosabb tőzsdék indexei 50-60 százalékkal emelkedtek március óta. A nyersolaj, a réz és más nyersanyagok ára a duplájára nőtt. Ezek a hatalmas növekedéseknek azonban semmiféle gazdasági alapjuk nincs, éppen ellenkezőleg: a gazdasági aktivitás a legtöbb országban csökkent és nagyon sok vállalkozás veszteséges. Az árfolyam-emelkedést az óriási likvid tőke generálta, amelyet a kormányok és a központi bankok injektáltak a gazdaságba. A pénzintézetek csaknem nulla százalékos kamatra tudnak korlátlan összegeket kölcsönözni a központi bankoktól, és így jelentős spekulatív nyereségre tesznek szert. Ugyanígy az adófizetők pénzéből a gazdaság élénkítésére szánt ezermilliárdokat sem beruházásokra használták fel, hanem spekulatív tevékenységekre, valamint részvényesi osztalékok és bankárbónuszok kifizetésére.
„A tőzsdei árfolyamok azért növekednek, mert a pénznek valahová el kell jutnia, nem pedig azért, mert a részvényeket önmagukban is attraktívaknak tekintik”, írja a Wirtschaftswoche német gazdasági hetilap a tőzsdék jelenlegi szárnyalását elemezve. A válság következményeként csupán az Egyesült Államokban százezrek veszítik el az állásukat havonta, sokan mások kénytelenek elfogadni, hogy jelentősen csökkenjen a fizetésük, és hogy a szociális támogatások rendszerét alaposan megnyirbálják. Ugyanakkor viszont a társadalmi létra csúcsán ugyanolyan mértékben képződnek extraprofitok, mint a válság előtt, sőt még inkább.
Ez évben a beruházási bankok és spekulációs alapok több mint százmilliárd dollárt szánnak személyzetük honorálására. Az amerikai Goldman Sachs 17 milliárdot különített el erre a célra. A német tőzsdén jegyzett 30 legnagyobb vállalat több mint 20 milliárd eurót szándékozik jövő tavasszal kifizetni a részvényeseinek, amely a tiszta nyereségük 71 százalékát képviseli, miközben a 2007-es rekordévben ugyanez a szám még csak 45 százalék volt. Következésképpen ennyivel kevesebb marad új beruházásokra.
Ez a háttere Merkel, Schauble és Trichet figyelmeztetésének, akik attól tartanak, hogy a fináncoligarchia szégyentelen harácsolása ellenőrizhetetlen társadalmi robbanáshoz vezethet. (Ezek is hülyék! Előre tudhatták volna! Az ő funkciójukban ez - ahogy mondani szokták - nem bűn, hanem már hiba!!! Do-Mi) Számos tekintélyes elemző szerint egy következő válság elkerülhetetlen. Mint azt a témának szentelt összeállításában a Der Spiegel kertelés nélkül leszögezi: Nem az a kérdés, hogy a jelenlegi tőzsdebuborék kidurran-e, hanem az, hogy mikor. A tekintélyes német hetilap kénytelen tényszerűen megállapítani, hogy a modern gazdaságtörténetben a pénzügyi szektornak még sohasem volt ennyire szabad hozzáférése az állami pénzekhez, mint most, és a pénzügyi szolgáltatásokat ellenőrző brit hatóság (FSA) vezetőjét idézve a válság ideológiai hatásairól is szót ejt. „Az a koncepciónk, hogy az árak fontos információkat hordoznak, hogy a piacok racionálisan viselkednek és ésszerűtlenség esetén önmagukat korrigálják, mindez kérdésessé vált”, mondja Adair Turner, burkoltan elismerve, hogy a kapitalizmus és a szabad piacgazdaság teljesen diszkreditálódott. (Magyarán: ma már a vak is látja a saját “átverését”. - Do-Mi)
Érthető módon elsősorban az amerikai kormánynak címezi bírálatát a lap. „Az amerikai pénzügyi ipart a pénzügyi ipar szabályozza, nem pedig a pénzügyminiszter”, írja, majd számos olyan személyiséget említ, akik a Goldman Sachsnál vagy bankhierarchia más nagyágyújánál kezdték karrierjüket, hogy aztán a pénzügyminisztérium vezető pozícióiban vagy Obama elnök közvetlen környezetében kössenek ki, és utána megtegyék a visszautat is. „Ha az USA-t ugyanazzal az elemző szenvtelenséggel nézzük, mint Oroszországot, óhatatlanul is egy politikusokból és bankárokból álló oligopólus hatalmáról kell beszélnünk”, állapítja meg a lap James Galbraith amerikai közgazdászt idézve, aki szerint a Wall Street és Washington hatalmasságai ugyanúgy összefonódtak, mint Putyin és a nyersanyagok orosz birodalmát ellenőrző iparmágnások. (Nem pont úgy! Csak bizonyos “formai” hasonlóságok … majd)
A Der Spiegel a német vezető elit azon részének a nevében beszél, amely a lehető legrövidebb időn belül véget akar vetni az államfinanszírozás inflációgerjesztő gyakorlatának és az olcsó pénz politikájának, éppen hogy a vállalkozásokat terhelő adók csökkentését és drasztikus költségvetési megtakarítást forszírozva. Noha ez a társadalmi jóléti programok lényeges megkurtítását és a bankcsődök számának rövid távú növekedését eredményezné, még mindig kisebbik rossznak számít a gazdaság hirtelen összeomlásához és ennek kiszámíthatatlan társadalmi következményeihez viszonyítva. (Így zsarolnak a “bankok”: Ha nem azt teszed, amit mi “parancsolunk”, akkor összeomlasztjuk a (világ)gazdaságot… Sajnos a mostani fölállásban ezt meg is tehetik… - Do-Mi)
Nemzetközi szinten a Merkel-kormány (már megint a németek… Do-Mi) komoly diszkrepanciába került Washingtonnal és Londonnal a válságból való kilábaláshoz célravezető pénzpolitika tekintetében. Az USA-nak és Nagy-Britanniának ugyanis, amelyek ipari bázisuk nagy részét feláldozták a pénzügyi szektornak (Bődületes! - régóta sejtettem, de most “megtudtam! Do-Mi), sokkal kevésbé áll az érdekében egy restriktív monetáris politika, mint Németországnak, amely a világ egyik legerősebb exportgazdaságával rendelkezik, és ezért joggal aggódik, hogy dollár meggyengülése károsan befolyásolná a versenyképességét. A hevesség, amellyel a Der Spiegel most az amerikai pénzügyi szektort támadja, valójában az angolszász spekulatív és a német termelő kapitalizmus alaptermészete közötti feloldhatatlan, (Kimondatott!!!) merthogy zsigeri ellentétre is rávilágít. (Általánositva: a “spekulativ” és a “termelő” tőke közti kibékithetetlen ellentmondásról van szó. Az egyik előállit a másik lenyúlja azt! Az angolszász tőke azóta spekulativ, amióta nem az angolszászoké.
Jujj, most megijedtem!
Futhatok Putyinhoz politikai menekültstátust kérni!
Bejegyzések
