
".. elhagyta a Nyugatot az Isten, elköltözött belőle más égtájakra, s má' csak egy rozoga váz tartja össze, egy kereszténységnek nevezett kultúra, melyből azonban a kereszténység má' régen kivesze."
Wass Albert: Magukrahagyottak, id.
u.ő: Elvész a nyom
+ Madách Imre: Az ember .., rovart - érdemös a képeket is rájukkattintva +nyitni, pl.: Kass János tragédiája egyik rajza
e + itt egy magyar falusi "ház" /Pápasalamon, Veszprém megye - köszönettel a.-nak - http://angiefeel.blogspot.com/
- Istent nem láthatja senki, he? - csóválta + fejit az idegen. - Hát a magasságos égbolt ragyogó kékje odafönt micsoda? Az erdők imádságos zöldje odalent, he? Ki alkotá mindezt, ha nem az Úristen?hisszük, akarjuk, teszünk érte +fontoltan, szeretettel?
- míg Naominak + a többi divatmajomnak a fölös kilóival van baja
- mi ugye nem tehetünk róla?
miért, hogy a holokauszt-üzletből Wiesel támogatni tudja a távoli darfuriakat?
s miért, hogy Trianon, A puszták népe, a náci(onáli)zmus + a kommunizmus kapitalizmusba váltása után még egy pápasalamoni házat se vagyunk képesek rendbetartni? folytassuk /ez utat?
az alábbi ugyancsak Zh.-tól:
vö.: overload-viafölvidéki - tán szepesi oltárkép
Gary Jules: rossz világ + Sebő Ferencék éneklik Nagy László karácsonyi játékát
+
http://BaloghPet.blogspot.com/2009/12/Wass-Albert-karácsony-igaz-története.html

5 megjegyzés:
Köszönettel Néked is Kívánom!
Ádvent 2009.
December ködgomolyokkal pereg,
Ünnep közeleg;
S mint rövidülő napok végzete,
Úgy telepszik rá
Fáradt lelkeinkre
Egy rongyos, silány jövő
Képzete.
A hűvös napra sötét este száll,
Fáradt a határ,
S mint régi házban a meghitt sarok,
Úgy kopogtatnak
Emlékezetünkbe
Az egykor fényes, foszló
Tegnapok.
Egy fehér havas szép nap alkonyán
Ünnep lesz talán,
S mint fagyott tájon forró, szép rege,
Belénk lopakszik, és felmelegít
A Szent Karácsony
Szép
Ígérete.
Pete László Miklós
/forrás:Poet.hu/
Kedves sat. !
Elolvastam a linkeket, s már nem tudom, miről, mit gondoljak?
Megbékélés se itt, se ott nincs, mindenki oktat és kioktat, mi a jó és mi a rossz. Történelem leckéket olvasgatok, hogy ki így, ki úgy értelmezi!!
Nagyobb a baj mint gondoltam !
Mindenki követeli jussát, saját igazságát! Elszabadult a "pokol", hogy ezért kik a felelősek ...
s mi a céljuk ..., ha tudnám elkóborolnék
keresni kell a közösen élhető igazságot. s akivel lehet, vitázni kell róla - nyitottan a saját vélemény megváltoztatására is a meggyőző érvek alapján. de azér' ha valamiről szilárdan + vagyunk győződve, azt ne adjuk föl a csak látszólag helytálló argumentumoknak bedőlve. sok mindent nem lehet érvekkel alátámasztani. ilyenkor köllnek a kompromisszumos szabályok, a határ+vonás a lehetőleg mindenkinek, mindennek /a természetnek is) egyenlő esélyeket biztosító érdekszférák közt. az igazság keresése véget nem érő folyamat, hacsak valakik erőszakkal Rád nem kényszerítik a sajátjuk. hadd mondjak ellent: nálunk még nem szabadult el teljesen a pokol. próbáljuk is +akadályozni! próbáljuk +teremteni, őrizni legalább a benső békét, mer' a nélkül nincs külső se.
egy római zarándok tollából született beszámolóra találtam, küldöm szeretettel, az áthangolódás reményében..
.. mert úgy érzem, nincs megnynugvásunk, hogy lelki békénk van a legnagyobb veszélyben....(az egyetlen változás, amit eszközöltem, hogy Róma mögött zárójelben világunkat is becsúsztattam a szövegrészben)
"A pápa szerint a lélek szennyezése épp olyan veszélyes, mint a levegő szennyezése
Aki Rómát egyszer is meglátogatja, bármilyen rövid időre is, felkeresi a híres Piazza Spagnia-t, amelyen a világ leghíresebb lépcsője található. Fenn a Santa Trinitá dei Monti barokk templom fogadja, lenn, a lépcső alján pedig egy kőből formált bárkából szökőkút lövi magasba a vizet. Azért bárka, mert a Tiberis legnagyobb kiáradása idején eddig a pontig öntötte el az Örök Várost... A bárkától nem messze emelkedik egy obeliszk, amelynek tetejét egy gyönyörű Szűz Mária szobor diszít. 1857-ben állítatta IX. Leó pápa a Szeplőtelen Fogantatás dogmája kihírdetésének 3. évfordulóján.
1953 óta szokás az, hogy a pápák december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén meglátogatják ezt a szobrot és egy virágkoszorút helyeznek el előtte. Ilyenkor rövid imával köszöntik Szűz Máriát. Legújabban ebbe az imába egy-egy aktuális üzenetet is el szoktak rejteni az Örök Város lakói számára. Így volt ez most is december 8-án, naplementekor a szemerkélő esőben, amikor XVI. Benedek pápa nyomatékos szavakkal óvott a „lélek szennyeződésétől, amely épp olyan veszélyes manapság, mint a levegő szennyeződése.”
„Ne féljetek, Jézus legyőzte a gonoszt – Istenem, milyen nagy szükségünk van erre az örömhírre!” – kezdte a pápa. „Az újságok, a televízió, a rádió minden nap csak erről a gonoszról beszél, ismételten és felnagyítva. Lassan annyira hozzászokunk a legrémségesebb dolgokhoz, hogy érzéketlenek és lelki mérgezettek leszünk. A gonosz minden nappal több és több szemetet hagy bennünk, szívünk egyre keményebb lesz, gondolataink pedig egyre keserűbbek.”
Majd a pápa azokról a név nélküliekről beszélt, akik egyik napról a másikra az újságok első oldalán illetve a televízió képernyőjén találják magukat. És miközben gyanútlanul élvezik a rivaldafényt, nem veszik észre, hogy a médiák kihasználják őket, pőrére vetkőztetik őket a legutolsó lehelletig, addig, amíg a hír illetve a kép az olvasóban vagy a nézőben egy szemernyi figyelmet is ébreszt. Azután eldobják őket...
„Azonban” – folytatta a pápa, „nem szabad elfelejteni, hogy minden személy szent, és minden személyt a legmesszemenőbb tisztelet illet meg. Róma ( a Világ ) mi vagyunk, és mindannyian kivétel nélkül felelősek vagyunk annak erkölcsi klímájáért. Ugyanis a jó és a gonosz közötti határvonal mindannyiunk szívén átfut.” Egyikünknek sincs joga ítélkezni a másik fölött. Sokkal inkább először saját magunkat kellene jobbá tenni.
Majd így folytatta: „A tömegtájékoztatási eszközök elhitetik velünk, hogy a mindennapokban mi csak nézők vagyunk – mintha a gonosz nem velünk, hanem a másikkal személlyel van kapcsolatban. A valóságban azokban mind a jóban, mind pedig a rosszban tevékeny szereplők vagyunk. Viselkedésünk jó vagy rossz hatással van másokra... A lélek szennyeződése azt eredményezi bennünk, hogy kevesebbet nevetünk, idegesebbek és feszültebbek vagyunk, másokat nem köszöntünk, sőt egyáltalán észre se vesszük... Noha Róma ( a Világ ) arcokból áll, mi csak a felületen mozgunk. Nem személyeket látunk, hanem testeket: lélek nélküli testeket, mintha arc nélküli tárgyak lennének és nem emberek. Kicserélhetők és fogyaszthatók.”
Végül a pápa megköszönte mindazoknak, „akik csendben, nem szavakkal, hanem tettekkel az evangéliumi szeretetet terjesztik, mert csak ez viszi előbbre a világot.” Sokan vannak, „itt, Rómában ( a Világban ) is”, és csak nagyritkán olvasható nevük vezércikkekben: „férfiak és nők minden korosztályból, akik megértették, hogy a gonoszra jóval kell válaszolni.”
„Mert egyedül ez változtatja meg a dolgok menetét – pontosabban: Ez változtatja meg a személyeket. És ez változtatja meg a társadalmat.”
egy római zarándok"
köszönöm Éva a +jegyzésed. igen, tán nem lenne rossz gyalog vagy térdencsúszva elzarándokolni rómába vagy mekkába.
má' nem t'om, ki tett föl a zenés korcsmába tán a királynő - merkúri frédi "ez az a világ, mit teremtünk" vagy a skorpiók "itt vagyok"-jával zeneileg aláföstve egy képsort a világ Éhedzőiről, Haldokló Gyerekiről, Nyomorultjairól, akik má' nem szentek, nem személyek, csak piszok, legyek, sebek borította testek, s mindezt a nyugati jóléttel, képmutatással, a vosingtoni fehér házzal, az amcsi elnökkel, ki putyinnal sétakocsikázik, + a szent péter bazilikával, pápával ellenpontozva - úgy érzem: jogos a bírálat. mások + azt kérdik, hol van isten, mikor a sok rémséggel, kegyetlenséggel, igazságtalansággal, nyomorral szembesülne. inkább azt kén' kérdni: mit teszek én, hogy tűrhetőbb legyen másoknak is az élet? add úr, hogy ne teljen + a szívem gonosz keserűséggel, hanem legyek derűs segítő!
Megjegyzés küldése