

1933-45


MTA Kisebbségkutató Intézet - Kecskés László Társaság, Komárom '7
Vö.: Úgy teszünk, mintha
Kassa, stadion: "Halál a magyarokra!"
a 24 éves kassai
'Hangos' Pé.,
az egyik transzparensező a meccsen - legalább má' állt bíróság előtt, egyelőre ítélet nélkül, mi úgy néz ki: nem is lesz. lassan egy éve vizsgálatiba'
- lerí róla az önelégült értelem?
- hecc nekik?
- kikből lesznek a kivégzőosztagok tagjai?

"Nemzeti Ellenállás .." /refr.: dettó
/magyargyülőlő, antiszemit., cigányverő
náci szerv.
- a szl. rendőröket is sokszor jellemzi ebbül 2 ma /a középső hiv. a múlté), az 1. + egyfolytába' a fönntartójuk'-államuk'
1.
Minek magunkat lassan ölni?
Nem jobb egyszerre megdögölni?
Mint rokkant lábbal tántorogva,
Vizes, vak szemmel csillagokba,
Rossz, messzi csillagokba nézni
S régi dicsőséget idézni,
Idézni mind, mi ősi, ódon.
Hogy hátha mégiscsak megszánna
Az Úristen valami módon.
Minek magunkat lassan ölni?
Gonoszság helyett búza nő ki
Az égről földbe hullt szívünkön;
De igaz, nótás, füttyös másnak.
Magyar, köszönj az elmúlásnak,
Nincs mit kereskedj már e tájon,
Akad legény, ki ideálljon
S ásóját vígan földbe szúrja!
Mit nyöszörögsz? nem akarsz halni?
Hisz életünk úgyis csak talmi
S nem is nagyon kell már akarni,
Akaródik ez nélküled,
Agyadban bár égő hodályba zárt
Riadt baromként bőg a rémület.
2.
Bezárva okos őrültek közé,
Szenvedünk, mint az eldugott kenyér.
Rab szíveink örök szerelmese,
A nagy világ minket hiába hív!
Ó nagy világ, csak érted éltünk eddig,
Száguldó, forró ménesek után
A barna földek múló dobaját
Szívünk teérted dobogta tovább
És mozdonyaink szálló dübörgése
Feléd lengeti most is lelkeinket!
S a nyomorultak, ők, akik miatt
Temetőnek is kicsi lett világunk,
Még ők biztatnak, hogy a pusztulást
Hős bátorsággal s daccal kell kibírnunk!
Hát lesz-e magyar, ha mi nem leszünk?
Ó be kicsi az ő piszkos vágyuk!
Alig látszik, hogy fájdalmunkra csöppent.
Sikoltani!
Ha levegőtlen vihar a jajunk,
Akkor is csak
Sikoltani!
Hogy minden búzatábla kiperegjen.
Ó jaj, mi igazán tiszták vagyunk,
Nekünk nyisson ajtót a reménység!
Korál: Anyám, vigasztalj engem!
ó irgalmas Szűzanya!
Keservét a búnak, bajnak
eloszlatni van hatalmad.
Hol már ember nem segíthet,
a Te erőd nem törik meg.
Hő imáit gyermekidnek,
nem Te soha nem veted meg.
Hol a szükség kínja nagy,
mutasd meg, hogy anya vagy!
Most segíts meg Mária,
ó irgalmas Szűzanya!
ezek akar a Mómóbul bútak előa sorsod'
Isten kegyelméből
magad teremted
higgy az Úrnak
s lépj tovább
szerencsétlen
gondolkodó
ki magadból!
mert bezápulsz
- szellemed tükre
felelős tett/Fédrának
nem az oláh zászló mög ötte, hanem a székösfővárasé /1. pi.
a tojásér' az öntelt piper kőc/ök)re + ténleg kár, mikor oly sokan éhedznek.
nem azok dobálásival köll munkahelyeket teremtni, hanem a földolgozásuk s kedvező árú eladásuk +szervezésivel
amikor a szó születik

s elhal
a világ annyi jót ad
amennyit mi neki
mindenki nagy
apró szolga én
a hatalomtól jobban esik
halakat simogatok
őzeket etetek
s farkasokat húsommal
a békét csak együtt
sehogy másként nem
teremthetjük meg
Őrizzed árnyékodban szent, komoly s nyugodt dolgok biztos lélegzetét.
Senki a világon nem ejt egyetlen könnycseppet se, ha a fölvidéki magyarság beolvad

http://nro.gportal.hu/gindex.
http://nro.gportal.hu/gindex.
http://www.karpatiharsona.info/index.oktatasuegyi-magyar-helyzetkep-a-sz lo vak-koeztarsasagban:mihayi-molnar-laszlo-szepsi-fölvidek
3 megjegyzés:
Nagyon szép az a rét ott fent:) Úgy várom a tavaszt. És azt, hogy békéljen meg a világ, jó lenne még élni.
Élni fogunk és boldogok leszünk, Tara, mint a mesébe': míg el nem jön a szenvedések ideje, s meg nem halunk, + azután is. Nincs mitől félni, az Úr velünk, életit adta értünk, hogy megváltson a bűn fogságábul + a halál hatalmábul - róla vegyünk példát, Őt kövessük + a jókedvű szenteket, bölcseket. Idvezülj! Minden jóut kívánva x T
Szilágyi Domokos verse jutott az eszembe, olvasva a bejegyzéseket.
Magyarok
Cigány egy nép. Nem, hogy tudatlan,
Nem ez a baj: nem is akar
tanulni! – Bárgyú zsibbadatban,
másfélezer éve, míg vihar
zúgott körülötte (tudniillik
a szellemé), ül bávatag:
igricei – míg múlton múlik
az idő – fölvonítanak
olykor: a jobb néped vigad sírva,
s hogy „hajh, a régi szép idők!”
s hogy asszongya: „így volt megírva”,
s hogy asszongya: „hajh azelőtt” –
és így tovább.-
Melyik úristen
írta meg így? mikor? hova?
hisz tohonyaságban térdiglen
caplatott Árpád lova:
eszik, iszik, ölel, és alszik
„az istenadta nép” rogyásig
s robotol nyögve/égre hallszik/
-mit néki más, mit néki másik -,
méri magát a sárga földdel:
az okosabbja is azért járt
tanulni külországokon,
hogy vettessék Gyulafehérvárt
le toronyból! Fű se zöldell
sírján, mert sírja sincs: a hon
ennyi- vagy volt csak: a modernje
kimegy, kitanul és kitűnik
és szétszóródik mint a pernye,
és anyanyelvének betűit
mintha bal kézzel írná már: a
nyelve hánytató makaróni,
és a haza emléke pára
(isten, ki tudná fölsorolni
e sok miért-miért nemet!)-
nagynéha, talán, meglehet,
hogy ízzón szívébe hasít:
élnek – ha élnek – rokonok
a Kárpátoktól le Vasig:
s itt benn és odakünn konok
dühvel marják egymást: mit elvet
az egyik, az jó az ellenfélnek:
s egy gyöngyüket, a nyelvet
disznók elé szórjuk, a szellem
őrét hátulról ütjük főbe,
mint se tatár, török, se német
nem bírta, és „tejfoggal kőbe...”
s szánk a másik száját enné meg...
cigány egy nép, nem tesz, csak jajgat
hogy ez s az eladta magát,
és az s ez elfogja előbb-
utóbb.
Feleim, vigasztalhat,
hogy jól becsapta a vevőt.
Véres porond. Korlát, se gát.
Önkéntes gladiátorok:
egyik a másra acsarog
és támad újra, újra, újra,
s az öregisten hüvelykujja
lefelé bök – rajt, hejjehuja!
Nyomunk a szél porral befújja.
Hát ezek vagyunk, magyarok.
Megjegyzés küldése