Síva tánca + Yama, az idő s halál ura az életkerékkel

a kép rákattal nagyint6ó

Síva tánca a teremtés, az örökös körforgás, pusztulás és születés. Az isten a gonoszságot s butaságot jelképző törpén áll, táncával pusztítva el azt. 1ik kezivel lemutat a világra. A másik, jobb kezinek tartása védelmet jelent. 2 további kezibe a tűz s a hangot jelképző halmocska - ezek is a teremtéshö' tartoznak. Az isten + alakba fölemelt lába forgómozgásra utal. Ahogy mozg, az anyag átalakul, a dolgok, lények elpusztulnak s újjáteremtődnek, mer' nem lehet semmi újt létrehozni az előző állapot elpusztítása nélkül. Csak a táncos állandó, minden más örökké változ'. Ebbül a forgatagbul csak az léphet ki, ki azonosulni tud az egyetlen változatlannal - a forgatagot előidéző táncoló istennel. A tánc iy azonosulási kísérlet. A táncos kilép az időbül s térbül, részt vesz a végtelen teremtési foyamatba'. A tánc áldozat s eszköz, út az istennel való 1esülés felé. A test közvetítővé vál' az 1én s a végtelenség közt. A táncba' kezdetbe' 'z érzelmek dominálnak, nem a kötött formák, azok későbbi fejlődés eredményi.

Somi Panni ösmertetőji 'lapján a HarmoNet o'dalon:
http://www.harmonet.hu/cikk.php?rovat=40&alrovat=257&cikkid=14292