Idekívánkoznék, mit egy fölvidéki magyar kiskatona monda elég trágárul egy cse' főtisztnek a kuttenbergi sorkatonai szolgálata alatt,amikoris bizonyos keresztútként jellemzé magát s népit, valósághűn semmibe véve a nyelvtani nemeket.
S az is idekívánkoznék, hogy eddig az elszakított magyarok csonkamagyar megalázásától tartva, amint arra számtalan pl. volt az 1938-as visszacsatolástól máig (hál'isten a megértésükre, segítségükre sokkalta több), s bizonyos gazdasági és reálpolitikai megfontolások alapján is inkább csak autonomista voltam, de azok után, amit ez a rossz lelkiismeretit agresszióval kompenzáló vadtót banda itt mível, most má' időszerűnek /bár elkésettnek is) tartom a trianoni és párizsi diktátumok revíziójának követelésit s az autonómiának valamifajta többoldalú védnökséggel garantálását.
Noha a fecskék kipusztulóban vannak.
+ 1 történetke

A nyolcvanas évek közepén járunk. Az 56-tal véresen leszámoló kádári legvidámabb gulyáskommunista barakk s a szomszédban a 68 után testvéri segédlettel megvédett vívmányú libapásztori normalizálás se tűnt még összedűlőfélőben lévőnek az érezhető és egyre nyilvánvalóbb jelek ellenére sem. Ez utóbbi hazugságra alapított állam fővárosában szívtam magamba akkor az egyedül üdvözítő tant eléggé színes társaságban, akik között az államalkotók után tagadhatatlanul az afgánok voltak a második legnépesebb csoport, megelőzve akkor még a palesztinokat is, a többi másfajtájú nációról nem is beszélve. Mindez azonban most mellékes. Amiről mesélni szeretnék, az néhány pesti fiú látogatása volt. Nem volt ez semmi rendkívüli. Itt-ott, a részünkről évente egyetlen pár alkalomra szóló keretet kihasználva azért eljárogattunk mi is a baráti szomszédságba, ha már máshová nem nagyon lehetett, ápoltuk a kapcsolatokat, hoztuk, terjesztettük a tiltott nézeteket és irodalmat az agymosásra ítélt fejünkben meg egyéb változatos helyeken. Az említett társaság azonban ezúttal nem ilyen céllal jött, hanem inkább csak egy kicsit szórakozni rándult föl hozzánk bizonyos nagymértékben kissé bódító ital kedvezőbb ára és minősége meg a szomszéd főváros presztízse miatt is. Éjjelre mi ottaniak, akik az ő nyelvüket is beszéltük, ráadásul csudálatosképp anyanyelvi szinten, elosztottuk egymás közt a vendégeket, hogy vízszintesen is kipihenhessük kissé egésznapos fáradalmainkat. Hozzám egy veresgyapjas göndör fiú került társul a nem épp francia méretű ágyba, ami a csupán egy alkalomra szóló ágytársamnak érezhetőn nem okozott különösebb problémát. Az éjszaka folyamán már nem is történt semmi szokatlan, csak az, ami éjszakánként általában történni szokott.
A nem mondhatnám, hogy kellemetlen éjszaka után a fogamhoz vert filléreimből kettőnknek is sikerült valahogy reggelit összehoznom, és most nappali világnál is folytattuk tovább az alkalmi ismerkedésünket. Az ágytársam szégyentelenül vallotta be, hogy ő bizony ki nem állhatja a magyarokat. Ezen kissé megdöbbentem, mert - leszámítva a gyarmattartó népesség gyakori hasonló megnyilvánulásait irányunkban - nem voltam ilyen öntudatos vallomásokhoz szokva, és ráadásul nem az általunk használt nyelven. De hát minden lehetséges, ahogy a vietnami-lengyel szomszédom hirdette az idő tájt. Mikor az okáról firtattam a göndörfürtű vörösgyapjas alkalmi társamat eme hozzáállásának, büszkén vallotta be, hogy ő bizony zsidó, ha nem vettem volna még észre, és amint teheti ott is hagyja azt a rohadt, csak ideiglenesen állandó lakhelyéül szolgáló országot és kivándorol az ígéret földjére, amit népe és a maga igazi hazájának tart.

Az elválásunk óta sajnos nem találkoztam vele, nem láttam őt sem a szomszédos fővárosban, sem az ígéret földjén, ahova nekem különben sem volt még alkalmam eljutni, csak az ottani képes beszámolókat szoktam itt-ott megnézni, így arról sajnos nem tudok beszámolni, hogy hű maradt-e az elhatározásához, tartotta-e magát az akkor előttem tett kijelentéséhez. Rám azonban mindenesetre mindenképp megvilágosító erővel hatottak ez egyszeri ágytársam szavai és azóta - legalábbis döntő részben - azonosultam is meggyőző kiállásával. Én sem tartom magam - nem is tartottam sosem - annak az országnak az uralkodó nációjához tartozónak, amelyikben lakom, bár a fiatalkori egyetlen alkalomra szóló ágytársamtól eltérően csak akkor szándékozom elhagyni az ideiglenes lakhelyemet, szülőföldemet, amin másokkal osztozom, amikor muszáj lesz, és föltételezem: ösztönszerűen akkor is rúgkapálni fogok ellene, több mint valószínűleg bizonyára azért is, mert nem vagyok a kiválasztott nép tagja, hanem csak egy renegát. Hogy magyar vagy más renegát-e, azt mások nálamnál sokkal jobban tudják.
József Attila:
Hazám 7
S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad -
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hűséges fiad!
Totyogjon, aki buksi medve
láncon - nekem ezt nem szabad!
Költő vagyok - szólj ügyészedre,
ki ne tépje a tollamat!
Adtál földmívest a tengernek,
adj emberséget az embernek.
Adj magyarságot a magyarnak,
hogy mi ne legyünk másnak gyarmat.
Hadd írjak szépet, jót - nekem
add meg boldogabb énekem!
1937. máj.
Farkas Béla /+ 1941: Táj fával c. festménye
a vers utolsó strófájában a "német gyarmat" jelzője önkényest helyettesítve
fönn a kiegyezéskori magyar zászló /az izraeli zászlót kicserélém - tán nem szorul magyarázatra, mért szögesdróttal - ezúttal fundamentalista irányítású államuk vonja maga köré a két keleti szláv "törzsnek" is megfelelni akaró ismert kék "ékes" heyett pedig a kevésbé ismert címeres csehet tevém bé, amire a morva és sziléziai mellé derogált nekik az országuk harmadát jelentő Szudéták címerit is odatenni, inkább 2x rakák rá az uralkodó oroszlánjuk.
az egyértelműn a ruszki színeket s magyar címert koppintó pánszláv szl. törölve maradt
csakúgy, mint a hajdani szovjet-birodalmi s a mai háromkoronás kétfejűsasos, sárkányölő szentgyörgyös orosz legfőbb hadúri is + az újkeletű rutén, kisorosz címer is rajt' a wikin a többivel együtt
Tisztelet Anat Kám előtt. S gyalázat a gyilkosokra s az őket kiszolgáló bírákra!
- Mi messze van Nürnberg és Hága?!
Hálás köszönettel a kapcsolósorokért /linkekért
Laudes ad linguam Hungaricam
az emberi kultúra közös forrásaiból,
a latinból, németből, franciából,
angolból, oroszból és a többiből is,
de mégis főként a velem egy
nyelvet beszélők által fölhalmozott
kincsekből csak általad meríthetek,
és mert téged, a másét is becsülöm,
ízlelgetem a szépségeik,
amik nélküled mégis idegenek,
eszközök csupán. mert én már csak
téged, elődeimtől örökölt választottamat
tudlak szebbé és gazdagabbá tenni.
és nem szakíthatnak el már
tőled az irigy gyűlölködők, sem
a habzó szájú tolvajok, a politikusok,
akik nem tudják, és nem is érdekli őket,
hogy miért hallgat Bárczi István?
és Dúdor Krisztusa mért oly véres?
és mért verték hülyére a nagyapám?
és hogy a síkon hol pihennek a katonák,
akik fölül már szétmállott a kereszt?
és az ajkakon miért zengnek
még mindig úgy, mint a félrevert
harang, az érces magyar szavak?
22 megjegyzés:
Épp a zászlók elrendezésének logikáján töprengtem, mikor hirtelen megváltozott az elrendezés, úgy ahogy én gondoltam:)))
mentalista vagyok, vagy épp szerkesztgetsz még?:D
(majd írok hozzá komolyabbat is, csak azon még gondolkoznom kell.
Üdvök.....
Dorka
Na ha nem manuális a kommentek megjelenítése, akkor így jártam, jól megjelent:-I
Megint Dork.
Ja, és BOLDOG BÉKÉS ünnepet kívánok Nektek.
A Pünkösd az olyan szépen mentes minden hozzátapasztott ürügytől, ami által megint utálni lehetne valakit (ezt- azt) tök mindegy kit.
Legalábbis még a Pünkösddel kapcsolatban nem tapasztaltam ilyesmit. (vagy csak nem kaopcsoltam be az Echo-tv-t egyideje)
(?)
Nekem úgy tűnik, a pünkösd a legfelemelőbb, legtisztább, leg reménytadóbb ünnepe kereszténységnek..Legalábbis nekem úgy tűnik..
Szóval szép ünnepet !
Dorka
(és bocs,hogy mindig 4-5 adagban jut eszembe a mondanivalóm, ahelyett, hogy egy szuszra leírnám egy hozzászólásban..) de mindig eszembe jut még valami)
Néked is áldott ünnepet, Dorka! És megértőbb légkört Nálatok. A zászlók elrendezésivel nehezen boldogulám e blogos szerkesztőbe', de aztán végül sikerült úgy, ahogy szerettem vón. /Bocs a közbeni változtatásokért. Én csak úgy t'om ellenőrizni, hogy oly-é, amilyennek szeretném, ha megjelentetem, közlöm. Nem t'om T'is így gondolád-é? Ha nem, szívest veszem javaslatid a változtatásra. A történetkét már tán ismeréd, hallottad tőlem. E bejegyzés különben, ellentétbe az öcsémével ( http://remuralom.blogspot.com/2010/05/jojj-szentlelek-vilagositsd-meg.html ) nem az ünnepre szántam, tehát nem szándékos az öszvefüggés, de biztos lehet benne tanálni azt is, mint ahogy mindenbe'. A szószátyárkodással nem köll törődni, valahol ki kell engedni a szelepet, ám a lényeg a tettek, vallom liberális vallástalan. X
Á, nincs javaslatom én is egy sorban raktam volna ki őket. (sorrend mindegy)
A Pünkösd nem a bejegyzésről jutott eszembe,csak úgy eszembe jutott.( t.i.minden zárva az ünnep miatt, nekünk pedig elfogyott a kenyerünk:) pedig hármat is vettem.. úgyhogy most sütni fogok:)
Viszont azt hittem hogy katolikus vagy és vallásos, de végülis az is mellékes.(megnézem az öcséd írását is most már)
Viszont amit kívántál nekem, az nagyon is passzol a bejegyzéshez, mert mikor azt mondod "nektek" Nálatok" sosem tudom hogy mire gondoltál:))
Pillanatnyilag a nagyobb megértés mint kívánság mindhárom értelmezésemben aktuális. Úgyhogy úgy legyen.És nektek is.
D.
Jöjj át hozzánk, ha nem jönne öszve a sütnivaló! /Az útvonaltérképet szükség esetén küldöm.) A mi kenyerünk állílag má' jobb is, mint a Tiétek. - Ebbe' is igazat köll adnom Arma Gedeonnak.
A mi nagyon katolikus - és csak nem kis részt magyar- + egyébgyűlölő - hívő országunkban munkanap a mai, és a nagy ünnepeken is nyitva tartnak a fogyasztói pótistenaklok.
Nem tévedtél az egyik egyházi hovatartozóságomat illetőn, mégha nem is mindenben osztom a dogmáikat. De azon /mármint azon 1 házi illetőségemen) kívül van még másik is. Nem flancból, így adódott, szeretetből. És egyelőre még nem tartottak kizárandónak egyik házból se (lehet, hogy azért, mert egyik se akar tudni a másikról, vagy mert az adóra azér' itt is + ott is szükség van, akarcsak a török időkben), - elletétben a nagyon mérgeskedő kicsike fickóval.
Bocs a tán szándékost is nem egyértelmű, félreérthető névmáshasználatért is. Bizisten, nem én tehetek róla főként /hogy még mindig határok, távolságok választanak el bennünket. Tehát adjon Isten mindnyájunknak, amit jónak lát és megérdemlünk. Nektek is /- a jobbat) + nekünk is /- a rosszabbat), Nálatok is, nálunk is, amire szükség van, és főkint az ellenségeinknek, hogy ők se szenvedjenek hiányt semmi lényegesben! - Ha azt tartják a legszükségesebbnek, a megvilágosodott vérünk ontásában se! Véletlen megint félreérthető voltam: a megvilágosodottak ők, mi (- ez nem Rátok vonatkozik, bár sokak szerint közülük valószínűleg ebben is tévedek) pedig a tudatlanok, akiknek a fejibe köll verni valamit, ahogy tömegesen kántálni szokták: Bi magyara do hlavi!
No de hagyjuk, igazán nem méltó ez a mai naphoz, mint ahogy egyikhez se, mégha manapság se, mint ahogy tán sosem is szoktak ilyesmiket se tiszteletbe' tartani. X t
Köszönöm a tanácsot, de így hónap vége felé már nemigen tankolok ilyen hosszú útra:)
A kenyér tényleg jobb" Nálatok" de biz még a sárga krumpli(tok) és a yoghurt(otok) is ...
Haza/hazák(?)
Ha külföldön vagyok-voltam, és magyar termékbe botlottam, olyan büszke voltam, hogy legszívesebben mondtam volna a körben állóknak: Nézzétek, EZT kóstoljátok meg ez onnan jött, ahonnan én!!! magyar, és sokkal finomabb mint bármi más!
Ha Itthon vagyok, akkor bosszankodom, mert már nem jelent minőséget a hazai termék. Rá van írva "édes" "magyar", hazai, de bizony ha őszinte vagyok olyan mint a többi.. csak drágább..
de csak azért is megveszem, mert csak.
Ha Itthon vagyok és úgy találok a polcon /hazait/, ÚGY hazait, akkor
megint csak az első verzió lép be, csak a hangos büszkélkedés helyett elérzékenyedem.. Volt hogy megpusziltam a fürtös paradicsomot,puha avokádót és gyerekfejnyi gránátalmát.. giccses szentimentális gondolataim támadtak, hogy a /hazai/ perzselő nap sütötte pirosra érlelte puhára.. otthon -illatot éreztem rajta.
Most meg élesztő és kovász híján sütőporral sütkérezek, amolyan /hazai/ laposféle kenyérkét, a *hazai* gömbölyű-féle ropogós helyett, és emiatt se jó se rossz érzésem nincs, csak éhség:)
Na most akkor mi vagyok én?:D
Biztos ezt sem én fogom megmondani.
De jól elvagyok (többnyire)/Kicsit be kell csuknom a szemem fülem hozzá néha/ itthon.. Mármint itt Magyarországon.
Ha már említetted Arma Gedeonkát, ő biztos határozottan megmondaná, hogy gyűlöletteli identitásom áldozata vagyok, és sürgősen hagyjam el.. (szerencsére nincs igaza) Ebben semmiképp:)
Dork.
De annak a vörös göndör kollégának a történetben biztosan egyszerűbb az élete:D
D.
Én is inkább a magyar és a mi vidékünkön készült /tehát feltélezhetőleg szintén magyar termékeket igyekszem vásárolni, ha nem tűnnek jobbnak, egészségesebbnek és nem dömpingárún olcsóbbnak a máshonnan származók. Ha van választék. De hogy ne legyen annyi baj a válogatással, igyekszünk - és muszaj is - nagyon szerényen élni. "Külföldön" is nagyon ritkán járunk ahhoz, hogy "hazai" termékekre is akadhatnánk.
Szerintem mindegy, hogy mi vagy, ha igyekszel jó lenni.
A kenyered, süteményed meg biztos finomabb, mint a teljest üzleti, ha szeretettel készült. Sajnálom, hogy nem kóstolhatjuk meg a futószalagi helyett.
Különben mi is emlékszünk még bizonyos első káposztalevesre meg elvétve szétfőtt, félresikerült, odakozmált dolgokra, amiket azért hősiesen nyel(t)ünk, mert kidobni luxus lett vón.
Örülök, hogy A.G-nek sincs mindenbe' igaza.
A vörös göndört + felőlem elviheti az ördög ott, ahol van. Én többet nem alszom, de még a bérelt ágyamat se osztom meg olyannal, aki gleichschaltolva utál másokat, mégha dermesztő hidegben, vagy jégesőben köll is éjszakáznom /az ilyesmit már legalább megszoktam.)
Hehe, a férjem mai napig emlegeti a rózsaszínű zöldbabfőzelékemet még a boldog ifjúkorunkból:) nyelte hősiesen a paprikás csirízt, csak meg ne sértődjek:))
Én még sosem találkoztam gleichschaltolva utálkozó vörös göndörrel.. Meg nem is aludtam egy ágyban:D(és azt hiszem erről már végképp lemaradok..)
Viszont a kettős identitás létező dolog.És szerintem teljesen elfogadható... Aztán ki hogy súlyoz.. az utálkozás nem jó, semiképp..
Aki jó, az mindenhonnan a jót szippantja magába, aki meg nem, az egyik ellenében szereti a másikat.. Mint az elvált szülők elnevelt gyerekei.. jó esetben szereti az ember az anyját, és szereti az apját.. rossz esetben egyiket szereti, a másik ellenében.Mert azt hiszi, kettőt nem lehet együtt.
Vagy az apa olyat tett az anyával,(vagy fordítva) amit az nem bocsát meg.. Mindenesetre a gyerek az aki szegényebb lesz.
---------------------------------
Dorkamama képletesen beszélt című rovatunkat hallották..
(a kenyér még mindig sül, vacakol a sütő,tán ki kéne a pucolni a cső lukait- meglátjuk mi lesz)
Biztos: máshun is sütnek, azér' sül/t lassabban, de remélem: azóta má' azér' csak kisült az a kenyerke. Nálunk is a fagyasztott kiflicskék. Nem baj, hogy egy kicsit megpirultak, ha már a Mátyáskori bűnügyi alkémia + a szudétanémeteken elkövetett kegyetlenségek kiberkori nyilvántartása pár perc késedelmet okozának a kivitelbe' ill. -vételbe'.
A rovatod nagyon tetszik. Örülnék, ha gyakrabban olvashatnám.
A kiegyensúlyozott dupla vagy tripla stb. azonosság tén'leg van, de én má' csak +maradok különböző gyükerekből kinőtt szimpla magyarnak, amíg meg nem elégelnek és fejbe nem vernek éngöm es; vagy ha a délibbek nagyon utálkozva fogadnak néhanapi arrajártamkor (amint a má' előfordult), mint csehet vagy tótot vagy szegény határontúli kisebbségi magyart, akkor inkább palócnak. Az északibb + nyugatibb szomszédimat + a többi nációbélivel együtt tisztelem, ha emberileg bármi kicsit is megérdemlik, és elítélem, ha gyűlölködők és másoknak szándékost ártók. A'szem, a félreneveltségben nekem is megvannak a magam tapasztalati. És látod: erre még nem is gondoltam: lehet, hogy az a "szegény" vörös göndör is valami minderheickomplexot kölle, hogy kompenzáljon a vele együtt élőktől elhatárolódó s azokat megvető öntudatlan öntudatosságával. (Pedig látszatra nem lett vón semmi oka. Még végül kiderül, hogy velem egy cipőben jár/t.)
Hát ,Ti jól elbeszélgettetek itt ! Most kell siessek (el).csak azért írtam, hogy nekem is bejöjjön ha tovább tereferéltek a sütőkemencékről meg a lágykenyérről. Üdv
Ne félj, Do-Mi, nem maradsz le semmiről.
Már írám: az Úrnál minden számon van tartva, és remélhetőleg az Ő kebelén találkozunk és nem a pokolbéli hulladékégetőbe', ahova minden itteni kacat kerül végül.
Az otthoni kenyérsütés ünnepi alkalom /volt és marad, amiről egy-két alkalmat leszámítva, és beleszámítva a mostani Dorkáét is, általába' én is lemaradok.
Az idegen zászlók képecskéit törlém a bejegyzésből /akit érdekelnek, vegye a fáradságot és kattintson a kéklő szavakra és nézze meg őket a wikin), mert végülis semmi se fűz hozzájuk és nem is tetszenek /annyira elfogult vagyok, hogy a meghagyott magyar szépségével szerintem egyik törölt se veheti föl a versenyt. Tán csak a kurd közelíti meg.) Meg különben reciprocitás is van, és én még azok híveinél nem találkoztam korrektül a miénkkel.
A tót honfitársink most győzelmi mámorban tobzódnak krémestül és párthovatartozástól függetlenül, mint egy hokimeccsen: gyorsított eljárásban golyóznak ki bennünket, és meg van oldva minden problémájuk, a munkanélküliség, az állami kassza föltöltése stb. stb. és megint minden a "kurvamagyarjaik" rovására. Balfasz egy nép ez a nagyon háborúra készülő.
Csak úgy húztak itt el fölöttünk a vadászgépek kötelékbe a döntéshozataluk biztosítandó.
Mihamari üdvöz léttel stb.
próbakommentcsi..
azt hiszem életem eddigi leghosszabb hozzászólása lett az enyészeté, de lehet hogy nem is baj.. (tán az úr védett meg egy merész gondolatkifejtés megjelenítésétől linkestül stbbb)
Még egyzser bizony nem veselkedek neki....
Dorka
No ez megjelent, csak a hosszú linkes nem..
Sajnálom, Kedves Dorka. Sokszor tökéletlen még ez a rendszer. velem is előfordul számtalanszor, hogy egy-egy jóu hosszú szöveg, gond.menet egy kattintással örökre eltűnik a kibertérbe' /egy idő után végül minden itteni tartalomra e vár), vagy hogy egy-egy linket nem úgy jelenít meg, vagy el se fogad az ad. rendx /pl. a blog.hu is máskint működik, mint ez a kuklis). én néha régebben azt hittem, hogy a jegyzetelőtulajok nem fogadják el, moderálják ki a megjegyzésim, de sokszor több mint valószínűleg el se juta hozzájuk, amit írám. Mostanába' má', ha el nem felejtem, a fontosb s hosszabb kommenteket, még mielőtt elküldném őket, igyekszem lemásolni és blokként mentni - Ctrl A + Ctrl C-vel, hogy ha valami baj történne a küldés során, ne kölljön újraírni, hanem csak átmásolni - de szórakozottságomba' általában ezt is elfelejtem, s bosszúságomba' rendszerint nekem sincs kedvem újraírni, ami elvesze - legalábbis nem mindjárt. Aztán egy kis idő múltán nem egyszer mégis győz a csábító kisürdöng, s a lényegit mégiscsak összefoglalom, újraírom /- s néha ez is hozzásegít némely dolgok tisztázásáho', egyértelműsítésihö'. Úgyhogy, örülnék, ha - akár rövidebben, másként is, de azér' T'is öszvefoglalnád a lényegit annak, amit írál s elvesze, ha az adhat vkiknek vmit /pl. nekem, nekünk. De ha fontosb dolgid vannak, fütyülj rá! /- amint azt Do-Minak írám, az ÚrIstennél, ki a minden semmissége, semmi se veszik el, hanem minden +őrződik, s ha arra érdemesnek találtatunk, részesi leszünk mü es ennek a semmis mindenségnek az Ü kebelin - a sincs kizárva, hogy akar má' e mostani éltünkbe es. Úgyhogy minden jóut kívánva Néköd a Szerettiddel egyetembe' maradok tisztelettel stb.
Kedves Sat!
Nekifogtam én az újra- fogalmazásnak. Még aznap.
Aztán ha most ezt látod vagy már nem, mert régi poszthoz írom, az mindegy is, azért megteszem.
Már mondtam, hogy azért szeretem az írásaid, mert elgondolkoztatnak. Engem legalábbis mindig, vagy majdnem mindig.
Most is így lett.
Aztán a formálódó -(ezt is szeretem, hogy bővül, változik, él egy egy írás, ahogy gondolatok kapaszkodnak bele innen onnan) - tehát a formálódó posztod végre úgy igazán helyrekattantotta a fejemet, tán akaratod nélkül véletlenségből. Mert bizony a szív nem hazudik az agynak. Megmutatja ki az úr a szavak felett, és keményen összeszorul gyomrostul,ha olyat lát ami fáj. Mondjuk azt a kis kékfehér részét a monitoromnak a pixelek közt, ami elé fekete drótdekoráció került, (érzésem szerint meg nem érdemelten, de ez mindegy is most, nem ez a lényeg)
Szóval ez a drótocska ott megakadályozta az elszállt hozzászólás újrafogalmazását, de legitimálta is az éterbe szállását, mert a tartalma betűstől, és érzelmestül foszlányaira hullott.
No és akkor én még most ezt rágom magamban, de lassan le is nyelem, és érzem hogy a világon semmi közöm 'a Tormay Cecilekhez.'
Nem akarok én zavarosan fogalmazni, csak most így jön.
Ezzel azt hiszem elbúcsúzkodom most, és köszönöm a sok okosságot értéket,és érzelmi megmozgatást, amit belőlem az irodalmi naplód-ha így hívhatom - kiváltott immár talán második éve.
Ui: (Jókai Anna----NAPOK!!!):) na jó nem muszáj, de azért csak megemlítem még egyszer:)
Békét, és sok szépet kívánok ezzel
itt ni:
http://www.youtube.com/watch?v=jLcwjVLBCZg
(nekem is úgy küldték, és jólesett)
Dorka
(az egyik letört olajág(??)vagy valami más egyéb)
Kösz, kedves Dorka, a részben újraírt vagy másképp megírt megjegyzésed, s a dalocska kapcsolósorát is, bár félek, hogy nem teljesen vagy rosszul értem az üzeneted.
Igen, a szavak sok mindent föltárhatnak, s ugyanakkor el is fedhetnek sok mindent, ami fontosabb, mint azok.
S drótok mögé zárni pedig nem szabadna senkit és semmit, mert egy értelmes, de még egy értelemnélküli lény se érdemli ezt meg tőlünk, akiknek ezt esetleg most módunkban van megtenni, hacsak nem valami nagyon súlyos okból és tényleg csupán egyénileg, egyedileg és a helyzet javulása esetén a korábbi döntést felülbírálhatón történik ez, viszont még a súlyos eseteben se szabadna ennek egész népekre, de még állatfajokra se vonatkoznia.
A jelképek pedig a valóságra utalnak, mégha sokan igyekeznek is csökkenteni, relativizálni a fontosságukat. A megbecstelenítésük, bemocskolásuk fáj azoknak, akik valamiért kötődnek hozzájuk, mégha csak egy hibás, érzelmileg színezett általánosítás alapján is.
A "semmi közöm valakihez vagy valamihez", a "helyénvaló a kirekesztése, elítélése" kijelentésekkel, amelyek valamilyen félreértés, megtévedés, hibás vélemény vagy általánosítás, és nem súlyos vétek vagy egyértelműen ahhoz vezető lépések alapján szavakban, szimbolikus tettekben általánosítva fogalmazódnak meg és irányítják később esetleg a tetteket is, ugyanez a helyzet. És mindegy, hogy kiről vagy miről van szó, zsidókról vagy palesztinokról, magyarokról, szlovákokról vagy cigányokról, mindenképp becstelenség.
Félek: az én válaszom se sikerült valami világosra, hiába igyekeztem minél pontosabban, lehet, hogy épp ezért sikerült még nehézkesebbre, körülményesre. De hát amíg élünk, van remény a folytatásra, kölcsönös megértésre, találkozásra, hacsak nem döntünk az élveeltemetés mellett, ami ugyancsak a halál(raítélés) egyik neme.
Különben oly sok olaj- és egyébb fát pusztítottunk már el, hogy én a talált ágakat is megpróbáltam visszaoltani a megcsonkított törzsbe, ott ahol még volt remény az újraéledésre. Arról, hogy befogantak-é, a legközelebbi utam után tudok majd csak hírt adni a kertből.
Sajnos a finiselés hajrájában még nem jutottam a Napokhoz se, de nem feledkeztem meg arról sem.
S mégha túl is kell egyszer mindenen lépni, mégha mindent itt is kell előbb vagy utóbb hagyni, annál inkább kívánok minden jót Néked, Néktek szeretettel a továbbiakban, eljövendő évekre is
stb.
Az egyik nekem is mentoromnak nevezhető tekintélyes /egyébkint zsid. s volt kom., s teljesen kötetlen a kapcsolat) prof. szokta mondogatni: jobb ha tudjuk, hányadán állunk velük, mint ha maszatolnak /csak pl.: jobb egy Szlota, mint egy magyarellenes álszent keresztény Csarnogurszkí). Általában nekem is hányingerem van az Általad említett uraktól és gyakran fontolgatom: eltakarítom őket, hogy ne legyenek szem előtt, de a szembehunyás csak egyéni megoldás, amíg mód van rá, kollektíve viszont még veszélyesebbé válhat a grasszálásuk, ha cenzúrázzák, alakoskodásra kényszerítik őket, ha már nem tudunk gátat emelni a buzgároknak, mert ott támadnak, ahol nem számolunk velük. Igazságod van azonban, hogy a lelki békét is meg kell őrizni, s hogy egy határon túl engedni se lehet. Részemről Irántad ok se merült föl haragra. Megértem döntésed. S ahogy írád: van elég a rendszer által is védett pimasz csaló uszító kiszolgáló gyilkos, hogy ne egymáson kölljön kiélnünk a frusztrációinkat. S az ismeretlenségen is könnyű segítni alkalomadtán. X t
Samsara is köszöni az üdvözleted s ő is üdvözöl s örül Néked, mégha nem írogatsz is /nála legalább nem köll azokkal a csúnya vad"emberekkel", szembesülni, konfrontálódni - e má' csak az én +jegyzésem.)
Puff.
Most vagy megböktelek a facebookon , vagy nem találtam el a neved, és egy idegent vegzáltam XD
Dorka (K. A. D.)
Teli tanálat :-o
Megjegyzés küldése