Június 4. - egy autonomista tüntetése

Bejelentette békés véleménynyilvánítási szándékát s a pozsonyi Grassalkovich-téren a palota előtti szökőkútnál egyszemélyes tüntetést tart délután három órától este hatig (15.oo-18.oo). 

Ha magára marad, akkor se lesz csalódott, mert az igaz szó nem ismer határokat és eljut mindenkihez.

Boldog Kalkuttai Teréz szavait hívja segítségül, hogy az elképzeléseit, amelyek jogosságában hisz, meg tudja valósítani: 

"A becsületesség s őszinteség sebezhetővé tesz, mégis légy becsületes és nyílt!

Amit évek alatt felépítesz, lerombolhatják egy nap alatt, mégis építs!

Az embereknek szükségük van segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts!

A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van!"

A tüntetés programja: 15.oo Kezdés - a magyar himnusz eléneklésével a Béke-szökőkútnál a Grassalkovich-kastély előtt Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt,   Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt! /A himnusz a késés miatt elmaradt. Pedig a szervező a szlovákot is akarta. A gyér érdeklődés miatt a program is másként alakult kissé, de e fő pontok így történtek: 15.o5 Magyarul és szlovákul: Miért vagyok itt? Újbóli fölolvasása annak a szlov. szövegnek, amit egy éve mondott el ugyanott, de üzenete még mindig érvényben van Magyarul: Miért diktátum számunkra Trianon, miért nem érvényesítették a megígért Wilson-i elveket az önrendelkezést illetően? Javaslatok a szlovák-magyar megbékélésre  Átvonulás a Vásár-térre /ma nám. SNP) - virágkoszorúval tisztelgés azon 8 pozsonyi magyar emléke előtt, akiket a cseh legionáriusok sortüze terített le, mert tiltakozni mertek a megszálás ellen, s akiknek közös sírja a Dubčeké mellett található a Csalogányvölgyi temetőben 16.3o Harangkongatás imitálása tiltakozásul a trianoni szerződés aláírása ellen 18.oo A tüntetés vége

a vérbefojtott 1919-es pozsonyi népgyűlés, Felvidék - elfeledve, rémuralom

Több rendőrkocsi, ill. -busz biztosítása mellett, fényképezve, kamerázva a bőrkabátosok és civilek által, kissé késve a különböző akadályoztatások miatt /forgalomkorlátozás, árhullám stb.), de végül mégis újra összegyűlt néhány ember /összesen heten, mint a gonoszok: a két legnagyobb elszakított magyar nemzetrész 3-3 képviselővel képviseltetve magát - a legnagyobb számban, két fővel Sepsiszentgyörgyről, ezen kívül még Kolozsvárról, Pozsonyból, Mátyus-, ill. Palócföldről, Gömörből és Csallóközből, sőt még a nyugati magyar szórványból is egy-egy fő. /Érkezett még két-két nyugati és csonkaországi magyar is megkésve a tüntetésre, de velük valahogy elkerültük egymást.)

A kifeszített piros-fehér-zöld Autonómia-transzparens mellett Bósza János fölolvasta szlovákul és magyarul a tiltakozó beszédét /megtalálhatók az oldalán: http://www.commora.hu/), aztán a kis csoport átvonult a Vásár-térre, ahol 1919-ben a csehszlovák légionáriusok sortűzzel oszlatták szét a békésen tüntető tömeget, gyerekeket is leterítve, s a tegnaptól a fölvidéki provokátorpárt trianoni hálatáblájával díszes hajdani magyar postaépülettel szembeni református templom bejáratánál jelképesen megkoszorúzták Trianon első halálos áldozatainak és sebesültjeinek emlékhelyét. Szerették volna koszorújukat elhelyezni a templom udvarán vagy a templomban, hogy az védve legyen a valószínűsíthető meggyalázástól, de erről a pozsonyi magyar lelkész hallani sem akart, ezért aztán a nyugati szórvány képviselője fölajánlotta, hogy a nemzetiszínű és az áldozatokra emlékeztető vörös szalagos koszorút rövid megemlékező beszéd kíséretében a budapesti Hősök terén helyezi méltó és biztonságos helyre, ahol remélhetőleg nem lesz új nemzetgyalázás tárgya. Vajon a pozsonyi lelkész ugyanúgy fog-é reagálni, ha az egyháza vezetését fölkérjük, hogy emléktáblát helyezhessünk el a templom falán az 1919 februári vérengzés áldozatainak?

Rendőrkocsival a hátuk mögött az említett néhány ember visszasétált a Grassalkovich palotához, ahol fél 5-kor a harangkongatást csöngetéssel és szirénázással jelezve emlékeztek meg a becstelen trianoni diktátum aláírásának időpontjáról.
A tüntetés idején akadtak ugyan közbekiabálók s -káromkodók is az arra elhaladók között, de a többségük békén hagyta a kis Trianon elleni tiltakozó megemlékezés résztvevőit. A Cseh Sajtóügynökség szlovák tudósítónője is hamar otthagyta a kis csoportot. Más médiák figyelemre se méltatták ezt a nevetségesen nyomorúságos rendezvényt, se a szervező fölszólítását s a rendezvény programját nem voltak hajlandók közölni, se ki nem jöttek az alkalomra, ugyanúgy ahogy a pozsonyi vagy fölvidéki magyarok más képviselői sem.
Végül a kis megemlékezés résztvevői még megtekintettek egy Szent István király emlékének szentelt festménykiállítást a hajdani szabadkőműves s mai fölvidéki magyar kultúrális egyesületi székházban, amely előtt nagy táblákon a magyargyűlöletre uszító párt vezető párja hirdeti, hogy Tótországot nem adják /mintha valaki el akarná venni tőlük), ill. a mosolygó magyar gárdista terroristává változtatása díszeleg /az említett párt ezen s más gyűlöletkeltő választási óriásplakátjaival különben nagyon gyakran találkozni Fölvidék-szerte, sőt még a vasúti menetjegyek hátoldalán is megtekinthetők.
Békés, megértő, egyenjogú együttműködést kívánva a két egymásrautalt nép közt a jövőben köszönjük a szervező áldozatos munkáját, a résztvevők kiállását, a pozsonyi óvárosi hivatal engedélyét, a rendőri biztosítást és az érdeklődést is.

Tisztelettel a szervező és a résztvevők

vö. +': a törvény hatalma, imádkozzunk, füstbe ment, naplógondolatok, szikulusz - nehány vélemény, konzerv. - örökség: cigányosodunk, ín szemin a tor - pozsonyi csata, ezt akarjuk?, hun győző-érték elés, rémuralom - munkáspárt, mindig az üldözött mellett /Berda, 

avagy a két nép (kölcsönös) eltűn(tet)ési előtti multikulti:

Mert élni kell, ölni kell.

Nem embert, csak emlékeket,

a földet,

hogy semmik legyünk,

hogy éljenek mások,

legyenek minden -

belőlünk.

a kép fölirata: Éljen Trianon - vivat, long live, for ever, forrása: bumm.sk

Egy magyar részéről az figyelmet érdemlő, ha tudva róla fölülemelkedik a trianoni kesergésen. Egy szlovák részéről pedig az volna dicséretes, ha nem háborodna föl a magyarok trianoni keservén. Sőt, úgy érzem, egyáltalán a magyarok léte is zavaró számukra. /Tisztelet a kivételeknek. Remélem, hogy azért akadnak, ha nekem nem is nagyon volt alkalmam velük találkozni, s nem azért, mintha nem forognék eleget a köreikben. 
Trianon él attól független, hogy írnak-e róla valamelyik jegyzetelőn vagy sem. Nagyon sokan éltetik. Föltehetően sokkal többen, mint amennyien megkérdőjelezik, mert még mindig fönnáll ez az igazságtalan rendszer. Ezzel számolni kell. És ha mindnyájunk számára elfogadható közös megoldást nem lehet kialakítani, egyénit kell keresni. Akár úgy is, hogy igyekszünk kitörölni az emlékeinkből, jegyzeteinkből, gondolatainkból, hogy lehetőleg nyoma se maradjon - azon a tompa fájdalmon, keserűségen kívül, ami elhomályosítja, valahogy sötétebbé festi számunkra a ragyogóan tiszta kék eget, amíg erről így, magyarul írunk és beszélünk. Félő, nem túl soká.
Az igazságtalanság megléte ellenére is próbáljuk pozitívan, ösztönzésként fölfogni Trianont. Ne legyünk önzők, hanem törekedjünk igazságosságra, vagy még inkább a másik ember javára, függetlenül attól, hogy milyen nyelvet beszélünk, s máris nem fog úgy fájni a múlt. Vagy, ismétlem, még jobb, ha nem is törődünk vele, igyekszünk elfeledni és fontosb, aktuális bajokat orvosolni. Már akik képesek ezt más nyelven is.

(részletek egy levélváltásból, az 1. s utó mondatokkal kiegészítve. akaratlan is biztos rosszat tettem és pokolra jutok

...

Bár ilyen megbocsátó s finom

élvező lehetnék én a te mosolyba-derült,

izgalom-mentes korodban! -

...

fogd meg a kezem, ne hagyj cserben

te igaz ember, bölcs öregúr, -

taníts meg arra, hogy lehet szépen öreg,

Isten kedve szerint is, a magábaszálló...

hasztalan dolgot míveltek, nincs szükség reátok

ebben a megkergült viharban! Kinek kellenek, mondd,

a bolond fényűzők ma már? Önáltatás az egész,

akarmit csináljunk is itten. -

Csak az boldog, aki meghal és nem hisz senkinek,

még enmagának se...

/Berda József Ősz turista és Sötétség versiből részletek, az utóbbival azonos c. '39-es kötetéből

Áldott állapotú megfeszített