A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Vár-/ Őrvidék. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Vár-/ Őrvidék. Összes bejegyzés megjelenítése
Szabadságot Székelyföldnek! És a többi megszállt magyar területnek is! Ne a magyarokat megvetők, gyűlölők, az ő elpusztításukra, beolvasztásukra törők uralkodjanak rajtuk és szabják meg, hogy mit lehet! Köszönjük a támogatását.
Vö. - katt rá!: Fekete március s a marosvásárhelyi pogrom
És a többi megszállt magyar területét is!
S Erdély önállóságát, függetlenségét is!
Nem sok kell a boldogsághoz. De ha a lelkiismeret hiányzik, biztos a siker - legalábbis rövidtávon, a mai körülmények közt.
Jogszerűen tömeggyilkos üzlet
Egy kérdés, s a válasz rá:
- Ha az emberek túlélése kerül veszélybe, megváltozik a dolgok menete?
- Csak akkor, ha maguk tesznek valamit. Ha a hatalom a nemzetek fölötti befektetők kezében marad, az emberek egyszerűen meghalnak. Szervezkedj!
Noam Chomsky
Valóságtól elszakadt. - Jó reggelt, magyarok!
e Kelley Leigh fényképe
e + nem t'om kié, de azt jelenti: csere-bere, mindenem od'adtam, mer' szeretek, úgyhogy... no +' 1x!
+
gyógyítsd a tudatlanságot kérdezéssel (- amíg el nem hallgattatnak)!
gyógyítsd a tudatlanságot kérdezéssel (- amíg el nem hallgattatnak)!
letiltották Labvakar T.S.S. filmjét
Címkék:
csángók,
Délvidék,
Erdély,
Esterházy Ján. H+Cz,
Fölvidék,
hagyomány,
hírösségök-antihős,
Kárpátalja,
Magyarország,
rendszer,
természet,
úton,
Vár-/ Őrvidék,
x - szerelm s xetet
könyörgés
hívlak mélységből kiáltok
feléd emelem arcomat két szememet
nézz Uram énrám nézz a
hitetlenre aki megtagadott s ha
nem vagy nézzen a hiányod
nézze a verem mélyét amelybe
alázuhantunk amelybe alávettettünk
ahol nem szaporítod a népet de hagyod elveszni
a beszélni tanulókat a dadogókat
a tétova nyelvűeket
hogy szégyenünkben orcánkat
porba temetjük sárba temetjük
sárral tömjük be szánk nyílását
fogunk közé követ ütünk hogy
nyögésünk ne lobbanjon fel
hozzád uram és én most mégis
szóra nyitom cserepes ajkamat s
összefogom ötfelé hasadt testem
fájdalmát és feléd kiáltok jöjj
segíts meg hozd pajzsodat
s védj meg bennünket a csúfolók
ellenében mert megülték
a földet
mint a sáskák a kövér
mezőket megülik
és a vizek is megzavarodtak
eliszaposodtak
és elapadtak a forrásaink
terméketlenné lettek a
csordák és az asszonyok méhében
nem nyitogatja virágait a jövő
uram ha nem vagy is szólítalak
mert a mi szívünk már nem
fordulhat más utak más
mezők felé mert más utak és
más mezők nincsenek is már
mielőttünk sokféle népek
közé keveredtünk és nem
újultak meg bennünk
ezer esztendők során lassan
felmorzsolódunk mint a homokkő
keményebb kövekhez ütődve
ezt lásd és vedd számba te
aki nem vagy s akihez mégis
szólok mert rajtad kívül
nincs akit hívjak segíts
rajtunk te semmi te nincs te hiány
add a kezünket a magunk
kezébe hogy egymás melegétől
fölserkenjünk hogy ne külön
lépjünk a tétovaság árnyai alatt
de egy irányba mozduljunk
föl e medence mélyéből arcunkat
minden népek arcával
egy magasságba emelni
Nálunk ilyen nincs! Na Szlovenszku po szlovenszki. (Néhány perccel több, mint 2 óra és 18 éven felül!)
vö.: konzerv /- kattints rá! - a Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája c. filmet kitörlék a kapcsik
a X. 15-i pénzvilágurak elleni 1ik tüntető Bécsbe' a V mint vendetta /vérbosszú maszkjával - Leonhard Foeger, Reuters képi
a X. 15-i pénzvilágurak elleni 1ik tüntető Bécsbe' a V mint vendetta /vérbosszú maszkjával - Leonhard Foeger, Reuters képi
Andor Lá: Nemzetek s pé'zügyek, Nemzeti Tank. 3 - A Nyu átváltozása 5) Monetáris szuverenitás - a píz fciói /Meir Kohn: fizetési eszköz /means o payment, e'számolási 1s /unit o account, értékőrző /store o value, halasztott fizetések eszköze /standard o deferred paymant 16) a nemzeti valuta 6at s gazdpoli eszközöket ad a kezünkbe - Benj Cohen: poli szimbolizm, seigniorage - a píz értéki s előállítási költsi közti különbs ) - pízkibocsátási haszon, a kamaráé; makrogazdi menedzsment, monetáris elszigetelődés 19)
Címkék:
ajánlás,
filmrész /kép,
Fölvidék,
hagyomány,
halál s hit,
hírösségök-antihős,
katyvasz,
Magyarország,
rendszer,
S. Gesell - pénz,
úton,
Vár-/ Őrvidék
Trianon-emléknap - a föltámadás reményében

© Manfred Weis: Szelíd szépség /Sanfte Schönheit
társ, gyerek,
akiért érdemes
helytállni - befejezni
ezt az oldalt, könyvet,
szerelmet, verset,
küzdelmet, életet./?
Címkék:
ajánlás,
Délvidék,
Erdély,
Esterházy Ján. H+Cz,
Fölvidék,
halál s hit,
hírösségök-antihős,
ima,
Kárpátalja,
Magyarország,
rendszer,
s. vers(xűs - szöv.,
szobrok,
Vár-/ Őrvidék
Cím nélkül (haiku)
Mért jobb, ha téged
gyűlölnek, s te nem gyűlölsz?
Igaz maradhatsz.
/Az összefüggést lásd alább.
Esterházy nem híd - A hidak a mieink. Megszálltuk és leromboltuk őket. Esterházyt is eltakarítottuk.
Most már mondhat akarki akarmit, fait accompli, úgyis mi döntünk, mienk a demokratikus, népuralmi igazság.
/A glossza szerzője, a "satnya dicsfény" nevű kollégám - s tán barátom is, legalábbis remélem,
hogy ha gyűjtőtáborba hurcolnának, nem fordulna el -,
nem (az) ökonómus, viszonylag toleráns a magyarok felé, bár a pánszláv Vajáni leszármazottja,
s apja Milos - tán érte magyarul, a fiától kaptam tőle 1 Babits-verskötetet -
a szintén magyarellenes Klementis oldalán résztvett a párizsi békediktátum létrehozásán,
ami mint ismeretes 3 faluval kiszélesíté a pozsonyi hídfőt is a fővárost az ellenségtől védendő.
hogy ha gyűjtőtáborba hurcolnának, nem fordulna el -,
nem (az) ökonómus, viszonylag toleráns a magyarok felé, bár a pánszláv Vajáni leszármazottja,
s apja Milos - tán érte magyarul, a fiától kaptam tőle 1 Babits-verskötetet -
a szintén magyarellenes Klementis oldalán résztvett a párizsi békediktátum létrehozásán,
ami mint ismeretes 3 faluval kiszélesíté a pozsonyi hídfőt is a fővárost az ellenségtől védendő.
S. K. béjárá a fél Eurázsiát, ismeretterjesztő útirajzokat ír s élénken érdeklőde a nemzeti pártok s rendezvények iránt.
Címkék:
ajánlás,
csángók,
Délvidék,
Erdély,
Esterházy Ján. H+Cz,
Fölvidék,
hangulat,
Kárpátalja,
Magyarország,
rendszer,
s. vers(xűs - szöv.,
természet,
úton,
Vár-/ Őrvidék
"Az érdekcsoporttal való azonosulás az első és utolsó szó, amely megnyitja és bezárja a szellemi kíváncsiság kapuját. Amint kijelentem, hogy fekete, spanyol-amerikai, nő, homoszexuális vagyok, nincs többé szükségem arra, hogy megfogalmazzam a véleményem. /Identifikace se zájmovou skupinou je první a poslední slovo, jež otevírá a zavírá bránu duchovní zvědavosti. Jakmile vyhlásím, že jsem černý, hispano-americký, žena, homosexuál, více nepotřebuji, abych zformuloval svůj názor." - Todd Gitlin
id. Ter. Turner: antropológia s a multikult, in Osir 97, 113, vö. Egedy Gergely: Konzervativizm az ezredfordulón, M Szemle Kk 1, 224 /329 E 19, jogos paródia, história stb.
Vincze Zsigmond s Kulinyi Ernő nácik által tiltott betétdala a Hamburgi menyasszonyból, eredetileg Kalmár Pál danolá
Bradean-Ebinger Nelu /* 52, Arad: r verlorene Sohn /tékozló fiú
Auf r Strasse nach Nirgendwo /Az utcán Sehova fele
heulen Hunde /vonítnak a kutyák,
im frohne Bunde /de a falka vidám.
Auf r Strasse nach Nirgendwo /Az utcán Sehova fele
heilt e Wunde /gyógyul a seb,
wird's mir Kunde: /valamit ez is jelent:
Auf r Strasse nach Irgendwo. /Az utcán Valahova-fele.
Auf dem Weg nach Haus. /Úton haza-fele.
ford. sat.
Forrás /Quelle: Egy közép-európai e vallomási /Bekentnisse 1es Mitteleuropäers, Masszi, Bp 1
"Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország"
Donau-Sprachbund - s jahrhundertlange Zusammenleben führte zu solchen strukturellen Affinitäten wie Erstsilbenbetonung, Quantitäskorrelation r Vokale, geringe Rolle der Diphtonge in r literarischen Norm, Liaison, Existenz des Konsonanaten h, reine, nicht reduzierte Artikulation r unbetonten Vokale, Stimmlosigkeit r Konsonanten am Wortende, im Auslaut, stark synthetisch Strukturen mit vielen Suffixen, entwickeltes Verbalpräfixsystem, viele lateinische Lehnwörter. e Sprache ist jedoch nur 1 Spiegelbild der Denkweise, r Mentalität dieser Völker. So gibt es auch in r Kultur zahlreiche Affinitäten, Anähnlichungen, e zu vielen Ähnlichkeiten und Übereinstimmungen in r Mentalität und Weltbetrachtung führten. /A nyelv a gondolkodásmód, a népek mentalitásának tükörképe. A kultúra terén is rengeteg az összecsengés, az egymáshoz igazodás.
e mitteleuropäischen Mermale gehen natürlich auf e lange gemeinsame Geschichte, auf 1 Zusammenleben von vielen Jahrhunderten zurück, wo ofet asu dem Miteinander 1 gegen1ander wurde. All dies führte zu 1er Hassliebe, von r e Gegenwart r mitteleuropäischen Völker gekennzeichnet ist.
A közép-európai ismertetőjelek a közös történelemből, sokszázéves együttélésből erednek. Hányszor csapott át az egymás mellett élés egymás elleni acsarkodásba! S mindez egyfajta "gyűlölködő szerelembe" torkollott, mely mine a mai napig oly jellemző Közép-Európa népeire.
Ha e szót hallod, haz, fölcsendülnek benned a régi idők harangjai, a templomok harangjai, ott, ahol születtél, gyermek voltál s fölnövekedtél. A lgtöbb e.nek a nyelv az otthont jelenti.
e mitteleuropäischen Mermale gehen natürlich auf e lange gemeinsame Geschichte, auf 1 Zusammenleben von vielen Jahrhunderten zurück, wo ofet asu dem Miteinander 1 gegen1ander wurde. All dies führte zu 1er Hassliebe, von r e Gegenwart r mitteleuropäischen Völker gekennzeichnet ist.
A közép-európai ismertetőjelek a közös történelemből, sokszázéves együttélésből erednek. Hányszor csapott át az egymás mellett élés egymás elleni acsarkodásba! S mindez egyfajta "gyűlölködő szerelembe" torkollott, mely mine a mai napig oly jellemző Közép-Európa népeire.
id. mű 9-12. o.
Auf r Suche nach... Heimat - Hörst du dies Wort, erklingen aus ferner Zeit e Glocken, e Glocken r Kirche, wo du geboren, Kind gewesen u. aufgewachen bist. Für e meistens ist e Sprache einfach s "Zuhaus.Ha e szót hallod, haz, fölcsendülnek benned a régi idők harangjai, a templomok harangjai, ott, ahol születtél, gyermek voltál s fölnövekedtél. A lgtöbb e.nek a nyelv az otthont jelenti.
38-9
beim Ausbruch des 2. Weltkrieges lebten in Osteu, dem ehemaligen "Ostblock rund 2o Millionen Deutsche als Minderheit ("Volksdeutsch in verschiedenen Ländern: Su (Russlanddeutsche, Ru (Siebenbürger Sachsen u Banater Schwaben, Ju (Donauschwaben, Un (Ungarndeutsche, Ts (Sudeten- u Karpatendeutsche, Po (Schlesier usw. Durch e Wirren des Krieges sind 3 Mill umgekommen, 14 Mill wurden vertrieben (Aussiedlung nach D u 3 Mill leben heute noch hier..
'39-be', a II. vh. kitörésekor a későbbi "kei tábor oiba': a Szuba' (ooi nék, Roba' (erdi szászok s bánáti svábok, Juba' (Duna-menti svábok, Mon (moi nék, Csba' (szudéta- s kárpáti nék s Loba' (sziléziaiak stb kereken 2omill né élt kisikint ("népi nék. A háb zűrzavarába a nék közül 3 millan epusztutak, 14millt ekergettek szülőföldjérő. 3millan élnek +' eredeti hazájukba'
4o-1
Sose fogom elfeledni z 199o-be' Au-ba' röviddel a fordulat után +tartott tanácskozás résztvevőinek arckifejezésit, miko 1 +hívott erdélyi szász vendégnek /írónak - kinek, noha hivatalos +hívója vo't, a beutazást nem engedéyezék - fölolvasák sürgönyit 4o-2: "Eddig be vo'tunk zárva, most ki vagyunk zárva." Ennyire gondolták hát őszintén a szabadságot! /1 a közelmúltban elvégzett kutatás a nyelvek használatáról (né-ma s a moi nék zonosstudatáró a köv képet mutatja: 48% tudatost 2s kötődésű a "hungarus" hagyho kapcsolód. 31 nének vallja mgát ma hazába', vis "népi né hagyát ápolja. A +?ezettek 33%ába' nem tudatosod' a 2s kötődés, félig moi nék, 2o közömbösen viszul a múltjáho, elmaosodott nék, kik elveszített né kötődésük ma nacsal pótolják. A vizsgálat G S mívi lapján készült. A +?ezettek közül sokan 2 választ is adtak, mivel nem tudtak 1értűn döntni, ebből adód', h a 1oo%ot +haladák a ??re ad válaszok.
Nie wurde ich s Gesicht r Teilnehmer 1er Tagunk in Österreich '9o, kurz nach r Wende vergessen, als s Telegramm 1es geladenen Gastes aus Siebenbürgen /Schriftsteller, dem e Einreise trotzt offizieller Einladung verweigert worden war, vorgelesen wurde: "Bisher waren wir eingeschlossen, nun sind wir ausgeschlossen." So ehrlich hatte man es mit r Freiheit gemeint. /1e frise Untersuchung zum Sprachengebrauch (D-Ungarisch u zur Identität r Ungarnd.en 6 folgendes Bild ergeben: 48% r Befragten haben sich als bewusste Träger 1er Doppelidentität (Traditionstypus "Hungarus" bekant, 31% als De mit ungarischer Heimat (Traditionstypus "Völkisch", 33% als unbewusste Träger 1er Doppelidentität (teilweise traditionsindifferent, Ungar mit d.en Hintergrund (ungarnd.e Herkunft, Identitätsverlust wird durch ungarischen Nat. kompensiert. e Untersuchung wurde anhand r "Typol r ungarnd.en Identitätsformen v. Gerhard Seewann (NZ 41/'92 durchgeführt., wobei sich viele Informanten nicht entscheiden konnten u 2 Typen angegeben haben 43)
Immer s gleiche Lied: /s foyton z a dal, h:
Gegner=Feind, Mitmensch /ellenfél, szembenálló= ellenség, e.társ 52-3)
sog. Informations- bzw. Wissensgesellschaft - ese Epoch is vor allem von Computer, Int, E-commerce /elektronischer Handel im wirschftlichen bzw von r linksliberalen Idl im politischen Bereich geprägt worden. s neugerorene "Kind" 6 auch son 1en Namen: Globalisierung. Dies ist e neue "Religion" r anschwellenden Masse r Konsumidioten weltweit. Grenzenloser Verbrauch, Genuss kennzeichnen e Mehrheit dieser manipulierten Mensen. linksliberale Chefideologen r 68-er Generation nach dem Marsch durch e Institutionen nun fast überall auf dem Globus s Sagen hat, namens lord Dahrendorf, r in 1ner tiefgreifenden Analyse 1e sehr plausible Prognose gewagt 6, laut r im bevorstehenden 21. Jahrhundert eben dank r Globalisierung 1e totale Polarisierung in r Weltbevölkerung stattfinden wird. Was uns demnach bevorsteht, is 1 globaler Kampf, aber diesmal nicht ums Dasein, sondern um e Positionen, um den Status zu den 2o% r Gewinner zu gehören. - Gewinner u Verlierer 59) Eu wird globalisiert (amerikanisiert, nicht nur wirtschaftlich u sozial, sondern auch kulturell, wobei e Elitsprache (Basis e ganze Welt dominieren wird, während e anderen Sprachen u Kulturen nur noch auf lokaler Ebene zur Geltung kommen werden, sozusagen als Kommunikationsmittel r breiten Masse r Verlierer. e 2o% r Gewinner werden durch e neue Technol fähig s1, so viele Produkte herzustellen, um e anderen 8o% r Globalisierunsverlierer ernähern zu können u dahinvegetieren zu lassen. Schöne Aussichten, also! /infós s tudáslapú társ - e kort 1.sorba' az ámítógép, nyet, e-kommersz /elektronik keresk jellemzé a gazdba', ill a ballib idl a poli tudába'. z újszülött "gyer.nek" má nevi is van. Ú híják, h lobal. E lett a fogyasztói idióták földuzzadt tömeginek új "valla. Határtalan habzsolás s élv jellemzi e manipulált ee többsit. a '68-as nemzedék ballib főideológusi z állami intézmeken átgyalogolván ma xte a föld kerekin magukho ragadák a 6at, név xint említem lo. Dot, ki méyre 6oló elemzés ut zon plauzibil prognózra vetemede, mey xint a V lakossába' te'jes polarizálódás +y maj végbe. minek ez ut elébe nézünk, z a globál harc lesz, de zúttal nem a puszta létünkér, hanem a pozíciókér, zér a státusér, h a 2o%-nyi nyertes közé tartozzunk 58) Eu globalizálód' (értsd: amerikanizálód, nemcsa gazdilag s szociálisan, hanem kulturálisan is, miközbe a BSE (Simple English - lapszintű ang "elit nyelv z egész Von eluralkod', míg a többi nyelv s kult csa heyi szinten fog +jelenni, mint a nép - a vesztesek széles tömeginek nyelvi /Heller Ág hozzáállása a mokho'. A nyertesek 2o%nyi kise képes lesz z új technol révin, h annyi terméket állítson elő, meyen a többiek, a lobalizáció vesztesinek 8o %-a elvegetál6, élő halottkint, éle végeig. Szép kilátások, ugyi? /Ódor L. ford.
Immer s gleiche Lied: /s foyton z a dal, h:
Gegner=Feind, Mitmensch /ellenfél, szembenálló= ellenség, e.társ 52-3)
sog. Informations- bzw. Wissensgesellschaft - ese Epoch is vor allem von Computer, Int, E-commerce /elektronischer Handel im wirschftlichen bzw von r linksliberalen Idl im politischen Bereich geprägt worden. s neugerorene "Kind" 6 auch son 1en Namen: Globalisierung. Dies ist e neue "Religion" r anschwellenden Masse r Konsumidioten weltweit. Grenzenloser Verbrauch, Genuss kennzeichnen e Mehrheit dieser manipulierten Mensen. linksliberale Chefideologen r 68-er Generation nach dem Marsch durch e Institutionen nun fast überall auf dem Globus s Sagen hat, namens lord Dahrendorf, r in 1ner tiefgreifenden Analyse 1e sehr plausible Prognose gewagt 6, laut r im bevorstehenden 21. Jahrhundert eben dank r Globalisierung 1e totale Polarisierung in r Weltbevölkerung stattfinden wird. Was uns demnach bevorsteht, is 1 globaler Kampf, aber diesmal nicht ums Dasein, sondern um e Positionen, um den Status zu den 2o% r Gewinner zu gehören. - Gewinner u Verlierer 59) Eu wird globalisiert (amerikanisiert, nicht nur wirtschaftlich u sozial, sondern auch kulturell, wobei e Elitsprache (Basis e ganze Welt dominieren wird, während e anderen Sprachen u Kulturen nur noch auf lokaler Ebene zur Geltung kommen werden, sozusagen als Kommunikationsmittel r breiten Masse r Verlierer. e 2o% r Gewinner werden durch e neue Technol fähig s1, so viele Produkte herzustellen, um e anderen 8o% r Globalisierunsverlierer ernähern zu können u dahinvegetieren zu lassen. Schöne Aussichten, also! /infós s tudáslapú társ - e kort 1.sorba' az ámítógép, nyet, e-kommersz /elektronik keresk jellemzé a gazdba', ill a ballib idl a poli tudába'. z újszülött "gyer.nek" má nevi is van. Ú híják, h lobal. E lett a fogyasztói idióták földuzzadt tömeginek új "valla. Határtalan habzsolás s élv jellemzi e manipulált ee többsit. a '68-as nemzedék ballib főideológusi z állami intézmeken átgyalogolván ma xte a föld kerekin magukho ragadák a 6at, név xint említem lo. Dot, ki méyre 6oló elemzés ut zon plauzibil prognózra vetemede, mey xint a V lakossába' te'jes polarizálódás +y maj végbe. minek ez ut elébe nézünk, z a globál harc lesz, de zúttal nem a puszta létünkér, hanem a pozíciókér, zér a státusér, h a 2o%-nyi nyertes közé tartozzunk 58) Eu globalizálód' (értsd: amerikanizálód, nemcsa gazdilag s szociálisan, hanem kulturálisan is, miközbe a BSE (Simple English - lapszintű ang "elit nyelv z egész Von eluralkod', míg a többi nyelv s kult csa heyi szinten fog +jelenni, mint a nép - a vesztesek széles tömeginek nyelvi /Heller Ág hozzáállása a mokho'. A nyertesek 2o%nyi kise képes lesz z új technol révin, h annyi terméket állítson elő, meyen a többiek, a lobalizáció vesztesinek 8o %-a elvegetál6, élő halottkint, éle végeig. Szép kilátások, ugyi? /Ódor L. ford.
szabad döntésem
vállalom magyar vagyok
lehet gyűlölni
vállalom magyar vagyok
lehet gyűlölni
i undertake my
free choice i'm hungarian
it's possible hate me
free choice i'm hungarian
it's possible hate me
miért is? mert nap-
lopóként eleszem a
mások kenyerét
lopóként eleszem a
mások kenyerét
for what? because i
as an idler hog the bread
of another men
J Kekes Against lib Cornell UP, Ithac a Lond 77 - Eu 9, Elősz - a rossz ekerülése /dikt, kínzás, szegs, enyomás, + z 1ének jó éle, aut - inkonziszt: ez értékek +valósítása növeli z ekerülni szándékzott rosszt - csökkentése ctmond a lib értékeknek 7) a jó s rossz eet = tiszt- s törődésbe' részesítik, újraelosztás, mey nincs tektel: +érdemlik-e? 2. a rossz nem aut cselekbő fakad. 5. tagadja z erki =tlset 8) 6-7. nem vesz tudomást z igsoss lényegirő: z érdemrő. Moral tradition a. individuality Princ UP 89, T. reflexivity o evil 9) Collective responsibility as a probl for lib, T morality o pluralism 93, Századvég 98 nyár, Beszélő 98 /1o, A case for cons
Címkék:
ajánlás,
csángók,
Délvidék,
Erdély,
Fölvidék,
gondolatok,
Kárpátalja,
Magyarország,
rendszer,
természet,
Vár-/ Őrvidék,
vers /-fordítás,
zene - bona muzsika
Mindszent elmúlt - "... nem bocsátom meg nekik." /Ágh István, költő '1o XI. 5-én a győri nagyszínpadon a X. könyvnapokon
Gyertek, fiaim, gyújtsunk
gyertyát! Egyre többen
vannak. És én egyre
mélyebbre hajlok feléjük.
Mert amíg a láng pillog, talán
még mindent jóvá lehet tenni.
vö.: szamszára - lélekmadarak, rém - Szélkiáltó - Ratkó Jó. Tánca, magyarellenes Délvidek, egy temerini fiú, szamszára - óvd őket, ég!
Hulló levelek vére
Még vulkánfíber bőröndöm is izgult, mikor leszálltam a 61-es villamosról és megindultam a Himfy utca emelkedőjén. Magabiztosabb voltam négy éve Tapolcán, akkor elsős gimnazista, most gólyafióka az egyetemen, az Eötvös-kollégium ismeretlen kapujában, idegen szoba- és évfolyamtársak között. Lepakoltam, pokrócot adott valaki felsős. Az emeletes vaságy alsó helyén durva papírzacskóból ette a szilvát a pótvizsgás Nagyfiú; megérkezésem esti órája szilvaillatú és tornacipőszagú volt.
Másnap még semmi dolgom, se menzajegyem, tanácsra lementem reggelizni a körtéri Lordok házába. Előttem tejeskávé, kifli; a szomszéd evőpultnál céklagumó-orrú lezüllött Tolsztoj lesben a sárgaborsófőzelék maradékára. Ez az egész önkiszolgáló, kondérszagú purgatórium olyan előkelőnek tűnt, mint a tapolcai bálterem, miközben visszagondoltam az iszkázi kocsmára. Budapesti vagyok! Enyém a villamos, a Duna, a Gellért-hegy, színházak, mozik, meccsek, az érett nők gyönyörű gyümölcsei.
Az őszelő enyhe délelőttjének nyilvánosságában, a Ménesi úton, egy férfi pofozza nőjét, ágyékonrúgás a viszonzás, újabb pofonok, aztán mintha semmi sem történt volna, egymásba karolnak jólöltözötten. Ha anyám ezt látja, imádkozik fiáért, amit fia színházi előadásként vett tudomásul, sőt, elmegy a rossz lányok utcájába, ahol a földszintről megborzolják érettségi-tablós frizuráját. Az Ilkovicsban barátjával kisfröccsöt iszik, s két asztallal odébb a fiú, a „selyem”, korsó sört önt az egyik röplabdamellre, habzik a málnaszínű pulóver. Izgalom a teremben, tünés a másik ajtón, alig maradunk valahányan, s még csak nem is igazoltatják az ártatlan képűeket.
De a hétköznapok iskolapadjaiból susognak a papírok, rebbegnek a könyvek az anonymusi szavak felé, Füst Milán dörög a katedrán, Waldapfel József unalmában az ifjú költők egymásnak olvassák verseiket. Meglógok az előadásról, bátyámmal találkozom irodalmi asztaloknál; Zelké, Szegi Pálé, Juhászé, Kormosé, Jékelyé, Vasé, Déryé, a Három Lektoré ott a szék, enyém meg székem fél fele. Lukács György meghívott, riadt előadója a politikai áradásnak. Élvezem azt a jelent, amelynek jövője számomra elképzelhetetlen, még akkor is, ha az írók Kossuth klubbeli demonstrációján olyan verseket hallok, mit eddig sohasem, és ahol Nagy László ügyesen rímel csupán, Nagy Imre véleménye szerint.
Belesodródás ősze, mint ahogy átvágok az avaron, s a lombokat lerázza a szél. S egyszerre embertömeget sodor „Nyugati nyers Szél, Ősz sóhajja vad!”, az indulatok ellenőrizhetetlenek, lelkesítenek és taszítanak. Azt képzelem, leszakad a Kossuth híd emberterhünk alatt. Külön senkit sem hallani. Katihoz kerülök, amint hozzám ér, kamaszosan érzem meleg kezét, hozzám kap, mert talán tömegfélelme van, mert talán fél a Szabad Nép fáklyáitól, teherautókon száguldó kiáltozástól, a Sztálin-szobori kongástól, csörömpöléstől, a fölgyújtott mentőautóktól, a betört, zavartalan kirakatoktól, a derékszíjtól, az újpesti munkások puskás özönétől a Múzeum körúton. Sortűz a rádiónál, Kati beránt a kerti fák törzse mögé. S én akkor, ott, szerelmeskedni szerettem volna vele, mintha az egész Budapesttel.
Lehet, ez a lánykéz sugarazta belém a gyanútlan bátorságot, a halhatatlanság kifogyhatatlan képzetét, azt a másnapi vakmerőséget a Szabadság hídon, a keresztutcák golyói között a menza felé, valami húsért, kenyérért és vissza. Talán ő mentette meg az életemet október 25-én, az ifjúság szerelmi vágyakozása.
Pihentem ébredtem, tisztán akartam készülni a napra, borotválkoztam, sokáig mosakodtam, de hidegvizes tenyeremben, mintha véraláfutást fedeztem volna föl, gondoltam, balsejtelmem oktalan, hiszen már bátyámékhoz is elmehetek, jár a 7-es busz, megyek, hadd tudjunk egymásról. A 7-es megállt az Astoriánál, helyette a nemzeti zászlós tank vezetett a Pokolba, ahol a Himnusz érvénytelen, anya és gyerek éppúgy lelőhető, mint az orosz tankparancsnok, s mindannyian mészárlásra valók vagyunk.
Félrenéztem, és fölrobbant a Kossuth tér. Arra a másodpercre nem emlékezhetem, mint ahogy a tudósok nem tudnak számot vetni azzal a végtelenül pici idővel, mikor a világegyetem a semmiből keletkezett. Távolabb álltam a Földművelésügyi Minisztériumtól, hogy visszaszaladjak az árkádok alá, hiszen onnan zuhogott a gépfegyversorozat, a tetőről. Csak nehézfegyverek össztüze tehette, ami történt, nem negyvennyolcas mintájú kispuska vagy davajgitár. Búvóhelynek képzeltem a Rákóczi szobrot, elűztek onnan a hullák, tovább a fölbukó embereken át a kiömlő has disznóölési bél-látomásán, le a rakpartra, de szemben puskás fejek. Az ösztön ellenőrizhetetlen és elképzelhetetlen irányítása szerint hasra feküdtem a 2-es villamos megállója mögé az épülő-építetlen metró sánca oldalába, éppen a mellé az évfolyamtársam mellé, akivel reggel elindultam, és elveszítettük egymást. Nem mentett az a hely, ha a Nádor utcából előállt tank szétlőhetett bennünket jobbról. A tér közepébe tüzelt, s én megint halhatatlanságom képzeltségével lestem, ahogy rángatózik az ágyú a lövés terheitől, alatta a gépfegyvere tüzes, jégverésfehér villogása. Néztem a megvalósult háborús filmet, de aztán
felém fordult a valóságos vasfedő, mintha egyik dolgát elvégezte volna, következhet a másik. Barátom elfordította fejemet a földnek – és ágyúgolyó robbant föl előttünk, eltemetődtünk fekete görönggyel, maszadékkal. Nem halhatok meg! Rámgördült szomszédom kalapja, teste megzökkent, alábújtam, takaróztam vele, mintha lehetne fedezék. Bal combomban villamosütés fekete zsibbadása – lenyúlok, csurom vér a kezem; ott fekszem elrendelés szerint pontosan kimérve Isten centijével; ha valamivel jobbra, én vagyok az a halott, ha balra, belőlem csinál húsrózsát a robbanógolyó, barátom karja lett húsrózsa amúgy, ha lejjebb hasalok, megöl a szilánk. És mászott rajtunk a félholtak őrülete, mögénk mászott a tank, taposott. „Jaj, hol vagy kisfiam, Danikám?!” „Ne rajtam kússzon, hallja e?!”
Aztán bekövetkezett az idők végezetének csöndje. Barátommal, két kezetlen-lábatlan Egyember, beestünk az Építésügyi Minisztérium kapuján, lelőhetően addig is. Mintha láb nélkül léptem volna végig a métereket, összeestem a küszöbön valami nővéri karban, mígnem a pincében ötven sebesült adta kézről kézre a konyakos üveget. Élünk! Élőnek vettem észre magam. Uram, megáldoztam kegyelmed töményszeszéből, röpültem, Uram!
Teherautókkal szállítottak, fekve a platón, engem a Tétényi útra. Hordágyról néztem végig a téren, akkor is megőszülhettem volna, mi történt, ahol feküdtem? Mint a körvadászat után! Valóságos a mondás: fűbe harapott. Haldoklók ették a földet, kapaszkodtak a gyep gyökérzetébe. Nekem meg az a szürke fölül-ég, az autózökögés szájszorító végtelensége a túlélésben. Tovább vérzek a kötözés után, mert a kórházban sem vették észre a másik sebet: elől szilánk, máig is benti, hátul kivájt húsom luka, leszakadt izom, de érintetlen csont és ideg. Véres ujjlenyomattal hitelesítettem azonosságomat a bordó fedelű igazolvány belsejében, fényképem alatt.
Asszonynéven voltam bejegyezve a szülészeten, már csak ott jutott hely a magasabb ágyon: Nagy Istvánné. Férfi sebesültek szültek akkor ott. Második születésem, én vagyok az anyám és a fiam. Körülöttünk bakfis bábák, önkéntes ápolónők. Magyar Kati tizenhatéves művészeti középiskolás piros melegítőben, narancsgerezddel kínál, éltető, véletlen, ártatlan cirógatása november 4-e után halott, a terézvárosi templom előtt hanyatt fekszik a vöröskeresztes, ballonkabátban, a piros melegítőben, fekete-fehérben láthatom fényképező unokabátyám miatt. Nem merem látni, nem akarom! De a narancsevés közben semmi sem sejthető.
Aztán elkezdték az ágyuk, az aknavetők a Gellért-hegyen. Aztán elhallgattak, a bátyám kiszabadított magukhoz. Orvos szomszédjuk egészségügyi dzsipjén Zugló túlsó végéig végig a romokon, kora őszi Budapestem összeomolva.
Bátyám bolgár irhabundájába takart, mert november közepén az idő nagyon hidegre fordult, megderesedett, ballonkabátom pedig csupa vér és sár. Csak otthon vettük észre, mindkét oldalán golyósorozat pörkölt lukjai, ahogy feküdtem azon a kimért szűk helyen, ott, ahol máig is vagyok.
Még vulkánfíber bőröndöm is izgult, mikor leszálltam a 61-es villamosról és megindultam a Himfy utca emelkedőjén. Magabiztosabb voltam négy éve Tapolcán, akkor elsős gimnazista, most gólyafióka az egyetemen, az Eötvös-kollégium ismeretlen kapujában, idegen szoba- és évfolyamtársak között. Lepakoltam, pokrócot adott valaki felsős. Az emeletes vaságy alsó helyén durva papírzacskóból ette a szilvát a pótvizsgás Nagyfiú; megérkezésem esti órája szilvaillatú és tornacipőszagú volt.
Másnap még semmi dolgom, se menzajegyem, tanácsra lementem reggelizni a körtéri Lordok házába. Előttem tejeskávé, kifli; a szomszéd evőpultnál céklagumó-orrú lezüllött Tolsztoj lesben a sárgaborsófőzelék maradékára. Ez az egész önkiszolgáló, kondérszagú purgatórium olyan előkelőnek tűnt, mint a tapolcai bálterem, miközben visszagondoltam az iszkázi kocsmára. Budapesti vagyok! Enyém a villamos, a Duna, a Gellért-hegy, színházak, mozik, meccsek, az érett nők gyönyörű gyümölcsei.
Az őszelő enyhe délelőttjének nyilvánosságában, a Ménesi úton, egy férfi pofozza nőjét, ágyékonrúgás a viszonzás, újabb pofonok, aztán mintha semmi sem történt volna, egymásba karolnak jólöltözötten. Ha anyám ezt látja, imádkozik fiáért, amit fia színházi előadásként vett tudomásul, sőt, elmegy a rossz lányok utcájába, ahol a földszintről megborzolják érettségi-tablós frizuráját. Az Ilkovicsban barátjával kisfröccsöt iszik, s két asztallal odébb a fiú, a „selyem”, korsó sört önt az egyik röplabdamellre, habzik a málnaszínű pulóver. Izgalom a teremben, tünés a másik ajtón, alig maradunk valahányan, s még csak nem is igazoltatják az ártatlan képűeket.
De a hétköznapok iskolapadjaiból susognak a papírok, rebbegnek a könyvek az anonymusi szavak felé, Füst Milán dörög a katedrán, Waldapfel József unalmában az ifjú költők egymásnak olvassák verseiket. Meglógok az előadásról, bátyámmal találkozom irodalmi asztaloknál; Zelké, Szegi Pálé, Juhászé, Kormosé, Jékelyé, Vasé, Déryé, a Három Lektoré ott a szék, enyém meg székem fél fele. Lukács György meghívott, riadt előadója a politikai áradásnak. Élvezem azt a jelent, amelynek jövője számomra elképzelhetetlen, még akkor is, ha az írók Kossuth klubbeli demonstrációján olyan verseket hallok, mit eddig sohasem, és ahol Nagy László ügyesen rímel csupán, Nagy Imre véleménye szerint.
Belesodródás ősze, mint ahogy átvágok az avaron, s a lombokat lerázza a szél. S egyszerre embertömeget sodor „Nyugati nyers Szél, Ősz sóhajja vad!”, az indulatok ellenőrizhetetlenek, lelkesítenek és taszítanak. Azt képzelem, leszakad a Kossuth híd emberterhünk alatt. Külön senkit sem hallani. Katihoz kerülök, amint hozzám ér, kamaszosan érzem meleg kezét, hozzám kap, mert talán tömegfélelme van, mert talán fél a Szabad Nép fáklyáitól, teherautókon száguldó kiáltozástól, a Sztálin-szobori kongástól, csörömpöléstől, a fölgyújtott mentőautóktól, a betört, zavartalan kirakatoktól, a derékszíjtól, az újpesti munkások puskás özönétől a Múzeum körúton. Sortűz a rádiónál, Kati beránt a kerti fák törzse mögé. S én akkor, ott, szerelmeskedni szerettem volna vele, mintha az egész Budapesttel.
Lehet, ez a lánykéz sugarazta belém a gyanútlan bátorságot, a halhatatlanság kifogyhatatlan képzetét, azt a másnapi vakmerőséget a Szabadság hídon, a keresztutcák golyói között a menza felé, valami húsért, kenyérért és vissza. Talán ő mentette meg az életemet október 25-én, az ifjúság szerelmi vágyakozása.
Pihentem ébredtem, tisztán akartam készülni a napra, borotválkoztam, sokáig mosakodtam, de hidegvizes tenyeremben, mintha véraláfutást fedeztem volna föl, gondoltam, balsejtelmem oktalan, hiszen már bátyámékhoz is elmehetek, jár a 7-es busz, megyek, hadd tudjunk egymásról. A 7-es megállt az Astoriánál, helyette a nemzeti zászlós tank vezetett a Pokolba, ahol a Himnusz érvénytelen, anya és gyerek éppúgy lelőhető, mint az orosz tankparancsnok, s mindannyian mészárlásra valók vagyunk.
Félrenéztem, és fölrobbant a Kossuth tér. Arra a másodpercre nem emlékezhetem, mint ahogy a tudósok nem tudnak számot vetni azzal a végtelenül pici idővel, mikor a világegyetem a semmiből keletkezett. Távolabb álltam a Földművelésügyi Minisztériumtól, hogy visszaszaladjak az árkádok alá, hiszen onnan zuhogott a gépfegyversorozat, a tetőről. Csak nehézfegyverek össztüze tehette, ami történt, nem negyvennyolcas mintájú kispuska vagy davajgitár. Búvóhelynek képzeltem a Rákóczi szobrot, elűztek onnan a hullák, tovább a fölbukó embereken át a kiömlő has disznóölési bél-látomásán, le a rakpartra, de szemben puskás fejek. Az ösztön ellenőrizhetetlen és elképzelhetetlen irányítása szerint hasra feküdtem a 2-es villamos megállója mögé az épülő-építetlen metró sánca oldalába, éppen a mellé az évfolyamtársam mellé, akivel reggel elindultam, és elveszítettük egymást. Nem mentett az a hely, ha a Nádor utcából előállt tank szétlőhetett bennünket jobbról. A tér közepébe tüzelt, s én megint halhatatlanságom képzeltségével lestem, ahogy rángatózik az ágyú a lövés terheitől, alatta a gépfegyvere tüzes, jégverésfehér villogása. Néztem a megvalósult háborús filmet, de aztán
felém fordult a valóságos vasfedő, mintha egyik dolgát elvégezte volna, következhet a másik. Barátom elfordította fejemet a földnek – és ágyúgolyó robbant föl előttünk, eltemetődtünk fekete görönggyel, maszadékkal. Nem halhatok meg! Rámgördült szomszédom kalapja, teste megzökkent, alábújtam, takaróztam vele, mintha lehetne fedezék. Bal combomban villamosütés fekete zsibbadása – lenyúlok, csurom vér a kezem; ott fekszem elrendelés szerint pontosan kimérve Isten centijével; ha valamivel jobbra, én vagyok az a halott, ha balra, belőlem csinál húsrózsát a robbanógolyó, barátom karja lett húsrózsa amúgy, ha lejjebb hasalok, megöl a szilánk. És mászott rajtunk a félholtak őrülete, mögénk mászott a tank, taposott. „Jaj, hol vagy kisfiam, Danikám?!” „Ne rajtam kússzon, hallja e?!”
Aztán bekövetkezett az idők végezetének csöndje. Barátommal, két kezetlen-lábatlan Egyember, beestünk az Építésügyi Minisztérium kapuján, lelőhetően addig is. Mintha láb nélkül léptem volna végig a métereket, összeestem a küszöbön valami nővéri karban, mígnem a pincében ötven sebesült adta kézről kézre a konyakos üveget. Élünk! Élőnek vettem észre magam. Uram, megáldoztam kegyelmed töményszeszéből, röpültem, Uram!
Teherautókkal szállítottak, fekve a platón, engem a Tétényi útra. Hordágyról néztem végig a téren, akkor is megőszülhettem volna, mi történt, ahol feküdtem? Mint a körvadászat után! Valóságos a mondás: fűbe harapott. Haldoklók ették a földet, kapaszkodtak a gyep gyökérzetébe. Nekem meg az a szürke fölül-ég, az autózökögés szájszorító végtelensége a túlélésben. Tovább vérzek a kötözés után, mert a kórházban sem vették észre a másik sebet: elől szilánk, máig is benti, hátul kivájt húsom luka, leszakadt izom, de érintetlen csont és ideg. Véres ujjlenyomattal hitelesítettem azonosságomat a bordó fedelű igazolvány belsejében, fényképem alatt.
Asszonynéven voltam bejegyezve a szülészeten, már csak ott jutott hely a magasabb ágyon: Nagy Istvánné. Férfi sebesültek szültek akkor ott. Második születésem, én vagyok az anyám és a fiam. Körülöttünk bakfis bábák, önkéntes ápolónők. Magyar Kati tizenhatéves művészeti középiskolás piros melegítőben, narancsgerezddel kínál, éltető, véletlen, ártatlan cirógatása november 4-e után halott, a terézvárosi templom előtt hanyatt fekszik a vöröskeresztes, ballonkabátban, a piros melegítőben, fekete-fehérben láthatom fényképező unokabátyám miatt. Nem merem látni, nem akarom! De a narancsevés közben semmi sem sejthető.
A könnyebb sebesülteket átviszik a Gellért fürdő inhalációs kamráiba. Lilla és Klotild nővérek – a világháború honleányai – kötözik sebeinket, a tíz-tizenkét valószínűtlen túlélőt. Légrádi a Landler Jenő utcából: keresztüllőtték a hasát, csupán két ragtapasz jelzi a sebet, belül teljesen sértetlen maradt. A fiatal jogász mindkét fülét átvágta a szilánk, középen ép feje, fülei gyorsan gyógyulók. Palika, a teológus, tanknak indította a 49-es villamost a Kálvin téren, megsorozták a vádliját, rúdugrónak képzeli magát mankói között, neki a Gellért-hegy a világrekord. A tizenhat éves Ádám, vasgyúró, Érdről bejáró postásgyerek, a tankból kihajoló tisztet fél téglával dobta alá, s rá combjában az ágyúgolyószilánk. Szerencse fiai mindannyian, fölszabadultak, akiknek nagyon hiányzott a nő. Ágyszélről ágyszélre adtuk a nyúlszájú takarítónő mellét, kezét, combhajlatát még akkor is, ha állapotos. Hősként járt ki nekünk a nemzetiszín- és gyászszalag-mosoly. Engem a szállóban rekedt Turay Ida aranyozott golyóstollal ajándékozott meg, Páger Antal Argentína felől jövet még lakástalan, gyakran lejött hozzánk
rádiót hallgatni, mesélni, és józanságra inteni.Aztán elkezdték az ágyuk, az aknavetők a Gellért-hegyen. Aztán elhallgattak, a bátyám kiszabadított magukhoz. Orvos szomszédjuk egészségügyi dzsipjén Zugló túlsó végéig végig a romokon, kora őszi Budapestem összeomolva.
Bátyám bolgár irhabundájába takart, mert november közepén az idő nagyon hidegre fordult, megderesedett, ballonkabátom pedig csupa vér és sár. Csak otthon vettük észre, mindkét oldalán golyósorozat pörkölt lukjai, ahogy feküdtem azon a kimért szűk helyen, ott, ahol máig is vagyok. A kabátot elégettük sár-vér-mosatlanul. Őszöm tárgyi bizonyítékát bal combomban rejtegetem, magnyitogorszki repesz.
Források: Világárok, "képes" - a képen néhány áldozat a tán több százból az 1956 okt. 25-i Kossuth-téri sortűz után, vö.: wiki,
Mosonmagyaróvári sortűz, Marosán: lövünk, '56-os forradalom
Ballonkabátok ősze!
A szél zöld-piros, kék-fehér szárnnyal,
sárgára váltan vitorlázott a karomba;
Mindenszentek napjának nem volt még annyi halottja,
nem égett annyi gyertya az elsötétítésben:
vörösréz töltény a szívkamra-sötétben.
Kórházi ágyon pislákoltam.
Most a kórházkert húsvéti tapéta
korhadtcsont-színű falra,
átvilágított szellő, reménylehellet.
Minek gondolna Magyar Katalinra,
ki a Terézvárosban a tizenhatéves vöröskeresztest
lefényképezte, akár a vadorzó,
s a rossz fölvételt nekem adta?
Valahol itt, valamelyik fiókban oszlik
barna homállyá, valahol fényes földi
lakk pácolja nyakcsigolyáit.
Nem látom, mintha látnám ballonkabátba
csavartan, homlokán csuklya gyapja,
szelíd arcával lepke-bárány,
Jeanne d’Arc és Zója negatívja
hanyatt a pesti járdán.
Mindétiglen a járdán.
Mennyi színházi topánka porozta,
azóta mennyi uccaseprő söpörte hiányát,
és hányszor hessegettem:
Tűnj el szabadság!
ragályos halálod öröklődik, akár a vérbaj,
nem szabad szeretni engem!
Hasonlított a lányaimra.
Első lelőtt szerelmem,
nincs emléke a rejtek szülőszobáról,
szülőanyává hamisított nevemről,
mikor a sebem bűn volt, s professzorokká
taníttatott a század,
szökevény- s disznóbújtatásra.
Gézből szivárgott sebem vallomása:
Ülj az ágyamra! hadd fessek túlnagy köpenyedre
véremmel gyereket, pontosat, mint az iskolában.
Mosonmagyaróvári sortűz, Marosán: lövünk, '56-os forradalom
Minden csak valahonnan
és minden semmi végett
ahogy nyúlok az első
sárga levél után
A bánat vasárnapja, '82, rszlet
Megörökített halál almáriumszagában
kallódik képe valamelyik fiókban,
ő maga lapátolt földben, időn túli soványan,
lepréselt liliomszál félretéve.
Van-e keresztje? vagy már kimosódott,
isten tudja hová lett, mint az én véres ingem,
Magyar Katalint kiégették az őszből,
szabadjon élni megint,
ballonkabátom én is elégettem.
kallódik képe valamelyik fiókban,
ő maga lapátolt földben, időn túli soványan,
lepréselt liliomszál félretéve.
Van-e keresztje? vagy már kimosódott,
isten tudja hová lett, mint az én véres ingem,
Magyar Katalint kiégették az őszből,
szabadjon élni megint,
ballonkabátom én is elégettem.
Ballonkabátok ősze!
A szél zöld-piros, kék-fehér szárnnyal,
sárgára váltan vitorlázott a karomba;
Mindenszentek napjának nem volt még annyi halottja,
nem égett annyi gyertya az elsötétítésben:
vörösréz töltény a szívkamra-sötétben.
Kórházi ágyon pislákoltam.
Most a kórházkert húsvéti tapéta
korhadtcsont-színű falra,
átvilágított szellő, reménylehellet.
Minek gondolna Magyar Katalinra,
ki a Terézvárosban a tizenhatéves vöröskeresztest
lefényképezte, akár a vadorzó,
s a rossz fölvételt nekem adta?
Valahol itt, valamelyik fiókban oszlik
barna homállyá, valahol fényes földi
lakk pácolja nyakcsigolyáit.
Nem látom, mintha látnám ballonkabátba
csavartan, homlokán csuklya gyapja,
szelíd arcával lepke-bárány,
Jeanne d’Arc és Zója negatívja
hanyatt a pesti járdán.
Mindétiglen a járdán.
Mennyi színházi topánka porozta,
azóta mennyi uccaseprő söpörte hiányát,
és hányszor hessegettem:
Tűnj el szabadság!ragályos halálod öröklődik, akár a vérbaj,
nem szabad szeretni engem!
Hasonlított a lányaimra.
Első lelőtt szerelmem,
nincs emléke a rejtek szülőszobáról,
szülőanyává hamisított nevemről,
mikor a sebem bűn volt, s professzorokká
taníttatott a század,
szökevény- s disznóbújtatásra.
Gézből szivárgott sebem vallomása:
Ülj az ágyamra! hadd fessek túlnagy köpenyedre
véremmel gyereket, pontosat, mint az iskolában.
'83
Quintus Horatius Flaccus /ie. 65-8: A rómaiakhoz /részletek, ford. Illyés Gy.
...
Szép és magasztos halni ezért: haza!
Elér, akárhogy futsz is, a gyors halál;
a gyáva ifjuság inát sem
tiszteli, nem iszony-ülte hátát.
.
Virtus nyit annak mennybe utat, ki több,
mintsem halállal tűnjön el, ő viszi
szárnyalva mind följebb a földtől,
megveti a mocsarat s a nyüzsgést.
..
duplex haicu consolatorius I-nek /for I.
ne féld, a halál
szabadítása gyönyör-
teli, a végső
szeretteid is
saját éltük kell éljék,
bármilyen is az
/do not fear because
the salvation of death is
the ultimate pleasure
also your loveds must
live their own life whatever
it might be perchance
a középső képn z 56 okt 25-i Kossuth-téri sortűz nehány áldozata
on t' middle photo are some victims of t' volley-fire on Kossuth Square in Budapest, Oct 25, 1956
Címkék:
ajánlás,
Délvidék,
Erdély,
Fölvidék,
hagyomány,
halál s hit,
Kárpátalja,
Magyarország,
rendszer,
s. vers(xűs - szöv.,
úton,
Vár-/ Őrvidék,
vers /-fordítás,
x - szerelm s xetet
Égő templom - "..Hamis történelmek pergőtüzében egyre fogyni, /lassan fogyni.. - jajj! /De nincsen remény. .." /Berda J.: Krisztus szolgálja szolgáit (Tizián G. Aladárnak) - Vérző napok, '27 + egy pár búcsúhajku
Köszönettel Zarának a figyelemfölhívásért a képre
s névtelennek a megjegyzésért
Igen, tán megint egyedül hagyják Bószát a beszari, közönyös s beolvadó fölvidékiek.
/A csonkaországik esetleges részvételi meg szintén csak olaj a tűzre a sok magyargyűlöletbe' önrealizáló tótnak.
+ 1 részlet 1 korábbi bejegyzés címibe' /Évának a közöny és gyűlölet birodalma) id. rousseau-iánus Berda-versből:
..
Ma a jobboldali, holnap a baloldali ideális önkény
ül nyakatokra.
Csinálhattok - amit akartok:
a betegséget csak betegséggel lehet gyógyítani,
mert lódoktor vagy professzor, ugyanegymindegy!
Simogassátok és csókoljátok egymás sebeit,
nem fogjátok egyedül érezni magatokat!
--- A világ még mindig rendjén hiszi magát.
Pedig valahogy nagyonis kizökkentünk az Ősember
kultúrájából és érezzük, hogy a halálbakergető
tudományok ellen legjobb orvosság -
passzívan butának lenni.
Minden művészet kolera - és ami az ősösztönből
megmaradt életnek: az egyedül a SPORT,
mely a görög-latin korszak önmagát-elégő
szadista folytatása lett,
szeressük hát a sportembereket, ők érzik
legideálisabban magukat a perverz világért
és ők a vigasztaló Anyag egyedüli centralizálói, -
kik boldogan kidomborulják az izmokat,
hogy kiengesztelőn megbosszulják a trágyás rothadást!
+ a következőkből:
Mindenesetre okos birka vagy,
ha még hinni, vagy kételkedni tudsz.
..
De még ma is bűnszövetkezet az Aranybálványnak-
felelős Állam és a legnagyobb kapitalisták...
Össze-vissza
A világ tartalma mégis az, amit nem hiszünk.
A vér vízzé válik és a víz vérré.
És buta narkózis--- Kell! Hogy éljünk
s halni bírjunk.
Ó, a mindennapi kétségben:
Cseplin-burleszk, detektívdráma - milyen szines zenakar!
Habzsoljuk a zavart
irodalmi poloskák--
és nevetünk az intelligens csordákon.
Csodáld a párzó kutyákat: igazat adnak Zolának.
Valahogy lenni kell, hogy csodálkozzunk végre.
Keserves bolondságok ringyói vagyunk.
Dortmundban kétszáz halált köpött ki
a nyugati kultura
és angol humanisták botozták meg
bigott hinduk ezreit.
Apró nyaktilókban hízik a Sok.
Az emberek vagy az öngyilkosságba,
vagy a máriakongregációkba menekülnek
- szegénységük terhével,
de elvesztik az Értelmet.
Te azonban gyenge vagy és nem veszed észre,
hogy pillanataid nem mentik meg az éveket.
Hiába bődülsz az égre: sem a sírással,
sem a nevetéssel nem váltod meg magadat.
Hajh, legszebb imádság a káromkodás--
Ráérsz még megbolondulni.
Hisz olyan szürkék még a kicizellált versek is!
De hát azért csak káromkodjunk tovább
és üssük agyon egymást,
ahogy nem mi akarjuk
és mert mindnyájunk porát
egy szél söpri el. Amen.
Valahogy lenni kell (Barinkay Ferencnek)
..
Az erősebb férget, hogy megölik a kicsinyek!
..
Az élősdit megöli közös önzése a soknak,
- vagy a Megváltás lesz áldozata
kis élősdiknek? Ahogyan tetszik
Meg szabad bolondulni rajta.
Hisz' így is buta tragédiák iróniája
ez a széthullt össze-visszaság!
..
Csendben
..
És még borzalmasabb, hogy nem találkozunk
többé azokkal, akiket szerettünk!
Mert jaj, borzalmas a formák halála!
És hiába minden.
Ha a csönd felrobban; megsiketülsz
és tűz táncol a talpad alatt.
Akasztasd fel magad inkább,
mert hiába él benned cédák meddő akarása: élni! élni!
ha holnap megkergüla Vezuv gyomra
és elnyel a föld.
Mert van még földrengés, tüzvész
és más milliárd nyavalya!
Ó buta morzsák: ime a filozófusok
hullája is gyönge falat már.
Hajrá neki a falnak!--
Isten állatai vagyunk: megesszük
a Föld szépségeit, hogy rohadt
anyagokkal telitsük
uj életek foganását.
Imádkozzatok hát gyomrok és tüdők
és többi barbár fogyasztások gépei:
Ó legszentebb állatiságom
elégülj ki a megtisztulásra...
a Föld szépségeit, hogy rohadt
anyagokkal telitsük
uj életek foganását.
Imádkozzatok hát gyomrok és tüdők
és többi barbár fogyasztások gépei:
Ó legszentebb állatiságom
elégülj ki a megtisztulásra...
Csak a gyomor diktálja még az értelmet
Adieu - Sbohem - Goodbye.
Címkék:
ajánlás,
Délvidék,
Erdély,
Fölvidék,
halál s hit,
ima,
Kárpátalja,
Magyarország,
rendszer,
s. vers(xűs - szöv.,
természet,
úton,
Vár-/ Őrvidék,
vers /-fordítás,
x - szerelm s xetet
Páratlan alkalom! Csak nálunk! Vétek lenne nem kihasználni, mikor oly drága az élet - quod extra Hungariam non est, si est..
az akciós /árengedményes koporsóreklám helyett
- politikai képregény:
- Győző, Marx irgalmára, ne hagyj minket a szarba'...
- Hát, ami azt illeti volna egy ötletem ...
Mindketten:
Nagy-Magyarország!
Köszönettel.
Forrás: vagyunk: szórakozás: ki kinek adja föl a labdát?
+ 1 Tescominőség-reklám:
Mi is gyakran a Tesóba' vásárlunk, mert olcsó és majdnem minden egy helyen megkapható: a kenyér is, meg a hús is. És ráadásul ha az üzletnek nem kifizetődő átcsomagolni a lejáró szavatosságú árukat, néha sikerül hozzájuk jutnunk akciós áron, engedményesen is - ami igazi sikerélmény egy lapos bukszájú kulinak.
Ez utóbbiról se az üzletlánc tehet, hanem a patkány meg a piszkos ellenpropaganda, amit bölcs vezetőink javára meg kéne bírságolni és be kéne tiltani /mármint a alaptalanul rágalmazó patkányokat.
Június 4. - egy autonomista tüntetése
Bejelentette békés véleménynyilvánítási szándékát s a pozsonyi Grassalkovich-téren a palota előtti szökőkútnál egyszemélyes tüntetést tart délután három órától este hatig (15.oo-18.oo).
Ha magára marad, akkor se lesz csalódott, mert az igaz szó nem ismer határokat és eljut mindenkihez.
Boldog Kalkuttai Teréz szavait hívja segítségül, hogy az elképzeléseit, amelyek jogosságában hisz, meg tudja valósítani:
Boldog Kalkuttai Teréz szavait hívja segítségül, hogy az elképzeléseit, amelyek jogosságában hisz, meg tudja valósítani:
"A becsületesség s őszinteség sebezhetővé tesz, mégis légy becsületes és nyílt!
Amit évek alatt felépítesz, lerombolhatják egy nap alatt, mégis építs!
Az embereknek szükségük van segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts!
A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van!"
|
Több rendőrkocsi, ill. -busz biztosítása mellett, fényképezve, kamerázva a bőrkabátosok és civilek által, kissé késve a különböző akadályoztatások miatt /forgalomkorlátozás, árhullám stb.), de végül mégis újra összegyűlt néhány ember /összesen heten, mint a gonoszok: a két legnagyobb elszakított magyar nemzetrész 3-3 képviselővel képviseltetve magát - a legnagyobb számban, két fővel Sepsiszentgyörgyről, ezen kívül még Kolozsvárról, Pozsonyból, Mátyus-, ill. Palócföldről, Gömörből és Csallóközből, sőt még a nyugati magyar szórványból is egy-egy fő. /Érkezett még két-két nyugati és csonkaországi magyar is megkésve a tüntetésre, de velük valahogy elkerültük egymást.)
A kifeszített piros-fehér-zöld Autonómia-transzparens mellett Bósza János fölolvasta szlovákul és magyarul a tiltakozó beszédét /megtalálhatók az oldalán: http://www.commora.hu/), aztán a kis csoport átvonult a Vásár-térre, ahol 1919-ben a csehszlovák légionáriusok sortűzzel oszlatták szét a békésen tüntető tömeget, gyerekeket is leterítve, s a tegnaptól a fölvidéki provokátorpárt trianoni hálatáblájával díszes hajdani magyar postaépülettel szembeni református templom bejáratánál jelképesen megkoszorúzták Trianon első halálos áldozatainak és sebesültjeinek emlékhelyét. Szerették volna koszorújukat elhelyezni a templom udvarán vagy a templomban, hogy az védve legyen a valószínűsíthető meggyalázástól, de erről a pozsonyi magyar lelkész hallani sem akart, ezért aztán a nyugati szórvány képviselője fölajánlotta, hogy a nemzetiszínű és az áldozatokra emlékeztető vörös szalagos koszorút rövid megemlékező beszéd kíséretében a budapesti Hősök terén helyezi méltó és biztonságos helyre, ahol remélhetőleg nem lesz új nemzetgyalázás tárgya. Vajon a pozsonyi lelkész ugyanúgy fog-é reagálni, ha az egyháza vezetését fölkérjük, hogy emléktáblát helyezhessünk el a templom falán az 1919 februári vérengzés áldozatainak?
Rendőrkocsival a hátuk mögött az említett néhány ember visszasétált a Grassalkovich palotához, ahol fél 5-kor a harangkongatást csöngetéssel és szirénázással jelezve emlékeztek meg a becstelen trianoni diktátum aláírásának időpontjáról.
A tüntetés idején akadtak ugyan közbekiabálók s -káromkodók is az arra elhaladók között, de a többségük békén hagyta a kis Trianon elleni tiltakozó megemlékezés résztvevőit. A Cseh Sajtóügynökség szlovák tudósítónője is hamar otthagyta a kis csoportot. Más médiák figyelemre se méltatták ezt a nevetségesen nyomorúságos rendezvényt, se a szervező fölszólítását s a rendezvény programját nem voltak hajlandók közölni, se ki nem jöttek az alkalomra, ugyanúgy ahogy a pozsonyi vagy fölvidéki magyarok más képviselői sem.
Végül a kis megemlékezés résztvevői még megtekintettek egy Szent István király emlékének szentelt festménykiállítást a hajdani szabadkőműves s mai fölvidéki magyar kultúrális egyesületi székházban, amely előtt nagy táblákon a magyargyűlöletre uszító párt vezető párja hirdeti, hogy Tótországot nem adják /mintha valaki el akarná venni tőlük), ill. a mosolygó magyar gárdista terroristává változtatása díszeleg /az említett párt ezen s más gyűlöletkeltő választási óriásplakátjaival különben nagyon gyakran találkozni Fölvidék-szerte, sőt még a vasúti menetjegyek hátoldalán is megtekinthetők.
Tisztelettel a szervező és a résztvevők
vö. +': a törvény hatalma, imádkozzunk, füstbe ment, naplógondolatok, szikulusz - nehány vélemény, konzerv. - örökség: cigányosodunk, ín szemin a tor - pozsonyi csata, ezt akarjuk?, hun győző-érték elés, rémuralom - munkáspárt, mindig az üldözött mellett /Berda,
avagy a két nép (kölcsönös) eltűn(tet)ési előtti multikulti:
Nem embert, csak emlékeket,
a földet,
hogy semmik legyünk,
hogy éljenek mások,
legyenek minden -
belőlünk.
a kép fölirata: Éljen Trianon - vivat, long live, for ever, forrása: bumm.sk
Trianon él attól független, hogy írnak-e róla valamelyik jegyzetelőn vagy sem. Nagyon sokan éltetik. Föltehetően sokkal többen, mint amennyien megkérdőjelezik, mert még mindig fönnáll ez az igazságtalan rendszer. Ezzel számolni kell. És ha mindnyájunk számára elfogadható közös megoldást nem lehet kialakítani, egyénit kell keresni. Akár úgy is, hogy igyekszünk kitörölni az emlékeinkből, jegyzeteinkből, gondolatainkból, hogy lehetőleg nyoma se maradjon - azon a tompa fájdalmon, keserűségen kívül, ami elhomályosítja, valahogy sötétebbé festi számunkra a ragyogóan tiszta kék eget, amíg erről így, magyarul írunk és beszélünk. Félő, nem túl soká.
Az igazságtalanság megléte ellenére is próbáljuk pozitívan, ösztönzésként fölfogni Trianont. Ne legyünk önzők, hanem törekedjünk igazságosságra, vagy még inkább a másik ember javára, függetlenül attól, hogy milyen nyelvet beszélünk, s máris nem fog úgy fájni a múlt. Vagy, ismétlem, még jobb, ha nem is törődünk vele, igyekszünk elfeledni és fontosb, aktuális bajokat orvosolni. Már akik képesek ezt más nyelven is.
(részletek egy levélváltásból, az 1. s utó mondatokkal kiegészítve. akaratlan is biztos rosszat tettem és pokolra jutok
...
Bár ilyen megbocsátó s finom
élvező lehetnék én a te mosolyba-derült,
izgalom-mentes korodban! -
...
fogd meg a kezem, ne hagyj cserben
te igaz ember, bölcs öregúr, -
taníts meg arra, hogy lehet szépen öreg,
Isten kedve szerint is, a magábaszálló...
hasztalan dolgot míveltek, nincs szükség reátok
ebben a megkergült viharban! Kinek kellenek, mondd,
a bolond fényűzők ma már? Önáltatás az egész,
akarmit csináljunk is itten. -
Csak az boldog, aki meghal és nem hisz senkinek,
még enmagának se...
/Berda József Ősz turista és Sötétség versiből részletek, az utóbbival azonos c. '39-es kötetéből
Áldott állapotú megfeszített
Címkék:
ajánlás,
Délvidék,
Erdély,
Fölvidék,
ima,
Kárpátalja,
Magyarország,
napló /másoknak is,
rendszer,
s. vers(xűs - szöv.,
szobrok,
úton,
Vár-/ Őrvidék,
vers /-fordítás
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



























