
Palaszürke, nyílegyenes az az utca Déván.
Hogy is mondjam el, no?
A fiatal nő két kézzel a mellvédre támaszkodva az ég felé emelte kék arcát, me'yet fekete csíkként hasított ketté az ajkán csillogó festék.
Szorongás fog el:

A legkisebb mozdulatom is elkötelez.
Képtelen vagyok kitalálni, hogy mit akarnak tőlem.
Talán semmi sincs a világon, amihez úgy ragaszkodnék, mint a kaland érzése.
- Úgy olvasom e sorokat, mintha 1 idegen írá vón üket vha.
Mer' minden éj előlegezi azt az utó örököst.
Altrevnek /'9 márc. 15. előtt:
"Most készül, most készül
magos Déva vára
...
hamvát mésszel elkeverték."

Testvéreim, nem a színjátékon múlik,
hanem a megmaradáson.
Építkezzetek, de a szerelmetek föl ne áldozzátok semmiért.
Mert Déva ugyan állni fog,
de másnak, ha Ő nem lesz.
A szabadság kedvező alkalommal /újra) kívívható, de ahhoz élnünk köll s gyarapodnunk.
Kőmíves Kelemen

Avvakum protopópa az or. kult. szimbolik' figurája - szeméyibe' 'z igs. fanatizma mániákus dogmatizmsal 1esül. 'z eszme szo'gálatába állítá 'z él't.
Látszólagos irónia, Sinkovits Pé. beszélgetési a föstővel, Művészet '8o aug., 3o-3. old.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése