hogy törődhetem veletek,
mert magammal is így törődöm;
viszonylag sokat tehetek,ha fölismerem bennetek
mindazt, mi jó s mi rossz e földön;
viszonylag csak hasznomra van,
ha bennetek nézem magam,
megtudni: mért és hogyan élek;
viszonylag biztos igazam
innen orzom minduntalan -:
a világ léptéke a lélek;
viszonylag jól dolgozhatom,
míg példátokból tudhatom:
a lélek léptéke a munka;
viszonylag ékes szavakon
csak így, csak így indíthatom
önmagamat felétek útra; -
viszonylag boldog lehetek
s elégedett: hogy tehetek,
hogy eme gyönyörű kínomnak
élhetek, s hogy tiértetek
láthatok én és érthetek
s ti érettem -: mert így lehet
elejét vennem az iszonynak,
hogy boldog lehessek viszonylag.
Szilágyi Domokos verse /tán '65ből. A szekus ügynökségi szégyenteljes, de a versi szépek.
A képen Isabella Rossellini
Jézusom!
Jézusom!
Jaj! Mért szakad rám
ez a sok baj?! Nem bírom.
Vedd át terhemet.
Lélek-Fénynek szer-
etettel képtelenül
triplahaiku
sok mindent kibír
az ember, kétségtelen,
ám van határa
a kínoknak is,
miket átlelkesítve
visel másokért
de legfontosabb
mégis az, amit teszünk
- egymást segítve
ez a sok baj?! Nem bírom.
Vedd át terhemet.
Lélek-Fénynek szer-
etettel képtelenül
triplahaiku
sok mindent kibír
az ember, kétségtelen,
ám van határa
a kínoknak is,
miket átlelkesítve
visel másokért
de legfontosabb
mégis az, amit teszünk
- egymást segítve
Bejegyzések
1 megjegyzés:
A boldogságról...
“Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derû, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után! Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyûjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek."
Márai Sándor: Füvesköny
Megjegyzés küldése