átgázol rajtad - megöl
forog a kerék
öröm kín halál
Man: Now and then I think of when we were together
Like when you said you felt so happy you could die
I told myself that you were right for me
But felt so lonely in your company
But that was love and it's an ache I still remember
You can get addicted to a certain kind of sadness
Like resignation to the end
Always the end
So when we found that we could not make sense
Well you said that we would still be friends
But I'll admit that I was glad that it was over
But you didn't have to cut me off
Make out like it never happened
And that we were nothing
And I don't even need your love
But you treat me like a stranger
And that feels so rough
No you didn't have to stoop so low
Have your friends collect your records
And then change your number
I guess that I don't need that though
Now you're just somebody that I used to know 2x
Woman: Now and then I think of all the times you screwed me over
But had me believing it was always something that I'd done
But I don't wanna live that way
Reading into every word you say
You said that you could let it go
And I wouldn't catch you hung up on somebody that you used to know
M.: But you didn't have to cut me off
Make out like it never happened
And that we were nothing
... /refrain, see above
Somebody
I used to know
Now you're just somebody that I used to know
That I used to know
I used to know
Somebody
|
Férfi: Néha eszembe jut, amikor együtt voltunk,
hogy azt mondtad: oly boldog vagy, hogy most szeretnél meghalni Arra gondoltam, épp nekem való vagy, és közben annyira egyedül éreztem magam veled Ez szerelem volt, és az fáj, úgy emlékszem
Azt hiszem, olyan búskomorság kerített hatalmába,
mint amilyen a halálba való belenyugvás
Mindig csak a vég
Amikor beláttuk, hogy ennek nincs értelme,
azt mondtad, lehetünk még barátok
De én, be kell valljam, örültem, hogy vége
Mégse dobhattál csak úgy el,
mintha semmi se történt volna,
mintha semmit se jelentettünk volna egymásnak,
mintha sosem hiányzott volna a szerelmed
Úgy bánsz velem, mint egy idegennel,
olyan kegyetlen vagy
Nem alacsonyodhattál annyira mélyre,
hogy a barátaid gyűjtik össze a dolgaid,
és megváltozott a számod
Azt hiszem, nincs szükségem erre, mégha
olyan valaki vagy is már csupán, akit csak ismertem 2x
Nő: Néha úgy rémlik, hogy egész idő alatt átvertél,
elhitetted, hogy mindig volt valami, amit rosszul tettem
Nem akarok így élni
mindent szavadból azt érezve ki,
hogy csak azért mondtad, hogy tűnjek már el
Nem szeretném, hogy olyan valaki álljon utadba, akit csupán ismertél
F.: De mégse dobhattál csak úgy el,
mintha semmi se történt volna,
mintha semmit se jelentettünk volna egymásnak
... /ism., ld. följebb!
Valaki,
akit ismertem
Már csupán olyan valaki vagy, akit ismertem
Ismertem
valakit
|

8
Lett csoda. Percnyi csoda! Legalább az! Oh ti, futó, ti
percnyi csodák! Ragyogó gyöngyök avitt fonalon!
Oh ti, a múlasztott napi munkát egyre csodával
helyre-ütő hősök, ti csupa üstökösök,
ti, csupa legvégső-percben-jött orvosok, oh ti,
kik ha csak egy percet késtek is!… Oh, ti, örök
mentők és vádlók, kérkedni s pirulni valóink!
Fölrepül és lezuhan és beleszédül a szív
hogyha tirátok néz… s nézne – előre, riadtan –:
lesznek-e még csoda-dús, hős kezek? És ha nem?… Oh,
húzd, húzd csak te tovább, János, dolgozz, kalapálj, verd,
oszd, csodakéz, odafenn, szórd a remény aranyát!
9
Nem hiszek ósdi csodát. Egyet csak. A példa csodáját,
példa erővel örök dolgokat alkot a kéz
s így maga sem hal meg.
10
Dolgozz, levegőben uszó Kéz,
működj, nemzeti lét szívdobogása, erő,
hirdesd: veszve a nép, aki lustán, mástól – akár a
mennybeli istentől várja a „boldogulást”.
– Hirdesd: gyáva a nép, amelyet csak vértanuk óvnak:
nem „hőstett” –: napi mersz, köznapi, percnyi courage
ment embert s honokat.
He who is ignorant of foreign languages knows not his own
T' last drop makes t' cup run over
Better late than never; but better still, never late
It's never too late to mend
He is not laughed at that laughs at himself first
Laugh, for t' sky sees you
Akko szeress, miko a lgkevésbé érdemlem +, mer akko van a lgnagyb szükségem rá
Ne hátra tekints, hülye fasz, hanem mindig csak előre




3 megjegyzés:
http://modoros.blog.hu/2011/03/15/buvalbaszott_nemzetem
A csehek mennyivel ügyesebbek voltak világéletükben. Nem virtuskodtak, emberkedtek - tudták, hogy csak a hülye megy fejjel a falnak. Meg kell nézni, hol tartanak most! Meg a szerbek. Azok bizony mindig kiálltak magukért, nem adták fel soha. Van bennük tartás - és bizony bulizni is sokkal keményebben tudnak. De a svájciak másfelől nem véletlenül élnek ilyen jól. Ők meg nem isszák el a pénzt rögtön a fizetésnapon.
KESERGÉS
Romlásra indult hajdan erős magyar!
Nem látod, Árpád vére miként fajul?
Nem látod a bosszús egeknek
Ostorozó kezeit hazádon?
Sok századoknak vérzivatarja közt
Rongált Budának tornyai állanak,
Ámbár ezerszer vak tüzedben
Véreidet, magadat tiportad.
Elszórja, hidd el, számkivetett ösi
Erkölcsöd átka s mostani veszni tért
Romlott fajultság, s nemsokára
Ércfalain viperák süvöltnek.
Nem ronthatott el tégedet, oh magyar!
A vad tatár chán xerxesi tábora
S világot ostromló töröknek
Napkeletet leverő hatalma.
Nem vert le téged Zápolya öldöklő
Századja s Bethlen vérbe merült kora,
Rákóczi vérengző haragján
S rettenetes tüze közt megálltál.
Mert régi erkölcs s spártai férfikar
Küzdött, vezérlett fergetegid között:
Birkózva győztél, Herculesként
Achaji kard rezegett kezedben.
Most lassú méreg, lassu halál emészt,
S mint egy kevély bikk, mellyet az éjszaki
Szélvész le nem ront, benne termő
Férgek erős gyökerit megőrlik.
Bátran merül most a buja ifjuság
Undok bűnében, s úszva folárkodik,
Még gyenge a szűz, s már kacéros
S gerjedező tüzeit kínálja.
A férfi - ó bűn! - már ma kereskedik
Szép párja testével, maga alkuszik
Gazdag folárral, s gyenge társát
Fajtalanúl teregetni hagyja.
Vallástalanság rút szüleményei,
Erkölcstelenség s minden utálatos
Fertelmek áradnak hazánkra,
Régi nemes magyarok porára!
Fegyverre termett szép, deli ifjuság
Kardforgatásban nem gyakoroltatik,
Nem tud nyeregben, nem tud ugró
Gyors paripán leragadva szökni.
Ó, más magyar kard mennyköve villogott
Atilla dicső harcai közt, midőn
A félvilággal szembeszállott
Nemzeteket tapodó haragja!
Más néppel ontott bajnoki vért hazánk
Szerzője, Árpád a Duna partjain,
Ó, más magyar kard verte vissza
Hunnyadival Mahomet hatalmát!
Akkor vitéz hírt s bajnoki érdemet
Szerzett az ifjú Pélides utjain,
Most íme - oh, szégyen, mivé lett -
Módi majom, s gunyolásra méltó.
Átok reátok, Harpia fajzati!
Erkölcseinket vesztegető fenék!
Fessen le hiv Gvadányi tolla,
Nemzetemet csufoló bolond korcs!
De jaj! csak így jár minden az ég alatt!
Forgó viszontság járma alatt nyögünk,
Tündér szerencsénk változandó,
Hol mosolyog, hol utálva néz ránk.
Felforgat a nagy századok éjjele
Mindent, leomlott a magos Ilion,
S a büszke Karthago hatalma,
Mint az erős Babilon, leromlott.
Volt oly idő már, mellybe' nemes hazánk
Fénylő dicsőség polca felett virúlt,
Jön olly idő még, melyben gyászos
Hamvaiból gyülevész kavarc kél.
[1796 körül] BERZSENYI D.
Aldasos Boldog Husvetot kivanok kedves Mindnyajuknak! Jutka
Megjegyzés küldése