/katonabajtársam Vlnas Vít könyvet írt a szent legendájárul; neki szentelt a Ipolykeszi /keszöi templom is)
Vágmagyarád /Nagyszombathoz csatolt, mára eltótosított falu) Szentháromság-temploma
A munka misztikája
A csömör minden formájába' egyike azoknak a kincset érő nyomorúságoknak, melyek létrául adattak nekünk, hogy emelkedjünk.
Az egyhangúság a legszebb vagy a legrettentőbb. A legszebb, ha az örökkévalóság tükrözője. A legrettentőbb, ha a változás nélküli maradandóság jele. A meghaladott vagy a meddővé vált idő.
A kör a szép egyhangúság szimbóluma, az inga ide-oda-lengése a gyilkos egyhangúságé.
A munka spiritualitása. A munka idegtépő tapasztalatként állítja elénk azt a jelenséget, hogy célszerűség, labdaként ide-oda pattan. Dolgozunk, hogy ehessünk, eszünk, hogy dolgozhassunk... Ha csak az egyiket tekintjük célnak, vagy ha egymástól elválasztva szemléljük őket, elvesztünk. A kört tartalmazza az igazságot.
A ketrecében forgó mókus és az égi szféra körforgása. A végső nyomorúság és a legtündöklőbb nagyság 79)
Ha az embör ketrecibe' körberohangáló mókusnak érzi magát, s nem hazudik, akkor nagyon közel juta az üdvösséghez.
A testi munka nagy kínja, hogy oly hosszú órákon át erőlködnünk kell pusztán csak azért, hogy legyünk.
Rabszolga az, aki semmi mást nem tűzhet maga elé fáradozásának céljakint, csak a puszta létezést.
Ekkor vagy el kell oldódnia, vagy a vegetatív élet szintjére kell lesüllyednie.
Erőlködni kénytelenségből s nem valami jónak a reményibe' - taszítva, nem vonzva - pusztán, hogy létezésünket fönntartsuk úgy, ahogy van - e mindig szolgaság.
Ebben az értelembe' a fizikai munkát végzők szolgasága föloldhatatlan.
Erőkifejtés céltudatosság nélkül.
Ez rettenetes - vagy mindennél szebb -, ha a véges célokat elutasító céltudatosság. Csak a szép teszi lehetővé, hogy elégedettek legyünk azzal, ami van.
A nép ópiuma nem a vallás, hanem a forradalom 8o)
A rabszolgaság az a munka, amelyből hiányzik az örökkévalóság fénye, a költészet, a vallás.
Ez az örökkévalóságból származó fény hozzon - ne magyarázatot arra, hogy minek élünk s dolgozunk, hanem egy olyan teljességet, mely fölöslegessé teszi ennek a magyarázatnak a keresésit.
Ennek híján nem marad más ösztöke, mint a kényszer s a haszon. A kényszer, mely a nép elnyomását s a haszon, mely megrontását jelenti.
Át kell esnünk a halálon. Kell, hogy megöljönek, hogy magunkra vegyük a világ nehézkedésit.
Úgy köll cselekednünk, hogy ne tartsunk számot a cselekvés gyümölcseire.
Elménk arra kényszerül, hogy az egyik pillanatról átlépjen a másikra anélkül, hogy megfogódzkodnék a múltba' vagy a jövőbe'. Ez az engedelmesség.
A népnek szánt költészet soha nem lehet hiteles, ha nincs belekalkulálva a fáradtság meg a fáradtságból származó éhség, szomjúság.
Rudnay Gyula rajza
Elfogadni az ürességet
Lemondani az időről
A jövő ürességet tölt ki. Néha a múlt ugyanezt a szerepet játssza... Máskor a szerencsétlenség elviselhetetlenné teszi a boldogság puszta gondolatát, s így megfosztja a szerencsétlent a múltjától...
A múlt s a jövő elnyomja a szerencsétlenség üdvös hatásit, mer' korlátlan teret ad a képzeletnek, hogy fölszökjön a magasba. Ezér' a lemondások legfontosbika a múltról s jövőről való lemondás 92)
/A természetfölötti valósággal történő találkozást először úgy éljük +, mint a semmi tapasztalatát.
A halottak iránti kegyelet: mindent megtenni azér', aki, ami nem létezik.
A más halálán érzett fájdalom nem más, mint az üresség, a bizonytalanság fájdalma. Az igyekezetnek többé nincs tárgya, tehát jutalma sincs. A képzelet pótolhatja e hiányt, de az lealacsonyodás.
Megfosztottság a jövőtől, üresség, bizonytalanság. Ezér' igaz, hogy "a filozófia a halál iskolája", s hogy "az ima olyan, mint a meghalás".
Az én
Egyetlen más szabad cselekedet sincs a hatalmunkba', csa' ez egy: az én eltörlési.
Nincs rosszb a rendkívüli szerencsétlenségnél, mely kívülről oltja ki az ént, mivel ettől fogva má' nem olthatjuk ki mi magunk 94)
Máskor azonban a lét belesüpped a puszta, vegetatív önzésbe'. Egy én nélküli önzésbe.
Mi is hát Isten hiánya, melyet a rendkívüli szerencsétlenség hoz létre a tökéletes lélekbe'?
A megváltó fájdalom által Isten jelen van a végső rosszba', minthogy Isten hiánya maga a rosszhoz illő isteni jelenlét - az átérzett hiány. Akibe' nincs benne Isten, nem érezheti hiányát 95)
A pokol olyan semmi, mely létnek hiszi s álcázza magát.
Isten hiányának létrehozása a lélekbe', mely szeretetből kiüresíté 'magát: megváltó fájdal'm.
A szerencsétlenségbe' az életösztön túléli az elszakadt kötelékeket s vakon +kapaszkodik mindenbe' , mi támaszt nyújthat... Rabszolgaság. Elvesze az a tartalék energiamennyiség, mely támasza a szabad akaratnak, s melynek segítségivel távolságot tud tartni az embör. Az alaktalan élet. Önmagán kívül nincs tárgya. Pokol.
Ebben a helyzetben a halál elfogadása a tökéletes elszakadás.
Az emberi igazságtalanság többnyire nem mártírokat teremt, hanem félig-kárhozottakat. Azok a lények, kik félig-pokolba hulltak, olyanok, mint kit kifosztának s megsebesítének a rablók. Nincs má' rajtuk a jellem öltözéki 96)
Amikor ily kitépett gyökerű lényeken segítünk, s cserébe nemtelen viselkedést, hálátlanságot, hűtlenséget kapunk, szerencsétlenségüknek csak puszta töredékit kell kiállnunk. Ha ilyesmi megtörténik, el kell viselnünk, mint ahogy elviseljük a szerencsétlenséget, csak ne kapcsoljuk ezt meghatározott személyekhez, mer' nem kapcsolható senkihö'. Van valami személytelen a félig-pokoli szerencsétlenségbe', csakúgy mint a tökéletességbe'.
Ha nem halt meg visszavonhatatlanul az énjük, a szeretet még fölélesztheti, de csupán a legtisztább, melyben nyoma sincs a leereszkedésnek, hisz a megvetés leghalványabb jele is halálba taszít.
Ha e helyzetben a szeretet +érinti s fölébreszti, nem ritkán gyűlölettel fordul az ellen, ki fájdalmát okozá. Innen ered a bukott lények látszólag megmagyarázhatatlan ellenségességi a jótevővel szembe' 97)
Azt, kiben végérvényest meghalt az én, csöppet se zavarja a ráirányuló szeretet. Gátlástalan fölemészti minden energiáját annak, ki foglalkozik vele.
A baj az, hogy a legtöbb jótékony cselekedet javarészt gátlástalanokon segít, vagy még inkább olyanokon, kikből kiölték az ént.
A bűn azt mondja bennem: "én" 98)
A rossz különböztet, +akadályozza, hogy Isten megfeleljen mindennek.
Nyomorúságom következtibe' vagyok én én.
Az alázat jele, hogy tudjuk: abból, mit "én"-nek hívunk, semmi oly energia nem fakad, mely fölemelne.
Kivétel nélkül minden értéktelen bennem; s a máshonnan kapott ajándék is értéktelenné válik, mihelyt kisajátítom.
Isten azér' adá nekem a létet, hogy visszaadjam neki. Ha elfogadom ez ajándékot, rossznak, végzetesnek bizonyul; értéki akkor mutatkozik +, ha lemondok róla. Isten +engedi, hogy kívüle létezzem. Az én dolgom, hogy lemondjak e lehetőségről.
Az alázat: lemondás arról, hogy Istenen kívül létezzünk, az erények királynőji.
Az én nem egyéb, mint a bűn s a tévedés által vetett árnyék, mely útját állja Isten világosságának, s melyet létezőnek gondolok.
Lehetőségünk van arra, hogy közvetítők legyünk Isten s a teremtésnek ránk bízott részi közt 1oo)
Ha szigorú pontossággal betöltöm az emberségemből adódó kötelesség, teljesítém annak föltételit, hogy visszahúzódhassam. E kötelességteljesítés lassan elnyűvi azon kötelékeket, melyek helyemen tartnának s +akadályozná, hogy eltűnjek az útból 1o1)
Vissza köll húzódnom, hogy Isten kapcsolatba kerülhessen azon lényekkel, melyeket a véletlen utamba vet... Jelenlétem éppoly tapintatlan, mint ha két szerelmes vagy barát közt kén találnom magam.
Tévhitek
Már a következtető értelem (a viszonylatok megértése) is segít mindenféle bálványimádás eloszlatásába', mer' jót is, rosszat is úgy fog föl, mint amik korlátok közé vannak szorítva, egymással keverednek, és átcsapnak egymásba.
Az embernek magának köll vállalnia a megtestesülés cselekedetit, mer' a képzelet eltestetleníti. Ami bennünk a Sátántól származik, az a képzelet 1o7)
Nagyon veszélyes úgy szeretni Istent, mint szerencsejátékos a játékot 1o8)
A kereszténység (katolikusok, protestánsok egyaránt) túl sokat beszél a szent dolgokról 1o9)
Az idő múlása darwini szerepet játszik: kirostálja azt, ami alkalmatlan az életre. A lélekbe' is afféle falósejtek 11o) működnek: minden, amit fenyeget a idő, hazugságot választ ki, mégpedig a halálos veszély arányában, hogy ne kelljen meghalnia. Ezért nem szerethetjük az igazságot úgy, hogy fönntartás nélkül bele ne törődnénk a halálba. Krisztus keresztje a megismerés egyetlen kapuja.
Úgy tekintni minden általam elkövetett bűnre, mint Isten különös kegyére.
Menekülünk a belső ürességtől. Hátha Isten lopódzik bele.
Nem az élvezet hajhászása s az erőfeszítéstől való undor termeli ki a bűnt, hanem a félelem Istentől. Tudjuk, hogy nem láthatjuk + színről színre, csak ha belehalunk; és nem akarunk +halni 111)
A szeretet
- nyomorúságunk bélyege. Csak rajtunk kívül levőt szerethetünk.
Gygész gyűrűje
Izrael
A kereszténység totalitáriussá, hódítóvá, pusztítóva lett, mert nem vállalta igazán Isten evilágból való távollétinek, nem cselekvésinek tényét.
J. Lukacs /Lukács János idézi az Egy eredendő bűnös vallomásai /Confessions of an original sinner, Új York '9o, ill. Eu '1) amerikaiaknak írt Bevezetőjébe' Pilinszky Jánost:
"Van a személyes, van a személytelen és van a kollektív zóna. Csak a személyesből lehet eljutni a személytelenbe, a kollektívből soha. Előbb személyessé kell válni valaminek, s aztán lehet átlépni a személytelenbe 11) - köszönettel névtelennek is a figyelemfölhívásér' rá.
A nehézkedés és a kegyelem
/a fordítás az ugyane címet viselő La pesanteur et la grace, Plon '47 kiadása alapján
A lélek minden természetes indulatát az anyagi nehézkedéshez hasonló törvények irányítják. A kegyelem az egyedüli kivétel.
Két erő uralja a világot: a fény + a nehézkedés.
Miheyt egy emberi lény tanújelit adja: szükségi van a másikra, e másik rögtön elhúzódik tőle. Miért? Nehézkedés.
Lear a nehézkedés tragédiája. Mindaz, mit alantasságnak hívunk, a nehézkedés ténye 9)
Egy erényes cselekedet is képes lealacsonyítani, ha nem számíthat ugyanoly szintű energiára.
Valaki hevesen, de aljasul szeret.
Valamely alacsonyrendű erény bizonyos értelembe' ellenállóbb a nehézségekkel, kísértésekkel és szerencsétlenségekkel szemben, mint egy magasrendű.
Ugyanazok a tettek könnyebben véghezvihetők, ha indítóokuk alacsony-. A kisszerű indítóokba' több energia rejlik, mint az emelkedettbe' 1o)
Behódolás a nehézkedésnek - a legnagyobb bűn.
Máshoz kell fordulnom, önmagamon kívül, hisz épp az a lényeg, hogy önmagától szabaduljon + az ember.
Ha saját erőmre hagyatkozva kísérelném meg a szabadulást, úgy járnék, mint a tehén, mely megrántja a kötőféket, s térdre roskad.
Ilyenkor erőszakkal szabadítunk föl energiát magunkba', de ez erőszak kárt is tesz bennünk. A termodinamika elvén működő kompenzáció e, ördögik kör, melytől csak fönsőbb erő menthet meg.
Az embör erkölcsi energiájának éppúgy rajt' kívül van a forrása, mint a testi energiáinak (táplálék, légzés).
Semmi ítélkezés. Minden vétek egyenlő. Nincs más vétek, mint e: híján lenni a képességnek, hogy fénnyel táplálkozzunk.
"Táplálékom az, hogy megcselekedjem Annak akaratát, aki küldött 11)
A kegyelem az aláereszkedés törvénye.
A lealacsonyodás az erkölcsi nehézkedéshez viszonyítva fölemelkedés. Az erkölcsi nehézkedés erejitől fölfelé zuhanunk.
A szánalom leereszkedik egy bizonyos mélységig, de lejjebb aztán má' nem. Hogyan képes az irgalom még lejjebb szállni?
Azok, akik ily mélyre estek, szánakoznak-e önmagukon?
Üresség s kompenzáció
Az ember mechanikája. Aki szenved, igyekszik átadni szenvedésit - akar úgy, hogy mást sanyargat, akar úgy, hogy magát sajnáltatja /mottó +:
Aki egész mélyre bukott, akit senki se sajnál, akinek nincs módja, hogy bárkit is sanyargasson (ha nincs gyereke, se senkije, aki szereti), attól nem múlik el szenvedési, s lassan megmérgezi.
Törekvés arra, hogy kiárasszuk a bennünk lévő rosszat. A lények és dolgok nem eléggé szentek számomra 13)
Arra köll gondolnunk: nem alacsonyított le, hanem fölfedte valós helyünk. Vágy arra, hogy mások ugyanazt szenvedjék el, amit mi magunk. Ebből származik, hogy a nélkülözők épp sorstársaikra neheztelnek. Ha se szánalmat nem kelthetünk, se másnak nem árthatunk, akkor a világ bennünk élő képzetire törünk.
Megnőtt. Kiterjedt. Betöltött önmagában valamilyen ürességet azzal, hogy előidézte másban.
A bosszúvágy az egyensúyra irányuló vágy. Jó volna más síkon keresni az egyensúlyt 14)
Az egyensúly keresési helytelen, mivel csak képzeletbeli. Bosszú. Ha megöljük, +kínozzuk is ellenfelünket, az egész valahogy képzeletbeli.
Arra lett volna szükség, hogy elviseljék gondolataikban az ürességet.
A xencsétlennek, hogy merjen szembenézni szerencsétlenségivel, természetfölötti kenyérre van szüksége 15)
Vagy odábbállni, mintha mi magunk nem léteznénk.
A vágy abszolőtumot foglal magában, ha pedig kudarcot vall (mer' a hozzá szükséges energia kimerült), ezzel az abszolútummal az akadályt ruházzuk föl. Így éreznek a legyőzöttek, elnyomottak.
Az alacsonybrendű érzések (irigység, neheztelés) értékvesztett energiák.
Mindenfajta jutalom, elismerés az energia értékvesztésivel jár 16)
Lehetetlen, hogy ne azt válaszolja, amit az ő nevibe' gondolám ki magamnak.
Elfogadván, hogy mások legyenek, mint képzeletünk teremtményi, I. lemondását követjük. Magam is más vagyok, mint aminek képzelem magam. Ennek tudatába' lenni maga a megbocsátás.
Vágyakozni - tárgytalanul
Tisztulni nem más, mint elválasztni egymástól a jót és a kívánságot.
Le kell ereszkedni a vágyak forrásához, hogy az energiát elszakítsuk a vágy tárgyától 18)
A szenvedés és az üresség a vágy tárgyainak létezésmódja.
Az üresség tesz minket hajlandóvá a bűnre. Minden bűn kísérlet, hogy az ürességet betömjük 19)
Sohasem kell a fájdalomra vigasztalást keresni. Mer' a boldogság túl van a vigasz s fájdalom birodalmán. Ez a másfajta érzékelés a figyelem áthelyezése révén alakul ki bennünk, melyre egy sajátos iskolázottság vezet el.
Az üresség érzékelése vezet el az érzékelésen túlra.
Aki azt mondja Krisztusnak: hűséges maradok hozzád, ezzel má' meg is tagadta, mer' a hűség forrását magába' kereste, nem a kegyelembe' 2o)
Ha olyasmiér' halunk +, ami erős, elveszítjük a halál keserűségit. Egyúttal minden érdemit is.
Ha egy embörhö' könyörgünk, kétségbeesett kísérletet teszünk, hogy az értékrendjit egy tőle idegen csapásra tereljük. Ha Istenhö', épp ellenkezőleg az isteni értékeket próbáljuk saját lelkünkbe átkormányozni. Ez a belső üresség állapota.
Visszateremtés
A létünk adó Isten a létünkről lemondást szereti bennünk.
Létezésünk azzal töltjük, hogy várakozzunk rá, s beleegyezzünk a nemlétbe.
Isten a, ki szeretetibe' visszavonul tőlünk, hogy szerethessük. Ha közvetlen érne szeretetinek sugárzása, elpárolognánk, mint víz a napon 22) nem maradna bennünk elég "én" ahhoz, hogy szeretetünkbe' mondjunk le az énről. A szükségszerűség védőlemez Isten és miköztünk, hogy létezhessünk.
Létezik "istenhagyó erő is.
Isten lemond arról, hogy minden legyen. Nekünk arról köll lemondanunk, hogy valami legyünk.
Egy szépséges nő, amint tükörképire néz, könnyen hiheti, hogy ő a. Egy csúnya tudja, hogy nem ő a.
Részt veszünk a világ teremtésibe', úgy, hogy visszateremtjük magunkat 23)
Csak az a miénk, amiről lemondunk, amiről nem mondunk le, kicsúszik a kezünkből.
A kimerültség, sorscsapások, halál révin az embör anyaggá válik, s Isten elfogyasztja őt.
Fil. 2, 6-7 - Kiüresíté magát, leveté istenségit. Azt a hamis istenséget köll levetnünk, mely velünk születe.
Mihelyt megértettük, hogy semmik vagyunk, minden erőfeszítésünk arra irányulhat, hogy semmik legyünk. Ennek érdekibe' viseljük el a szenvedést, cselekszünk, imádkozunk.
Istenem, add meg nekem, hogy semmivé legyek! 24)
Semminek lenni, hogy valódi helyünkön legyünk a mindenségbe'.
A tárgyától elvágott energiának nem szabad értékfosztottan szétszóródnia mindenféle tétova ingadozásba' 26)
A szentségnek rejtve köll maradnia, rejtve bizonyos értelembe' az öntudat előtt is. És okvetlenül rejtve a világ előtt.
Az én el van rejtve előlem (más elől is): Isten oldalán van, Istenben van, ő Isten. Gőgösnek lennem annyit jelent, hogy elfelejtem: Isten vagyok.. 28)
Akinek léte van, az nem jelenhet meg. A megjelenés leláncolja a létet.
Az idő múlása letépi a látszást a létről, a létet a látszásról.
Ki kell tépni gyökerinket. Kivágni a fát, keresztet faragni belőle, majd hordozni a keresztet nap nap után.
Nem szabad énnek lenni, de mégkevésbé minek.
Az állam megadja az otthonosság érzésit.
Belegyökerezni a hely hiányába.
Gyökértelenné válni..
Száműzetésbe vonulni minden földi hazából.
Másnak, kívülről tenni ugyanezt a csupán pótszere a visszateremtésnek. Annyi, mint valótlanságot hozni létre.
De ha saját gyökereinket szakítjuk ki, valódibb valóságot keresünk.
A szükségszerűség és az engedelmesség
Isten a szükségszerűbe öltözik. A szükségszerűségnek két arca van: lehet gyakorolni és lehet elviselni. Nap és kereszt.
A szeretet erejivel ki köll érdemelnünk, hogy erőszakot szenvedhessünk 3o)
Az engedelmesség a legmagasabbrendű erény. Szeretni a szükségszerűt. A szükségszerű az, ami a legalantasabb az egyén viszonylatába' (erőszak, kényszer, "kegyetlen szükség"); az egyetemes szükségszerűség ez alól fölold.
Nem mi szánjuk el magunkat arra, hogy szeressük Istent, legföljebb beleegyezünk abba az elszánásba, mely bennünk, nélkülünk +fogant.
Késznek lenni a legtöbbre, maximumra annyit jelent, mint imádkozni, hogy kényszerítsen, nem tudván, mire 31)
El kell szabadulnunk a cselekvés gyimölcsitül. Ki köll vonnunk magunk e végzetes összefüggésbül. Hogy? Nem egy tárgy kedviér, hanem a szükségszerűségbül kifolyólag köll cselekednünk. Nem t'ok máskint tenni. E má' nem is cselekvés, inkább a passzivitás egy fajtája. Nem-cselekvő cselekvés.
Minden tettünk a késztetés és nem a cél szempontjábul köll szemügyre vennünk. Nem azt köll tudakolnunk: mi végre? Inkább azt, honnan fakad e? 32)
A segítség a gazdátul ered, de a rabszolga juttatja el a szerencsétlenhö'.
"Haszontalan rabszolgák vagyunk." Vagyis: nem tettünk semmit.
Általába' rossz kifejezésmód azt mondni: Istenér'. Az Isten szót nem használhatjuk dativusba'.
Nem Istenér' köll a felebarátunkho' fordulnunk, hanem úgy jó, ha Istentől kényszerítve fordulunk hozzá, ahogy az íjásztól kilőtt nyíl a célba talál.
Hasonlóképp a tiszta jó is csak kívülről eredhet, sose saját erőfeszítésünkből 33)
Sose gondoljuk, hogy amit tettünk, teszünk, vagy amit tenni fogunk, a jó lehet.
Ha hosszú időn rajt' tartjuk a szemünk valami lehetséges rosszon anélkül, hogy megtennénk, valami átlényegülés megy végbe bennünk. Ha mozdulatlanok maradunk és figyelmesek, a kísértés merül ki - s a visszahúzódó energia fölhalmozódik bennünk.
Engedelmesség kétféle van: Engedelmeskedhetünk a nehézkedésnek vagy a dolgok kapcsolatrendszerinek. Az 1. esetbe' azt tesszük, amire az ürességek betöltésére irányuló képzelet ösztönöz 35) Ha elcsitítjuk e képzeletnek a munkálkodását, s figyelmünk a dolgok kapcsolatrendszerire összpontosítjuk, föltisztul előttünk egy szükségszerűség, melynek nem tudunk nem engedelmeskedni.
Az engedelmesség az egyetlen tiszta indíték, mely semmilyen fokon nem tartalmazza a tett jutalmazásának igényit. A jutalmazás minden gondját az Atyára bízza, ki rejtekbe' van, s lát ott is.
Nem cselekedhetünk másképp, s ebből nem fakad semmilyen megtorpanás, semmilyen üresség, amit be kéne töltenünk, semmiféle jutalomvágy, semmilyen neheztelés vagy megaláztatás 36)
Az Istennel való helyes viszony a szemléletbe' a szeretet, a cselekvésbe' a rabszolgaság. Ezeket nem szabad keverni. Cselekedni rabként köll, szemlélődni szeretettel.
Mérleg és emelő
Az élvezet nem ad semmit se nekünk, legföljebb azt a tapasztalást, hogy hiábavaló 38) Csak határainknak és nyomorúságainknak szemlélési emel egy magasb síkra.
A emelkedő mozgás merő hívság bennünk (vagy még rosszabb is), ha nem egy leszálló mozgásból ered.
Statera facta corporis /Te lettél teste mérlege (Babits ford. - Venantius Fortunatus Vexilla ragis himnuszábul A keresztre feszített test az igaz mérleg..
Kell, hogy legyen egy metszéspontja a világnak + annak, ami nem világ.< Bálványimádás
Szükségünk van bálványokra.
Minden ember kész meghalni azér', amit szeret 4o)
Az embör mindig egy rendnek veti alá magát. Csak az a baj, hogy e rendnek - ha nem vezeti az embert természetfölötti világosság - középpontjába kerülhet önmaga vagy valami részleges, partikuláris valóság (e lehet egy eszme is).
Az alázatosság megvan bennünk. Csak az a baj, hogy hamis istenek előtt alázkodunk meg.
A szerencsétlenség
Karamazov Ivánnal kell vallani, hogy semmi se igazolhatja egyetlen gyermek egyetlen könnycseppjét se. S mégis el köll fogadni minden könnycseppet, mint ahogy a mérhetetlen gyötrelmeket is, melyek a könnyeken túl vannak. Úgy fogadni e tényeket, hogy nem igazolást látunk bennük, hanem csak azt, hogy vannak 42)
Ne az legyen a cél, hogy ne szenvedjünk vagy kevésbé szenvedjünk, hanem az, hogy ne rontson meg a szenvedés.
Legyen a fájdalom belsőleges, teljes mértékbe' bennünk összpontosuljon és ne vetüljön rá a mindenségre, hogy megrontsa.
A szerencsétlenség rákényszerít, hogy valóságnak ismerjük el, amit lehetetlennek vélünk 43)
Jövendő - Az ember azt képzeli, hogy holnap eljön, egészen addig a pillanatig, mikor rájön, hogy nem jön el soha.
"E nem lehetséges." Ami nem lehetséges, az a jövő, melybe' folytatódik a szerencsétlenség. A gondolat természetes lendülete, mellyel a jövő felé törekszik, elakad, a létezőt kétségbe ejti az idő puszta érzékelési 44)
Élvezet és fájdalom elválaszthatatlan.
A pathos egyszerre jelent szenvedést (mégpedig halálba tartót) és változást (mégpedig halhatatlan lénnyé).
A szenvedés meg az élv, mint a tudás forrási. A kígyó fölkínálá a megismerést Ádámnak és Évának. A szirének Odüsszeusznak. Arra tanítnak e történetek, hogy a lélek eltéved, ha a megismerést az élvezetbe' keresi. Meglehet, hogy az élv ártatlan, de csak akkor, ha nem keresik benne a megismerést. Ezt csakis a szenvedésbe' szabad keresni 45)
Csak akkor találhatunk rá a valóságra a szenvedésbe', ha má' az öröm föltárá előttünk a valót.
a képaláírások szerint tán Van Gogh vagy Szinyei Merse fája 1876-ból
Az erőszak
Hasonló a nehézség: kizárni a rossz élvezetet és a rossz ínséget egyaránt. A háború és Erósz az emböri önáltatás s hazugság két fő forrása. Keverékük pedig a legnagyb tisztátalanság 48)
A kereszt
Aki kardot fog, kard által vész el. Aki nem fog kardot (vagy kiejti kezibül), annak a kereszten köll elvesznie.
Az elhagyatottság a keresztrefeszítés végső pillanatába': mily feneketlen mélysége a kölcsönös szeretetnek!
"Istenem, Istenem, mért hagytál el éngöm?"
Ahhoz, hogy valaki igaz legyen, mezítelennek s halottnak köll lennie. Képzelődés nélkül. Szükségünk van egy igaz emberre, akit utánozhatunk, hogy az Isten "utánzása" üres szóvá ne váljék, de kell, hogy 49) mi magunk túlsodródjunk az akaráson, ne akarhassuk őt utánozni. A keresztet nem lehet akarni.
A legtisztábban keserű szenvedés, a büntetésként kirótt szenvedés: ez a hitelesség fémjele.
Kereszt. A bűn élő fa volt, az élet fája gerenda. Olyasmi, aminek nincs gyümölcse, csa egy magasságot megnyitó mozdulata.
Istennel való családi összetartozásunk titkát halandóságunkban köll keresnünk.
S mikor lelkünk egészen az Övé lesz, ahogyan csak egy tárgy lehet valakinek a tulajdona, akkor Isten elhagyja azt. Teljesen magára hagyja. Akkor viszont a léleknek köll tapogatózva áttörnie magát az idő és tér végtelen sűrűjén, keresve azt, akit megszeretett 5o) És ez a kereszt.
Prométheusz, az isten, akit megfeszítettek, mert túlságost szerette az embereket. Az isteninek és az emberinek a közeledési kihívja magára a büntetést.
A mi lényünkbe' Isten darabokra szakadt. Mi vagyunk Isten keresztje A szeretet, mellyel Isten minket szeret, passió. Hogyan szerethetné a jó a rosszat szenvedés nélkül? A rossz is szenved, ha a jót szereti. Isten és embör kölcsönös szereteti: szenvedés.
Mert mi csak lefelé érzékeljük a távolságokat. Sokkal könnyebb Isten helyibe képzelnünk magunk, mint a megfeszített Krisztuséba.
A közvetítő szerep magától értetődőn szétszaggatást jelent 51)
Az igazság lényegi szerint nemcselekvő valóság. Vagy transzcendensnek vagy szenvedőnek köll lennie.
A megváltó fájdalomból (el lehet jutni) Istenhö'. De nem mint kárpótlásho' vagy vigasztalásho'. Mint túlsó pillérhö' 52)
Vannak embörök, kiknek minden jól esik, mi Istent hozzájuk közelíti. Nekem minden kedves, mi tőle eltávolít.
Vér a havon. Az ártatlanság és a rossz. Hogy maga a rossz tiszta legyen. Másképp nem lehet tiszta, csak egy ártatlannak szenvedésibe'. Ha egy ártatlan szenved, a rosszra az üdv fényit sugározza rá. Ezér' van a, hogy egy Istennek, ki szereti az embört, s egy embörnek, ki szereti Istent, szenvednie köll.
Boldog ártatlanság. Ez is valami végtelenül értékes dolog. De ingatag, törékeny, véletlen boldogság. Virágok az almafán. A boldogság nem jár együtt ártatlansággal.
Ártatlannak lenni annyi, mint magunkra venni az egész mindenség súlyát.
Ellensúlyt képezni vele szemben.
Aki mindent kivet magából, kiteszi magát a környező mindenség nyomásának.
Véletlen
Mi azt szeretnők, hgy minda, amibe' valami érték megcsillan, örökkévaló legyen. Márpedig minda, amibe' megcsillan valami érték, egy találkozás szülötte, addig tart, míg a találkozás megszűnik, mihelyt szétválik, ami találkozott. Ez a buddhizmus központi eszméje /hérakleitoszi is 54)
A különböző teóriák a haladásról, a törvényszerűen fölbukkanó tehetségekről, mind azér' születnek, mer' elviselhetetlen dolog elfogadni, hogy az, ami a legértékesb a világon, mind a véletlennek van kiszolgáltatva. Ezen köll elmélkedni, épp, mer' elviselhetetlen.
Az egyetlen jó, melyre nem terjed ki a véletlen hatalma, kívül van a világon.
Az értékes dolgok sebezhetősége szép, mer' a sebezhetőség a létezés jegyi.
Trója pusztulása. Gyümölcsfák virághullása. Tudni, hogy a legdrágább kincs a létezésbe van belegyökerezve. E szép. Miért? Az időn túlra ragadja a lelket.
Az asszony, ki gyermekre vágyik, fehérre, mint a hó, pirosra, mint a vér, megszüli gyermekét, de meghal, s a gyermeket mostohára bízzák.
A figyelem és az akarat
A meggyőződések emeletei.
Próbáljuk meg a hibáinkat figyelmünkkel és ne akaratunkkal helyettesíteni 56)
A gőgös emberből hiányzik a kegyelem. A figyelem a legmagasb fokán imádság. Föltételezi a hitet és a szeretet.
Nem kéne akarnunk, hogy találjunk: mint amikor túlságost igyekszünk, kiszolgáltatódunk erőfeszítésink tárgyának. Ráéhezünk egy külső jutalomra, amit néha megad a véletlen, mi meg hajlandók vagyunk az igazság megmásítása árán is elfogadni.
Csak a vágytól ment igyekezet hordja magába' tévedhetetlenül a jutalmát (az, mely nem ragaszkodik a tárgyához).
Csak az hatékony, ami közvetett. Semmit se érünk el, ha előbb nem lépünk vissza 57)
Aki a fürt után kap, földre veri a szemeket.
Van igyekezet, melyből a céllal ellentétes hatás származik (pl: megkeseredett jámborság, hamis aszkétizmus, bizonyos önfeláldozások stb.) Mások mindig eredményesek, még akkor is, ha nem érnek célt.
Tán az elsőhö' hozzátartozik a belső nyomorúságnak (hazug) tagadása. A másikba' viszont van egy sajátos figyelem, mely folyton szeme előtt tartja a távolságot a közt, ami vagyunk, s amit szeretünk.
Az igazságot nem mint igazságot keressük, hanem mint jót.
A figyelem a vágy társa, nem az akaraté. Vagy pontosabban a hajlandóságé.
Csak a figyelem, mely annyira teljes, hogy az "én" eltűnik benne.
A kísértéseket illetőn arról a nagyon tiszta asszonyról köll példát venni, ki semmit se válaszol a csábítónak, amikor az beszél hozzá. Úgy tesz, mintha nem is hallaná 58)
Közömbösnek köll lennünk a jó és a rossz iránt, de ha azok vagyunk, vagyis ha egyformán ráirányítjuk mind a kettőre a figyelmünk fényit, a jó magától fölülkerekedik. Ez a dolgok lényegibe' rejlő kegyelem. S ez a jó meghatározása, kritériuma 59)
A tanulmányok a figyelem gimnasztikája.
Az idő múltán megváltozunk, s ha változásink közt tekintetünk konokul ugyanarra a dologra irányítjuk, végül szétfoszlik a látszat, s föltisztul a valóság. Ennek föltételi, hogy a figyelmünk nézés legyen, s ne ragaszkodás 6o)
Amikor harc folyik a kötelességtudó akarat s egy rossz vágy közt, fölőrlődik a jóhoz ragaszkodó energiánk. Legjobb, ha passzív mód hagyjuk magunkra zúdulni a vágy rohamát, mint egy szenvedést, melybe' átérezzük a nyomorúságunk, s közbe' fönntartjuk a jóra irányuló figyelmünk.
Az üresség, melyet az ellentmondások harapófogójába' +tapasztalunk, valami magaslati dolog, mer' annál jobban átéljük, minél jobban +erőltetjük akaratunk, szeretetünk természetes képességit. Az alanti ürességbe akkor esünk, ha hagyuk elsorvadni őket.
A magányosság értéki a 61) figyelem magasb szintű megvalósításának lehetőségiből adódik. Bárcsak ugyanígy tudnánk figyelni akkor, amikor egy ember van előttünk..
Csak nyomorúságunk adhat képet róla.
A bűn nem más, mint az emberi nyomorúság félreismerési. A nem tudatosult s épp ezér' bűnös nyomorúság.
Az emberi nyomorúságot nehéz megismernie a gazdagnak, hatalmasnak, mert leküzdhetetlen hajlandó azt hinni magáról, hogy ő valami. Ugyanily nehéz megismerni a nyomorultnak, mer csaknem ugyanoly leküzdhetetlen hajlandó azt hinni, hogy a gazdag, hatalmas valami.
A tisztaság: az a képesség, hogy szemléljük a szennyet.
Olvasatok
Másik ember. Úgy észlelni minden emberi lényt (önmagunk mását), mint fogházat, amelyben egy fogoly egy fogoly lakik - körötte az egész mindenség.
Élektra - fölismerni testvérünket egy idegenben, fölismerni Istent a mindenségbe'.
Minden lény hangtalanul kiált azér', hogy másként olvassák 63)
Evang.: Eljön az óra, amikor mindaz, aki halálra ad titeket, azt gondolja, hogy Istent dicsőíti meg.
A hibás olvasatok oka: a közvélemény, a szenvedélyek 64)
Mi reménye lehet az ártatlanságnak, ha nem ismerik el?
Az ember a nehézkedés által sugallt vélekedést követi, amikor olvas /ezért van olyan túlnyomó szerepe a szenvedélyeknek és a társadalmi (alak)alkalmazkodásnak az ítéletekbe'.
Egymásra rétegződő olvasatok: ... olvasni Istent a rend mögött.
Krisztus - A szenvedő ártatlanság, mint mérték.
Minden ítélet visszahull arra, aki hozza. Nem ítélkezni. Ez nem közömbösség, vagy visszavonulás, ez az önmagát meghaladó ítélkezés, utánzása Isten - számunkra elérhetetlen - ítélkezésének 65)
Érzék a mindenség iránt
Ez a világ, amennyiben egészen híjával van Istennek, maga az Isten.
Az atman. Egy ember lelke vegye magára testként az egész mindenséget.
Mindaz, mi kevesebb a mindenségnél, alá van vetve a szenvedésnek 66)
Gyakorlat, jártasság: az öntudat kiterjesztése olyan tárgyra, mely nem azonos testünkkel.
Aki nem tud semmivé válni, kiteszi magát a veszélynek, hogy elérkezik egy pillanat, melyben önmagán kívül minden más megszűnik számára létezni 67)
Saját üdvünkre vágyakozni rossz, nem azért, mert ez egoista magatartás (az ember képtelen arra, hogy egoista legyen), hanem mert ha így járunk el, lelkünket egy részleges és esetleges, közönséges lehetőségre irányítjuk, ahelyt, hogy a lét teljességét céloznánk +, a jót, mely föltétlenül van.
Annak a ténynek a meggondolása, hogy meghalt, félelmetes sivatagként venne körül. Hideg, ahogyan a fémek hidegek. Mit számítana, hogy annyi más ember él, akit szerethetek? 69)
Nem tudjuk elképzelni, hogy nem ismertük mindig azokat a lényeket, akiket szeretünk.
Szeressetek úgy, ahogy a nap ragyog.
Az egész tehén tejel, bár csak a tőgyéből fejünk tejet. Ugyanígy az egész világ termi a szentséget.
Metaxü
/ógör.: közben, közbeeső
Minden teremtett valóság tiltakozi az ellen, hogy számomra cél legyen. Ez Isten határtalan irgalma irányomba'. S ez a rossz is. A rossz az a mód, ahogy e világban Isten irgalma megjelenik.
Minden válaszfal kapocs.
Ha minden jóra törő vágyakozásunkat egy dologra irányítjuk, e dolgot létföltételünkké tesszük. De nem tesszük egyúttal jóvá.
Mi mindig mást akarunk, mint pusztán létezni.
A teremtett dolgok lényegük szerint közvetítők egymáshoz, s ennek nincs vége, és Istenhez. Ilyenként köll elfogadni őket 71)
Csak ki Istent természetfölötti szeretettel szereti, csak az tekintheti puszta eszköznek az eszközöket.
A hatalom (s a pénz, a hatalomnak e tolvajkulcsa) a tiszta eszköz. Épp ezért végső célja mindazoknak, kik nem értették meg.
Minden vágy éppoly ellentmondásos, mint a táplálkozás vágya. Óhajtanám, hogy akit szeretek, viszontszeressen. De ha egész nekem adja magát, megsemmisül, s én nem szeretem többé. Ha meg nem adja magát egész nekem, nem szeret eléggé. Éhség s jóllakás.
Jaj azoknak, kiket a fáradtság megfoszt attól a kisegítő energiától, melyből a vágy fakad.
Jaj azoknak, akiket a vágy elvakít.
Vágyinkat a pólusok tengelyére köll feszítnünk.
A metaxük a jónak s a rossznak tája 72)
Nem szabad megfosztani egyetlen emberi lényt se saját metaxüitől, vagyis azoktól a viszonylagos s (fogyatkozásokkal) kevert értékektől (otthon, haza, hagyományok, műveltség stb.), melyek melengetik s táplálják a lelkét, s melyek nélkül senki se képes emberi életet élni, legföljebb a szent.
Az igazi földi értékek metaxük. Egymás effajta javait csak olyan mértékben tudjuk tisztelni, amennyibe' pusztán metaxünek tekinthetjük őket, vagyis amennyiben már úton vagyunk ahhoz, hogy meghaladjuk őket. Ahhoz pl., hogy mások hazáját becsüljük, az kell, hogy saját hazánkat ne nézzük bálványnak, hanem lépcsőnek, mely Istenhez vezet. Minden képesség akkor bontakozik ki szabadon s vegyítetlenül, ha egy princípiumból ered. E mikrokozmosz, a világ mása. Krisztus - szt. Tamás szerint. - Az ideigtartónak nincs értelmi, cak a lélek által s a lélekért, de nem keveredik a lelkiekkel. Az ideigtartó: híd, metaxü.
A görögök civilizációja. Egyáltalán nem imádták az erőt. Az ideigvalót csak hídnak tekintették. A lélek indulatainak nem az intenzitását, hanem a tisztaságát becsülték.
Szépség
A szépség a véletlennek és a jónak egymásra találása.
A tudomány tárgya: a szép (vagyis a rend, az arány, az összhang), amennyiben érzékfölötti és szükségszerű.
A szép: valami, amire figyelhetünk 74)
A görögök nézték a templomaikat. Mi azér' viseljük el a Luxembourg-kert szobrait, mer' nem nézzük őket.
Milyen kép a, melyet betehetünk egy oly embör cellájába, kit életfogytiglan magánzárkára ítéltek; anélkül, hogy e kegyetlenség vón, épp ellenkezőleg!?
Egy műalkotásnak alkotója van, s mégis, ha tökéletes, van benne vmi lényegi szerint anonim. Utánozza az Isten művészetinek anonimitását.
A szép: testi vonzás, mely távolságot tart, s lemondást vár tőlem. Beleértve ebbe a legintimebb lemondást: a képzelet működésinek fölfüggesztésit. Vágyainknak minden más tárgyát meg akarjuk enni. Szép az, amire úgy vágyódunk, hogy nem akarjuk +enni. Arra vágyunk, hogy legyen.
Mozdulatlanul maradni s eggyé válni azzal, amiután vágyunk, s amihez nem közelítünk.
Csak Istennel egyesülünk így: nem tudunk közeledni hozzá.
A szépség lelke a distancia.
A tekintet és a várakozás: ez az a magatartás, ami megfelel a szépnek. Ahová a fölfogásunk, akaratunk, sóvárgásunk elhatol, ott nem jelenik + a szép. Ezér' van minden szépségbe' lealkudhatatlan ellentmondás, keserűség, távolság 75)
Kettős leszálló mozgás: bejárni újra szeretetből azt, amire a nehézkedés kényszerít. E kettős leszálló mozgás nem minden művészet kulcsa-e? /descendit ad infernos.. - +váltja a nehézkedést, mer' szerelemből eljegyzi magát vele
/a fordítás az ugyane címet viselő La pesanteur et la grace, Plon '47 kiadása alapján
A lélek minden természetes indulatát az anyagi nehézkedéshez hasonló törvények irányítják. A kegyelem az egyedüli kivétel.
Két erő uralja a világot: a fény + a nehézkedés.
Miheyt egy emberi lény tanújelit adja: szükségi van a másikra, e másik rögtön elhúzódik tőle. Miért? Nehézkedés.
Lear a nehézkedés tragédiája. Mindaz, mit alantasságnak hívunk, a nehézkedés ténye 9)
Egy erényes cselekedet is képes lealacsonyítani, ha nem számíthat ugyanoly szintű energiára.
Valaki hevesen, de aljasul szeret.
Valamely alacsonyrendű erény bizonyos értelembe' ellenállóbb a nehézségekkel, kísértésekkel és szerencsétlenségekkel szemben, mint egy magasrendű.
Ugyanazok a tettek könnyebben véghezvihetők, ha indítóokuk alacsony-. A kisszerű indítóokba' több energia rejlik, mint az emelkedettbe' 1o)
Behódolás a nehézkedésnek - a legnagyobb bűn.
Máshoz kell fordulnom, önmagamon kívül, hisz épp az a lényeg, hogy önmagától szabaduljon + az ember.
Ha saját erőmre hagyatkozva kísérelném meg a szabadulást, úgy járnék, mint a tehén, mely megrántja a kötőféket, s térdre roskad.
Ilyenkor erőszakkal szabadítunk föl energiát magunkba', de ez erőszak kárt is tesz bennünk. A termodinamika elvén működő kompenzáció e, ördögik kör, melytől csak fönsőbb erő menthet meg.
Az embör erkölcsi energiájának éppúgy rajt' kívül van a forrása, mint a testi energiáinak (táplálék, légzés).
Semmi ítélkezés. Minden vétek egyenlő. Nincs más vétek, mint e: híján lenni a képességnek, hogy fénnyel táplálkozzunk.
"Táplálékom az, hogy megcselekedjem Annak akaratát, aki küldött 11)
A kegyelem az aláereszkedés törvénye.
A lealacsonyodás az erkölcsi nehézkedéshez viszonyítva fölemelkedés. Az erkölcsi nehézkedés erejitől fölfelé zuhanunk.
A szánalom leereszkedik egy bizonyos mélységig, de lejjebb aztán má' nem. Hogyan képes az irgalom még lejjebb szállni?
Azok, akik ily mélyre estek, szánakoznak-e önmagukon?
Üresség s kompenzáció
Az ember mechanikája. Aki szenved, igyekszik átadni szenvedésit - akar úgy, hogy mást sanyargat, akar úgy, hogy magát sajnáltatja /mottó +:
Aki egész mélyre bukott, akit senki se sajnál, akinek nincs módja, hogy bárkit is sanyargasson (ha nincs gyereke, se senkije, aki szereti), attól nem múlik el szenvedési, s lassan megmérgezi.
Törekvés arra, hogy kiárasszuk a bennünk lévő rosszat. A lények és dolgok nem eléggé szentek számomra 13)
Arra köll gondolnunk: nem alacsonyított le, hanem fölfedte valós helyünk. Vágy arra, hogy mások ugyanazt szenvedjék el, amit mi magunk. Ebből származik, hogy a nélkülözők épp sorstársaikra neheztelnek. Ha se szánalmat nem kelthetünk, se másnak nem árthatunk, akkor a világ bennünk élő képzetire törünk.
Megnőtt. Kiterjedt. Betöltött önmagában valamilyen ürességet azzal, hogy előidézte másban.
A bosszúvágy az egyensúyra irányuló vágy. Jó volna más síkon keresni az egyensúlyt 14)
Az egyensúly keresési helytelen, mivel csak képzeletbeli. Bosszú. Ha megöljük, +kínozzuk is ellenfelünket, az egész valahogy képzeletbeli.
Arra lett volna szükség, hogy elviseljék gondolataikban az ürességet.
A xencsétlennek, hogy merjen szembenézni szerencsétlenségivel, természetfölötti kenyérre van szüksége 15)
Vagy odábbállni, mintha mi magunk nem léteznénk.
A vágy abszolőtumot foglal magában, ha pedig kudarcot vall (mer' a hozzá szükséges energia kimerült), ezzel az abszolútummal az akadályt ruházzuk föl. Így éreznek a legyőzöttek, elnyomottak.
Az alacsonybrendű érzések (irigység, neheztelés) értékvesztett energiák.
Mindenfajta jutalom, elismerés az energia értékvesztésivel jár 16)
Lehetetlen, hogy ne azt válaszolja, amit az ő nevibe' gondolám ki magamnak.
Elfogadván, hogy mások legyenek, mint képzeletünk teremtményi, I. lemondását követjük. Magam is más vagyok, mint aminek képzelem magam. Ennek tudatába' lenni maga a megbocsátás.
Vágyakozni - tárgytalanul
Tisztulni nem más, mint elválasztni egymástól a jót és a kívánságot.
Le kell ereszkedni a vágyak forrásához, hogy az energiát elszakítsuk a vágy tárgyától 18)
A szenvedés és az üresség a vágy tárgyainak létezésmódja.
Az üresség tesz minket hajlandóvá a bűnre. Minden bűn kísérlet, hogy az ürességet betömjük 19)
Sohasem kell a fájdalomra vigasztalást keresni. Mer' a boldogság túl van a vigasz s fájdalom birodalmán. Ez a másfajta érzékelés a figyelem áthelyezése révén alakul ki bennünk, melyre egy sajátos iskolázottság vezet el.
Az üresség érzékelése vezet el az érzékelésen túlra.
Aki azt mondja Krisztusnak: hűséges maradok hozzád, ezzel má' meg is tagadta, mer' a hűség forrását magába' kereste, nem a kegyelembe' 2o)
Ha olyasmiér' halunk +, ami erős, elveszítjük a halál keserűségit. Egyúttal minden érdemit is.
Ha egy embörhö' könyörgünk, kétségbeesett kísérletet teszünk, hogy az értékrendjit egy tőle idegen csapásra tereljük. Ha Istenhö', épp ellenkezőleg az isteni értékeket próbáljuk saját lelkünkbe átkormányozni. Ez a belső üresség állapota.
Visszateremtés
A létünk adó Isten a létünkről lemondást szereti bennünk.
Létezésünk azzal töltjük, hogy várakozzunk rá, s beleegyezzünk a nemlétbe.
Isten a, ki szeretetibe' visszavonul tőlünk, hogy szerethessük. Ha közvetlen érne szeretetinek sugárzása, elpárolognánk, mint víz a napon 22) nem maradna bennünk elég "én" ahhoz, hogy szeretetünkbe' mondjunk le az énről. A szükségszerűség védőlemez Isten és miköztünk, hogy létezhessünk.
Létezik "istenhagyó erő is.
Isten lemond arról, hogy minden legyen. Nekünk arról köll lemondanunk, hogy valami legyünk.
Egy szépséges nő, amint tükörképire néz, könnyen hiheti, hogy ő a. Egy csúnya tudja, hogy nem ő a.
Részt veszünk a világ teremtésibe', úgy, hogy visszateremtjük magunkat 23)
Csak az a miénk, amiről lemondunk, amiről nem mondunk le, kicsúszik a kezünkből.
A kimerültség, sorscsapások, halál révin az embör anyaggá válik, s Isten elfogyasztja őt.
Fil. 2, 6-7 - Kiüresíté magát, leveté istenségit. Azt a hamis istenséget köll levetnünk, mely velünk születe.
Mihelyt megértettük, hogy semmik vagyunk, minden erőfeszítésünk arra irányulhat, hogy semmik legyünk. Ennek érdekibe' viseljük el a szenvedést, cselekszünk, imádkozunk.
Istenem, add meg nekem, hogy semmivé legyek! 24)
Semminek lenni, hogy valódi helyünkön legyünk a mindenségbe'.
A tárgyától elvágott energiának nem szabad értékfosztottan szétszóródnia mindenféle tétova ingadozásba' 26)
A szentségnek rejtve köll maradnia, rejtve bizonyos értelembe' az öntudat előtt is. És okvetlenül rejtve a világ előtt.
Az én el van rejtve előlem (más elől is): Isten oldalán van, Istenben van, ő Isten. Gőgösnek lennem annyit jelent, hogy elfelejtem: Isten vagyok.. 28)
Akinek léte van, az nem jelenhet meg. A megjelenés leláncolja a létet.
Az idő múlása letépi a látszást a létről, a létet a látszásról.
Ki kell tépni gyökerinket. Kivágni a fát, keresztet faragni belőle, majd hordozni a keresztet nap nap után.
Nem szabad énnek lenni, de mégkevésbé minek.
Az állam megadja az otthonosság érzésit.
Belegyökerezni a hely hiányába.
Gyökértelenné válni..
Száműzetésbe vonulni minden földi hazából.
Másnak, kívülről tenni ugyanezt a csupán pótszere a visszateremtésnek. Annyi, mint valótlanságot hozni létre.
De ha saját gyökereinket szakítjuk ki, valódibb valóságot keresünk.
A szükségszerűség és az engedelmesség
Isten a szükségszerűbe öltözik. A szükségszerűségnek két arca van: lehet gyakorolni és lehet elviselni. Nap és kereszt.
A szeretet erejivel ki köll érdemelnünk, hogy erőszakot szenvedhessünk 3o)
Az engedelmesség a legmagasabbrendű erény. Szeretni a szükségszerűt. A szükségszerű az, ami a legalantasabb az egyén viszonylatába' (erőszak, kényszer, "kegyetlen szükség"); az egyetemes szükségszerűség ez alól fölold.
Nem mi szánjuk el magunkat arra, hogy szeressük Istent, legföljebb beleegyezünk abba az elszánásba, mely bennünk, nélkülünk +fogant.
Késznek lenni a legtöbbre, maximumra annyit jelent, mint imádkozni, hogy kényszerítsen, nem tudván, mire 31)
El kell szabadulnunk a cselekvés gyimölcsitül. Ki köll vonnunk magunk e végzetes összefüggésbül. Hogy? Nem egy tárgy kedviér, hanem a szükségszerűségbül kifolyólag köll cselekednünk. Nem t'ok máskint tenni. E má' nem is cselekvés, inkább a passzivitás egy fajtája. Nem-cselekvő cselekvés.
Minden tettünk a késztetés és nem a cél szempontjábul köll szemügyre vennünk. Nem azt köll tudakolnunk: mi végre? Inkább azt, honnan fakad e? 32)
A segítség a gazdátul ered, de a rabszolga juttatja el a szerencsétlenhö'.
"Haszontalan rabszolgák vagyunk." Vagyis: nem tettünk semmit.
Általába' rossz kifejezésmód azt mondni: Istenér'. Az Isten szót nem használhatjuk dativusba'.
Nem Istenér' köll a felebarátunkho' fordulnunk, hanem úgy jó, ha Istentől kényszerítve fordulunk hozzá, ahogy az íjásztól kilőtt nyíl a célba talál.
Hasonlóképp a tiszta jó is csak kívülről eredhet, sose saját erőfeszítésünkből 33)
Sose gondoljuk, hogy amit tettünk, teszünk, vagy amit tenni fogunk, a jó lehet.
Ha hosszú időn rajt' tartjuk a szemünk valami lehetséges rosszon anélkül, hogy megtennénk, valami átlényegülés megy végbe bennünk. Ha mozdulatlanok maradunk és figyelmesek, a kísértés merül ki - s a visszahúzódó energia fölhalmozódik bennünk.
Engedelmesség kétféle van: Engedelmeskedhetünk a nehézkedésnek vagy a dolgok kapcsolatrendszerinek. Az 1. esetbe' azt tesszük, amire az ürességek betöltésére irányuló képzelet ösztönöz 35) Ha elcsitítjuk e képzeletnek a munkálkodását, s figyelmünk a dolgok kapcsolatrendszerire összpontosítjuk, föltisztul előttünk egy szükségszerűség, melynek nem tudunk nem engedelmeskedni.
Az engedelmesség az egyetlen tiszta indíték, mely semmilyen fokon nem tartalmazza a tett jutalmazásának igényit. A jutalmazás minden gondját az Atyára bízza, ki rejtekbe' van, s lát ott is.
Nem cselekedhetünk másképp, s ebből nem fakad semmilyen megtorpanás, semmilyen üresség, amit be kéne töltenünk, semmiféle jutalomvágy, semmilyen neheztelés vagy megaláztatás 36)
Az Istennel való helyes viszony a szemléletbe' a szeretet, a cselekvésbe' a rabszolgaság. Ezeket nem szabad keverni. Cselekedni rabként köll, szemlélődni szeretettel.
Mérleg és emelő
Az élvezet nem ad semmit se nekünk, legföljebb azt a tapasztalást, hogy hiábavaló 38) Csak határainknak és nyomorúságainknak szemlélési emel egy magasb síkra.
A emelkedő mozgás merő hívság bennünk (vagy még rosszabb is), ha nem egy leszálló mozgásból ered.
Statera facta corporis /Te lettél teste mérlege (Babits ford. - Venantius Fortunatus Vexilla ragis himnuszábul A keresztre feszített test az igaz mérleg..
Kell, hogy legyen egy metszéspontja a világnak + annak, ami nem világ.< Bálványimádás
Szükségünk van bálványokra.
Minden ember kész meghalni azér', amit szeret 4o)
Az embör mindig egy rendnek veti alá magát. Csak az a baj, hogy e rendnek - ha nem vezeti az embert természetfölötti világosság - középpontjába kerülhet önmaga vagy valami részleges, partikuláris valóság (e lehet egy eszme is).
Az alázatosság megvan bennünk. Csak az a baj, hogy hamis istenek előtt alázkodunk meg.
A szerencsétlenség
Karamazov Ivánnal kell vallani, hogy semmi se igazolhatja egyetlen gyermek egyetlen könnycseppjét se. S mégis el köll fogadni minden könnycseppet, mint ahogy a mérhetetlen gyötrelmeket is, melyek a könnyeken túl vannak. Úgy fogadni e tényeket, hogy nem igazolást látunk bennük, hanem csak azt, hogy vannak 42)
Ne az legyen a cél, hogy ne szenvedjünk vagy kevésbé szenvedjünk, hanem az, hogy ne rontson meg a szenvedés.
Legyen a fájdalom belsőleges, teljes mértékbe' bennünk összpontosuljon és ne vetüljön rá a mindenségre, hogy megrontsa.
A szerencsétlenség rákényszerít, hogy valóságnak ismerjük el, amit lehetetlennek vélünk 43)
Jövendő - Az ember azt képzeli, hogy holnap eljön, egészen addig a pillanatig, mikor rájön, hogy nem jön el soha.
"E nem lehetséges." Ami nem lehetséges, az a jövő, melybe' folytatódik a szerencsétlenség. A gondolat természetes lendülete, mellyel a jövő felé törekszik, elakad, a létezőt kétségbe ejti az idő puszta érzékelési 44)
Élvezet és fájdalom elválaszthatatlan.
A pathos egyszerre jelent szenvedést (mégpedig halálba tartót) és változást (mégpedig halhatatlan lénnyé).
A szenvedés meg az élv, mint a tudás forrási. A kígyó fölkínálá a megismerést Ádámnak és Évának. A szirének Odüsszeusznak. Arra tanítnak e történetek, hogy a lélek eltéved, ha a megismerést az élvezetbe' keresi. Meglehet, hogy az élv ártatlan, de csak akkor, ha nem keresik benne a megismerést. Ezt csakis a szenvedésbe' szabad keresni 45)
Csak akkor találhatunk rá a valóságra a szenvedésbe', ha má' az öröm föltárá előttünk a valót.
a képaláírások szerint tán Van Gogh vagy Szinyei Merse fája 1876-bólAz erőszak
Hasonló a nehézség: kizárni a rossz élvezetet és a rossz ínséget egyaránt. A háború és Erósz az emböri önáltatás s hazugság két fő forrása. Keverékük pedig a legnagyb tisztátalanság 48)
A kereszt
Aki kardot fog, kard által vész el. Aki nem fog kardot (vagy kiejti kezibül), annak a kereszten köll elvesznie.
Az elhagyatottság a keresztrefeszítés végső pillanatába': mily feneketlen mélysége a kölcsönös szeretetnek!
"Istenem, Istenem, mért hagytál el éngöm?"
Ahhoz, hogy valaki igaz legyen, mezítelennek s halottnak köll lennie. Képzelődés nélkül. Szükségünk van egy igaz emberre, akit utánozhatunk, hogy az Isten "utánzása" üres szóvá ne váljék, de kell, hogy 49) mi magunk túlsodródjunk az akaráson, ne akarhassuk őt utánozni. A keresztet nem lehet akarni.
A legtisztábban keserű szenvedés, a büntetésként kirótt szenvedés: ez a hitelesség fémjele.
Kereszt. A bűn élő fa volt, az élet fája gerenda. Olyasmi, aminek nincs gyümölcse, csa egy magasságot megnyitó mozdulata.
Istennel való családi összetartozásunk titkát halandóságunkban köll keresnünk.
S mikor lelkünk egészen az Övé lesz, ahogyan csak egy tárgy lehet valakinek a tulajdona, akkor Isten elhagyja azt. Teljesen magára hagyja. Akkor viszont a léleknek köll tapogatózva áttörnie magát az idő és tér végtelen sűrűjén, keresve azt, akit megszeretett 5o) És ez a kereszt.
Prométheusz, az isten, akit megfeszítettek, mert túlságost szerette az embereket. Az isteninek és az emberinek a közeledési kihívja magára a büntetést.
A mi lényünkbe' Isten darabokra szakadt. Mi vagyunk Isten keresztje A szeretet, mellyel Isten minket szeret, passió. Hogyan szerethetné a jó a rosszat szenvedés nélkül? A rossz is szenved, ha a jót szereti. Isten és embör kölcsönös szereteti: szenvedés.
Mert mi csak lefelé érzékeljük a távolságokat. Sokkal könnyebb Isten helyibe képzelnünk magunk, mint a megfeszített Krisztuséba.
A közvetítő szerep magától értetődőn szétszaggatást jelent 51)
Az igazság lényegi szerint nemcselekvő valóság. Vagy transzcendensnek vagy szenvedőnek köll lennie.
A megváltó fájdalomból (el lehet jutni) Istenhö'. De nem mint kárpótlásho' vagy vigasztalásho'. Mint túlsó pillérhö' 52)
Vannak embörök, kiknek minden jól esik, mi Istent hozzájuk közelíti. Nekem minden kedves, mi tőle eltávolít.
Vér a havon. Az ártatlanság és a rossz. Hogy maga a rossz tiszta legyen. Másképp nem lehet tiszta, csak egy ártatlannak szenvedésibe'. Ha egy ártatlan szenved, a rosszra az üdv fényit sugározza rá. Ezér' van a, hogy egy Istennek, ki szereti az embört, s egy embörnek, ki szereti Istent, szenvednie köll.
Boldog ártatlanság. Ez is valami végtelenül értékes dolog. De ingatag, törékeny, véletlen boldogság. Virágok az almafán. A boldogság nem jár együtt ártatlansággal.
Ártatlannak lenni annyi, mint magunkra venni az egész mindenség súlyát.
Ellensúlyt képezni vele szemben.
Aki mindent kivet magából, kiteszi magát a környező mindenség nyomásának.
Véletlen
Mi azt szeretnők, hgy minda, amibe' valami érték megcsillan, örökkévaló legyen. Márpedig minda, amibe' megcsillan valami érték, egy találkozás szülötte, addig tart, míg a találkozás megszűnik, mihelyt szétválik, ami találkozott. Ez a buddhizmus központi eszméje /hérakleitoszi is 54)
A különböző teóriák a haladásról, a törvényszerűen fölbukkanó tehetségekről, mind azér' születnek, mer' elviselhetetlen dolog elfogadni, hogy az, ami a legértékesb a világon, mind a véletlennek van kiszolgáltatva. Ezen köll elmélkedni, épp, mer' elviselhetetlen.
Az egyetlen jó, melyre nem terjed ki a véletlen hatalma, kívül van a világon.
Az értékes dolgok sebezhetősége szép, mer' a sebezhetőség a létezés jegyi.
Trója pusztulása. Gyümölcsfák virághullása. Tudni, hogy a legdrágább kincs a létezésbe van belegyökerezve. E szép. Miért? Az időn túlra ragadja a lelket.
Az asszony, ki gyermekre vágyik, fehérre, mint a hó, pirosra, mint a vér, megszüli gyermekét, de meghal, s a gyermeket mostohára bízzák.
A figyelem és az akarat
A meggyőződések emeletei.
Próbáljuk meg a hibáinkat figyelmünkkel és ne akaratunkkal helyettesíteni 56)
A gőgös emberből hiányzik a kegyelem. A figyelem a legmagasb fokán imádság. Föltételezi a hitet és a szeretet.
Nem kéne akarnunk, hogy találjunk: mint amikor túlságost igyekszünk, kiszolgáltatódunk erőfeszítésink tárgyának. Ráéhezünk egy külső jutalomra, amit néha megad a véletlen, mi meg hajlandók vagyunk az igazság megmásítása árán is elfogadni.
Csak a vágytól ment igyekezet hordja magába' tévedhetetlenül a jutalmát (az, mely nem ragaszkodik a tárgyához).
Csak az hatékony, ami közvetett. Semmit se érünk el, ha előbb nem lépünk vissza 57)
Aki a fürt után kap, földre veri a szemeket.
Van igyekezet, melyből a céllal ellentétes hatás származik (pl: megkeseredett jámborság, hamis aszkétizmus, bizonyos önfeláldozások stb.) Mások mindig eredményesek, még akkor is, ha nem érnek célt.
Tán az elsőhö' hozzátartozik a belső nyomorúságnak (hazug) tagadása. A másikba' viszont van egy sajátos figyelem, mely folyton szeme előtt tartja a távolságot a közt, ami vagyunk, s amit szeretünk.
Az igazságot nem mint igazságot keressük, hanem mint jót.
A figyelem a vágy társa, nem az akaraté. Vagy pontosabban a hajlandóságé.
Csak a figyelem, mely annyira teljes, hogy az "én" eltűnik benne.
A kísértéseket illetőn arról a nagyon tiszta asszonyról köll példát venni, ki semmit se válaszol a csábítónak, amikor az beszél hozzá. Úgy tesz, mintha nem is hallaná 58)
Közömbösnek köll lennünk a jó és a rossz iránt, de ha azok vagyunk, vagyis ha egyformán ráirányítjuk mind a kettőre a figyelmünk fényit, a jó magától fölülkerekedik. Ez a dolgok lényegibe' rejlő kegyelem. S ez a jó meghatározása, kritériuma 59)
A tanulmányok a figyelem gimnasztikája.
Az idő múltán megváltozunk, s ha változásink közt tekintetünk konokul ugyanarra a dologra irányítjuk, végül szétfoszlik a látszat, s föltisztul a valóság. Ennek föltételi, hogy a figyelmünk nézés legyen, s ne ragaszkodás 6o)
Amikor harc folyik a kötelességtudó akarat s egy rossz vágy közt, fölőrlődik a jóhoz ragaszkodó energiánk. Legjobb, ha passzív mód hagyjuk magunkra zúdulni a vágy rohamát, mint egy szenvedést, melybe' átérezzük a nyomorúságunk, s közbe' fönntartjuk a jóra irányuló figyelmünk.
Az üresség, melyet az ellentmondások harapófogójába' +tapasztalunk, valami magaslati dolog, mer' annál jobban átéljük, minél jobban +erőltetjük akaratunk, szeretetünk természetes képességit. Az alanti ürességbe akkor esünk, ha hagyuk elsorvadni őket.
A magányosság értéki a 61) figyelem magasb szintű megvalósításának lehetőségiből adódik. Bárcsak ugyanígy tudnánk figyelni akkor, amikor egy ember van előttünk..
Csak nyomorúságunk adhat képet róla.
A bűn nem más, mint az emberi nyomorúság félreismerési. A nem tudatosult s épp ezér' bűnös nyomorúság.
Az emberi nyomorúságot nehéz megismernie a gazdagnak, hatalmasnak, mert leküzdhetetlen hajlandó azt hinni magáról, hogy ő valami. Ugyanily nehéz megismerni a nyomorultnak, mer csaknem ugyanoly leküzdhetetlen hajlandó azt hinni, hogy a gazdag, hatalmas valami.
A tisztaság: az a képesség, hogy szemléljük a szennyet.
Olvasatok
Másik ember. Úgy észlelni minden emberi lényt (önmagunk mását), mint fogházat, amelyben egy fogoly egy fogoly lakik - körötte az egész mindenség.
Élektra - fölismerni testvérünket egy idegenben, fölismerni Istent a mindenségbe'.
Minden lény hangtalanul kiált azér', hogy másként olvassák 63)
Evang.: Eljön az óra, amikor mindaz, aki halálra ad titeket, azt gondolja, hogy Istent dicsőíti meg.
A hibás olvasatok oka: a közvélemény, a szenvedélyek 64)
Mi reménye lehet az ártatlanságnak, ha nem ismerik el?
Az ember a nehézkedés által sugallt vélekedést követi, amikor olvas /ezért van olyan túlnyomó szerepe a szenvedélyeknek és a társadalmi (alak)alkalmazkodásnak az ítéletekbe'.
Egymásra rétegződő olvasatok: ... olvasni Istent a rend mögött.
Krisztus - A szenvedő ártatlanság, mint mérték.
Minden ítélet visszahull arra, aki hozza. Nem ítélkezni. Ez nem közömbösség, vagy visszavonulás, ez az önmagát meghaladó ítélkezés, utánzása Isten - számunkra elérhetetlen - ítélkezésének 65)
Érzék a mindenség iránt
Ez a világ, amennyiben egészen híjával van Istennek, maga az Isten.
Az atman. Egy ember lelke vegye magára testként az egész mindenséget.
Mindaz, mi kevesebb a mindenségnél, alá van vetve a szenvedésnek 66)
Gyakorlat, jártasság: az öntudat kiterjesztése olyan tárgyra, mely nem azonos testünkkel.
Aki nem tud semmivé válni, kiteszi magát a veszélynek, hogy elérkezik egy pillanat, melyben önmagán kívül minden más megszűnik számára létezni 67)
Saját üdvünkre vágyakozni rossz, nem azért, mert ez egoista magatartás (az ember képtelen arra, hogy egoista legyen), hanem mert ha így járunk el, lelkünket egy részleges és esetleges, közönséges lehetőségre irányítjuk, ahelyt, hogy a lét teljességét céloznánk +, a jót, mely föltétlenül van.
Annak a ténynek a meggondolása, hogy meghalt, félelmetes sivatagként venne körül. Hideg, ahogyan a fémek hidegek. Mit számítana, hogy annyi más ember él, akit szerethetek? 69)
Nem tudjuk elképzelni, hogy nem ismertük mindig azokat a lényeket, akiket szeretünk.
Szeressetek úgy, ahogy a nap ragyog.
Az egész tehén tejel, bár csak a tőgyéből fejünk tejet. Ugyanígy az egész világ termi a szentséget.
Metaxü
/ógör.: közben, közbeeső
Minden teremtett valóság tiltakozi az ellen, hogy számomra cél legyen. Ez Isten határtalan irgalma irányomba'. S ez a rossz is. A rossz az a mód, ahogy e világban Isten irgalma megjelenik.
Minden válaszfal kapocs.
Ha minden jóra törő vágyakozásunkat egy dologra irányítjuk, e dolgot létföltételünkké tesszük. De nem tesszük egyúttal jóvá.
Mi mindig mást akarunk, mint pusztán létezni.
A teremtett dolgok lényegük szerint közvetítők egymáshoz, s ennek nincs vége, és Istenhez. Ilyenként köll elfogadni őket 71)
Csak ki Istent természetfölötti szeretettel szereti, csak az tekintheti puszta eszköznek az eszközöket.
A hatalom (s a pénz, a hatalomnak e tolvajkulcsa) a tiszta eszköz. Épp ezért végső célja mindazoknak, kik nem értették meg.
Minden vágy éppoly ellentmondásos, mint a táplálkozás vágya. Óhajtanám, hogy akit szeretek, viszontszeressen. De ha egész nekem adja magát, megsemmisül, s én nem szeretem többé. Ha meg nem adja magát egész nekem, nem szeret eléggé. Éhség s jóllakás.
Jaj azoknak, kiket a fáradtság megfoszt attól a kisegítő energiától, melyből a vágy fakad.
Jaj azoknak, akiket a vágy elvakít.
Vágyinkat a pólusok tengelyére köll feszítnünk.
A metaxük a jónak s a rossznak tája 72)
Nem szabad megfosztani egyetlen emberi lényt se saját metaxüitől, vagyis azoktól a viszonylagos s (fogyatkozásokkal) kevert értékektől (otthon, haza, hagyományok, műveltség stb.), melyek melengetik s táplálják a lelkét, s melyek nélkül senki se képes emberi életet élni, legföljebb a szent.
Az igazi földi értékek metaxük. Egymás effajta javait csak olyan mértékben tudjuk tisztelni, amennyibe' pusztán metaxünek tekinthetjük őket, vagyis amennyiben már úton vagyunk ahhoz, hogy meghaladjuk őket. Ahhoz pl., hogy mások hazáját becsüljük, az kell, hogy saját hazánkat ne nézzük bálványnak, hanem lépcsőnek, mely Istenhez vezet. Minden képesség akkor bontakozik ki szabadon s vegyítetlenül, ha egy princípiumból ered. E mikrokozmosz, a világ mása. Krisztus - szt. Tamás szerint. - Az ideigtartónak nincs értelmi, cak a lélek által s a lélekért, de nem keveredik a lelkiekkel. Az ideigtartó: híd, metaxü.
A görögök civilizációja. Egyáltalán nem imádták az erőt. Az ideigvalót csak hídnak tekintették. A lélek indulatainak nem az intenzitását, hanem a tisztaságát becsülték.
Szépség
A szépség a véletlennek és a jónak egymásra találása.
A tudomány tárgya: a szép (vagyis a rend, az arány, az összhang), amennyiben érzékfölötti és szükségszerű.
A szép: valami, amire figyelhetünk 74)
A görögök nézték a templomaikat. Mi azér' viseljük el a Luxembourg-kert szobrait, mer' nem nézzük őket.
Milyen kép a, melyet betehetünk egy oly embör cellájába, kit életfogytiglan magánzárkára ítéltek; anélkül, hogy e kegyetlenség vón, épp ellenkezőleg!?
Egy műalkotásnak alkotója van, s mégis, ha tökéletes, van benne vmi lényegi szerint anonim. Utánozza az Isten művészetinek anonimitását.
A szép: testi vonzás, mely távolságot tart, s lemondást vár tőlem. Beleértve ebbe a legintimebb lemondást: a képzelet működésinek fölfüggesztésit. Vágyainknak minden más tárgyát meg akarjuk enni. Szép az, amire úgy vágyódunk, hogy nem akarjuk +enni. Arra vágyunk, hogy legyen.
Mozdulatlanul maradni s eggyé válni azzal, amiután vágyunk, s amihez nem közelítünk.
Csak Istennel egyesülünk így: nem tudunk közeledni hozzá.
A szépség lelke a distancia.
A tekintet és a várakozás: ez az a magatartás, ami megfelel a szépnek. Ahová a fölfogásunk, akaratunk, sóvárgásunk elhatol, ott nem jelenik + a szép. Ezér' van minden szépségbe' lealkudhatatlan ellentmondás, keserűség, távolság 75)
Kettős leszálló mozgás: bejárni újra szeretetből azt, amire a nehézkedés kényszerít. E kettős leszálló mozgás nem minden művészet kulcsa-e? /descendit ad infernos.. - +váltja a nehézkedést, mer' szerelemből eljegyzi magát vele
Aki dudás akar lenni,
pokolra kell annak menni,
ott kell annak megtanulni,
hogyan kell a dudát fújni.
népdal, József Attila
A leszálló mozgás, a kegyelemnek e tükre lényeg minden zenének. A többi puszta foglalat.
Mindabban, ami bennünk a szépnek tiszta és hiteles érzetét kelti, Istennek valós jelenlétivel van dolgunk. Isten valamiképp beletestesült a világba; ennek jele a szépség 77)
Mert ahogy van egy isteni művészet, úgy van egy démoni is, ami nem az igazi szépsért lelkesedik, hanem annak valami rossz utánzatáért.
A művészetnek nincs közeli távon jövője, mer' minden művészet közösségi, közösségi élet viszont má' nincs többé (csak halott közösségek vannak), hasonlóképp azér' sincs, mer' semmivé lett a test s a lélek szövetségi 77)
A munka misztikája
A csömör minden formájába' egyike azoknak a kincset érő nyomorúságoknak, melyek létrául adattak nekünk, hogy emelkedjünk.
Az egyhangúság a legszebb vagy a legrettentőbb. A legszebb, ha az örökkévalóság tükrözője. A legrettentőbb, ha a változás nélküli maradandóság jele. A meghaladott vagy a meddővé vált idő.
A kör a szép egyhangúság szimbóluma, az inga ide-oda-lengése a gyilkos egyhangúságé.
A munka spiritualitása. A munka idegtépő tapasztalatként állítja elénk azt a jelenséget, hogy célszerűség, labdaként ide-oda pattan. Dolgozunk, hogy ehessünk, eszünk, hogy dolgozhassunk... Ha csak az egyiket tekintjük célnak, vagy ha egymástól elválasztva szemléljük őket, elvesztünk. A kört tartalmazza az igazságot.
A ketrecében forgó mókus és az égi szféra körforgása. A végső nyomorúság és a legtündöklőbb nagyság 79)
Ha az embör ketrecibe' körberohangáló mókusnak érzi magát, s nem hazudik, akkor nagyon közel juta az üdvösséghez.
A testi munka nagy kínja, hogy oly hosszú órákon át erőlködnünk kell pusztán csak azért, hogy legyünk.
Rabszolga az, aki semmi mást nem tűzhet maga elé fáradozásának céljakint, csak a puszta létezést.
Ekkor vagy el kell oldódnia, vagy a vegetatív élet szintjére kell lesüllyednie.
Erőlködni kénytelenségből s nem valami jónak a reményibe' - taszítva, nem vonzva - pusztán, hogy létezésünket fönntartsuk úgy, ahogy van - e mindig szolgaság.
Ebben az értelembe' a fizikai munkát végzők szolgasága föloldhatatlan.
Erőkifejtés céltudatosság nélkül.
Ez rettenetes - vagy mindennél szebb -, ha a véges célokat elutasító céltudatosság. Csak a szép teszi lehetővé, hogy elégedettek legyünk azzal, ami van.
A nép ópiuma nem a vallás, hanem a forradalom 8o)
A rabszolgaság az a munka, amelyből hiányzik az örökkévalóság fénye, a költészet, a vallás.
Ez az örökkévalóságból származó fény hozzon - ne magyarázatot arra, hogy minek élünk s dolgozunk, hanem egy olyan teljességet, mely fölöslegessé teszi ennek a magyarázatnak a keresésit.
Ennek híján nem marad más ösztöke, mint a kényszer s a haszon. A kényszer, mely a nép elnyomását s a haszon, mely megrontását jelenti.
Át kell esnünk a halálon. Kell, hogy megöljönek, hogy magunkra vegyük a világ nehézkedésit.
Úgy köll cselekednünk, hogy ne tartsunk számot a cselekvés gyümölcseire.
Elménk arra kényszerül, hogy az egyik pillanatról átlépjen a másikra anélkül, hogy megfogódzkodnék a múltba' vagy a jövőbe'. Ez az engedelmesség.
A népnek szánt költészet soha nem lehet hiteles, ha nincs belekalkulálva a fáradtság meg a fáradtságból származó éhség, szomjúság.
Nem élni minden hatalommal, mellyel rendelkezünk, ez annyi, mint elviselni az ürességet. Ez ellenkezik a természet /az entrópia törvényével: egyedül a kegyelem képes rá 82)
Honnan meríthetünk energiát egy viszonzatlan cselekedetre?
A csodálat, a szánalom (s különöst a kettő keveréki) valós energiát szolgáltat. De meg kell lennünk enélkül.
Szeretni az igazságot: annyi, mint elviselni az ürességet, s e következtibe' elfogadni a halált. Az igazság a halál oldalán van.
Elszakadás
A teljes elszakadás elérésihö' nem elegendő a szerencsétlenség. A köll hozzá, hogy a szerencsétlenségbe' ne legyen semmi vigasztalásunk.
Elengedni az adósságokat. Elfogadni a múltat, anélkül, hogy valami kompenzációt várnánk a jövőtől. Ez a halál elfogadását jelenti 84)
Lemondani mindenről, ami nem kegyelem, s nem kívánkozni a kegy után.
A vágy kioltása /buddhizmus - vagy az amor fati - vagy az abszolút jóra irányuló vágy: üressé válni a vágytól, minden tartalom célosságától, kívánni az ürességet, vágy nélkül vágyakozni.
Elszakítani vágyakozásunkat minden jótól és várni.
Isten betölti az ürességet.
A jó számunkra valami semmi, mer' egyetlen létező se jó.
El kell hárítanunk magunktól azokat a hiedelmeket, melyek az üresség betöltésire, a keserűségek +édesítésire valók. Így a halhatatlanság eszméjit. A bűnök hasznosságának gondolatát: etiam peccata. Az események gondviselésszerű rendjének hitit 86)
A szeretet nem vigasz. Világosság.
A ragaszkodás illúziókat teremt. Aki el akar jutni a realitáshoz, annak el kell szakadnia.
A ragaszkodás nem más, mint a realitásérzék elégtelensége. Sok embör nem érzi át, hogy döntő különbség van egy város megsemmisülési s az ő onnan való kiűzetési közt
"A bús zokogással jól is lakhat az embör (Iliász) - e megint egy mód arra, hogy a legkeservesb szenvedést elviselhetővé tegyük 86)
Minden fájdalom, mely nem vezet elszakadáshoz, elveszett.
Ahányszor kimondjuk: Legyen + a te akaratod!", minden szerencsétlenség összességit magunk elé köll képzelnünk.
Csak azt kell megölni, amit szeretünk. (Aki nem gyűlöli apját, anyját... De: szeressétek ellenségeiteket...
Nem szabad kívánni, hogy az, akit szeretünk, halhatatlan legyen.
Ám ha egyszer Isten olyan jelentőssé lett számunkra, mint a kincsesláda a fösvény számára, erőteljest ismételgetnünk köll magunkba', hogy nem létezik 87)
Ő maga a, ki a sötét éj hatalmával visszavonul, hogy ne úgy szeressük, ahogy a fösvény a kincsesládáját.
A hiánypótló képzelet
A képzelet folyton azon munkálkodik, hogy betömjön minden repedést, melyen átszivároghatna a kegyelem.
Minden el nem fogadott üresség gyűlöletet szül, támadó kedvet, keserűséget, neheztelést.
Bár semmit se nyerünk a győzelmen, könnyebben +halunk egy oly ügyér', mely maj' győzni fog, mint egy olyanér', mely vesztesnek bizonyul.
A halál gondolata ellensúly után kiált, s ez az ellensúly - ha a kegyelmet nem számítjuk - nem lehet más, mint valami hazugság.
Az ürességet betöltő képzelet lényegi szerint hazug. Kizárja a sokoldalú viszonyokat 89)
Azok a dolgok, melyek, még ha ténylegest megvalósultak is, bizonyos értelembe' képzelgések maradnak. Háború. Vétkek. Bosszúk. Végső szerencsétlenség.
A rosszban, mint az álomban, nincs többféle olvasat. Innét a bűnözők egyszerűségi.
A vétkek laposak, mint az álmok, csak két nézetük van: a hóhér és az áldozat felől.
A XVII. sz.-ba' a nép imádá a nagyokat (La Bruyere). Ez az ürességet betöltő képzelet műve volt, oly jelenség, mely ismeretlen azóta, hogy helyibe lépe a pénz. Két alantas effektus, de a pénz a másiknál is alantasb.
A képzelet bármely helyzetbe' ki tudja töltni az ürességet (de mily lealacsonyodás árán!). Ezér' van a, hogy a középszerű lények lehetnek rabok, prostituáltak, átmehetnek bármily szenvedésen anélkül, hogy +tisztulnának.
Minden el nem fogadott üresség gyűlöletet szül, támadó kedvet, keserűséget, neheztelést.
Bár semmit se nyerünk a győzelmen, könnyebben +halunk egy oly ügyér', mely maj' győzni fog, mint egy olyanér', mely vesztesnek bizonyul.
A halál gondolata ellensúly után kiált, s ez az ellensúly - ha a kegyelmet nem számítjuk - nem lehet más, mint valami hazugság.
Az ürességet betöltő képzelet lényegi szerint hazug. Kizárja a sokoldalú viszonyokat 89)
Azok a dolgok, melyek, még ha ténylegest megvalósultak is, bizonyos értelembe' képzelgések maradnak. Háború. Vétkek. Bosszúk. Végső szerencsétlenség.
A rosszban, mint az álomban, nincs többféle olvasat. Innét a bűnözők egyszerűségi.
A vétkek laposak, mint az álmok, csak két nézetük van: a hóhér és az áldozat felől.
A XVII. sz.-ba' a nép imádá a nagyokat (La Bruyere). Ez az ürességet betöltő képzelet műve volt, oly jelenség, mely ismeretlen azóta, hogy helyibe lépe a pénz. Két alantas effektus, de a pénz a másiknál is alantasb.
A képzelet bármely helyzetbe' ki tudja töltni az ürességet (de mily lealacsonyodás árán!). Ezér' van a, hogy a középszerű lények lehetnek rabok, prostituáltak, átmehetnek bármily szenvedésen anélkül, hogy +tisztulnának.
Lemondani az időről
A jövő ürességet tölt ki. Néha a múlt ugyanezt a szerepet játssza... Máskor a szerencsétlenség elviselhetetlenné teszi a boldogság puszta gondolatát, s így megfosztja a szerencsétlent a múltjától...
A múlt s a jövő elnyomja a szerencsétlenség üdvös hatásit, mer' korlátlan teret ad a képzeletnek, hogy fölszökjön a magasba. Ezér' a lemondások legfontosbika a múltról s jövőről való lemondás 92)
/A természetfölötti valósággal történő találkozást először úgy éljük +, mint a semmi tapasztalatát.
A halottak iránti kegyelet: mindent megtenni azér', aki, ami nem létezik.
A más halálán érzett fájdalom nem más, mint az üresség, a bizonytalanság fájdalma. Az igyekezetnek többé nincs tárgya, tehát jutalma sincs. A képzelet pótolhatja e hiányt, de az lealacsonyodás.
Megfosztottság a jövőtől, üresség, bizonytalanság. Ezér' igaz, hogy "a filozófia a halál iskolája", s hogy "az ima olyan, mint a meghalás".
Az én
Egyetlen más szabad cselekedet sincs a hatalmunkba', csa' ez egy: az én eltörlési.
Nincs rosszb a rendkívüli szerencsétlenségnél, mely kívülről oltja ki az ént, mivel ettől fogva má' nem olthatjuk ki mi magunk 94)
Máskor azonban a lét belesüpped a puszta, vegetatív önzésbe'. Egy én nélküli önzésbe.
Mi is hát Isten hiánya, melyet a rendkívüli szerencsétlenség hoz létre a tökéletes lélekbe'?
A megváltó fájdalom által Isten jelen van a végső rosszba', minthogy Isten hiánya maga a rosszhoz illő isteni jelenlét - az átérzett hiány. Akibe' nincs benne Isten, nem érezheti hiányát 95)
A pokol olyan semmi, mely létnek hiszi s álcázza magát.
Isten hiányának létrehozása a lélekbe', mely szeretetből kiüresíté 'magát: megváltó fájdal'm.
A szerencsétlenségbe' az életösztön túléli az elszakadt kötelékeket s vakon +kapaszkodik mindenbe' , mi támaszt nyújthat... Rabszolgaság. Elvesze az a tartalék energiamennyiség, mely támasza a szabad akaratnak, s melynek segítségivel távolságot tud tartni az embör. Az alaktalan élet. Önmagán kívül nincs tárgya. Pokol.
Ebben a helyzetben a halál elfogadása a tökéletes elszakadás.
Az emberi igazságtalanság többnyire nem mártírokat teremt, hanem félig-kárhozottakat. Azok a lények, kik félig-pokolba hulltak, olyanok, mint kit kifosztának s megsebesítének a rablók. Nincs má' rajtuk a jellem öltözéki 96)
Amikor ily kitépett gyökerű lényeken segítünk, s cserébe nemtelen viselkedést, hálátlanságot, hűtlenséget kapunk, szerencsétlenségüknek csak puszta töredékit kell kiállnunk. Ha ilyesmi megtörténik, el kell viselnünk, mint ahogy elviseljük a szerencsétlenséget, csak ne kapcsoljuk ezt meghatározott személyekhez, mer' nem kapcsolható senkihö'. Van valami személytelen a félig-pokoli szerencsétlenségbe', csakúgy mint a tökéletességbe'.
Ha nem halt meg visszavonhatatlanul az énjük, a szeretet még fölélesztheti, de csupán a legtisztább, melyben nyoma sincs a leereszkedésnek, hisz a megvetés leghalványabb jele is halálba taszít.
Ha e helyzetben a szeretet +érinti s fölébreszti, nem ritkán gyűlölettel fordul az ellen, ki fájdalmát okozá. Innen ered a bukott lények látszólag megmagyarázhatatlan ellenségességi a jótevővel szembe' 97)
Azt, kiben végérvényest meghalt az én, csöppet se zavarja a ráirányuló szeretet. Gátlástalan fölemészti minden energiáját annak, ki foglalkozik vele.
A baj az, hogy a legtöbb jótékony cselekedet javarészt gátlástalanokon segít, vagy még inkább olyanokon, kikből kiölték az ént.
A bűn azt mondja bennem: "én" 98)
A rossz különböztet, +akadályozza, hogy Isten megfeleljen mindennek.
Nyomorúságom következtibe' vagyok én én.
Az alázat jele, hogy tudjuk: abból, mit "én"-nek hívunk, semmi oly energia nem fakad, mely fölemelne.
Kivétel nélkül minden értéktelen bennem; s a máshonnan kapott ajándék is értéktelenné válik, mihelyt kisajátítom.
Szinyei Merse Pál 19o1-5 közt festett Téli tája
Elállni az útbólIsten azér' adá nekem a létet, hogy visszaadjam neki. Ha elfogadom ez ajándékot, rossznak, végzetesnek bizonyul; értéki akkor mutatkozik +, ha lemondok róla. Isten +engedi, hogy kívüle létezzem. Az én dolgom, hogy lemondjak e lehetőségről.
Az alázat: lemondás arról, hogy Istenen kívül létezzünk, az erények királynőji.
Az én nem egyéb, mint a bűn s a tévedés által vetett árnyék, mely útját állja Isten világosságának, s melyet létezőnek gondolok.
Lehetőségünk van arra, hogy közvetítők legyünk Isten s a teremtésnek ránk bízott részi közt 1oo)
Ha szigorú pontossággal betöltöm az emberségemből adódó kötelesség, teljesítém annak föltételit, hogy visszahúzódhassam. E kötelességteljesítés lassan elnyűvi azon kötelékeket, melyek helyemen tartnának s +akadályozná, hogy eltűnjek az útból 1o1)
Vissza köll húzódnom, hogy Isten kapcsolatba kerülhessen azon lényekkel, melyeket a véletlen utamba vet... Jelenlétem éppoly tapintatlan, mint ha két szerelmes vagy barát közt kén találnom magam.
S a halál, mely szemem fényitől meglopott,
Új fényre hívja majd a bemocskolt napot.
Racine Phaedráját idézé emlékezetbül, Somlyó +másítja - 1o2)
Amikor ott vagyok valahol, az ég s a föld csöndjit bészennyezem lélegzetvételemmel s szívem dobogásával.Tévhitek
Már a következtető értelem (a viszonylatok megértése) is segít mindenféle bálványimádás eloszlatásába', mer' jót is, rosszat is úgy fog föl, mint amik korlátok közé vannak szorítva, egymással keverednek, és átcsapnak egymásba.
Az embernek magának köll vállalnia a megtestesülés cselekedetit, mer' a képzelet eltestetleníti. Ami bennünk a Sátántól származik, az a képzelet 1o7)
Nagyon veszélyes úgy szeretni Istent, mint szerencsejátékos a játékot 1o8)
A kereszténység (katolikusok, protestánsok egyaránt) túl sokat beszél a szent dolgokról 1o9)
Az idő múlása darwini szerepet játszik: kirostálja azt, ami alkalmatlan az életre. A lélekbe' is afféle falósejtek 11o) működnek: minden, amit fenyeget a idő, hazugságot választ ki, mégpedig a halálos veszély arányában, hogy ne kelljen meghalnia. Ezért nem szerethetjük az igazságot úgy, hogy fönntartás nélkül bele ne törődnénk a halálba. Krisztus keresztje a megismerés egyetlen kapuja.
Úgy tekintni minden általam elkövetett bűnre, mint Isten különös kegyére.
Menekülünk a belső ürességtől. Hátha Isten lopódzik bele.
Nem az élvezet hajhászása s az erőfeszítéstől való undor termeli ki a bűnt, hanem a félelem Istentől. Tudjuk, hogy nem láthatjuk + színről színre, csak ha belehalunk; és nem akarunk +halni 111)
A szeretet
- nyomorúságunk bélyege. Csak rajtunk kívül levőt szerethetünk.
Istent nem azér' kell szeretnünk, mert ő szeret bennünket. Magunkat kell szeretnünk azért, mert ő szeret.
Az önszeretet csak e kerülő úton leheséges az embör számára.
Csak a teremtményeket szereti (mi máshoz vonzódhatnánk?), de csak mint közvetítőket. Ha egy idegent ugyanúgy szeretek, mint önmagam, akkor cserébe magamat is úgy kell szeretnem, mint egy idegent.
Az Isten iránti szeretet akkor tiszta, ha az öröm és a szenvedés egyenlő hálára indít 113)
A boldog ember szereteti oly, hogy osztozni akar annak a boldogtalannak a szenvedésibe', akit szeret.
A bologtalan szereteti oly, hogy má' az is örömmel tölti el, ha a szeretett lényt örömbe' tudja, anélkül, hogy részesülne ebbe' az örömbe', vagy akar csak óhajtna is részesülne benne.
A szűzies szerelem (házastársi hűség) kevésbé romlott képmás. Csak a jelenkori ostobaság teremthette meg a szublimáció fogalmát.
A Phaidroszban a szerelem - Nem fejt ki, nem visel el erőszakot. Ez a tisztaság egyedüli jele. A természetfölötti szeretetnek semmi közi sincs az erőszakhoz, de nem is védi meg a lelket a pusztítás, a kardvas hidegitül. Ha valaki oly szeretetre vágy, mely lelkit sebezhetetlenné teszi, mást szeressen, ne Istent 114)
Annak szükségleti, hogy teremtője legyünk a szeretett személynek, nem más, mint Isten utánzásának szükségleti. Csakhogy e törekvés hamis istenségre irányul.
A teremtmények iránti tiszta szeretet: nem Istenben való szeretet, hanem olyan szeretet, mely áthaladt Istenen, mint tűzön 115)
Gyávaság, ha a szeretett lénytől másféle támogatást várunk (vagy másfélét akarunk adni neki), mint amilyet a művészi alkotások nyújtanak, melyek puszta létezésük által segítnek. Ha valamiért jogosan kívánhatjuk, hogy +értsenek, akkor nem magunkért, hanem a másikért, hogy létezzünk számára.
Fölébe kerekedni valaminek annyi, mint beszennyezni.
Tisztán szeretni csak úgy lehet, hogy beleegyezünk a távolságba magunk és szeretetünk tárgya közt.
A képzelet mindig vágyhoz, tehát értékhez kapcsolódik. Csak a tárgy nélküli vágyakozásban nem hat a képzelet 116)
Minden kéjvágy a jövőre, a képzelgésre épít. Meg kell halni ahhoz, hogy a mezítelen dolgokat lássuk.
Aki szereti egy nő lelkit, nem saját élvezetinek eszközekint gondol e nőre. A szerelem már nem tud szemlélni, birtokolni akar (a platonikus szerelem kivesze a világból /ennek semmi közi a mai plátóiho'. Nem a képzeletből, hanem a lélekből ered, tisztán szellemi szemlélődés.
Eladnád lelkedet a barátságér' /? - 117)
Nagyot hibázol, ha a barátságra vágysz. Ennek éppúgy ingyen örömnek köll lennie, mint a művészet vagy az élet nyú'totta örömöknek: a kegyelem rendjéhö' tartozik, azon dolgok közé, melyeket ráadáskint kapunk. A barátság ábrándja rászolgált, hogy összezúzd. A magányból való menekvésre vágyni merő gyávaság. A barátság cselekszik /hiszen erény.
Ami szigorúan kerülendő, az az érzés örömein való ábrándozás. Mert ez megront /25 éves
Ne engedd + semmilyen vonzalomnak, hogy börtönbe zárjon. Óvd magányodat 115)
A jótett pontosan azér' engedhető meg, mer' még a fájdalomnál is nagyobb megalázással, a függés +' bensőbb s cáfolhatatlanabb megtapasztalásával jár. Csakhogy ennek a sorstól, nem pedig az illető személytől való függésnek kell lennie. Ezér' a jótevőnek kötelességi, hogy teljességgel kívül maradjon a jócselekedeten. És a hálának semmilyen fokon nem szabad ragaszkodássá válnia, mer' ez a kutyák háladatossága /?
Ahhoz, hogy tiszta hálát érezzek, elengedhetetlen annak tudata, hogy nem szánalomból, rokonszenvből, szeszélyből, nem kegykint vagy kivételezéskint, még csak nem is alkati, személyes hajlamok következményekint bánnak jól velem, hanem az igazságosság kedviér'. A tehát, ki így bánik velem, azt kívánja, hogy mindazokkal, kik az én helyzetembe' vannak, ugyanígy bánjanak mindazok, akik az övébe'.
A rossz
A bologtalan szereteti oly, hogy má' az is örömmel tölti el, ha a szeretett lényt örömbe' tudja, anélkül, hogy részesülne ebbe' az örömbe', vagy akar csak óhajtna is részesülne benne.
A szűzies szerelem (házastársi hűség) kevésbé romlott képmás. Csak a jelenkori ostobaság teremthette meg a szublimáció fogalmát.
A Phaidroszban a szerelem - Nem fejt ki, nem visel el erőszakot. Ez a tisztaság egyedüli jele. A természetfölötti szeretetnek semmi közi sincs az erőszakhoz, de nem is védi meg a lelket a pusztítás, a kardvas hidegitül. Ha valaki oly szeretetre vágy, mely lelkit sebezhetetlenné teszi, mást szeressen, ne Istent 114)
Annak szükségleti, hogy teremtője legyünk a szeretett személynek, nem más, mint Isten utánzásának szükségleti. Csakhogy e törekvés hamis istenségre irányul.
A teremtmények iránti tiszta szeretet: nem Istenben való szeretet, hanem olyan szeretet, mely áthaladt Istenen, mint tűzön 115)
Gyávaság, ha a szeretett lénytől másféle támogatást várunk (vagy másfélét akarunk adni neki), mint amilyet a művészi alkotások nyújtanak, melyek puszta létezésük által segítnek. Ha valamiért jogosan kívánhatjuk, hogy +értsenek, akkor nem magunkért, hanem a másikért, hogy létezzünk számára.
Fölébe kerekedni valaminek annyi, mint beszennyezni.
Tisztán szeretni csak úgy lehet, hogy beleegyezünk a távolságba magunk és szeretetünk tárgya közt.
A képzelet mindig vágyhoz, tehát értékhez kapcsolódik. Csak a tárgy nélküli vágyakozásban nem hat a képzelet 116)
Minden kéjvágy a jövőre, a képzelgésre épít. Meg kell halni ahhoz, hogy a mezítelen dolgokat lássuk.
Aki szereti egy nő lelkit, nem saját élvezetinek eszközekint gondol e nőre. A szerelem már nem tud szemlélni, birtokolni akar (a platonikus szerelem kivesze a világból /ennek semmi közi a mai plátóiho'. Nem a képzeletből, hanem a lélekből ered, tisztán szellemi szemlélődés.
Eladnád lelkedet a barátságér' /? - 117)
Nagyot hibázol, ha a barátságra vágysz. Ennek éppúgy ingyen örömnek köll lennie, mint a művészet vagy az élet nyú'totta örömöknek: a kegyelem rendjéhö' tartozik, azon dolgok közé, melyeket ráadáskint kapunk. A barátság ábrándja rászolgált, hogy összezúzd. A magányból való menekvésre vágyni merő gyávaság. A barátság cselekszik /hiszen erény.
Ami szigorúan kerülendő, az az érzés örömein való ábrándozás. Mert ez megront /25 éves
Ne engedd + semmilyen vonzalomnak, hogy börtönbe zárjon. Óvd magányodat 115)
A jótett pontosan azér' engedhető meg, mer' még a fájdalomnál is nagyobb megalázással, a függés +' bensőbb s cáfolhatatlanabb megtapasztalásával jár. Csakhogy ennek a sorstól, nem pedig az illető személytől való függésnek kell lennie. Ezér' a jótevőnek kötelességi, hogy teljességgel kívül maradjon a jócselekedeten. És a hálának semmilyen fokon nem szabad ragaszkodássá válnia, mer' ez a kutyák háladatossága /?
Ahhoz, hogy tiszta hálát érezzek, elengedhetetlen annak tudata, hogy nem szánalomból, rokonszenvből, szeszélyből, nem kegykint vagy kivételezéskint, még csak nem is alkati, személyes hajlamok következményekint bánnak jól velem, hanem az igazságosság kedviér'. A tehát, ki így bánik velem, azt kívánja, hogy mindazokkal, kik az én helyzetembe' vannak, ugyanígy bánjanak mindazok, akik az övébe'.
A rossz
- egyhangúsága: semmi új, minden mindennel fölcserélhető.
Kiszolgáltatva a hamis végtelennek: Ez maga a kárhozat.
A rosszban mindent szabad, ezért az egyhangúság: mindent magunból kell merítenünk. Csakhogy az embernek nem adatott meg, hogy teremtsen. Ügyetlen kísérlet arra, hogy Istent utánozzuk.
Mindenáron utánoznunk kell a teremtés aktusát, és ennek két lehetséges módja van - az egyik valódi, a másik látszólagos -, megőrizni és lerombolni.
A megőrzésben nincs semmi nyoma az "én"-nek. Annál nagyobb a lerombolásban 12o)
Az elképzelt rossz romantikus, változatos; a valóságos rossz komor, egyhangú, sivataghoz hasonló, unalmas. Az elképzelt jó unalmas; a valóságos jó mindig újszerű, csodás, megrészegedünk tőle. Így aztán a "képzelet vásznain játszódó irodalom" vagy unalmas vagy erkölcstelen (vagy e kettőnek elegye). Csak akkor szökhet ki ebből a vagy-vagyból, ha művészet hatalmával valamiképp átlép a valóság oldalára - ... 121)
A káros szenvedélyekre a nehézkedés törvénye érvényes, ezért aztán a rosszban nincs mélység, nincs transzcendencia.
A jóról csak akkor szerezhetünk tapasztalatot, ha végbevitelétől megtartóztatjuk magunkat, vagy ha már végbevittük, akkor megbánjuk.
Amikor végbevisszük a rossat, nem ismerjük meg, mert a rossz elfut a világosság elől.
A rosszat, amikor benne vagyunk, nem rossznak érezzük, hanem szükségszerűségnek vagy épp kötelességnek 122)
Az a rossz, melyet az ártatlan önmagán tapasztal, a hóhérjában van, de ott nem tapasztalható. Az ártatlan a rosszat csak szenvedésként érzékelheti. A bűnösben épp a bűn nem érzékelhető. Az ártatlanban viszont az ártatlanság.
A kárhozatot az ártatlan érzékelheti.
A bűn, amely bennünk van, kiárad belőlünk, és terjed a környezetünkben: valamiféle bűn-ragályt indít el... Viszont ha eljut egy tökéletesen tiszta lényhez, minden megfordul, és a bűn szenvedéssé változik. Ilyen a megváltó szenvedés. A rossz emberek viszont bűnné alakítják át az egyszerű szenvedést /pl. a betegséget.
A hamis Isten a szenvedést kegyetlenséggé változtatja /pl. az anyagi nyereség, nemzeti dicsőség. Az igaz Isten a kegyetlenséget szenvedéssé.
... a megváltó szenvedés árnyéka a tiszta jónak, melyre vágyakozunk.
A bántó tett áthárítja a másik emberre azt a rosszat, melyet önmagunkban hordozunk.
Minden vétek a rossznak átvitele arról, aki cselekszik, arra, aki eltűr 123)
A türelem annyit jelent, hogy a szenvedést nem változtatjuk vétekké. Ha figyelmemet rászegezem arra, ami 124) szigorúbb annál, hogy belső ingadozásim befolyásolják, azzal előkészítem magamban valami állandónak a föltűnését s az örökkévalóhoz közeledem.
Az igazi orvosság nem az a szenvedés, melyet mi mérünk magunkra, hanem az, amely kívülről szakad ránk s ráadást igazságtalanul.
A Lélek ellen való bűn azt jelenti, hogy egy dologról tudom, hogy jó, s épp azért, mert jó, gyűlölöm... Talán a félelem jelzi azt, hogy igazi kapcsolattal van dolgunk. Az itt fenyegető bűn 125) akkor eshetik meg, ha hiányzik a remény, s ez a távolság tudatát elviselhetetlenné teszi, a fájdalmat gyűlöletté változtatja.
Ha Istent a rosszon át szeretjük, akkor valóban Istent szeretjük.
Szeretni Istent, mint a rossz szerzőjét, amelyet közben folyvást gyűlölünk.
A rossz az a szeretet számára, ami a misztérium az értelem számára 126)
Karamazov Iván: ... ha egy gyermek egyetlen könnycseppjébe kerülne, ellene volnék."
Semmi nem fogadtathatná el velem ezt a könnycseppet, csak Isten akarata.
A haláltusa a végső sötét éj, amelyre még a legtökéletesebbnek is szüksége van, hogy a teljes tisztaságig eljusson.
Az a valótlanság, ami a jóból elvonja a rosszat, a rossz okozója. Ha a hiány az erővel szövetkezik, akkor hatalma támad arra, hogy a jelenlétet lerontsa 127)
Az a kötelességünk, hogy a másik értékrendjét megértsük, s ugyanarra a mérlegre tegyük, mint a magunkét.
Hagyni, hogy a képzelet elidőzzön annál, ami rossz, valamiféle gyávaságot jelent. Ilyenkor azt reméljük, hogy örömünkre, ismeretünk s létünk gyarapodására szolgálhat valami, ami nem is valóság. Azt tartjuk, hogy a gondolat még semmire se kötelez, pedig csak az a forrása minden elkötelezettségnek, ha a gondolat előtt megnyitjuk a sorompót, mindenre szabad utat adtunk 128) A jóba nem eshetün bele. A rossznak ezt a tulajdonságát fejezi ki az alantasság szava.
Csak akkor iszonyodhatunk el attól, hogy másnak rosszat tegyünk, ha eljutottunk egy olyan pontra, ahol a másik már nem okozhat nekünk rosszat. Akkor végre úgy szeretjük a többieket, mint meghaladott önmagunkat 129)
Mi azon a ponton vagyunk, ahol a lehető legtöbb rossz van. Túl rajt' kezdődik az a fokozat, ahol a rossz ártatlanná válik.
A bűn, amely bennünk van, kiárad belőlünk, és terjed a környezetünkben: valamiféle bűn-ragályt indít el... Viszont ha eljut egy tökéletesen tiszta lényhez, minden megfordul, és a bűn szenvedéssé változik. Ilyen a megváltó szenvedés. A rossz emberek viszont bűnné alakítják át az egyszerű szenvedést /pl. a betegséget.
A hamis Isten a szenvedést kegyetlenséggé változtatja /pl. az anyagi nyereség, nemzeti dicsőség. Az igaz Isten a kegyetlenséget szenvedéssé.
... a megváltó szenvedés árnyéka a tiszta jónak, melyre vágyakozunk.
A bántó tett áthárítja a másik emberre azt a rosszat, melyet önmagunkban hordozunk.
Minden vétek a rossznak átvitele arról, aki cselekszik, arra, aki eltűr 123)
A türelem annyit jelent, hogy a szenvedést nem változtatjuk vétekké. Ha figyelmemet rászegezem arra, ami 124) szigorúbb annál, hogy belső ingadozásim befolyásolják, azzal előkészítem magamban valami állandónak a föltűnését s az örökkévalóhoz közeledem.
Az igazi orvosság nem az a szenvedés, melyet mi mérünk magunkra, hanem az, amely kívülről szakad ránk s ráadást igazságtalanul.
A Lélek ellen való bűn azt jelenti, hogy egy dologról tudom, hogy jó, s épp azért, mert jó, gyűlölöm... Talán a félelem jelzi azt, hogy igazi kapcsolattal van dolgunk. Az itt fenyegető bűn 125) akkor eshetik meg, ha hiányzik a remény, s ez a távolság tudatát elviselhetetlenné teszi, a fájdalmat gyűlöletté változtatja.
Ha Istent a rosszon át szeretjük, akkor valóban Istent szeretjük.
Szeretni Istent, mint a rossz szerzőjét, amelyet közben folyvást gyűlölünk.
A rossz az a szeretet számára, ami a misztérium az értelem számára 126)
Karamazov Iván: ... ha egy gyermek egyetlen könnycseppjébe kerülne, ellene volnék."
Semmi nem fogadtathatná el velem ezt a könnycseppet, csak Isten akarata.
A haláltusa a végső sötét éj, amelyre még a legtökéletesebbnek is szüksége van, hogy a teljes tisztaságig eljusson.
Az a valótlanság, ami a jóból elvonja a rosszat, a rossz okozója. Ha a hiány az erővel szövetkezik, akkor hatalma támad arra, hogy a jelenlétet lerontsa 127)
Az a kötelességünk, hogy a másik értékrendjét megértsük, s ugyanarra a mérlegre tegyük, mint a magunkét.
Hagyni, hogy a képzelet elidőzzön annál, ami rossz, valamiféle gyávaságot jelent. Ilyenkor azt reméljük, hogy örömünkre, ismeretünk s létünk gyarapodására szolgálhat valami, ami nem is valóság. Azt tartjuk, hogy a gondolat még semmire se kötelez, pedig csak az a forrása minden elkötelezettségnek, ha a gondolat előtt megnyitjuk a sorompót, mindenre szabad utat adtunk 128) A jóba nem eshetün bele. A rossznak ezt a tulajdonságát fejezi ki az alantasság szava.
Csak akkor iszonyodhatunk el attól, hogy másnak rosszat tegyünk, ha eljutottunk egy olyan pontra, ahol a másik már nem okozhat nekünk rosszat. Akkor végre úgy szeretjük a többieket, mint meghaladott önmagunkat 129)
Mi azon a ponton vagyunk, ahol a lehető legtöbb rossz van. Túl rajt' kezdődik az a fokozat, ahol a rossz ártatlanná válik.
Borbély Márk pannohalmi útja:
A lehetetlen
A jó lehetetlen.
A jó lehetetlen.
A vágy lehetetlen; elpusztítja tárgyát. Mivel lehetetlen bármire is vágyni, a semmire kell vágyakozni.
... minden állításunk magában foglalja az ellenkező 131) állítást, s minden érzelmünkhöz hozzávegyül az ellentéte.
Az ellentmondás a mi nyomorúságunk, és nyomorúságunk érzete egyszersmind a valóság érzete.
El kell jutni a lehetetlenséghez, hogy fölébredjünk az álomból. Ugyanúgy képtelenek vagyunk elrugaszkodni a földtől, mint a giliszta 132)
Többet ér, ha elfogadjuk a határt, szemléljük s ízleljük a belőle fakadó keserűséget.
Minden egyéni hajtóerő tévedés.
Azt kell kérni, hogy minden rossz, amit teszünk, csakis reánk hulljon vissza. Ez a kereszt 133)
Szép az a költemény, melyet úgy ír valaki, hogy figyelmét a kifejezhetetlenre irányítja.
Az ellentmondás
Mi a különbség a szükségszerű és a jó közt?
A tisztulás szerző ateizmus
Az a vallás, mely a vigasztalás forrása, akadálya az igazi hitnek 149)
Önfegyelem, önnevelés, önmagunk időmítása
... minden állításunk magában foglalja az ellenkező 131) állítást, s minden érzelmünkhöz hozzávegyül az ellentéte.
Az ellentmondás a mi nyomorúságunk, és nyomorúságunk érzete egyszersmind a valóság érzete.
El kell jutni a lehetetlenséghez, hogy fölébredjünk az álomból. Ugyanúgy képtelenek vagyunk elrugaszkodni a földtől, mint a giliszta 132)
Többet ér, ha elfogadjuk a határt, szemléljük s ízleljük a belőle fakadó keserűséget.
Minden egyéni hajtóerő tévedés.
Azt kell kérni, hogy minden rossz, amit teszünk, csakis reánk hulljon vissza. Ez a kereszt 133)
Szép az a költemény, melyet úgy ír valaki, hogy figyelmét a kifejezhetetlenre irányítja.
Az ellentmondás
- a szükségszerűség próbája 135)
Az ellentmondások összekapcsolása: elszakadás. Egy konkrét dologhoz való ragaszkodásunkat csak egy vele összeférhetetlen másik ragaszkodás szaámolhatja föl. Ezért van megírva: Szeressétetk ellenségeiteket.. Aki nem gyűlöli apját s anyját... 138)
A rossz rokonságban van az erővel, a léttel; a jó pedig a gyöngeséggel, a semmivel.
Csak az elképzelt jónak nincs árnyéka.
Krisztus keresztjének titka valami ellentmondásban rejlik, mert egyszerre tudatosan vállalt fölajánlkozás, de ugyanakkor olyan büntetés is, melyet kénytelenségből viselt el.
Mi a különbség a szükségszerű és a jó közt?
A szükségszerűség Isten fátyla. (A nehézkedést S. Weil szerint csak a kegyelem töri meg. Szt. Tamás elismeri, hogy a legtöbb emböri cselekedetet az érzések vad éhe diktálja.
A szükségszerűség az értelem által megragadható képe Isten közömbösséginek, pártatlanságának 14o)
A szükségszerűnek és a jónak a különbsége a teremtőnek és a teremtménynek a különbségi.
Minden kísérlet, mely a rosszat igazolni próbálja - máskint, mint pusztán ezzel: e van; vétség ezen igazság ellen.
A kard, akár a markolat, akár a hegye felől föloldozást ad a kötelezettség aló, amelynek a súlya elviselhetetlen. A kegyelem is föloldoz alóla, de ahhoz csak a kötelezettség vállalása vezet el.
Nem szökhetünk meg a határ elől, csak ha fölemelkedünk az egységig, vagy leszállunk a határtalanba.
A határ: tanúsítója annak, hogy Isten szeret minket.
Akit szeretnünk kell, távol van
A világ, amint teljesen híjával van Istennek, Istn maga. Ezért minden, ami a szerencsétlenségben vigasztalást nyújt, eltávolít a szeretettől és az igazságtól.
A világ, amint teljesen híjával van Istennek, Istn maga. Ezért minden, ami a szerencsétlenségben vigasztalást nyújt, eltávolít a szeretettől és az igazságtól.
Ami létezik, egyáltalán nem méltó a szeretetünkre.
Azt kell tehát szeretnünk, ami nem létezik 143)
A zsidók és a mohamedánok, akik a természetben meg akarják lelni az isteni irgalmasság bizonyítékait, könyörtelenek. Sokszor a keresztények is 144)
Isten gyönge, mert nem részrehajló.
A fájdalmon át kell szeretni Istent.
Szeretnem kell azt, hogy semmi vagyok 145)
Isten az emberi egyeddel lelki kegyelmen kívül nem lép más kapcsolatba, a feléje fordított pillantásra felel, ott jelenik meg, ahol az egyén megszűnik egy én lenni.
A közösség jó a jóknak, rossz a rosszaknak.
A szenvedésnek megmagyarázhatatlan jellege, amelynek az a következményi, hogy képtelenség el nem iszonyodni tőle abban a pillanatban, amikor ránkszakad, arra jó, hogy megdermessze az akaratot, amint az abszurditás megdermeszti az értelmet s a távollét a szeretetet; hogy az ember - elérkezve az emböri képességek végső határára - kitárja a karját, megálljon, nézzen s várakozzék.
"Nevet az ártatlanok szenvedésén." Isten csöndje 146)
Kiáltunk, hogy valaki válaszoljon. A kiáltás kettéhasít. Csak a csönd felel rá.
Az a vallás, mely a vigasztalás forrása, akadálya az igazi hitnek 149)
Önfegyelem, önnevelés, önmagunk időmítása
A halogatás csak az ihletből fakadó dolgok esetibe' jár haszonnal. A természetes kötelességet s az akaratot illető ügyekbe' nincs helye.
Nem játszhatunk Bachot, ha nem skálázzunk 15o)
Nem kell arra törekednünk, hogy magunkban megváltoztassuk vagy épp kiirtsuk magunkból a vágyakat, ellenszenveket, örömöket s fájdalmakat. Passzív mód el kell viselnünk őket, mint a színek okozta benyomásokat - anélkül, hogy több jelentőséget tulajdonítanánk nekik 151)
A magunkon alkalmazott erőszak csak akkor megengedett, ha az értelem megfontolásából ered, hogy végrehajtsuk, mit kötelességünknek látunk...
"Ha akarsz, megtisztíthatsz /Evang. 152)
Keresztes szt. János szerint azok az inspirációk, melyek elfordítnak a könnyű s alacsonyrendű kötelezettségek teljesítésitől, a rossz oldalrul erednek.
A kötelességet azér' kaptuk, hogy megöljük magunkban az ént.
Lehetetlen rosszat tenni másnak, ha az imádság állapotába cselekszünk /? - 153)
A remény annak tudása, hogy a rossz, amelyet magunkban hordozunk, véges, s hogy lelkünknek legkisb odafordulása a jóho', ha csa' 1 percig tartna is, rombol valamit a rosszon, s hogy spirituális téren minden jó jót szül.
Viszont a természet világában (beleértve a lelki szintjét is) a jó és a rossz kölcsönösen egymásba folyik.
"Ha akarsz, megtisztíthatsz /Evang. 152)
Keresztes szt. János szerint azok az inspirációk, melyek elfordítnak a könnyű s alacsonyrendű kötelezettségek teljesítésitől, a rossz oldalrul erednek.
A kötelességet azér' kaptuk, hogy megöljük magunkban az ént.
Lehetetlen rosszat tenni másnak, ha az imádság állapotába cselekszünk /? - 153)
A remény annak tudása, hogy a rossz, amelyet magunkban hordozunk, véges, s hogy lelkünknek legkisb odafordulása a jóho', ha csa' 1 percig tartna is, rombol valamit a rosszon, s hogy spirituális téren minden jó jót szül.
Viszont a természet világában (beleértve a lelki szintjét is) a jó és a rossz kölcsönösen egymásba folyik.
Az értelem és a kegyelem
A hit annak a tapasztalata, hogy az értelmet a szeretet világítja meg.
A hit annak a tapasztalata, hogy az értelmet a szeretet világítja meg.
Az értelemnek csak akkor szabad alávetnie magát a szeretenek, ha tudja, miért, s ponotsan, határozottan, megokoltan.
Az értelem közegében az alázatosság erénye nem más, mint a figyelem képessége 155)
Lefokozzuk a hit titkait, ha állítások s tagadások tárgyivá tesszük őket, noha szemlélődés tárgyivá kell lenniük.
Krisztus jelenléti az ostyába' nem szimbólum, mer' a jelkép absztrakció s kép összetételi, valami, mi megközelíthető az értelem számára, nem pedig természetfölötti 156)
Minda, mit igaznak fogok föl, kevésbé igaz, mint azon dolgok, melyeknek igazságát föl nem foghatom, de melyeket szeretek. Keresztes szt. János éjszakának nevezi a hitet.
Az intellektuális adottságok elismert s elfogadott hiánya kikényszeríti az értelem érdekmentes használatát.
Nem a természetfölöttit kell kutatás tárgyává tenni, hanem a világot. A természetfölötti maga a fény: ha tárggyá tesszük, lealacsonyítjuk.
Nem az a teendő, hogy válasszunk a vélemények közül: be kell fogadni valamennyit, de függőlegesen kell elrendezni s megfelelő szintekre kell helyezni őket 157)
Az ember és a természetfölötti viszonyának területén még a matematikai pontosságnál is pontosabbnak kell lenni; pontosabbnak, mint a tudomány...
Az értelem átlátszóvá teszi a dolgokat a szellem számára. Az értelemnek csak azért kell kifejtenie hatását, hogy elérjen a titkokig, a bizonyíthatatlanig, ami maga a valóság. A meg nem értett elrejti a megérthetetlent, épp ezér' szükséges kiküszöbölni 158)
Galilei, a modern tudomány, melynek alapelve má' nem a körkörös, hanem a végtelen egyenes mozgás, nem verhete hidat Isten felé.
A katolikus vallás filozófiai megtisztítása máig elmaradt. Véghezvitelihö' egyszerre kén' blül s kívül állni.
Lefokozzuk a hit titkait, ha állítások s tagadások tárgyivá tesszük őket, noha szemlélődés tárgyivá kell lenniük.
Krisztus jelenléti az ostyába' nem szimbólum, mer' a jelkép absztrakció s kép összetételi, valami, mi megközelíthető az értelem számára, nem pedig természetfölötti 156)
Minda, mit igaznak fogok föl, kevésbé igaz, mint azon dolgok, melyeknek igazságát föl nem foghatom, de melyeket szeretek. Keresztes szt. János éjszakának nevezi a hitet.
Az intellektuális adottságok elismert s elfogadott hiánya kikényszeríti az értelem érdekmentes használatát.
Nem a természetfölöttit kell kutatás tárgyává tenni, hanem a világot. A természetfölötti maga a fény: ha tárggyá tesszük, lealacsonyítjuk.
Nem az a teendő, hogy válasszunk a vélemények közül: be kell fogadni valamennyit, de függőlegesen kell elrendezni s megfelelő szintekre kell helyezni őket 157)
Az ember és a természetfölötti viszonyának területén még a matematikai pontosságnál is pontosabbnak kell lenni; pontosabbnak, mint a tudomány...
Az értelem átlátszóvá teszi a dolgokat a szellem számára. Az értelemnek csak azért kell kifejtenie hatását, hogy elérjen a titkokig, a bizonyíthatatlanig, ami maga a valóság. A meg nem értett elrejti a megérthetetlent, épp ezér' szükséges kiküszöbölni 158)
Galilei, a modern tudomány, melynek alapelve má' nem a körkörös, hanem a végtelen egyenes mozgás, nem verhete hidat Isten felé.
A katolikus vallás filozófiai megtisztítása máig elmaradt. Véghezvitelihö' egyszerre kén' blül s kívül állni.
Gygész gyűrűje
/az inkvizítor hiti ellenire teszi, mer' 1. parancsa a szeretet. 1 náci viselkedésit ír6juk elvei számlájára, mer' azok törvényesítik a kegyetlenkedést 16o)
Nem akarjuk tudni s eljutunk odáig, hogy végül képtelenek is vagyunk tudni.
A képességünk, hogy egyet-mást félrerakjunk, minden vétket lehetővé tesz ... a közvéleményre hivatkozás, kollektív elfogultságok, "patriotizmus" stb. Mindezt más helyre tesszük, mint az életünk többi részit, s kivonjuk bizonyos vonatkoztatások alól.
Elválasztom egymástól a kötelességet s az idő folyását.
Gügész gyűrűje: láthatatlanná tesz, minden bűnre lehetőséget ad /Platón Állama II. k. - a magunk s vétkünk félretételinek a mozdulata 161)
- erőfeszítési, a fájdalmas s vakon tapogatózó lépegetés, mely a barlangból kivezet.
Mer' semmilyen vonatkozás nem fogalmazódik meg, ha a gondolkodás meg nem fogalmazza. Gyűlöljük azokat, kik igyekeznek rávezetni arra, hogy fogalmazzuk meg azon vonatkozásokat, melyeket mi nem akarunk.
Algebra
Pénz, gépimádat, algebra. A mai civilizáció 3 szörnyszülötte.
Pénz, gépimádat, algebra. A mai civilizáció 3 szörnyszülötte.
Az algebra s a pénz lényegük szerint kiegyenlítő szerepet tölt be: az 1. intellektuálisan, a másik gyakorlatilag.
Nincs többé kapcsolat a jel s a jelölt közt, a jelek csereberéje öncélún sokszorozódik. S a növekvő áttételesség igényli, hogy a jelek jelei is +szülessenek.
A modern világ jellegzetességi közt: immár nem lehet tisztességesen végiggondolni, mi a viszony az erőfeszítés + annak eredményi közt 163)
... az ember a dolog szintjére süllyed, saját műveinek rabszolgájáva lett.
Semmiféle kollektív gondolkodás nem létezik. Viszont tudományuk kollektív, akárcsak a technikánk. Specializálódás. Az algebra eredményi szolgáltatják a többi tudomány gondolkodási módszereit.
A vademberi életbe menekülni: a restség megoldási kísérleti.
A modern élet a mértékvesztés prédája lett. Innen a művészet hanyatlása. Sehol sincs többé egyensúly 164)
A kapitalizmusnak sikerült fölszabadítania az emberi kollektívumot a természet rabságából. Csakhogy e közösség az egyénhez való viszonyába' +örökölé azon elnyomó szerepet, melyet eddig a természet tölte be.
Átszármaztathatjuk-e az egyénre azt a fölszabadulást, melyet a társadalom önmaga számára kivíva?
Az emberi lét társadalmi vonatkozási
Az ember rabszolga, oly mértékbe, amennyire cselekvési + annak eredményi közé, erőfeszítési s művi közé idegen akaratok közvetítési ékelődik.
Az ember rabszolga, oly mértékbe, amennyire cselekvési + annak eredményi közé, erőfeszítési s művi közé idegen akaratok közvetítési ékelődik.
A társadalom válaszfalat von a természet és az ember közé.
A természettel és nem emberekkel szembenézni: ez az egyetlen nevelő iskola. A vak természettel szemben nincs más támaszunk csak a gondolkodás.
Csak a társadalom elnyomó szerkezetéről beszélhetünk 166)
A rabszolga gazdájának van alávetve, a polgár a törvényeknek. Minden a szeszély s a szabály közti különbségen fordul +.
Egy oly helyzet, melyben dolgokkal találjuk szembe magunk, fölszabadítja a szellemet. Ha embörökkel, kiktől függünk, az megaláz.
Bár sose kéne egy ismeretlen gondolattal számolnunk... (mer' akkor a véletlennek vagyunk kiszolgáltatva).
Ne remélj semmit magadnak mástól, csak önmagadtól.
Mert egy emberi lény számára elviselhetetlen a tudat hogy ő mindenestül kiszolgáltatott, játékszere valaki másnak. Így aztán, ha semmi lehetőség sincs arra, 167) hogy a kiszolgáltatottság alól kibújjon, nem marad számára más megoldás, mint hogy bebeszélje magának, hogy mindazt, amire kényszerítik, szívesen teszi, más szóval az engedelmesség helyibe becsempészi a lelkes odaadást.
Az elnyomó legfőbb támasza az elnyomott eredménytelen lázadása.
Mindig úgy kell tekintenünk a hatalom embereire, mint veszedelmes dolgokra. A lehető legtávolabb kell maradnunk tőlük, amennyire ezt önmagunk megvetési nélkül tehetjük. Ha egy nap, hogy gyávának ne bizonyuljunk, kénytelenek volnánk megtörni hatalmukon, akkor úgy kell magunkra néznünk, mint akiket a dolgok természete tört meg, nem emberek 168)
Egyetlen esély arra, hogy a kényszerű alávetettségbe' +őrizzük méltóságunk: úgy nézni a főnökre, mint egy dologra. Minden ember rabszolgája a szükségszerűségnek, de a helyzetének tudatára ébredő rabszolga sokkal magasbrendű.
Társadalmi probléma. A lehető legkisebbre szorítani a természetfölöttinek azt a részit, mely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a társadalo élete belélegezhető legyen. Minden rossz, mi ennek növelésire irányul. /istenkísértés.
A nagy állat
/- mítosz - Platón: Az állam, VI. k. - Imádni = a tömeg előítéletihö s reflexihö' igazodva gondolkodni s cselekedni, lemondni az igazságnak s a jónak bármily személyes keresésiről - egyetlen Ersatz-a az Istennek, utánzata egy oly tárgynak, mely végtelenül távol van tőlem, s mely azonos velem.
/- mítosz - Platón: Az állam, VI. k. - Imádni = a tömeg előítéletihö s reflexihö' igazodva gondolkodni s cselekedni, lemondni az igazságnak s a jónak bármily személyes keresésiről - egyetlen Ersatz-a az Istennek, utánzata egy oly tárgynak, mely végtelenül távol van tőlem, s mely azonos velem.
Lehetetlen számomra, hogy 'magam tekintsem célnak, s az is, hogy bárki hozzám hasonló embert. Egyetlen idelenti valót lehet célnak tekintni, mer' az az emböri személyhö' viszonyítva valamiféle transzcendenciával rendelkezik: a kollektívumot. Minden bálványimádásnak a kollektívum a tárgya, ez kötöz minket a földhöz. A becsvágy: 17o) a hatalom társadalmi valóság.
Az abszolút( jó)nak nincs ellentéte. A viszonylagos nem ellentéti az abszolútnak; belőle származik, meg-nem-fordítható viszonyban van vele. Akaratunk az abszolút jóra irányul. De csak a rosszhoz viszonyított jót tudjuk elérni, az tután kapkodunk, tévedésből... A gyógyszer a viszonyítás eszméjében van. A viszonyítás keményen kitör a társadalmiból. Az egyén kiváltsága. A társadalom a barlang, a kitörés a magány 171)
A lelkiismeretet prostituálta a társadalmi lét. A segédenergia (a képzelőtehetség energiája) nagyrészt a társadalmi léttől függ. Le kell választani róla. Ez a legnehezb elszakadás.
Szemlélődve figyelni a társadalmi létet ugyanoly jó út, mint kivonulni a "világból".
Nem vesszük észre, hogy elkötelezzük magunkat, mert nem vetünk számot azzal, hogy - a természetfölöttin kívül - egyedül a közösség akadályozza 172) +, hogy magától értetődőn a legképtelenebb hibákba vagy bűnökbe sodródjunk... Mindig meggondolatlanul köteleződünk el.
A társadalmi egyetértés hatalma. Ha valamiben több ember egyetért, ott mintha valami valóságba ütköznénk. Valami kötelességérzet támad bennünk. Eltérni ettől a közös akarattól: mintha bűn volna. Az az állapot, melyben olyanok vagyunk, mint a többiek, a kegyelem utánzata 173)
A társadalmi megvetés /értsd: a megvetettség a sors kegye.
A hamis Isten szolgálata (a társadalmi Bestiáé: annak bármely megvalósulásában) megtisztítja a rosszat, elveszi annak riasztó jellegét.
Elnézni valami jót, amit mint jót szeretünk, ahogyan az események folyása fokozatosan ítéletet hirdet fölötte: ez elviselhetetlen fájdalom. Az a gondolat, hogy ami nincs többé, valami jó lehetett, kínos, elutasítjuk magunktól. Ez egyet jelent azzal, hogy meghajlunk a "nagy állat" előtt 174)
"Akinek keveset bocsátottak meg, kevéssé szeret." ... Engedelmesség a "nagy állatnak" beleigazodva a jóba: ez a társadalmi erény.
Farizeus az, aki a "nagy állat" iránt való engedelmességből erényes.
A begyökerezés nem társadalmi tény, más rendbe tartozik
Az abszolút( jó)nak nincs ellentéte. A viszonylagos nem ellentéti az abszolútnak; belőle származik, meg-nem-fordítható viszonyban van vele. Akaratunk az abszolút jóra irányul. De csak a rosszhoz viszonyított jót tudjuk elérni, az tután kapkodunk, tévedésből... A gyógyszer a viszonyítás eszméjében van. A viszonyítás keményen kitör a társadalmiból. Az egyén kiváltsága. A társadalom a barlang, a kitörés a magány 171)
A lelkiismeretet prostituálta a társadalmi lét. A segédenergia (a képzelőtehetség energiája) nagyrészt a társadalmi léttől függ. Le kell választani róla. Ez a legnehezb elszakadás.
Szemlélődve figyelni a társadalmi létet ugyanoly jó út, mint kivonulni a "világból".
Nem vesszük észre, hogy elkötelezzük magunkat, mert nem vetünk számot azzal, hogy - a természetfölöttin kívül - egyedül a közösség akadályozza 172) +, hogy magától értetődőn a legképtelenebb hibákba vagy bűnökbe sodródjunk... Mindig meggondolatlanul köteleződünk el.
A társadalmi egyetértés hatalma. Ha valamiben több ember egyetért, ott mintha valami valóságba ütköznénk. Valami kötelességérzet támad bennünk. Eltérni ettől a közös akarattól: mintha bűn volna. Az az állapot, melyben olyanok vagyunk, mint a többiek, a kegyelem utánzata 173)
A társadalmi megvetés /értsd: a megvetettség a sors kegye.
A hamis Isten szolgálata (a társadalmi Bestiáé: annak bármely megvalósulásában) megtisztítja a rosszat, elveszi annak riasztó jellegét.
Elnézni valami jót, amit mint jót szeretünk, ahogyan az események folyása fokozatosan ítéletet hirdet fölötte: ez elviselhetetlen fájdalom. Az a gondolat, hogy ami nincs többé, valami jó lehetett, kínos, elutasítjuk magunktól. Ez egyet jelent azzal, hogy meghajlunk a "nagy állat" előtt 174)
"Akinek keveset bocsátottak meg, kevéssé szeret." ... Engedelmesség a "nagy állatnak" beleigazodva a jóba: ez a társadalmi erény.
Farizeus az, aki a "nagy állat" iránt való engedelmességből erényes.
A begyökerezés nem társadalmi tény, más rendbe tartozik
Úrnapi pirkadat - Napfölkelte előtti pillanat:
A kereszténység totalitáriussá, hódítóvá, pusztítóva lett, mert nem vállalta igazán Isten evilágból való távollétinek, nem cselekvésinek tényét.
A héberek elutasították az egyiptomiak által őrzött kinyilatkoztatást, s oly Istenük volt, amilyet megérdemeltek: testi, kollektív, aki a fogság koráig nem szólítá + senkinek a lelkit.
Nem csoda, hogy egy nép, mely szökött rabszolgákból állt, kik meghódítottak egy paradicsomi tájat, melynek +művelőivel nem dolgoztak együtt, inkább tömeges vérengzések közepett kiirták őket - 176) hogy egy ily nép nem sok jót tudott adni a világnak.
Izrael átka ránehezedik a kereszténységre. A kapitalizmus Izrael öröksége.
A Mediátortól függetlenül Istennek az emberek közti jelenléti csak kollektív, nemzeti jellegű lehet. Izrael egyazon döntéssel választá el a nemzeti Istent s utasítá el a Mediátort. Időről időre tán törekede az igazi monoteizmusra, de szükségszerrűn mindig visszaese a törzs Istenének tiszteletihö'.
Ami a társadalmi rend mértékivel mért nagyságot illeti, arra csak az képes eljutni, akinek sok juta a "nagy állat energiájából. Az ilyennek viszont nem lehet részi a természetfölöttibe'.
Izrael kísérlet a természetfölöttinek társadalmi szintű megvalósítására... Izajás az 1., ki körül tiszta világosság támadt 177)
/a születő kereszténységet a zsidóság "kagylóhéja" védelmezé
Izajás: Megkeményítém szívük, hogy ne értsék + szavamat."
Jákób - Ugye nagy baj, ha Isten ellen küzdünk, s nem győz le minket? /Ózeás 12, 3-5; 178)
Izrael - Mindene szennyes és kegyetlenül rossz, szinte tervszerűen (leszámítva néhány prófétát). Kiválasztott nép: az elvakulásra, hogy Krisztus hóhéra legyen.
A zsidók, ez a maroknyi gyökértelenné vált ember oka lett az egész földkerekség elgyökértelenedésinek... A "fölvilágosodás" mozgalma, 1789, a világiasodás s a többi még végtelenül megnövelték ezt a gyökérvesztést azzal, hogy haladást hazudtak... Az antiszemiták a zsidókat vádolják mindenért. Pedig mielőtt ők méreggel sorvasztották volna a gyökereket, keleten Asszíria, nyugaton Róma irtotta karddal 179)
Az isteni pedagógia metaforája szétfoszlatja az egyéni sorsot (pedig csak az számít az üdv szempontjából), beleoldja a népek közös sorsába.
A történelem mint irányított folyamatosság: keresztény eszme.
Csak a természetfölötti szeretet szabad. Ha megpróbáljuk erőszakkal kivívni, természetes szeretetet állítunk a helyibe. Viszont fordítva: a szabadság természetfölötti szeretet nélkül, 1789 szabadsága üres, puszta levontság, semmi lehetőségi, hogy valaha is valósággá legyen
/a születő kereszténységet a zsidóság "kagylóhéja" védelmezé
Izajás: Megkeményítém szívük, hogy ne értsék + szavamat."
Jákób - Ugye nagy baj, ha Isten ellen küzdünk, s nem győz le minket? /Ózeás 12, 3-5; 178)
Izrael - Mindene szennyes és kegyetlenül rossz, szinte tervszerűen (leszámítva néhány prófétát). Kiválasztott nép: az elvakulásra, hogy Krisztus hóhéra legyen.
A zsidók, ez a maroknyi gyökértelenné vált ember oka lett az egész földkerekség elgyökértelenedésinek... A "fölvilágosodás" mozgalma, 1789, a világiasodás s a többi még végtelenül megnövelték ezt a gyökérvesztést azzal, hogy haladást hazudtak... Az antiszemiták a zsidókat vádolják mindenért. Pedig mielőtt ők méreggel sorvasztották volna a gyökereket, keleten Asszíria, nyugaton Róma irtotta karddal 179)
Az isteni pedagógia metaforája szétfoszlatja az egyéni sorsot (pedig csak az számít az üdv szempontjából), beleoldja a népek közös sorsába.
A történelem mint irányított folyamatosság: keresztény eszme.
Csak a természetfölötti szeretet szabad. Ha megpróbáljuk erőszakkal kivívni, természetes szeretetet állítunk a helyibe. Viszont fordítva: a szabadság természetfölötti szeretet nélkül, 1789 szabadsága üres, puszta levontság, semmi lehetőségi, hogy valaha is valósággá legyen
A társadalmi harmónia
A tapintat, a tiszta jónak végtelenül kicsiny jellegi...
A tapintat, a tiszta jónak végtelenül kicsiny jellegi...
Egyensúly akkor lesz, ha egy rend befogadja a másikat, mely transzcendens az elsőhö' képest, s abban a végtelenül kicsiny alakjába' van jelen.
Egyedül az egyensúly nyugtatja el, nullázza le az erőt. A társadalmi rend csak az erők egyensúlya lehet 181)
Csak aze egyensúly semmisíti + az erőt.
Ügyelni kell az egyensúlyra s mindig készen kell lennünk, hogy átálljunk az ellentáborba, mint az igazságoss, "aki mindig menekül a győztesek táborából. /Gorgiász a geometriáról
Minden törtetés mértéktelenség, képtelenség. /Mert nem ismeri a mértant - 182)
Csak aze egyensúly semmisíti + az erőt.
Ügyelni kell az egyensúlyra s mindig készen kell lennünk, hogy átálljunk az ellentáborba, mint az igazságoss, "aki mindig menekül a győztesek táborából. /Gorgiász a geometriáról
Minden törtetés mértéktelenség, képtelenség. /Mert nem ismeri a mértant - 182)
Nem létezhet legitimitás vallás nélkül.
Az egyetlen dolog, mi tiszta legitimitást adhat, az erőtől teljesen letisztított eszme, valami öntörvényű dolog, s ez a gondolkodás 183)
A legitimitás a folytonosság az időben, a megmaradás, valami változatlan.
A legitimitás megszakadása, a gyökérvesztés, ha nem valami hódítás következményi, haenm a a legitim tekintéllyel való visszaélések következményi, kikerülhetetlen fölkelti a haladás kényszerképzetit, mer' akkor a célképzet a jövő felé tájékozódik 184)
Ha úgy tekintjük mint megvalósíthatatlant, átemel az örökkévalóba.
A lehetséges a képzelgés helye, következésképp a lealacsonyodásé 185) Ami van s ami nem lehet: mindkettő kívül van a változáson.
Egyedül a múlt a tiszta valóság, ha nem költjük át.
Az idő, a maga folyásával, elhasználja s lerombolja azt, ami ideiglenes. Ezér' van több örökkévaló elem a múltban, mint a jelenbe'. Így a múlt elénk állít valamit, ami egyszerre valós, s ugyanakkor jobb, mint mi vagyunk, így képes magasbra vonzni minket; ezt sose teszi a jövendő.
A múlt: valóság, de oly, melyen semmi hatalmunk nincs, mely felé egy lépést se tehetünk. Csak tájékozódhatunk szerinte...
Hol lelhetjük meg az ujjászületés forrását mi, kik beszennyeztük s üressé változtattuk az egész földgolyót?
Csak a múltban, ha szeretjük.
Mindig szükségét érezzük annak, hogy amit szeretünk, azt ugyanakkor más formába' gyűlöljük is, s +fordítva? /pl. saját nemzetünk s a szomszéd, a mi hitünk, meggyőződésünk s a vetélytársunké - 186)
Azokat a lelkeket leszámítva, kik elég közel vannak a szentséghez az erőszak éppúgy beszennyezi az áldozatokat, mint a hóhérokat. Az a rossz, ami a kard markolatánál megjelenik, átkerül a kard hegyéhez is. Az áldozatok, ha fölülkerülnek s megrészegednek a változástól, ugyanannyi rosszat tesznek, vagy +' többet is, aztán újra alul találják maguk.
Az emberség minden ingalengésben alacsonyabb értékű lesz.
A mi civilizációnk összeomlása után két dolog következhetik: vagy teljesen tönkremegy, mint az ókoriak, vagy alkalmazkodik egy decentralizált világhoz. /csak ne új hűbéri anarchia lenne!
Amit tehetünk nem az, hogy megtörjük a centralizációt (az automatikusan lavinaként működik a katasztrófáig), hanem hogy előkészítjük a jövőt.
Nem születhettél vón jobb korba, mint épp a mostaniba, melybe' mindent elveszítettünk.
Az egyetlen dolog, mi tiszta legitimitást adhat, az erőtől teljesen letisztított eszme, valami öntörvényű dolog, s ez a gondolkodás 183)
A legitimitás a folytonosság az időben, a megmaradás, valami változatlan.
A legitimitás megszakadása, a gyökérvesztés, ha nem valami hódítás következményi, haenm a a legitim tekintéllyel való visszaélések következményi, kikerülhetetlen fölkelti a haladás kényszerképzetit, mer' akkor a célképzet a jövő felé tájékozódik 184)
Ha úgy tekintjük mint megvalósíthatatlant, átemel az örökkévalóba.
A lehetséges a képzelgés helye, következésképp a lealacsonyodásé 185) Ami van s ami nem lehet: mindkettő kívül van a változáson.
Egyedül a múlt a tiszta valóság, ha nem költjük át.
Az idő, a maga folyásával, elhasználja s lerombolja azt, ami ideiglenes. Ezér' van több örökkévaló elem a múltban, mint a jelenbe'. Így a múlt elénk állít valamit, ami egyszerre valós, s ugyanakkor jobb, mint mi vagyunk, így képes magasbra vonzni minket; ezt sose teszi a jövendő.
A múlt: valóság, de oly, melyen semmi hatalmunk nincs, mely felé egy lépést se tehetünk. Csak tájékozódhatunk szerinte...
Hol lelhetjük meg az ujjászületés forrását mi, kik beszennyeztük s üressé változtattuk az egész földgolyót?
Csak a múltban, ha szeretjük.
Mindig szükségét érezzük annak, hogy amit szeretünk, azt ugyanakkor más formába' gyűlöljük is, s +fordítva? /pl. saját nemzetünk s a szomszéd, a mi hitünk, meggyőződésünk s a vetélytársunké - 186)
Azokat a lelkeket leszámítva, kik elég közel vannak a szentséghez az erőszak éppúgy beszennyezi az áldozatokat, mint a hóhérokat. Az a rossz, ami a kard markolatánál megjelenik, átkerül a kard hegyéhez is. Az áldozatok, ha fölülkerülnek s megrészegednek a változástól, ugyanannyi rosszat tesznek, vagy +' többet is, aztán újra alul találják maguk.
Az emberség minden ingalengésben alacsonyabb értékű lesz.
A mi civilizációnk összeomlása után két dolog következhetik: vagy teljesen tönkremegy, mint az ókoriak, vagy alkalmazkodik egy decentralizált világhoz. /csak ne új hűbéri anarchia lenne!
Amit tehetünk nem az, hogy megtörjük a centralizációt (az automatikusan lavinaként működik a katasztrófáig), hanem hogy előkészítjük a jövőt.
Nem születhettél vón jobb korba, mint épp a mostaniba, melybe' mindent elveszítettünk.
Simone Weil Jegyzetfüzetibül /Jelenits Is. s Bárdos Lá. ford., Új Ember - Mandátum '3 /W38
oy címet is lehetne tán adni neki: Kegyelem a halálos szenvedés
"Van a személyes, van a személytelen és van a kollektív zóna. Csak a személyesből lehet eljutni a személytelenbe, a kollektívből soha. Előbb személyessé kell válni valaminek, s aztán lehet átlépni a személytelenbe 11) - köszönettel névtelennek is a figyelemfölhívásér' rá.
beprogramozott /progradta, h a "fvi" bejeddzések átkerü'nek a Főoró a kövre, a Régbik közé, akh állítom is be a Formzást? p ig
...
hiányt kongat, mert az hiánytalan.
...
Mindenre van szó. Az érvényesebbet
gyötrelem tudni szívnek,
elhallgatni a szájnak.
Otthont lelt. ..
'84
Nem érzéki vonzalmból köll házasodni, hanem annak a +fontolásából: a választottunk oy 1éniség-é, ki "holtomig v. holtáig" vállalja vélünk z él küzdelmit, támaszunk, segítőtársunk lesz-é a nehézségek idejin, jó családanya lesz-e belőle, +őrzi-e a családi tűzhey összetartó melegit, hűséges marad-e. /Lev Tolsztoj nyomán Pápay Sán.
~ komor /13 óg
Királyvárad /Königgrätz /Hradec Králové főtre a gótik Szntlél-katedrálsal, rönszansz Fehér harangtoronnyal s barokk városházával - a középső fiam éltit mnté + e városba Jan Pařízek, agyseb
Bejegyzések
3 megjegyzés:
Fölvidéket főoldal illet, főhely, főhajtás...
Amazok a szeretet urát, ill. asszonyúrnőjit illetik, + kikben ő/k munkál/nak az nyomorultak áldására.
De vannak ám számosak, kik ellene + azon nyomorultaknak csekélyke békéjire horgadnak önhitt hitványul kapzsi gőgjükben. Szállná meg őket az Úr ill. amaz Boldogságos Úrasszony Lelkinek tűzlángja istenkáromló békétlen lelkük megvilágosítására meg nyugovására!
Köszönöm a folyamatos linkelést. Elköltözött a lapom, kérlek frissítsd a címét:
http://csocsodalom.hu/wordpress/
A legjobbakat Neked! :)
Megjegyzés küldése