...
...
A döntés-kényszerek zabálják föl az én erőmet.
...
...
Nem a megvalósulás ez az élet,
csak szándék, csak a törekvés
...
Dédelgess, amíg lehet, mert kiszárad
a te kedveskedésben buzgó ágad.
ha +alázod magad, nem fox merni 2e'kedni.
Kahlil Gibran: 1 nemzet gazdagsa nem Au- s Ag-készletibe' rejl', hanem fiainak míveltségibe', bölcsességibe' s becsületességibe'.
Vegyétek e' tőlem e kincseket, mer' beteggé tevék a le'kem s szívem +keményede tőlük. A szegénségtő' nemesbé vál'/6) a lélek, míg a gazdagságtó' csa 1re gonoszabbá.
Kérjétek ki 1más tanácsát, mer' csa eképp remél7itek, h. kiutat talá'tok a téveygés s hiábavaló +bánás útvesztőibő'. 'miko' 1másho fordulunk tanácsér', zza' ellenségink számát csökkentjük /For when we turn to one another for councel, we reduce t' number of our enemies.
a xetet nem birtokol s nem birtokol6ó /love possesses not nor would it be possessed
Nietzsche: Betegségtünet má' az = jogokér' vívott küzdelm is: tisztába' van evvel minden orvos. (Ecce homo, Mér' írok én oy jó könnyeket 5, Göncöl, p. 68
Koncsol László, fölvidéki költő:
Mindig a mélyből meríts,
a felszín csak játszik:
csak a lényeget tekintsd,
ne azt, ami látszik:
erősben a védtelent,
tölgyben az esendőt,
piciben a végtelent,
percben a jövendőt.
"Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyulgalmad. Ha nincs igazad, nem engedheted meg, hogy elveszítsd."
Mahatma Gandhi /idézé Koszecz Sándor az ún. Világegyetemen
Rúfus(z) Milán
fogyatékos gyer'keknek írt
versikéjének nyersfordítása:
Bár még mások vagyunk,
bocsásd + bűneink.
Mi is a föld gyermekei vagyunk,
s a földben ördögcse lakik.
Bocsásd + az ő vétkeit.
Segíts soká másnak lenni.
Taníts + minket, méhecskéid,
ne úgy tenni, mint a nagyok.
Mindazért, mi tiszta,
okíts erre, Megváltó Jézusunk.
3 megjegyzés:
Milyen szomoru is ez a bejegyzes!Talan csak a fiatalsag tud ilyen tragikusan erezni szerelmuk elvesztese alkalmabol, mert ha jol emlekszem egy-egy csalodas engem is nagyon megviselt surdoleany koromban.
Kedves Tibor, remelem jol van, en most estem at a szemmuteten - azt hiszem sikerult, mert mar is jobban latok. Meg egy mutet hatravan junius vegen. Szeretettel udvozli:
Jutka
Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszer csak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa.
A farkas vette észre először. " Milyen szép!"- gondolta -"Milyen kecses!" Aztán lassan a többi állat is felfedezte.
- Milyen egyszerű! - mondta a páva - Semmi szín, semmi különlegesség!
- Közönséges! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű - Hát hogy néz ez ki?
" Mind ilyenek vagytok" - gondolta a farkas a fák közül -
"Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót."
A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is.
- Ez meg micsoda? - fanyalgott a róka - Semmi keresnivalója nincs itt.
- Csúnya! - röfögte a vaddisznó - És ráadásul útban van.A rózsa bánatosan lehajtotta fejét. Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne, egy vízcseppecske hullott a földre. " Hát nem látjátok, hogy fáj neki?" - gondolta a farkas - "Miért kell bántani?"
- Nem szeretem a virágot! - dörmögte a medve - Tépjük ki!
Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta az ujját.
- Nézzétek! - bömbölte, és magasba tartotta a mancsát - Megszúrt!
- Szóval még veszélyes is! - jegyezte meg a róka -Ki kell irtani!
A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a virágra, és kíméletlenül a földbe taposta. A többiek megtapsolták.
A farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében." Elpusztították, csak azért, mert más volt mint ők!" Megvárta amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról, aztán előjött a fák közül. Odament az összetört, meggyalázott virághoz, gyengéden felemelte a földről. Óvatosan a szájába vette, és elügetett vele.
Otthon, az odúja előtt egy kis gödröt kapart a rózsának, és belefektette.
- Isten veled, kis virág ! Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál ...
Miközben betemette a sírt, úgy érezte, lelkének egy darabja is ottmaradt a földben, a rózsa mellett.
Másnap reggel, amikor kilépett szerény hajlékából, nem akart hinni a szemének. A fehér rózsa ott pompázott az odúja előtt, szirmain apró gyémántokként csillogtak a harmatcseppek. A farkas csak állt némán, a virágot nézve. Hirtelen furcsa melegséget érzett a szemében: életében először sírni kezdett.
Egy ember almafajok nemesítésével foglalkozott. Mindenkinek örömmel mutogatta pompás almafáit: boldog volt, ha valaki almáját megízlelte. Egyik szomszédját - noha többször hívta -, semmiképpen sem tudta rábírni, hogy bemenjen hozzá almakóstolóra. Mikor egyszer újra hívta, megszólalt a szomszéd:
- Be kell vallanom, hogy a múltkor, kertje mellett elmenve, kíváncsiságból felvettem egy lehullott almát. Beleharaptam, de én életemben olyan savanyú almát még nem ettem. Köszönöm, nem kérek az almájából, az az egy egész életemre elég...- No ez igazán nem mérvadó - szólt mosolyogva a kerttulajdonos, - messze földet bejártam, míg ahhoz a savanyú almához jutottam. Azért ültettem a kerítés mellé, hogy egyszer s mindenkorra elvegyék a tolvajok kedvét az almalopástól. És bevált a számításom. De jöjjön velem a kert belsejébe! A második, harmadik sorban olyan jóízű, zamatos fajtákat talál, amilyet nem is álmodott.
- Ha így áll a dolog, az más - szólt elgondolkozva a szomszéd és bement a kertbe.
Sokan így vannak a hívő élettel. A kívülállók csak a tilalmak, a bűnbánat és önmegtagadás savanyú almáiról tudnak. Pedig ezek csak a képmutatók távoltartására valók. Ne a kerítésen bemászott tolvaj módjára ítélj, hanem menj be a kert Urával az ajtón, és meglátod, hogy mily édes az Úrral ápolt közösség minden gyümölcse!
Megjegyzés küldése