Óvás: Ne tessék olvasni, mert csak zavaros zagyvaságok! Köszönet /Warning: Don't read it, because there are only confused hotchpotchs! Thanks

genocídium, deportáció /népirtás, kitelepítés - ezt várjuk újra? - Kincses Kolozsvár, Dávid Ferenc u. + Kassa + Nyitra: "Pusztuljatok magyarok!"


emböremlékezet óta














1933-45

1945-49

s tán itt-ott kevésbé erőszakost, de máig



/Molnár Imre - Szarka László: Otthontalan emlékezet
MTA Kisebbségkutató Intézet - Kecskés László Társaság, Komárom '7












Vö.: Úgy teszünk, mintha


- Kattints rá, kérlek, e föntebbi aláhúzott címre /link). Kösz.


Szégyen, gyalázat, hogy ezt hagyjuk!

Kassa, stadion: "Halál a magyarokra!"


a 24 éves kassai
'Hangos' Pé.,
az egyik transzparensező a meccsen - legalább má' állt bíróság előtt, egyelőre ítélet nélkül, mi úgy néz ki: nem is lesz. lassan egy éve vizsgálatiba'
- lerí róla az önelégült értelem?
- hecc nekik?
- kikből lesznek a kivégzőosztagok tagjai?


Nyitra, buszpályaudvar
Csehi, buszmegálló:
"Nemzeti Ellenállás .." /refr.: dettó
/magyargyülőlő, antiszemit., cigányverő
náci szerv.
- a szl. rendőröket is sokszor jellemzi ebbül 2 ma /a középső hiv. a múlté), az 1. + egyfolytába' a fönntartójuk'-államuk'



S mi?
Ugyanazt akarjuk, amit ők?



Magyarok
1.
Minek magunkat lassan ölni?
Nem jobb egyszerre megdögölni?
Mint rokkant lábbal tántorogva,
Vizes, vak szemmel csillagokba,
Rossz, messzi csillagokba nézni
S régi dicsőséget idézni,
Idézni mind, mi ősi, ódon.
Hogy hátha mégiscsak megszánna
Az Úristen valami módon.
Minek magunkat lassan ölni?
Gonoszság helyett búza nő ki
Az égről földbe hullt szívünkön;
De igaz, nótás, füttyös másnak.
Magyar, köszönj az elmúlásnak,
Nincs mit kereskedj már e tájon,
Akad legény, ki ideálljon
S ásóját vígan földbe szúrja!
Mit nyöszörögsz? nem akarsz halni?
Hisz életünk úgyis csak talmi
S nem is nagyon kell már akarni,
Akaródik ez nélküled,
Agyadban bár égő hodályba zárt
Riadt baromként bőg a rémület.
1923 febr. 15.

2.
Bezárva okos őrültek közé,
Szenvedünk, mint az eldugott kenyér.
Rab szíveink örök szerelmese,
A nagy világ minket hiába hív!
Ó nagy világ, csak érted éltünk eddig,
Száguldó, forró ménesek után
A barna földek múló dobaját
Szívünk teérted dobogta tovább
És mozdonyaink szálló dübörgése
Feléd lengeti most is lelkeinket!
S a nyomorultak, ők, akik miatt
Temetőnek is kicsi lett világunk,
Még ők biztatnak, hogy a pusztulást
Hős bátorsággal s daccal kell kibírnunk!
Hát lesz-e magyar, ha mi nem leszünk?
Ó be kicsi az ő piszkos vágyuk!
Alig látszik, hogy fájdalmunkra csöppent.
Sikoltani!
Ha levegőtlen vihar a jajunk,
Akkor is csak
Sikoltani!
Hogy minden búzatábla kiperegjen.
Ó jaj, mi igazán tiszták vagyunk,
Nekünk nyisson ajtót a reménység!
1924 vége
József A.
Utalás: érettség


Korál: Anyám, vigasztalj engem!
/átvéve a youtube-ról - a képekrül sajna nem tehetek


Most Segíts meg Mária,
ó irgalmas Szűzanya!
Keservét a búnak, bajnak
eloszlatni van hatalmad.
Hol már ember nem segíthet,
a Te erőd nem törik meg.
Hő imáit gyermekidnek,
nem Te soha nem veted meg.
Hol a szükség kínja nagy,
mutasd meg, hogy anya vagy!
Most segíts meg Mária,
ó irgalmas Szűzanya!




ezt imádkozgatták egy hónapig - mint imamalmot - nagyanyámék a pincébe'

- a sztalin-orgonák + halálsikolyok voltak hozzá a kíséret
- ettül azér' +' mindig jobb helyzetbe' vagyunk s tegyünk érte, h. ne is ismétlődhessen + ilyesmi

ezek akar a Mómóbul bútak elő


a sorsod'
Isten kegyelméből
magad teremted
higgy az Úrnak
s lépj tovább
szerencsétlen
gondolkodó
ki magadból!
mert bezápulsz
- szellemed tükre
felelős tett


/Fédrának


nem az oláh zászló mög ötte, hanem a székösfővárasé /1. pi.
a tojásér' az öntelt piper kőc/ök)re + ténleg kár, mikor oly sokan éhedznek.
nem azok dobálásival köll munkahelyeket teremtni, hanem a földolgozásuk s kedvező árú eladásuk +szervezésivel



amikor a szó születik
s elhal

a világ annyi jót ad
amennyit mi neki
mindenki nagy
apró szolga én
a hatalomtól jobban esik
halakat simogatok
őzeket etetek
s farkasokat húsommal
a békét csak együtt
sehogy másként nem
teremthetjük meg


/válasz Ferencz L. tanár úrnak - a képke es az ü o'dalárul orzott, ha mögbocsát:
http://lferencz.blogspot.com/ sok sziep s érdekös dol'g tanálható +' ott:

Mert semmi vagy, ha nem vagy ellenállás. Vigyázz, ne fújjon rajtad át a szél!
Őrizzed árnyékodban szent, komoly s nyugodt dolgok biztos lélegzetét.

A kisebbség adta minden erkölcsi összeütközés előőrsét s érte el mindazt, mi nemes a világtörténelembe'.
/
It is t' minority that have stood in t' van of every moral conflict, & achieved all that is noble in t' history of t' world.
J. B. Gough
http://szelcsond.blogspot.com/2009/05/egy-szebb-holnapert.html

Senki a világon nem ejt egyetlen könnycseppet se, ha a fölvidéki magyarság beolvad

3 megjegyzés:

Tara írta...

Nagyon szép az a rét ott fent:) Úgy várom a tavaszt. És azt, hogy békéljen meg a világ, jó lenne még élni.

sat. írta...

Élni fogunk és boldogok leszünk, Tara, mint a mesébe': míg el nem jön a szenvedések ideje, s meg nem halunk, + azután is. Nincs mitől félni, az Úr velünk, életit adta értünk, hogy megváltson a bűn fogságábul + a halál hatalmábul - róla vegyünk példát, Őt kövessük + a jókedvű szenteket, bölcseket. Idvezülj! Minden jóut kívánva x T

samsara írta...

Szilágyi Domokos verse jutott az eszembe, olvasva a bejegyzéseket.


Magyarok

Cigány egy nép. Nem, hogy tudatlan,
Nem ez a baj: nem is akar
tanulni! – Bárgyú zsibbadatban,
másfélezer éve, míg vihar
zúgott körülötte (tudniillik
a szellemé), ül bávatag:
igricei – míg múlton múlik
az idő – fölvonítanak
olykor: a jobb néped vigad sírva,
s hogy „hajh, a régi szép idők!”
s hogy asszongya: „így volt megírva”,
s hogy asszongya: „hajh azelőtt” –
és így tovább.-

Melyik úristen
írta meg így? mikor? hova?
hisz tohonyaságban térdiglen
caplatott Árpád lova:
eszik, iszik, ölel, és alszik
„az istenadta nép” rogyásig
s robotol nyögve/égre hallszik/
-mit néki más, mit néki másik -,
méri magát a sárga földdel:
az okosabbja is azért járt
tanulni külországokon,
hogy vettessék Gyulafehérvárt
le toronyból! Fű se zöldell
sírján, mert sírja sincs: a hon
ennyi- vagy volt csak: a modernje
kimegy, kitanul és kitűnik
és szétszóródik mint a pernye,
és anyanyelvének betűit
mintha bal kézzel írná már: a
nyelve hánytató makaróni,
és a haza emléke pára
(isten, ki tudná fölsorolni
e sok miért-miért nemet!)-
nagynéha, talán, meglehet,
hogy ízzón szívébe hasít:
élnek – ha élnek – rokonok
a Kárpátoktól le Vasig:
s itt benn és odakünn konok
dühvel marják egymást: mit elvet
az egyik, az jó az ellenfélnek:
s egy gyöngyüket, a nyelvet
disznók elé szórjuk, a szellem
őrét hátulról ütjük főbe,
mint se tatár, török, se német
nem bírta, és „tejfoggal kőbe...”
s szánk a másik száját enné meg...
cigány egy nép, nem tesz, csak jajgat
hogy ez s az eladta magát,
és az s ez elfogja előbb-
utóbb.

Feleim, vigasztalhat,
hogy jól becsapta a vevőt.
Véres porond. Korlát, se gát.
Önkéntes gladiátorok:
egyik a másra acsarog
és támad újra, újra, újra,
s az öregisten hüvelykujja
lefelé bök – rajt, hejjehuja!

Nyomunk a szél porral befújja.

Hát ezek vagyunk, magyarok.