- Klapka hős volt. - Fater, ne röhögtess! Ma már nincsenek olyanok.
B. J.?, vagy inkább O. N. fényképe a szept. 1-i komáromi kettős állampolgárság melletti tüntetésről
Elpuhult gyáva emberek sose harcolnak ki autonómiát, sose lesznek önállóak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

16 megjegyzés:
Klapka egy olyan csapatban harcolt, amely hozzájárult Magyarország szétveréséhez. Ha nincs a sok kuruckodás, meg 48, talán most liptói szlovákok tüntetnének, hogy a magyar kormány ne akadályozza számukra a cseh állampolgárság felvételét...
Kösz Gedeon. Igazad lehet, de sajnos a múltból már csak tanulhatunk. Most viszont a magyarság küzd a fennmaradásáért és ehhez van szükség reális útmutatásra.
Minden jót kívánva stb.
Reális útmutatás végre felfogni, mi vezetett Trianonhoz.
Fater, nem tudom, ma vannak-e hősök, régen voltak. Klapka, Kossuth, Petőfi nem tartoztak közéjük. Klapka 33. fokozatú szabadkőműves volt. Valahogy úgy, mint Maszarik és Benes. Csak a cseh szabadkőműveseknek a nemzetközi szereposztásban birodalomépítés jutott harci feladatként, míg a mi vakolóinknak a törökökéhez hasonlóan, vagy az oroszokéhoz, ausztriaiakéhoz hasonlóan saját államuk szétverése.
Boldogok-e a tótok, vagy mások hazájuk sikeres nacionalizmusától? Nem, csak másképp áldozatok.
Remélem, jól értelmezem az előbbieket: egy háttérhatalom szította nacionalizmus a nyomorúság oka.
Ebből 2 dolog következik: a háttérhatalom elleni harc, annak (világméretű) legyőzése és az egymásrauszított népek nacionalizmusának meghaladása.
Viszont a háttérhatalom ellen is sokszor épp a nacionalizmus az ideológiai fegyver. Irányváltásról lenne tehát szó a közös ellenség ellen, míg le nem győzzük, hogy aztán kissé tán kiegyensúlyozottabban egyezkedjünk vagy marakodjunk tovább?
A nacionalizmus a háttérhatalom találmánya, hogy az oszd meg és uralkodj elven irányíthassa az emberiséget.
Nem tudom, hogy lehetne EZEKET legyőzni...
Kossuth és Hurban ugyanannak a Gazdának dolgoztak...
Főként a megváltozott körülmények fogják megsemmisíteni, de azért az új hatalmak is megteszik majd a magukét stb. A többin csak ragódjanak, úgyse tudnak ellene igazán tenni.
Szóval a témára érdemben nem tudok megoldást javasolni, de abban biztos vagyok, hogy amikor csak autonómiát követelünk, meg "szabadságharcokat" folytatunk, akkor épp belesétálunk a nekünk állított csapdába.
Ahogy a szlovákok is ebben a csapdában vannak, amikor kollektív neurózisuk tüneteként tengert álmodnak déli határuk mentére.
Ezt valakik épp így tervezték el.
Arra se tudsz esetleg javaslatot tenni, hogy mit kellene követelni, ha nem csak autonómiát, meg tenni, ha nem csak csak "szabadságharcot" vívni, hogy ne sétáljunk bele a nekünk állított csapdába, mint a kollektív neurózisban szenvedő szlovákok, netán a Magyar Királyság visszaállítását követeljük - de ki legyen a király, ill. másokkal szövetkezve törekedjünk "szupremáciára"? Üdvözlettel stb.
Ne vicceljünk az autonómiával. Mindenki felfogja, minek az előszobája egy magyar autonóm terület a magyar határ mentén. A szlovákok jól tudják, hogy az ő elszakadásuk is ilyesféle követelésekkel kezdődött... Megtanulták a történelem leckéjét. Mi nem, nálunk (Mo-on) cigány önkormányzatokra ad az állam pénzt, amiből azok uzsoráznak...
Ha te szlovák miniszterelnök lennél adnál autonómiát?
Képzeld, még az az aljasul hazudozó Benes is megadta volna '38 nyarán, de akkor már többet akartak a magyarok is. És képzeld el azt is, hogy a fölvidéki magyarok nagy(obb) része nem szeretne Magyarországhoz tartozni a visszacsatoltság idején szerzett tapasztalatok emléke + a mai helyzet miatt sem. Piszok fráter azonban továbbra se szeretnék lenni, úgyhogy amíg meg nem győződöm valami jobbról, maradok továbbra is autonomista és megpróbálom elkerülni az árnyékhatalom nacionalista csapdáját.
De én nem ezt kérdeztem. Hogy a saját bőrödben mit szeretnél és mit érzel, azt értjük, az rendben van. Hogy Benes mire lett volna hajlandó abban a kényszerhelyzetben - nyilván átmeneti engedményként - az is más kérdés.
De ha te lennél a szlovák miniszterelnök, te mit szólnál a magyar autonómiakövetelésre?
Hisz válaszoltam, csak elkerülhette a figyelmed (Piszok fráter...). Ha mégis belekényszerítnének abba a helyzetbe, megfelelő előkészítés után (egyenlő minimális esélyeket biztosítva az összes érdekeltnek) kötelező népszavazást íratnék ki, hogy döntsenek arról: Szlovákiában, Magyaroszágon vagy a Felvidéki Autonómiában szeretnének-e élni, amelyben azonos jogok illetnék meg a magyarokat és az elcsatolás óta betelepített /-ült szlovákokat is... :) Szerinted mi lenne az eredmény
De én komolyan kérdezem, nem hülyéskedésből, egy praktikus stratégiaalkotási és végrehajtásoi terv-alkotási folyamat megkerülhetetlen elemeként. Tehát ilyen folyamatban természetesen végigjátsszuk, mi foroghat az "ellenfél" a Másik Játékos fejében, hogyan döntenénk mi az ő helyében.
Tehát én vagyok a szlovák miniszterelnök, szlovák nemzetiségű, inkább liberális, vanak magyar barátaim, de "jó szlovák hazafi" vagyok és persze politikus, tehát állandóan be van kapcsolva a népszerűség-radarom. Intelligensebb vagyok annál, hogy túlzotan hatna rám a történelmi tudatba belefészkelt kollektív hisztéria a magyarokról, amatőrként utánanéztem ennek-annak a történelemben, tudom, amit tudok (itt már kezdek csalni, ilyen miniszterelnök nálatok nem biztos, hogy lesz mostanában...), de mindegy, mit gondolok, a lényeg, hogy a nép többségi szavazatával maradhatok hatalmon legközelebb. (és ha nem, lesz pár kellemetlen kérdés a kampányomat támogató vállalkozó-köröktől).
A magyarok már megint autonómiáért tüntetnek. Van ott egy szlotaista ellentüntetés is, miszerint hazaáruló vagyok, mert még nem lövettem közéjük, pedig ők Csernovánál nem haboztak...
Na, mit is teszek most?
Én komolyan válaszoltam, úgy, hogy elképzeltem magam a magam erkölcsi alapállásával szlováknak, s az elnök helyébe. Hogy létezik ily ember, elég Miroslav Kusý írásait elolvasni: jó szlovák hazafi, inkább liberális, vannak magyar barátai, inteligensebb... stb. S bár egyelőre inkább csak egyedül mer kiállni a nézeteivel a nyilvánosság elé, azt hiszem titokban azért van elég sok szlovák, akik inkább megadnák azt a lehetőséget a magyaroknak, hogy döntsenek maguk a sorsukról, csak ne kelljen már abban az erkölcsi skizofréniában és fertőben élniük, amibe néhány telhetetlen és aljas imperialista vitte bele őket. Tudom, hogy ez ideális eset lenne, mert a politikának nem sok köze van az erkölcshöz, én viszont nem adom föl piszkos reálpolitikai érdekekért az értékeimet, amik nem nemzetfüggők, és nem fogok lövetni és lőne se senkire, mint Csernován a szlovákok a saját honfitársaikra, amit aztán szintén a magyarokra kentek.
Egy adalék, hogy kiknek jön kapóra minden autonómiatüntetés - amivel nem akarom azt mondani, hogy akkor nem kell tüntetni, csak ne feledjük ezt se:
http://hetivalasz.hu/vilag/az-ertekeles-szerint-a-kormanyfo-barkit-megtamadott-csak-hogy-elfeledtesse-az-ot-ert-kritikakat-41136/
"én viszont nem adom föl piszkos reálpolitikai érdekekért az értékeimet"
Az autonómia, vagy bármilyen érdekképviseleti kérdés reálpolitikai kérdés. Értékeinkért ihatunk bürokpoharat, de közösségi érdekek képviseletét csak reálpolitikai keretek között lehet folytatni.
Igazad van: félreérthető voltam és túl is lőttem a célon. Tehát az értékeimért küzdök reálpolitikailag is, számolva a másik fél reakcióival, az ellenhatással is, és mégha ez sokaknak nem is tetszik, amivel (gondolom: Hozzád hasonlóan) nem vagyok egyedül. Szívest együttműködök a szlovákokkal meg másokkal is, de nem személyes gazdasági előnyökért.
Megjegyzés küldése