Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában - a délvidéki magyarirtásról
de +írá a Hideg napokat is azt várva - hiába, hogy az előbbit majd a rácok
mikor nem történt +, rászáná magát - +jelent a Magvetőnél '91-be'olvas6ó belűle a nyeten az alábbi címen is (többek közt:
http://mek.oszk.hu/03300/03393/03393.htm
az 5o-es években föltárt csurogi tömegsír halottaiból enyvet csináltak: http://www.lelekvadasz.hu/raffai/Gondolat/Historia/delvidek.htm
s +' 1 old.:
www.hazankért.com/
magyarellenesség - megemlékezések
magyarellenesség - megemlékezések
vö.:
http://www.magyarhirlap.hu/Körösztös Imre Krizosztóm ferences atya szenvedéstörténete
ld. +': http://törtenelemportál.hu/2010/04/a-délvidéki-Petőfi-brigád/
http://www.magyarhirlap.hu/Körösztös Imre Krizosztóm ferences atya szenvedéstörténete
/Kákonyi Tibor (színész) lapjáról
ld. +': http://törtenelemportál.hu/2010/04/a-délvidéki-Petőfi-brigád/
http://ellenkultúra.blogspot.com/2009/2/Vajdaságban a halottakat se kímélik.html
http://www.vmdp.org.rs/a járeki haláltábor
Katyn s Délvidék, http://Erdély.ma/társmagyarság
És mentem ott. Ég alatt. Föld felett.
Hogy megtaláljam. Ne hagyjam a földben.
De nem moccant. És nem adott jelet.
És nem mozdult egyetlenegy göröngy sem.
Csönd és napfény zuhogott fölöttem:
homokpergő ég, napsárga márga.
S körben a tajga. Némán. Szuronyos-zölden.
Mint rettenetes, fölzúgó kaszárnya.
...
Azt szeretném, ha nem lenne szavam
semmire sem, de minden megénhedne.
A csönd, ha csönd, konduljon hangtalan,
de üsse át a földet harangnyelve.
Kongat a szív is, öröklét-telente
az emberéjben, ha ég-föld máglyapiros...
Dobd el emberfia, a versem! Kezedben
füstöl, föllángol, ég a papiros.
ez természetes. egy nemzet az időben él - a jövő s a múlt közt kifeszintve. s ha kiszakítjuk a gyükerit, jövője sincs azon a területen /vö. J. Lukacs gondolatival).
ha elismernék a mi múltunk emlékit ott, akkor versenyezniük kén' velünk - +' paraolimpiára se méltó nyomorultakkal - vmi elfogadott szabályok szerint. de ők még a nyomorékoktul is, ill. a saját lelkiösméretük hangjátul, félnek.
+ Én, Kossuth Lajos, Magvető '81
+ Féja Géza: K. L., Szépirodalmi '87
..
Az én boldog világom nyilván a tulvilág lesz,
honnan e világot nyugodtan leszarhatom.
Gu Ká:
A háttérhatalom hosszú időn át tervezte a katolikus Habsburg dinasztia eltávolítását. birodalmának megszüntetését. A napóleoni háborút követő Szent Szövetség időszakában azonban megszilárdult a dunai monarchia, s túlélte az 1848-as szabadkő......műves forradalmi időszakot. A Szent Szövetség másik fontos államának, a cári Oroszországnak a segítségével a bécsi udvar győzedelmeskedett a magyarok függetlenségi harca felett is. Sőt, az 1867-es kiegyezéssel megerősítette uralmát Magyarországon, amely többé nem akart elszakadni Ausztriától. A háttérhatalom ezért szabadkőműves hálózatának a segítségével újabb kísérletet tett a Monarchia feldarabolására. Ferenc József fiát, Rudolf trónörököst Brehm nevű nevelője beoltotta a szabadkőművesség liberális eszméivel. Sőt, világkörüli útja során fel is vétette a trónörököst az egyik külföldi páholy tagjai sorába. A háttérhatalom terve az volt, hogy lázadások szításával, belső válság előidézésével olyan forradalmi helyzetet hoznak létre az országban, amely a kedvező pillanatban lehetővé teszi Ferenc József elmozdítását. Ezután a Monarchiát feldarabolnák, Magyarország uralkodója Rudolf trónörökös, Ausztriáé pedig János Salvator főherceg, a későbbi Orth János lett volna.
A háttérhatalomnak nem Magyarország függetlensége volt a célja, nem az ezeréves államot kívánta megőrizni határai között, hanem a katolikus Habsburg Birodalmat akarta felszámolni. Rudolf trónörököst egy erdélyi vadászat után tartott lakomán a szabadkőművesség meg is nyerte e célnak. A szerencsétlen Rudolfnak ettől kezdve nem volt nyugalma. Egyrészt lelkiismeretfurdalása volt amiatt, hogy apja ellen kell fordulnia, másrészt szabadkőműves felettesei egyre türelmetlenebbül sürgették az akció megindítására. A szabadkőművességnek ezt a tervét 1889. januárjában azonban végleg eltemette a Mayerlingben eldörrent golyó. A trónörökös Vecsera Máriával, a szeretőjével, kettős öngyilkosságot követett el. Sokáig arról kerengtek hírek, hogy Rudolfot politikai ellenfelei meggyilkolták.
Megindult Rudolf lejáratása is. Kétségtelen, hogy a trónörökös szerette a nőket, de ugyanakkor komoly tanulmányokat is folytatott. Rudolf az egyesített Európa híve volt, titokban támogatta a magyar függetlenedési törekvéseket, és lazítani kívánt a Monarchia és a Vatikán között fennálló évszázados szoros kötelékeken. Elitélte az egyház gazdagságát, és a működésében észlelhető korrupciót. Szorgalmazta, hogy az arisztokraták is adózzanak, és földhöz akarta juttatni a parasztságot. Mindezért a reakciós politikai erők is eltávolíthatták, ha valóban merénylet áldozata lett. Rudolf internacionalista volt, és a szélsőséges nacionalizmust az állatvilágra jellemző nyájösztönhöz hasonlította.
Friedrich Wichtl osztrák kutató szerint Rudolfnak nem volt elég lelkiereje a szabadkőműves követelés teljesítéséhez. A háttérhatalom, miután a Habsburg uralkodóházban nem tudott segítőtársakra szert tenni, és a magyar arisztokrácia is nagyrészt kicsúszott az ellenőrzése alól, más szövetségesek után nézett. Így jutott el a nemzetiségek függetlenedési, majd elszakadási törekvéseinek felkarolásáig. Ekkor kezdte el támogatni mindazokat a szeparatista törekvéseket, amelyek a Monarchia szétrobbantását akarták. Ez a folyamat végül - a háttérhatalom által diktált Versailles-i szerződések nyomán - elvezetett Trianonhoz. A diktátum készítői - saját maguknak is ellentmondva - megtagadták Magyarország vonatkozásában mind a történelmi, mind az etnikai, mind a Wilson által meghirdetett önrendelkezési elv alkalmazását. Kiderült az igazság: nem elvekért folyt a nagy öldöklés, hanem - többek között - a Habsburg Monarchia eltörléséért. Kossuth jóslata beteljesedett: Magyarországnak valóban a halálra ítélt Ausztria sorsában kellett osztoznia.
Miután csatlakozott az emigrációban a szabadkőművességhez, Kossuth tudta, hogy az osztrák birodalom halálra van ítélve, mert a nemzetközi szabadkőművesség meg akar szabadulni tőle. 1867. márciusában, a Negyvenkilencz c. lap hasábjain így ír erről:
"...az osztrák sas átokterhes társasága gyengékké teszen, mert belerőnket megoszlatja, természetese barátainkat, sőt polgártársaink egy részét is ellenségeinkké teszi; isolál (elszigetel) a világtól, elkülönít azoknak az érdekeitől, kikre különben számíthatnánk a veszély órájában, és nem hágy fel számunkra más dicsőséget, mint hogy mi legyünk a máglya, melyen az osztrák sas megégetik - égve magunk is."
"Mi nem mint osztrák ellenségek, hanem mint osztrák bűnrészesek fogunk számba vétetni. Magyar légióról többé nem lesz szó, hanem lesz szó cseh, horvát, szerb, oláh légióról."
"Ha pedig (Ausztria) legyőzetik, sikertelen kísérlete a birodalmat szét fogja bomlasztani úgy, hogy a szerte omló romok súlya Magyarországot is eltemeti, mert a szétbomlásnál mi nem mint önálló tényezők jelenendünk meg, kikkel számolni kell: hanem mint préda, mellyel a győztesek rendelkezendnek."
"A világ az országgyűlés után ítél; 's azt hiszi, hogy a magyar nemzet testestől lelkestől szerelmes az osztrák uralomba, 's mert ezt hiszi, mint osztrák-barát fog nemzetünk számba vétetni, a legközelebbi európai válságnál, 's így vétetvén számba belelöketik a sírba, melyet a történelem az osztrák dynastia számára ásott."
1868. szeptember 12-én ezt írja Vukovics Sebőnek:
"Az idők elmúltak édes Barátom midőn a dynastiák közössége a nép érdekek közösségének a hiányát pótolhatná. Austria elvész, a legelső crisisnél elvész; s Magyarország oly helyzetet teremtett magának, hogy vele együtt fog elveszni. Ha Magyarország önmagához hű marad, hivatva volt volna e felbomlás alkalmával egy új alakulás támpontját képezni; de így lovagjává szegődvén egy veszett ügynek, ezt lehetetlenné tette; a bomlasztó elemeket magától el, s oly irányba erőszakolta, mely mellett Ausztria kikerülhetetlen bukása Magyarországot is magával fogja rántani, ha a véletlen nem menti."
Csupán találgatásokról van szó, nem pedig bizonyosságokról.
..
vasrúddal Temerinből
nem vót e máskint az oláhok részirül se: Avram Iancu /Janku Ábrahám, 1784 - Hóra, Kloska, Krizsán parasztfölkelése, Maniu-gárda
„Aki elfelejti a múltat, az arra ítéltetik, hogy újra átélje azt.”
1848-1849 fájdalmas sebeket ejtett - főleg Dél-Erdély magyar ajkú lakosságának széles körében, ami által a népesség etnikai képe jelentősen megváltozott, mintegy előkészítve a trianoni döntést is.
1848. szeptember 29-én, a pákozdi győztes csatával világossá vált a bécsi kormányzat számára, hogy nem számolhat a magyar szabadságharc azonnali elfojtásával. Az osztrák kormányzat a szerbek és románok fellázításával próbálta a magyarokat többfrontos háborúra kényszeríteni.
Egy román ügyvéd, Avram Iancu vezetésével 1848 októberében megfélemlítő hadjárat indult az Erdélyi-szigethegység környékén található magyar települések ellen. Az egyik legvéresebb román akció a zalatnai mészárlás volt, ahol 700 fegyvertelen magyart mészároltak le 1848. október 24-én.
A vérengzések 1849 tavaszáig folytatódtak, a gyilkosságokat rendkívül kegyetlenül hajtották végre. Nem volt ritkaság a végtagok lefűrészelése, elevenen megégetés, földbe ásás, eke elé fogás, megvakítás, karóba húzás, nők, lányok megerőszakolása és halálra kínzása.
Bem erdélyi hadjáratát követően, miután sikerült 1849 márciusára a császáriak csapatait Erdélyből kiűzni, a magyar hadvezetés viszonylag kis létszámú haderő átcsoportosításával a románok vérengzéseinek gátat tudott szabni.
A vérengzések egyik különösen borzalmas csúcspontja az 1849. január 8-i nagyenyedi népirtás volt.
A várost az Axente Sever és Prodan Simion muzsnaházi pópák vezette román felkelők támadták meg. Az ortodox karácsony másnapján, éjszaka elszabadult a pokol. 800-1000 védtelen embert mészároltak le helyben, nem kímélve csecsemőt, nőt, aggastyánt sem. Közel ugyanennyien, akik mezítláb a környező hegyekbe menekültek, megfagytak a dermesztő hidegben. A Kollégium évszázados szellemi értékei a sárban végezték, a haramiák által többre becsült holmik kocsiszámra a támadókat gazdagították. A halottak egy részét a vársáncba, másik felét az addig mészoltónak használt, a vár sáncai melletti gödörbe temették, ahol, bokroktól takarva, csak a dátumra és az áldozatok számára emlékeztető tábla áll.
Itt zárójelben megjegyezném, hogy a borzalmak végrehajtóinak nem büntetés járt, hanem Erdély-szerte szobrok és utcanevek hirdetik “dicső tetteiket”.
Az első mészárlásra 1848 október 19-én került sor, Kisenyeden.
Ezt a települést a magyarok annyira biztonságosnak gondolták, hogy még a szomszédos településekről is ide jöttek védelmet keresni. A románok ostromolni kezdték a falut, de a magyarok több napig kitartottak. Végül aztán letették a fegyvert, mire a románok 140 embert – férfit, nőt, gyermeket – lemészároltak.
Pár nappal később Székelykocsárdot pusztította el egy felkelő csapat, itt összesen 60 magyart végeztek ki, állítólag olyan kegyetlenséggel, hogy a falu három lakosa, aki elbújt a románok elől, látva a borzalmakat felakasztotta magát.
Gerendkeresztúron 200 magyart gyilkoltak meg.
Zalatna és Abrudbánya bányavárosokat felgyújtották, a menekülő lakosságot Ompolygyepü határában lemészárolták. 1700 magyar esett itt áldozatul.
Október 23.-án Boroskrakkó és a környező települések magyarjait végezték ki. A lemészároltak száma 200. Október 28.-ról 29.-re virradó éjszaka Borosbenedek 400 magyar lakosát végezték ki.
Október 29.-én Magyarigen 200 magyar lakosát ölték meg.
Borosbocsárdon megközelítőleg 40 magyart végeztek ki.
Marosújvárra a környékről 90 magyar nemest toboroztak össze, akiket Balázsfalvára akartak hurcolni. Azonban alig hogy elindultak Marosújvárról, a csoportot egy román pap megimádkoztatta, majd mindannyiukat legyilkolták, holttesteiket a Marosba dobva.
A székely lakosságú Felvincet a személyesen Avram Iancu által vezetett sereg dúlta fel, itt 30 magyart öltek meg, az elmenekült lakosságból további 170 halt éhen vagy fagyott meg a téli hidegben.
Legyen Nekik könnyű a föld!...
e mesélő Laura rokonszenvesb, mint a hasonnevű gyilkos
http://www.vmdp.org.rs/a járeki haláltábor
Katyn s Délvidék, http://Erdély.ma/társmagyarság
Ne sirasd! Nem lehet!
...Hogy megtaláljam. Ne hagyjam a földben.
De nem moccant. És nem adott jelet.
És nem mozdult egyetlenegy göröngy sem.
Csönd és napfény zuhogott fölöttem:
homokpergő ég, napsárga márga.
S körben a tajga. Némán. Szuronyos-zölden.
Mint rettenetes, fölzúgó kaszárnya.
...
Azt szeretném, ha nem lenne szavam
semmire sem, de minden megénhedne.
A csönd, ha csönd, konduljon hangtalan,
de üsse át a földet harangnyelve.
Kongat a szív is, öröklét-telente
az emberéjben, ha ég-föld máglyapiros...
füstöl, föllángol, ég a papiros.
Magyarirtás Délvidéken - Massacre of Magyars in Vojvodina, 1945
Bella István: Verseim elé, 1984 ez természetes. egy nemzet az időben él - a jövő s a múlt közt kifeszintve. s ha kiszakítjuk a gyükerit, jövője sincs azon a területen /vö. J. Lukacs gondolatival).
ha elismernék a mi múltunk emlékit ott, akkor versenyezniük kén' velünk - +' paraolimpiára se méltó nyomorultakkal - vmi elfogadott szabályok szerint. de ők még a nyomorékoktul is, ill. a saját lelkiösméretük hangjátul, félnek.
+ Vízaknai csaták: http://mek.niif.hu/03900/03978/html/
+ Én, Kossuth Lajos, Magvető '81+ Féja Géza: K. L., Szépirodalmi '87
..
Az én boldog világom nyilván a tulvilág lesz,
honnan e világot nyugodtan leszarhatom.
Berda Jó.: Triviális
Gu Ká:
A háttérhatalom hosszú időn át tervezte a katolikus Habsburg dinasztia eltávolítását. birodalmának megszüntetését. A napóleoni háborút követő Szent Szövetség időszakában azonban megszilárdult a dunai monarchia, s túlélte az 1848-as szabadkő......műves forradalmi időszakot. A Szent Szövetség másik fontos államának, a cári Oroszországnak a segítségével a bécsi udvar győzedelmeskedett a magyarok függetlenségi harca felett is. Sőt, az 1867-es kiegyezéssel megerősítette uralmát Magyarországon, amely többé nem akart elszakadni Ausztriától. A háttérhatalom ezért szabadkőműves hálózatának a segítségével újabb kísérletet tett a Monarchia feldarabolására. Ferenc József fiát, Rudolf trónörököst Brehm nevű nevelője beoltotta a szabadkőművesség liberális eszméivel. Sőt, világkörüli útja során fel is vétette a trónörököst az egyik külföldi páholy tagjai sorába. A háttérhatalom terve az volt, hogy lázadások szításával, belső válság előidézésével olyan forradalmi helyzetet hoznak létre az országban, amely a kedvező pillanatban lehetővé teszi Ferenc József elmozdítását. Ezután a Monarchiát feldarabolnák, Magyarország uralkodója Rudolf trónörökös, Ausztriáé pedig János Salvator főherceg, a későbbi Orth János lett volna.
A háttérhatalomnak nem Magyarország függetlensége volt a célja, nem az ezeréves államot kívánta megőrizni határai között, hanem a katolikus Habsburg Birodalmat akarta felszámolni. Rudolf trónörököst egy erdélyi vadászat után tartott lakomán a szabadkőművesség meg is nyerte e célnak. A szerencsétlen Rudolfnak ettől kezdve nem volt nyugalma. Egyrészt lelkiismeretfurdalása volt amiatt, hogy apja ellen kell fordulnia, másrészt szabadkőműves felettesei egyre türelmetlenebbül sürgették az akció megindítására. A szabadkőművességnek ezt a tervét 1889. januárjában azonban végleg eltemette a Mayerlingben eldörrent golyó. A trónörökös Vecsera Máriával, a szeretőjével, kettős öngyilkosságot követett el. Sokáig arról kerengtek hírek, hogy Rudolfot politikai ellenfelei meggyilkolták.
Megindult Rudolf lejáratása is. Kétségtelen, hogy a trónörökös szerette a nőket, de ugyanakkor komoly tanulmányokat is folytatott. Rudolf az egyesített Európa híve volt, titokban támogatta a magyar függetlenedési törekvéseket, és lazítani kívánt a Monarchia és a Vatikán között fennálló évszázados szoros kötelékeken. Elitélte az egyház gazdagságát, és a működésében észlelhető korrupciót. Szorgalmazta, hogy az arisztokraták is adózzanak, és földhöz akarta juttatni a parasztságot. Mindezért a reakciós politikai erők is eltávolíthatták, ha valóban merénylet áldozata lett. Rudolf internacionalista volt, és a szélsőséges nacionalizmust az állatvilágra jellemző nyájösztönhöz hasonlította.
Friedrich Wichtl osztrák kutató szerint Rudolfnak nem volt elég lelkiereje a szabadkőműves követelés teljesítéséhez. A háttérhatalom, miután a Habsburg uralkodóházban nem tudott segítőtársakra szert tenni, és a magyar arisztokrácia is nagyrészt kicsúszott az ellenőrzése alól, más szövetségesek után nézett. Így jutott el a nemzetiségek függetlenedési, majd elszakadási törekvéseinek felkarolásáig. Ekkor kezdte el támogatni mindazokat a szeparatista törekvéseket, amelyek a Monarchia szétrobbantását akarták. Ez a folyamat végül - a háttérhatalom által diktált Versailles-i szerződések nyomán - elvezetett Trianonhoz. A diktátum készítői - saját maguknak is ellentmondva - megtagadták Magyarország vonatkozásában mind a történelmi, mind az etnikai, mind a Wilson által meghirdetett önrendelkezési elv alkalmazását. Kiderült az igazság: nem elvekért folyt a nagy öldöklés, hanem - többek között - a Habsburg Monarchia eltörléséért. Kossuth jóslata beteljesedett: Magyarországnak valóban a halálra ítélt Ausztria sorsában kellett osztoznia.
Miután csatlakozott az emigrációban a szabadkőművességhez, Kossuth tudta, hogy az osztrák birodalom halálra van ítélve, mert a nemzetközi szabadkőművesség meg akar szabadulni tőle. 1867. márciusában, a Negyvenkilencz c. lap hasábjain így ír erről:
"...az osztrák sas átokterhes társasága gyengékké teszen, mert belerőnket megoszlatja, természetese barátainkat, sőt polgártársaink egy részét is ellenségeinkké teszi; isolál (elszigetel) a világtól, elkülönít azoknak az érdekeitől, kikre különben számíthatnánk a veszély órájában, és nem hágy fel számunkra más dicsőséget, mint hogy mi legyünk a máglya, melyen az osztrák sas megégetik - égve magunk is."
"Mi nem mint osztrák ellenségek, hanem mint osztrák bűnrészesek fogunk számba vétetni. Magyar légióról többé nem lesz szó, hanem lesz szó cseh, horvát, szerb, oláh légióról."
"Ha pedig (Ausztria) legyőzetik, sikertelen kísérlete a birodalmat szét fogja bomlasztani úgy, hogy a szerte omló romok súlya Magyarországot is eltemeti, mert a szétbomlásnál mi nem mint önálló tényezők jelenendünk meg, kikkel számolni kell: hanem mint préda, mellyel a győztesek rendelkezendnek."
"A világ az országgyűlés után ítél; 's azt hiszi, hogy a magyar nemzet testestől lelkestől szerelmes az osztrák uralomba, 's mert ezt hiszi, mint osztrák-barát fog nemzetünk számba vétetni, a legközelebbi európai válságnál, 's így vétetvén számba belelöketik a sírba, melyet a történelem az osztrák dynastia számára ásott."
1868. szeptember 12-én ezt írja Vukovics Sebőnek:
"Az idők elmúltak édes Barátom midőn a dynastiák közössége a nép érdekek közösségének a hiányát pótolhatná. Austria elvész, a legelső crisisnél elvész; s Magyarország oly helyzetet teremtett magának, hogy vele együtt fog elveszni. Ha Magyarország önmagához hű marad, hivatva volt volna e felbomlás alkalmával egy új alakulás támpontját képezni; de így lovagjává szegődvén egy veszett ügynek, ezt lehetetlenné tette; a bomlasztó elemeket magától el, s oly irányba erőszakolta, mely mellett Ausztria kikerülhetetlen bukása Magyarországot is magával fogja rántani, ha a véletlen nem menti."
Csupán találgatásokról van szó, nem pedig bizonyosságokról.
Raffay Er: Szabadkőművesek Trianon előtt - Popély Gyu
http://www.magyarhirlap.hu/történelem/amputálás_teával_és_habcsókkal.html
http://www.magyarhirlap.hu/történelem/amputálás_teával_és_habcsókkal.html
préda vagy, nagysághajhászó balek,
kisajátítottál egy országos
ábrándot, mint kakukknépek az ősi
temetőket, cserébe a hatalom
az arcodba ürített s bűzével
örökétig megjelölt -
emlékedtől
elapad a tömjén ereje.
..
koponyád
csonthéjas kispokol, nemzetemésztőn
üzemelő példa -
..
vasrúddal Temerinből
nem vót e máskint az oláhok részirül se: Avram Iancu /Janku Ábrahám, 1784 - Hóra, Kloska, Krizsán parasztfölkelése, Maniu-gárda
- h zengne a kétszínű Európa, ha a magyarok cs'álták vón
„Aki elfelejti a múltat, az arra ítéltetik, hogy újra átélje azt.”
1848-1849 fájdalmas sebeket ejtett - főleg Dél-Erdély magyar ajkú lakosságának széles körében, ami által a népesség etnikai képe jelentősen megváltozott, mintegy előkészítve a trianoni döntést is.
1848. szeptember 29-én, a pákozdi győztes csatával világossá vált a bécsi kormányzat számára, hogy nem számolhat a magyar szabadságharc azonnali elfojtásával. Az osztrák kormányzat a szerbek és románok fellázításával próbálta a magyarokat többfrontos háborúra kényszeríteni.
Egy román ügyvéd, Avram Iancu vezetésével 1848 októberében megfélemlítő hadjárat indult az Erdélyi-szigethegység környékén található magyar települések ellen. Az egyik legvéresebb román akció a zalatnai mészárlás volt, ahol 700 fegyvertelen magyart mészároltak le 1848. október 24-én.
A vérengzések 1849 tavaszáig folytatódtak, a gyilkosságokat rendkívül kegyetlenül hajtották végre. Nem volt ritkaság a végtagok lefűrészelése, elevenen megégetés, földbe ásás, eke elé fogás, megvakítás, karóba húzás, nők, lányok megerőszakolása és halálra kínzása.
Bem erdélyi hadjáratát követően, miután sikerült 1849 márciusára a császáriak csapatait Erdélyből kiűzni, a magyar hadvezetés viszonylag kis létszámú haderő átcsoportosításával a románok vérengzéseinek gátat tudott szabni.
A vérengzések egyik különösen borzalmas csúcspontja az 1849. január 8-i nagyenyedi népirtás volt.
A várost az Axente Sever és Prodan Simion muzsnaházi pópák vezette román felkelők támadták meg. Az ortodox karácsony másnapján, éjszaka elszabadult a pokol. 800-1000 védtelen embert mészároltak le helyben, nem kímélve csecsemőt, nőt, aggastyánt sem. Közel ugyanennyien, akik mezítláb a környező hegyekbe menekültek, megfagytak a dermesztő hidegben. A Kollégium évszázados szellemi értékei a sárban végezték, a haramiák által többre becsült holmik kocsiszámra a támadókat gazdagították. A halottak egy részét a vársáncba, másik felét az addig mészoltónak használt, a vár sáncai melletti gödörbe temették, ahol, bokroktól takarva, csak a dátumra és az áldozatok számára emlékeztető tábla áll.
Itt zárójelben megjegyezném, hogy a borzalmak végrehajtóinak nem büntetés járt, hanem Erdély-szerte szobrok és utcanevek hirdetik “dicső tetteiket”.
Az első mészárlásra 1848 október 19-én került sor, Kisenyeden.
Ezt a települést a magyarok annyira biztonságosnak gondolták, hogy még a szomszédos településekről is ide jöttek védelmet keresni. A románok ostromolni kezdték a falut, de a magyarok több napig kitartottak. Végül aztán letették a fegyvert, mire a románok 140 embert – férfit, nőt, gyermeket – lemészároltak.
Pár nappal később Székelykocsárdot pusztította el egy felkelő csapat, itt összesen 60 magyart végeztek ki, állítólag olyan kegyetlenséggel, hogy a falu három lakosa, aki elbújt a románok elől, látva a borzalmakat felakasztotta magát.
Gerendkeresztúron 200 magyart gyilkoltak meg.
Zalatna és Abrudbánya bányavárosokat felgyújtották, a menekülő lakosságot Ompolygyepü határában lemészárolták. 1700 magyar esett itt áldozatul.
Október 23.-án Boroskrakkó és a környező települések magyarjait végezték ki. A lemészároltak száma 200. Október 28.-ról 29.-re virradó éjszaka Borosbenedek 400 magyar lakosát végezték ki.
Október 29.-én Magyarigen 200 magyar lakosát ölték meg.
Borosbocsárdon megközelítőleg 40 magyart végeztek ki.
Marosújvárra a környékről 90 magyar nemest toboroztak össze, akiket Balázsfalvára akartak hurcolni. Azonban alig hogy elindultak Marosújvárról, a csoportot egy román pap megimádkoztatta, majd mindannyiukat legyilkolták, holttesteiket a Marosba dobva.
A székely lakosságú Felvincet a személyesen Avram Iancu által vezetett sereg dúlta fel, itt 30 magyart öltek meg, az elmenekült lakosságból további 170 halt éhen vagy fagyott meg a téli hidegben.
Legyen Nekik könnyű a föld!...
e mesélő Laura rokonszenvesb, mint a hasonnevű gyilkos
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése