...
Két folyó zuhog egymáson tova
a sötétségen át a feledésbe.
Egyik a csillagos éjszaka.
Másik a vizek esése.
Fönt árad, apad az alaktalan -
lent a partokon avar susogása.
Vajon arcod, a lassan eltűnő
melyik lényednek mása?
Vajon képedet, az elsüllyedőt
melyik anyag tartja meg a világban?
A kettős lét átbukik önmagán
hullám hullámba zártan.
Mint hajnalban a csillag, eltűnik
az áttetsző időben csillogásod.
De ujjászüli létezésemet
napról napra hiányod.
...
Beney Zsuzsa: Csillog, de eltűnik, '83
Mind e véletlen balesetek /All these accidents, that happen,
egy dolog miatt vannak, mindennek /follow the dot, coincidence
ne szólj, érzem /You don't have to speak, I feel
A tájakhoz érzelmek kötnek, belőlük állok én /Emotional landscapes, they puzzle me
a megoldandó rejtvény /then the riddle gets solved
rakj össze e rendkívüli állapotba /You push me up to this state of emergency
mi gyönyörű ez a helyzet, /how beautiful to be, state of emergency
amiben lenni szeretek /is where I want to be
Senki más, te látod /All that no-one sees, You see
hogy fáj belül minden ideg /what's inside of me every nerve that hurts,
Te enyhíted a belső mélységet /You heal deep inside of me, oh
You don't have to speak, I feel
- össze-vissza /Emotional landscapes, they puzzle me - confuse
then the riddle gets solved
and you push me up to this state of emergency
how beautiful to be, state of emergency
is where I want to be, state of emergency
how beautiful to be
Ane Brun - Björk Jógája
vót itt, mit közbe letiltának?
Bejegyzések
4 megjegyzés:
http://www.youtube.com/watch?v=9kjvs9n7Ihs&feature=related
nagyon szep vers-- remelem megerted...tibi..
Sve je neobično ako te volim,
vrtuljak što se okreće igračke i djeca.
Veče koje silazi spava u mojoj duši.
Znam, veče koje silazi, stepenice, vjetar,
sve same obične stvari što se ne mogu ponoviti,
jer smrt se ne ponavlja, ni ti se ne ponavljaš u meni.
Sve je neobično ako te volim:
more skida i svlači svoje plašljivo tijelo,
zatvorenih očiju i vlažno od poljubaca.
Ja više nisam isti, slušajuć' glas
na nekoj samotnoj stanici dok me obilazi kiša
mijenjam te u sebi. Samo ruže što tonu.
Tjeskoba, obična pjesma, plači ponovno
dok svoje teške vijeđe zaboravljaš u snu
poput marame na licu koje bdije.
Sve je neobično ako te volim,
ako te volim. Zagledana u nebo
ti postojiš kao svjetlo pregaženo u tmini.
Bontsd le magadban arcod köveit: szírt-talajod rád-világol! A hús és vér hazug és mohó, de igaz és szelíd a csontváz.
Ha lényed mélyén dédelgeted egyéniségedet: akár ha gyomrodban viselnéd a ruhát és a fázó csupasz testeddel melengetnéd.
Ha boldogságot a változótól remélsz, nem a változatlantól, ha öröklétet a változóban remélsz, nem a változatlanban: akár ha tükörképedet akarnád etetni és öltöztetni, s vézna és pucér maradna tested is, tükörképed is.
Zvonimir Golob: Obična pjesma
*****
Zbilja lijepo / Tényleg szép!
Köszönöm!
Megjegyzés küldése