.png)
Agnes Miegel
Es war ein Land /Volt egy föld
O kalt weht der Wind über leeres Land, /Hidegen fúj a szél az üres táj felett,
O leichter weht Asche als Staub und Sand! /Akár a por s a homok, hamu száll könnyeden!
Und die Nessel wächst hoch an geborstner Wand, /Magasra nő a csalán a megrepedt fal mellett,
Aber höher die Distel am Ackerrand! /De magasabbra a bogáncs a szántószéleken.
O leichter weht Asche als Staub und Sand! /Akár a por s a homok, hamu száll könnyeden!
Und die Nessel wächst hoch an geborstner Wand, /Magasra nő a csalán a megrepedt fal mellett,
Aber höher die Distel am Ackerrand! /De magasabbra a bogáncs a szántószéleken.
Es war ein Land, - wo bliebst Du, Zeit? /Volt egyszer egy föld, - hol maradtál el, ó, idő?
Da wogte der Roggen wie See so weit, /Oly messzi, mint a tenger, hullámzott a rozsmező,
Da klang aus den Erlen der Sprosser Singen /Az égerről csalogány hangja csengett,
Wenn Herde und Fohlen zur Tränke gingen, /Mikor a nyáj s a csikók az itatóhoz gyűltek,
Hof auf, Hof ab, wie ein Herz so sacht, /Az egyik tanyától a másikig, mint a szív, oly halkan
Klang das Klopfen der Sensen in heller Nacht, /Pengtek a kaszák a világos éjszakában,
Und Heukahn an Heukahn lag still auf dem Strom /S csöndesen pihentek az uszályok a szénával,
Und geborgen schlief Stadt und Ordensdom, /S a város és a klastromtemplom békésen szunnyadt
In der hellen Nacht, - der Johannisnacht! /A szentivánéji fényes éjszakában.
Da wogte der Roggen wie See so weit, /Oly messzi, mint a tenger, hullámzott a rozsmező,
Da klang aus den Erlen der Sprosser Singen /Az égerről csalogány hangja csengett,
Wenn Herde und Fohlen zur Tränke gingen, /Mikor a nyáj s a csikók az itatóhoz gyűltek,
Hof auf, Hof ab, wie ein Herz so sacht, /Az egyik tanyától a másikig, mint a szív, oly halkan
Klang das Klopfen der Sensen in heller Nacht, /Pengtek a kaszák a világos éjszakában,
Und Heukahn an Heukahn lag still auf dem Strom /S csöndesen pihentek az uszályok a szénával,
Und geborgen schlief Stadt und Ordensdom, /S a város és a klastromtemplom békésen szunnyadt
In der hellen Nacht, - der Johannisnacht! /A szentivánéji fényes éjszakában.
Es war ein Land, - im Abendbrand /Volt egy föld, - s izzott az esti parázs,
Garbe an Garbe im Felde stand. /A mezőkön kéve kéve hátán,
Hügel auf, Hügel ab, bis zum Hünengrab /Az őskori óriás sírkőig álltak a halmok,
Standen die Hocken, brotduftend und hoch, /Kenyér illatától terhes gabonakeresztek,
Und drüber der Storch seine Kreise zog. /S gólya rótta köreit a légben fent.
So blau war die See, so weiß der Strand /S annyira kék volt a tenger, s olyan fehér a part,
Und mohnrot der Mond am Waldesrand /S az erdő fölött lángolt a hold, mint a pipacs
In der warmen Nacht, - der Erntenacht! /Azon a forró éjszakán, - éjjelén az aratásnak.
Garbe an Garbe im Felde stand. /A mezőkön kéve kéve hátán,
Hügel auf, Hügel ab, bis zum Hünengrab /Az őskori óriás sírkőig álltak a halmok,
Standen die Hocken, brotduftend und hoch, /Kenyér illatától terhes gabonakeresztek,
Und drüber der Storch seine Kreise zog. /S gólya rótta köreit a légben fent.
So blau war die See, so weiß der Strand /S annyira kék volt a tenger, s olyan fehér a part,
Und mohnrot der Mond am Waldesrand /S az erdő fölött lángolt a hold, mint a pipacs
In der warmen Nacht, - der Erntenacht! /Azon a forró éjszakán, - éjjelén az aratásnak.
Es war ein Land, - der Nebel zog /Volt egy föld, - ködszőtte,
wie Spinnweb, das um den Wacholder flog, /Mint a pókháló, mi borókán akadt fel,
Die Birken leuchteten weiß und golden, /Ragyogtak a nyírfák fehér s arany fénnyel,
und korallen die schweren Quitschendolden, /S korallként nehéz fürtjei a berkenyének,
Die Eicheln knirschten bei Deinem Gehn /Makkok ropogtak lépteid alatt
In den harten Furchen der Alleen. /A fasor keményre száradt keréknyomaiban.
Ein Stern mir blinkte, fern und allein, /A messziségből egyetlenegy magányos csillag villogott csak felém,
Und Du hörtest im Forst die Hirsche schrein /Míg hallgattad az erdő mélyéből a szarvasbika bőgését,
In der kalten Nacht, - der Septembernacht! /S ránkborította hideg sötétjét a szeptemberi éj.
wie Spinnweb, das um den Wacholder flog, /Mint a pókháló, mi borókán akadt fel,
Die Birken leuchteten weiß und golden, /Ragyogtak a nyírfák fehér s arany fénnyel,
und korallen die schweren Quitschendolden, /S korallként nehéz fürtjei a berkenyének,
Die Eicheln knirschten bei Deinem Gehn /Makkok ropogtak lépteid alatt
In den harten Furchen der Alleen. /A fasor keményre száradt keréknyomaiban.
Ein Stern mir blinkte, fern und allein, /A messziségből egyetlenegy magányos csillag villogott csak felém,
Und Du hörtest im Forst die Hirsche schrein /Míg hallgattad az erdő mélyéből a szarvasbika bőgését,
In der kalten Nacht, - der Septembernacht! /S ránkborította hideg sötétjét a szeptemberi éj.
Es war ein Land, - der Ostwind pfiff, /Volt egy föld - a keleti szél sikoltott,
Da lang es still wie im Eis das Schiff, /Mint a jégbefagyott hajó füttye, hosszan elhalón,
Wie Daunen deckte der Schnee die Saat /Ahogy a vetésre a hótakaró borult rá,
Und deckte des Elchs verschwiegenen Pfad. /S rejtette a jávorszarvas hallgatag nyomát.
Grau fror die See an vereister Buhne /Sivár szürkén fagyott rá a víz a jeges gátra,
Und im Haff kam Fischer und Fisch zur Wuhne. /Sekély vízben gázolt halász s a lékhez úszott a hal.
Unter warmen Dach aus Stroh und Ried /A meleg szalma- és nádtetők alatt
Klappte der Webstuhl zu altem Lied: /A régi dalhoz az ütemet a szövőszék kattogta:
‘Wi beid’, wi sönn noch jong on stark, /'Míg mindketten ifjak s erősek vagyunk,
wie nährn ons möt eigne Hände, -“ /táplál minket a két kezünk, - "
Da lang es still wie im Eis das Schiff, /Mint a jégbefagyott hajó füttye, hosszan elhalón,
Wie Daunen deckte der Schnee die Saat /Ahogy a vetésre a hótakaró borult rá,
Und deckte des Elchs verschwiegenen Pfad. /S rejtette a jávorszarvas hallgatag nyomát.
Grau fror die See an vereister Buhne /Sivár szürkén fagyott rá a víz a jeges gátra,
Und im Haff kam Fischer und Fisch zur Wuhne. /Sekély vízben gázolt halász s a lékhez úszott a hal.
Unter warmen Dach aus Stroh und Ried /A meleg szalma- és nádtetők alatt
Klappte der Webstuhl zu altem Lied: /A régi dalhoz az ütemet a szövőszék kattogta:
‘Wi beid’, wi sönn noch jong on stark, /'Míg mindketten ifjak s erősek vagyunk,
wie nährn ons möt eigne Hände, -“ /táplál minket a két kezünk, - "
Es war ein Land, - wir liebten dies Land, - /Volt egy föld, - szerelmünk volt, jaj -
Aber Grauen sank drüber wie Dünensand. /Elnyelte mégis a sívó puszta homokdombja.
Verweht wie im Bruch des Elches Spur /Fáj, ahogyan a jávorszarvas csapásán a nyom megszakadása,
Ist die Fährte von Mensch und Kreatur, - /Az ember teremtményiségének csapása, -
Aber Grauen sank drüber wie Dünensand. /Elnyelte mégis a sívó puszta homokdombja.
Verweht wie im Bruch des Elches Spur /Fáj, ahogyan a jávorszarvas csapásán a nyom megszakadása,
Ist die Fährte von Mensch und Kreatur, - /Az ember teremtményiségének csapása, -
Sie erstarrten Schnee, sie verglühten im Brand, /Hóba dermedt, tűzben elégett,
Sie verdarben im Elend in Feindesland, /Ellenséges föld nyomorába veszett,
Sie liegen tief auf der Ostsee Grund, /Mélységes mélyén a Keleti-tengernek,
Flut wäscht ihr Gebein in Bucht und Sund, /Mossa az ár csontjait szorosokban-öblökben,
Sie schlafen in Jütlands sandigem Schoß, - /Jütland homokos méhében alussza álmát,
Und wir letzten treiben heimatlos, /S bennünket, utolsókat űz a hazátlanság,
Tang nach dem Sturm, Herbstlaub im Wind, - /Mint a vihar az őszi lombot, hínárt, -
Vater, Du weißt, wie einsam wir sind! /Mily egyedül vagyunk, Te tudod csak, örök Atyánk!
Nie zu klagen war unsre Art, /Nem volt jellemző ránk a siránkozás
Du gabst und Du nahmst, - doch Dein Joch drückt hart! /Adtad, s visszavetted, - nehéz a Te igád!
Vergib, wenn das Herz, das sich Dir ergibt, /Bocsáss meg, ha a Hozzád hű szív,
Nicht vergißt, was zu sehr es geliebt /Mit túlontúl szeretett, nem feled semmit,
Was Gleichnis uns war - und noch bleibt im Leid, - /Megmarad a fájdalom - érvényes ránk példázatod,
Von Deines Reiches Herrlichkeit! /Dicsőséges a Te Királyságod.
Sie verdarben im Elend in Feindesland, /Ellenséges föld nyomorába veszett,
Sie liegen tief auf der Ostsee Grund, /Mélységes mélyén a Keleti-tengernek,
Flut wäscht ihr Gebein in Bucht und Sund, /Mossa az ár csontjait szorosokban-öblökben,
Sie schlafen in Jütlands sandigem Schoß, - /Jütland homokos méhében alussza álmát,
Und wir letzten treiben heimatlos, /S bennünket, utolsókat űz a hazátlanság,
Tang nach dem Sturm, Herbstlaub im Wind, - /Mint a vihar az őszi lombot, hínárt, -
Vater, Du weißt, wie einsam wir sind! /Mily egyedül vagyunk, Te tudod csak, örök Atyánk!
Nie zu klagen war unsre Art, /Nem volt jellemző ránk a siránkozás
Du gabst und Du nahmst, - doch Dein Joch drückt hart! /Adtad, s visszavetted, - nehéz a Te igád!
Vergib, wenn das Herz, das sich Dir ergibt, /Bocsáss meg, ha a Hozzád hű szív,
Nicht vergißt, was zu sehr es geliebt /Mit túlontúl szeretett, nem feled semmit,
Was Gleichnis uns war - und noch bleibt im Leid, - /Megmarad a fájdalom - érvényes ránk példázatod,
Von Deines Reiches Herrlichkeit! /Dicsőséges a Te Királyságod.
O kalt weht der Wind über leeres Land,
O leichter weht Asche als Staub und Sand,
Und die Nessel wächst hoch an zerborstner Wand,
Aber höher die Distel am Ackerrand!
O leichter weht Asche als Staub und Sand,
Und die Nessel wächst hoch an zerborstner Wand,
Aber höher die Distel am Ackerrand!
Karte/19o5, nagyítható - Ost-Preußen
Abschied von Königsberg /Búcsú Königsbergtől
a képen a Pregel által körbefolyt Kneiphof egy része a dóm környékével
Es forderte zum Fackeltanze dich, Gekrönte Vaterstadt, der grimme Tod.
Wir sahn von seinem Mantel dich umloht
und hörten, wie bei deiner Türme Neigen
Die Glocken sangen deinen Todesreigen,
Und sahen, wie dein Angesicht erblich.
Und sahen schauerlich
Den Pregel schwarz an den verkohlten Pfählen
Vorbei an leeren Hafenstraßen schleichen,
Und sahn, wie Opferrauch am Grab, die reichen
Schätze gesunk'ner Speicher qualmend schwelen,
Und sahen deinen furchtbaren Freier Tod
Aus deiner Gassen leeren Masken starren
Und durch den grauen Rauch stromabwärts fahren
Mit zuckender Beute auf verglühendem Boot.
So sahn wir dich. Und sahn, was uns gehört,
Wie Mutter ihrem Kind, in stummer Klage,
Vom Schnee bestäubt, durch kalte Wintertage
Fremd um uns stehn, gespenstisch und zerstört.
Doch immer noch bedroht von Haß und Neid
Und immer noch in deinem Witwenkleid
Von deinem Feind mit Schwert und Sturm begehrt!
O Angesicht, so bleich und so verstört,
O Stadt, umtobt vom Kampf, durchwühlt von Leid -
Wir wandern fort aus den zerstörten Gassen,
Doch wissen wir, die weinend dich verlassen:
Wenn uns're Augen dich nie wiedersehn,
Wenn wir vergehn
Mit unserm Blut, mit unserm Hab und Gut -
Daß noch in dir, o Mutter, Leben ist,
Und daß du, Königsberg, nicht sterblich bist!
veredit.art - Isabella Kramer képe
Új határok kijelölése a megismerés területén, 1781 - Mikor több mint egy évtizedes fáradságos munka után nyilvánosságra hozá elmélkedésinek eredményit, már 57 éves. Kant szülei pietisták voltak, hithű protestánsok, akik számára a legfontosb nevelési elveket az önuralom, szorgalom s erkölcsös életvitel jelenték. Szülővárosa középiskolájában, a Collegium Fridericianumban a szünidő ismeretlen volt. Szűkös anyagi viszonyai is közrejátszának abban, hogy az önfegyelem s igénytelenség meghatározó tulajdonságává vált. 1755-ben elnyeré a filozófia doktora címet, s egyetemi magántanár lett a königsbergi egyetemen /Albertina. Viszonylag későn, 177o-ben, 46 évesen kapta meg a rég áhított tanári katedrát a metafizika s logika tanszéken. Az akkor Németországban uralkodó szerepet betöltő Gf. W. Leibniz-Wolff-féle iskolafilozófiától egyre inkább eltávoloda. Az ég általános természettörténeti s elméleti, avagy kísérleti vázlat a világegyetem mibenlétiről s mechanikai eredetiről a newtoni alapelvek szerint. A logikus, deduktív elemzés egymagában kevés ahhoz, hogy ismereteket közvetítsen a tapasztalati világ dolgairól. A formális logika "agyaglábakon álló kolosszus".
Moses Mendelssohn, a német fölvilágosodás egyik legjelentősb filozófusa még 1767be' is a lélek halhatatlanságáról írt. Kant a szeme láttára szedé ízekre érvrendszerit. Nem elég fogalmakat alkotni. Egy tárgy létezésit nem bizonyít6juk logikai okoskodással vagy fogalmi elemzéssel. Tapasztalati tényekre van szükség. Csakhogy tényadatokból nem következtethetünk Isten vagy a halhatatlan lélek tényire.
Kant transzcendentális fogalma a megismerés eszköztárára vonatkozik. Kissé nehézkes megfogalmazásában transzcendentális minden oly ismeret, mely "a tárgyakra irányuló megismerésünk módjával foglalkozik" (tér, idő, a fogalmak összessége). Az érzéki szemlélet formájaként fölfogott térről s időről megfogalmazott nézetit transzcendentális esztétikának, az értelem tiszta fogalmairól szóló tanítását transzcendentális analitikának, Isten, a szabadság s a halhatatlanság kérdésit vizsgáló ész önellentmondásinak taglalását transzcendentális dialektikának nevezi.
Tér s idő szükségszerű, a priori képzetek, melyek minden érzéki tapasztalatot megelőznek, sőt az utóbbit épp ezek a képzetek teszik lehetővé. A transzcendentális analitika, az értelmi fogalmak területéhez tartozik pl. az ok s okozat vagy a szubsztancia s akcidencia is /az ember a dolgok szemlélésekor különbséget tesz a jelenség lényegi magva s változó tulajdonsági közt. Dialektikán az érveknek s ellenérveknek vitában ütköztetésit érti. Az ész, mivel Isten léti, a lélek halhatatlansága s az ember szabadsága kérdésinek taglalásánál elhagyja a tapasztalat biztos talaját, föloldhatatlan ellentmondásokban bonyolódik.
A befogadott nyersanyag több lépésbe' alakul át bennünk a +ismerés tárgyává: először tér- s időbeli struktúráltsága révin, majd értelmi fogalmak +alkotásával. A megismerés oy foyamat, meynek 2 ága 1másba fonódik. magában 1ik ág se teszi lehetővé a +ismerést. "A szemléletek fogalmak nélkül vakok, a fogalmak szemléletek nélkül üresek." A mi közreműködésünkkel létrehozott világot nevezi K a jelenségek világának. H v Kleist: Odaveszett az egyedüli, legfőbb célom, s nincs heyette másik.
K mívi végin az ún transzcendentális módxtanban új, +bíz6ó tevékenységet talál az ész számára: Az ész által konstituált eszmék - I, szabs, hal6atls, bár nem alkot6ják a +ismerés Tát, mint regulatív eszmék hasznosak lehetnek a morális cseleink szabáyzó elvekint, máskülönbe' az erki Vrendbe vetett bizalmunk +rendülne. Erkölcsi törvényink, meyekbe' a szabadság kifejeződ', a tiszta ész terméki.
kat imp - 4 évvel később z erkök metafizának lapvetésibe'. z ihit s a lél hal6atlsába vetett - kozmoli eszmék jelentik a biztosítékot s remt, h az erkis s boldogs összhangba kerülnek a túlVi élbe'. K a hit s tudás közti szakadékot nem kívánja áthidalni: z ész eszméi továbbra is a magábanvaló do'gok +ismerhetetlen Vába tartoznak. De z erkös cselekvésre képes érzékel vmit ebből, e följogosítja: higgyen. kriti lapállás: z észnek ki kell állnia a tapasztalat visgáját, tudásunk konstrukciós foy redme.
szembeszegült z ész magabiztos túlkapásival, új lehetőset mutata az alkotóF s teljesítóképess számára.
a metafizt lehozá a spekuláció mennyei szférájábó
Moses Mendelssohn, a német fölvilágosodás egyik legjelentősb filozófusa még 1767be' is a lélek halhatatlanságáról írt. Kant a szeme láttára szedé ízekre érvrendszerit. Nem elég fogalmakat alkotni. Egy tárgy létezésit nem bizonyít6juk logikai okoskodással vagy fogalmi elemzéssel. Tapasztalati tényekre van szükség. Csakhogy tényadatokból nem következtethetünk Isten vagy a halhatatlan lélek tényire.
Kant transzcendentális fogalma a megismerés eszköztárára vonatkozik. Kissé nehézkes megfogalmazásában transzcendentális minden oly ismeret, mely "a tárgyakra irányuló megismerésünk módjával foglalkozik" (tér, idő, a fogalmak összessége). Az érzéki szemlélet formájaként fölfogott térről s időről megfogalmazott nézetit transzcendentális esztétikának, az értelem tiszta fogalmairól szóló tanítását transzcendentális analitikának, Isten, a szabadság s a halhatatlanság kérdésit vizsgáló ész önellentmondásinak taglalását transzcendentális dialektikának nevezi.
Tér s idő szükségszerű, a priori képzetek, melyek minden érzéki tapasztalatot megelőznek, sőt az utóbbit épp ezek a képzetek teszik lehetővé. A transzcendentális analitika, az értelmi fogalmak területéhez tartozik pl. az ok s okozat vagy a szubsztancia s akcidencia is /az ember a dolgok szemlélésekor különbséget tesz a jelenség lényegi magva s változó tulajdonsági közt. Dialektikán az érveknek s ellenérveknek vitában ütköztetésit érti. Az ész, mivel Isten léti, a lélek halhatatlansága s az ember szabadsága kérdésinek taglalásánál elhagyja a tapasztalat biztos talaját, föloldhatatlan ellentmondásokban bonyolódik.
A befogadott nyersanyag több lépésbe' alakul át bennünk a +ismerés tárgyává: először tér- s időbeli struktúráltsága révin, majd értelmi fogalmak +alkotásával. A megismerés oy foyamat, meynek 2 ága 1másba fonódik. magában 1ik ág se teszi lehetővé a +ismerést. "A szemléletek fogalmak nélkül vakok, a fogalmak szemléletek nélkül üresek." A mi közreműködésünkkel létrehozott világot nevezi K a jelenségek világának. H v Kleist: Odaveszett az egyedüli, legfőbb célom, s nincs heyette másik.
K mívi végin az ún transzcendentális módxtanban új, +bíz6ó tevékenységet talál az ész számára: Az ész által konstituált eszmék - I, szabs, hal6atls, bár nem alkot6ják a +ismerés Tát, mint regulatív eszmék hasznosak lehetnek a morális cseleink szabáyzó elvekint, máskülönbe' az erki Vrendbe vetett bizalmunk +rendülne. Erkölcsi törvényink, meyekbe' a szabadság kifejeződ', a tiszta ész terméki.
kat imp - 4 évvel később z erkök metafizának lapvetésibe'. z ihit s a lél hal6atlsába vetett - kozmoli eszmék jelentik a biztosítékot s remt, h az erkis s boldogs összhangba kerülnek a túlVi élbe'. K a hit s tudás közti szakadékot nem kívánja áthidalni: z ész eszméi továbbra is a magábanvaló do'gok +ismerhetetlen Vába tartoznak. De z erkös cselekvésre képes érzékel vmit ebből, e följogosítja: higgyen. kriti lapállás: z észnek ki kell állnia a tapasztalat visgáját, tudásunk konstrukciós foy redme.
szembeszegült z ész magabiztos túlkapásival, új lehetőset mutata az alkotóF s teljesítóképess számára.
a metafizt lehozá a spekuláció mennyei szférájábó
Hab ich nicht m1 eignes, innerliches, mir nur allzuwohlbekanntes Gefühl gegen mich?Würd ich nicht, wenn ih in 1er andern m1e Empfindung wüßte, von ihr selbst urteilen, daß es damit s1e Richtigk. habe? - Nem a s., belső, számomra oyannyira ismerős érzésem szól-e c.em? Nem ítélnék-e ú magam is, ha vki másba' fedezném fö ez' jeleket, h nem le7 szó semmi másró?
Möge s Reich r Erlösung 1st so offen vor mir liegen, wie m1e Seele vor Ihnen, rief e Marquise. - Bár a +váltás oa állna oy nyitva előttem, mint ön előtt a lelkem!, kiáltá a márkiné.
Wenn d1 Gedächtnis über e Vergangenh. so sicher ist, welch 1 Wahnsinn r Furcht ergriff dich? Kann 1 innerliches Gefühl denn, s doch nur dunkel sich regt, nicht trügen? - Ha 1x oy biztos v a múltadat illető emlékidbe', miy őrület kergeté beléd a rettegést? 1 belső érzés, mey homáyos lakba' jelentkez', ta'n nem csal6ja + z et?
Durch dise shöne Anstrengung mit sich selbst bekannt gemacht, hob si sich plötzlich, wi an ihrer eignenen Hand, aus r Tiefe, in welche s Schicksal si herabgestürzt 6te, empor. r Aufruhr, r ihre Brust zerriß, legte sich , als si im Freien war, si küßte häufig e Kinder, dise ihre Libe Beute, u. mit großer Selbstzufridenh. gedachte si, welch 1en Sig si, durch e Kraft ihres schuldfreien Bewußts1s, über ihren Bruder dav. getragen 6te. Ihr Verstand, stark genug, in ihrer sonderbaren Lage nicht zu reißen, gab sich ganz unter r großen, heiligen u. unerklärlichen Einrichtung r Welt gefangen. Si sah e Unmöglichk. 1, ihre Famili v. ihrer Unschuld zu überzeugen, begriff, daß si sich darüber trösten müsse, falls si nicht untergehen wolle, u. wenige Tage nur waren nach ihrer Ankunft in V.. verflossen, als r Schmerz ganz u. gar dem heldenmütigen Vorsatz Platz machte, sich mit Stolz gegen e Anhälle r Welt rüsten. Si beschloß, sich ganz in ihr Innerstes zurückziehen, sich, mit ausschließendem Eifer, r Erziehung ihre beiden Kinder zu widmen, u. des Geschenks, s ihr Gott mit dritten gemacht 6te, mit voller mütterlichen Libe zu pflegen.
- E szép Fmutatás által +ismervén 'magát, hirtl, minden külső síts nékü, kieme'kede abbó a méysbő, meybe' a sors önkényi taszítá. A háborgás, mey keblét szaggatá, a szabba' lecsillapoda, gyakran +csókolá gyermekit, szívinek +mentett kincsit, s n elégtétellel emlékeze arra, h fivérén, pusztán bűntlsinek bizonyossa révin, mekkora győze'met arata. Érte, mey elég Fs vót ahho, h +birkózzon különös heyzivel, +békélt a V n, szt s fölfog6atl rendjivel. Belátá, h csalját nem tudja +győzni ártatlsáró', +érté, h zen túl kö magát tennie, máskint belepusztul, s alig telt el nehány nap V..-be való +érkezési ut, s a fájd máris átadá heyit ama hősies e6ározásnak, h büszkán állni fogja a V támadásit. Edönté, h teljes mértékig a lgbensejébe' zajló éltinek él, kizárólag s a lgodaadóbb xgalommal 2 gyermeke nevelésinek szteli tjit, s a 3.kal neki jutott ii ajándékot minden anyai xetetivel igyex' +becsüni.
Ehrfurcht u Liebe sind nie aus m1em Herzen gewichen. Wer konnte mir, unter so unerhörten Umständen, Vertrauen shenken? Wi glücklich bin ich, daß Si v. m1er Unsträflichk. überzeugt sind! - a tisztelet s a xetet soha nem hagyá el szívemet. Ki lett vón más, ki iy hallatl öülmek közt is bíza vón bennem? Miy boldog vok, h + van győződve bűntlensemrő!
+
+
rom c. Adelbert v Chamisso Pet Schlemihls wundersame Geschichte - csoda's törte /különös - Ich erkannte gleich den Mann am Glanze s1er wohlbeleibten Selbstzufriedenh. - zonnal fölismerém z emet kerekded önelégültsérő. Wer nicht Herr ist wenigstens 1er Million", warf er hin1, "r ist, man verzeihe mir s Wort, 1 Schuft. - kinek nics lgalábbb 1 millja - veté közbe -, z, má +bocsássanak a kifér', csirkefogó. Si (e söne Fanny, wi es shin, e Herrin des Tages) empfing es ohne Aufmerksamk. für den Geber /adó u ohne Dank; e Wunde ward verbunden, u man ging weiter den Hügel hinan, von dessen Rücken man e weite Aussicht über s grüne Labyrinth des Parkes nach dem unermeßlichen Ozean genießen wolte - Fanny oda se figyelve, köszönet nékü átvevé, a seb bekötöztete, s mentünk tovább a dombon, meynek tetejirő a park zö'd labirintusán tú a mér7etl óceán látványát élvezé z e. Diser, r wi 1 Ende Zwirn aussieht, r 1em Shneider aus r Nadel entlaufen ist? - E, mey ú néz ki, mint a szabó tűjibő kiszaladt cérnavég? Wenn ich dir nicht beteuerte, es selbst mit eigenen Augen angesehen zu haben, würdest du es gewiß nicht glauben - Ha nem állít6nám, h a s szememmel látám, biztos' nem hinnéd el. Wäre es mir nur so zu entkommen geglückt - Bárcsa í történt vón! Ich sah ihn voller Furcht stier an u. war wi 1 Vogel, den 1e Schlange gebannt 6 - Ijedt, üveges tekintettel meredém rá, mint a kígyóra a +igézett madar.
Es mußte shon e Ahnung in mir aufsteigen: daß, um so viel s Gold auf Erden Verdienst u. Tugend überwiegt, um so viel r Shatten höher als selbst s Gold geschätzt werde; u. wi ich früher den Reichtum m1em Gewissen aufgeopfert, 6te ich jetzt den Satten für bloßes Gold hingegeben; was sollte auf Erden aus mir werden! - Kezdém sejtni, h amennyivel többet nyom a latba' zen a Von z Au z érdemekné s z rényné, annyival többre becsülik z árnyékot +' z Auná is; s míg korábban föláldozám a gazdagsot lelkiismeretem oltárán, most puszta Auér túladám z árnyékomon - mi lesz, mi le7 eztán belőlem! 91) 1 shönes, holdes Mädchen wandte von ungefähr ihr leuchtendes Auge auf mich; si ershrak sichtbarlich, da si m1e Shattenlosigk. bemerkte, verhüllte ihr shönes Anlitz in ihren Shleier, ließ den Kopf sinken u. ging lautlos vorüber - 1 szép, kegyes leánzó véletl' rámemelé fénylő szemit; lát6ólag +rémült, miko észrevevé árnyéktlsom', szép arcát fátyla mögé rejté, lehajtá fejit s hangtl' elment mellettem.
was e Welt auch m1e, ich kann u werde recht u nicht klug handeln, ich werde bei Ihnen bleiben, Ihnen m1en Shatten borgen, Ihnen helfen, wo ich kann, u wo ich nicht kann, mit Ihnen w1en - bármit gondol is a V, én nem hagyom el z én jó uram 1 árnyék miatt, heyesen, nem pig okosan választok s Önnel maradok, s. árnyékomba' rejtem el Önt, sítek Önnek, amibe' csa t'ok, s ha nem t'ok, akko 1ütt sírok Önnel.
Solche stehn aber dem Reichen gut, u so lange e Wahrh. nur verborgen blieb, genoß ich aller r Ehre u. Achtung, e m1em Golde zukam - De z iyesmi jól áll a gazdagoknak, s míg z igs rejtve maradt, minden tiszteletet s figyelmet +kaptam, mi z Auomnak kijárt. doch fand sich, was mich 1e Zeitlang an m1er Eitelk. festhielt: s is im Menshen, so r Anker am zuverlässigsten Grund faßt - de vót vmi, mi hiúsom foglyává tett: enné fogva akad a lgkönyebben horogra z e.
Ich war nur eitel darauf, se über mich eitel zu machen, u. konnte mir selbst mit dem besten Willen nicht den Raush aus dem Kopf ins Herz zwingen - Csa arra vótam hiú, h ő hiú legyen rám, s lgjobb aktal se tudám a mámort a fejembő a szívembe kénxítni.
Mina, wi ich damals w1te, als ich dich verlor, so w1 ich jetzt, dich auch in mir verloren zu haben. Bin ich denn so alt geworden? - O traurige Vernunft! Nur noch 1 Pulsshlag jener Zeit, 1 Moment jenes Wahnes - abe' n1! 1sam auf dem hohen, öden Meere d1er bittern Flut u längst aus dem letzten Pokal der Champagner-Elfe entsprüht! - M, akko +siratám elvesztésed, s most zt siratom, h kiveszél belőlem is. Í +öregedém vón? - Ó, szomorú ért! Ha csa 1etl szívverésnyit visszkap6nék abbó z tbő, 1etl pillot z őrületbő - de nem, 1edü vok a keserű áradás végtl sivár tengerén, s rég' kipezsgett má a tündér z utó pezsgőskeheybő. Majestät, Unschuld u Grazie beherrshten, mit r Shönh. im Bunde, 1 frohes Fest - A fens, ártatls s a báj ült öröminnepet, a szépsgel szövetkezve. Si libte wi 1 Weib, ganz hin sich opfernd; selbstvergessen, hingegeben den nur m1end, r ihr Lebn war, unbekümmert, solle si selbst zugrunde gehn; s heißt, si libte wirklich - Asszkint xete, odaadón, önfeledten, csa arra gondova, ki számára z élt jelenté, nem törődve vele, nem +y-e ő maga tönkre ebbe, zz igazán xete. Habe Dich im Herzen, m1 Gelibter fürchte nicht, von mir zu gehn werde sterbn, ach! so selig, so unausprechlich selig durch Dich - A szívembe lakozol, Xem ne féj ehagyni engem - ó, belehalok, oy boldoggá, kimond6atl boldoggá teszel. Ändert sich d1 Shicksal, laß mich nur dich glücklich wissn, ich habe k1en Anspruch an dich. - Bist du elend, binde mich an d1 Elend, daß ich es dir tragen helfe - Ha sorsod +változ, csa arra v'om, h boldognak tudhassalak, nem támasztok rád semmiféle igényt. Ha xencsétl v, köss hozzá engem is xencsétlsedhö, h síthessek elviselni. M saß da, bleich u shön wi r erste Shnee, r manchmal im Herbste e letzten Blumen küßt u gleich in bittres Wasser zerfließen wird - Mina bent ült, sápadt vót s szép, mint z 1. hó, mey időnkint őssze +csókoja z utó virágokat, h ztán keserű vízzé olvadjon szét.
Er war mir v. Herzensgrunde verhaßt, u ich glaube, daß mich diser persönliche Widerwille mehr als Grundsätze oder Vorurteile abhielt, m1en Shatten, so notwendig er mir auch war, mit r Gedanke unerträglich, den Gang, den er mir antrug, in s1er Gesellshaft zu unternehmen - Szívem méyibő gyűlölém, s zt hiszem, inkább e szeméyes c.szenv vót a, s nem vmiféle lapelv v előít, mi +akadáyoza abba', h a kívánt aláírással visszvásároljam z árnyékom, bármiy n szüksem vót is rá. 1sam war ich wi vorher mit m1em Unglück - Ismét 1edü vótam boldogtlsgomma. Es war wüst in mir, ich 6te weder Urteil noch Fassungsvermögen mehr - Pusztas vót bennem, ítélő- s fölfogóképessem elhagya.
Ich selbst habe lange strenges Gericht an mir selber vollzogen, denn ich habe den quälenden Wurm in m1em Herzen genährt. Es shwebte immerwährend diser ernste Moment m1es Lebens vor m1er Seele, u ich vermocht' es nur 2felnden Blickes, mit Demut u Zerknirshung anzushauen. Liber Freund, wer leichtsinnig nur den Fuß aus r geraden Straße setzt, r wird unversehens in andere Pfade abgeführt, e abwärts u immer abwärts ihn ziehen; er sieht dann umsonst e Leitsterne am Himmel schimmern, ihm bleibt k1e Wahl, er muß unaufhaltsam den Abhang hinab u sich selbst r Nemesis opfern - magam hívám fejemre z ítet, magam táplálám szívembe' a gyötrelmes férget. Örökösen ott lebegett éltem e komor pilla lelkembe', s csa 2sbeesett pillantással, alázattal s töredelemmel tudám szembenézni vele. Dr barátom, ki könnyelműn lelép z 1enes útró, z görbe ösvényekre téved, s 1re méyebbre süllyed; hiába látja vezérlő *át a mennybolton ragyogni, nics má választása, föltartóztat6atl halad a szakadék felé, s át kö adnia magát végzetinek.
Ih habe erstlich e Notwendigk. verehren lernen, u was is mehr als e getane Tat, s geshehene Ereignis, ihr Eigentum! Dann hab ih auh dise Notwendigk als 1e weise Fügung verehren lernen, e durh s gesamte große Getrieb' weht, darin wir bloß als mitwirkende, getriebene treibende Räder 1greifen; was s1 soll, muß geshehen, was s1 sollte, geshah, u niht ohne jene Fügung, e ih endlih noh in m1em Shicksale u dem Shicksale derer, e s m1e mit angriff, verehren lernte - Előx + kölle tanulnom tisztelni a szüksxűset, s zt, mi több, mint a végrehajtott tett, a +történt esem, a tulajdonod! ztán +tanutam böcs rendelkezéssel tisztelni ezt a szüksxűset, mey a n forgatag egészibe' lakoz, hol mi csa kis fogaskerekek vunk; aminek lennie kölle, s oy elrendelés hozá í, meyet s. sorsomba', s annak sorsába', kit z enyim magával sodort, +tanulám tisztelni 138-41)
Was Si versäumt haben, aus frisher Lust zu tun, werden Si, nur zu spät, aus Überdruß u Langweile nachholen müssen; man entgeht s1em Shicksale nicht - mit elmulaszta +tenni zon frissibe', míg +' kedvi vót hozzá, arra maj rákénxü csömörbő s unalmbó; z e nem kerü7i el sorsát.
nahdem er lang ge2felt, wohin s Unglück mih gebracht haben möhte, er mih es ruhig u gefaßt ertragen sah. Denn solche Gestaltung 6te nun e Ver2flung in mir genommen - miut oy soká aggóda, h mibe sodor6a a n boldogtls, végül látá, h nyugodtan s eltökélten viselem a szenvedést. Pig csa a 2sbeesés ölte iy formát bennem
Ih drückte noh 1mal den W1enden an m1e Brust, shwang mih in den Sattel u entfernte mih unter dem Mantel r Nacht von dem Grabe m1es Lebens, unbekümmert, welchen Weg m1 Pferd mih führen werde; denn ih 6te weiter auf Erden k1 Ziel, k1en Wunsh, k1e Hoffnung - +' 1x magamho xítám, föllendülém a nyergbe, s z éj leple alatt magam mögött hagyám éltem sírját, nem törődve vele, merre visz a lovam; mer nem vót má célom e fődön, sem semmi v'am s remem.
loswerden +A, loskommen von D - +szabul vmitő
Er war mir ebenso lästig als verhaßt. Ih konnte mich ordentlih vor ihm fürchten. Ih 6te mih von ihm abhängig gemacht - Épp oy terhes vót, mint amennyire gyűlöletes. Foyton rettegnem kölle tőle. Függősbe kerültem.
Ih m1erseits hasse Si darum nicht; ih finde ganz natürlih, daß Si alle Ihre Vorteile, List u Gewalt geltend zu machen suchen; daß Si übrigens e allerstrengsten Grundsätze haben u wi e Ehrlichk selbst denken, is 1e Liebhaberei, wogegen ih auh nihts habe. Ih denke in r Tat niht so streng als Si; ih handle bloß, wi Si denken - Én a magam részirő nem gyűlölöm Önt; egész termesnek találom, h Ön igyex minden előnyit, ravaszsát s Fjét kihasznáni; h 1ébkint +dönt7etl szilárd lapelveket vall, s maga a +testesüt becsületess, zt oy kedvtelésnek tartom, mey c. igazán nem le7 kifogásom. Voltaképp én nem gondokodom oy szigorún, mint Ön; csa cselexem, míg Ön gondolkod.
Justo judicio Dei judicatus et condemnatus sum
Ih ging eigentlih nah 1em Bergwerk im Gebirge, wo ih Arbeit unter r Erde zu finden gedachte; denn davon abgesehen, daß m1e letztige Lage mir gebot, für m1en Lebensunterhalt selbst zu sorgen, 6te ih dises wohl erkannt, daß mih all1 angestrengte Arbeit gegen m1e zerstörenden Gedanken shützen könnte - Tkp 1 bánya felé igyekezém, hol, zt remélém, Wt kap6ok a föd alatt; attó eltekintve uis, h jelen állapotom +kívánta, h gondoskodjak +él7ésemrő, zt is Vosan látám, h csa a lgkeményb Wba' talá6nék támaszt romboló gondimmal szembe'.
Ih fiel in stummer Andacht auf m1e Knie u vergoß Tränen des Dankes - denn klar stand plötzlih m1e Zukunft vor m1er Seele. Durh frühe Schuld von r menslichen Gesellshaft ausgeschlossen, ward ih zum Ersatz an e Natur, e ih stets gelibt, gewiesen, e Erde mir zu 1em reichen Garten gegeben, s Studium zur Richtung u Kraft m1es Lebens, zu ihrem Ziel e Wissenshaft. Es war niht 1 Entschluß, den ich faßte. Ih habe nur seitdem, was da hell u vollendet um Urbild vor m1 inneres Auge trat, getreu mit stillem, strengem, unausgesetztem Fleiß darzustellen gesuht, u m1e Selbstzufriedenh 6 von dem Zusammenfallen des Dargestellten mit dem Urbild abgehangen.
/Néma áhítattal térdre hullám s a hála könnyit ontám - mer hirtl Vosan állt jövőm a lelkem előtt. A korai bűn kizárt z ei társasbó, de kárpótlásul +kapám a termet, meyet mindig is xettem, a föd 1etl gazdag kertté vált számomra, tanulmányozása irányt s Ft ada élemnek, meynek céljává a tud lett. Nem e6ározás vót e. De zóta híven, n lelkiFvel s minden kísértéstő +szabulva igyexem leírni zt, mi akkor Vosan s a maga teljessibe ősképkint +jelent előttem, s lelki békém attó függ, mennyire es' 1be z, mit leírok, ezzel z ősképpel 16o-2)
seit ih m1em langen Traum ausgesträumt habe u in mir selber erwacht bin, geht es mir wohl; seitdem wünse ih niht mehr u fürchte niht mehr den Tod - mióta hossz álmom végetért, s föleszmélém, azóta jól vok, nem kívánom má s nem is félem a halt. u. büßet er, so is es Buße r Versöhnung - s ha vezekel, ez a +békélés vezeklése. Er sprang bellend an mich mit tausend rührenden Äußerungen s1er unshuldigen, ausgelassenen Freude - Ugatva fölugra rám, s ezer +6ó jelit adá ártatlu szabjára engedett öröminek.
Du aber, m1 Freund, willst du unter den Menshen leben, so lerne verehren zuvörderst den Shatten, sodann s Geld. Willst du nur dir u d1em bessern Selbst leben, oh, so brauchst du k1en Rat - Dr barátom, ha ee közt akod leélni z élted, tanuld +, h előbb z árnyékot kö tisztelned, s csa utána a pézt. Ha zonba csa magadnak s jobbik énednek aksz élni, akko nics szüksed tanácsra. Explicit - Befejezé
Amit nem adhatsz továbbEs mußte shon e Ahnung in mir aufsteigen: daß, um so viel s Gold auf Erden Verdienst u. Tugend überwiegt, um so viel r Shatten höher als selbst s Gold geschätzt werde; u. wi ich früher den Reichtum m1em Gewissen aufgeopfert, 6te ich jetzt den Satten für bloßes Gold hingegeben; was sollte auf Erden aus mir werden! - Kezdém sejtni, h amennyivel többet nyom a latba' zen a Von z Au z érdemekné s z rényné, annyival többre becsülik z árnyékot +' z Auná is; s míg korábban föláldozám a gazdagsot lelkiismeretem oltárán, most puszta Auér túladám z árnyékomon - mi lesz, mi le7 eztán belőlem! 91) 1 shönes, holdes Mädchen wandte von ungefähr ihr leuchtendes Auge auf mich; si ershrak sichtbarlich, da si m1e Shattenlosigk. bemerkte, verhüllte ihr shönes Anlitz in ihren Shleier, ließ den Kopf sinken u. ging lautlos vorüber - 1 szép, kegyes leánzó véletl' rámemelé fénylő szemit; lát6ólag +rémült, miko észrevevé árnyéktlsom', szép arcát fátyla mögé rejté, lehajtá fejit s hangtl' elment mellettem.
was e Welt auch m1e, ich kann u werde recht u nicht klug handeln, ich werde bei Ihnen bleiben, Ihnen m1en Shatten borgen, Ihnen helfen, wo ich kann, u wo ich nicht kann, mit Ihnen w1en - bármit gondol is a V, én nem hagyom el z én jó uram 1 árnyék miatt, heyesen, nem pig okosan választok s Önnel maradok, s. árnyékomba' rejtem el Önt, sítek Önnek, amibe' csa t'ok, s ha nem t'ok, akko 1ütt sírok Önnel.
Solche stehn aber dem Reichen gut, u so lange e Wahrh. nur verborgen blieb, genoß ich aller r Ehre u. Achtung, e m1em Golde zukam - De z iyesmi jól áll a gazdagoknak, s míg z igs rejtve maradt, minden tiszteletet s figyelmet +kaptam, mi z Auomnak kijárt. doch fand sich, was mich 1e Zeitlang an m1er Eitelk. festhielt: s is im Menshen, so r Anker am zuverlässigsten Grund faßt - de vót vmi, mi hiúsom foglyává tett: enné fogva akad a lgkönyebben horogra z e.
Ich war nur eitel darauf, se über mich eitel zu machen, u. konnte mir selbst mit dem besten Willen nicht den Raush aus dem Kopf ins Herz zwingen - Csa arra vótam hiú, h ő hiú legyen rám, s lgjobb aktal se tudám a mámort a fejembő a szívembe kénxítni.
Mina, wi ich damals w1te, als ich dich verlor, so w1 ich jetzt, dich auch in mir verloren zu haben. Bin ich denn so alt geworden? - O traurige Vernunft! Nur noch 1 Pulsshlag jener Zeit, 1 Moment jenes Wahnes - abe' n1! 1sam auf dem hohen, öden Meere d1er bittern Flut u längst aus dem letzten Pokal der Champagner-Elfe entsprüht! - M, akko +siratám elvesztésed, s most zt siratom, h kiveszél belőlem is. Í +öregedém vón? - Ó, szomorú ért! Ha csa 1etl szívverésnyit visszkap6nék abbó z tbő, 1etl pillot z őrületbő - de nem, 1edü vok a keserű áradás végtl sivár tengerén, s rég' kipezsgett má a tündér z utó pezsgőskeheybő. Majestät, Unschuld u Grazie beherrshten, mit r Shönh. im Bunde, 1 frohes Fest - A fens, ártatls s a báj ült öröminnepet, a szépsgel szövetkezve. Si libte wi 1 Weib, ganz hin sich opfernd; selbstvergessen, hingegeben den nur m1end, r ihr Lebn war, unbekümmert, solle si selbst zugrunde gehn; s heißt, si libte wirklich - Asszkint xete, odaadón, önfeledten, csa arra gondova, ki számára z élt jelenté, nem törődve vele, nem +y-e ő maga tönkre ebbe, zz igazán xete. Habe Dich im Herzen, m1 Gelibter fürchte nicht, von mir zu gehn werde sterbn, ach! so selig, so unausprechlich selig durch Dich - A szívembe lakozol, Xem ne féj ehagyni engem - ó, belehalok, oy boldoggá, kimond6atl boldoggá teszel. Ändert sich d1 Shicksal, laß mich nur dich glücklich wissn, ich habe k1en Anspruch an dich. - Bist du elend, binde mich an d1 Elend, daß ich es dir tragen helfe - Ha sorsod +változ, csa arra v'om, h boldognak tudhassalak, nem támasztok rád semmiféle igényt. Ha xencsétl v, köss hozzá engem is xencsétlsedhö, h síthessek elviselni. M saß da, bleich u shön wi r erste Shnee, r manchmal im Herbste e letzten Blumen küßt u gleich in bittres Wasser zerfließen wird - Mina bent ült, sápadt vót s szép, mint z 1. hó, mey időnkint őssze +csókoja z utó virágokat, h ztán keserű vízzé olvadjon szét.
Er war mir v. Herzensgrunde verhaßt, u ich glaube, daß mich diser persönliche Widerwille mehr als Grundsätze oder Vorurteile abhielt, m1en Shatten, so notwendig er mir auch war, mit r Gedanke unerträglich, den Gang, den er mir antrug, in s1er Gesellshaft zu unternehmen - Szívem méyibő gyűlölém, s zt hiszem, inkább e szeméyes c.szenv vót a, s nem vmiféle lapelv v előít, mi +akadáyoza abba', h a kívánt aláírással visszvásároljam z árnyékom, bármiy n szüksem vót is rá. 1sam war ich wi vorher mit m1em Unglück - Ismét 1edü vótam boldogtlsgomma. Es war wüst in mir, ich 6te weder Urteil noch Fassungsvermögen mehr - Pusztas vót bennem, ítélő- s fölfogóképessem elhagya.
Ich selbst habe lange strenges Gericht an mir selber vollzogen, denn ich habe den quälenden Wurm in m1em Herzen genährt. Es shwebte immerwährend diser ernste Moment m1es Lebens vor m1er Seele, u ich vermocht' es nur 2felnden Blickes, mit Demut u Zerknirshung anzushauen. Liber Freund, wer leichtsinnig nur den Fuß aus r geraden Straße setzt, r wird unversehens in andere Pfade abgeführt, e abwärts u immer abwärts ihn ziehen; er sieht dann umsonst e Leitsterne am Himmel schimmern, ihm bleibt k1e Wahl, er muß unaufhaltsam den Abhang hinab u sich selbst r Nemesis opfern - magam hívám fejemre z ítet, magam táplálám szívembe' a gyötrelmes férget. Örökösen ott lebegett éltem e komor pilla lelkembe', s csa 2sbeesett pillantással, alázattal s töredelemmel tudám szembenézni vele. Dr barátom, ki könnyelműn lelép z 1enes útró, z görbe ösvényekre téved, s 1re méyebbre süllyed; hiába látja vezérlő *át a mennybolton ragyogni, nics má választása, föltartóztat6atl halad a szakadék felé, s át kö adnia magát végzetinek.
Ih habe erstlich e Notwendigk. verehren lernen, u was is mehr als e getane Tat, s geshehene Ereignis, ihr Eigentum! Dann hab ih auh dise Notwendigk als 1e weise Fügung verehren lernen, e durh s gesamte große Getrieb' weht, darin wir bloß als mitwirkende, getriebene treibende Räder 1greifen; was s1 soll, muß geshehen, was s1 sollte, geshah, u niht ohne jene Fügung, e ih endlih noh in m1em Shicksale u dem Shicksale derer, e s m1e mit angriff, verehren lernte - Előx + kölle tanulnom tisztelni a szüksxűset, s zt, mi több, mint a végrehajtott tett, a +történt esem, a tulajdonod! ztán +tanutam böcs rendelkezéssel tisztelni ezt a szüksxűset, mey a n forgatag egészibe' lakoz, hol mi csa kis fogaskerekek vunk; aminek lennie kölle, s oy elrendelés hozá í, meyet s. sorsomba', s annak sorsába', kit z enyim magával sodort, +tanulám tisztelni 138-41)
Was Si versäumt haben, aus frisher Lust zu tun, werden Si, nur zu spät, aus Überdruß u Langweile nachholen müssen; man entgeht s1em Shicksale nicht - mit elmulaszta +tenni zon frissibe', míg +' kedvi vót hozzá, arra maj rákénxü csömörbő s unalmbó; z e nem kerü7i el sorsát.
nahdem er lang ge2felt, wohin s Unglück mih gebracht haben möhte, er mih es ruhig u gefaßt ertragen sah. Denn solche Gestaltung 6te nun e Ver2flung in mir genommen - miut oy soká aggóda, h mibe sodor6a a n boldogtls, végül látá, h nyugodtan s eltökélten viselem a szenvedést. Pig csa a 2sbeesés ölte iy formát bennem
Ih drückte noh 1mal den W1enden an m1e Brust, shwang mih in den Sattel u entfernte mih unter dem Mantel r Nacht von dem Grabe m1es Lebens, unbekümmert, welchen Weg m1 Pferd mih führen werde; denn ih 6te weiter auf Erden k1 Ziel, k1en Wunsh, k1e Hoffnung - +' 1x magamho xítám, föllendülém a nyergbe, s z éj leple alatt magam mögött hagyám éltem sírját, nem törődve vele, merre visz a lovam; mer nem vót má célom e fődön, sem semmi v'am s remem.
loswerden +A, loskommen von D - +szabul vmitő
Er war mir ebenso lästig als verhaßt. Ih konnte mich ordentlih vor ihm fürchten. Ih 6te mih von ihm abhängig gemacht - Épp oy terhes vót, mint amennyire gyűlöletes. Foyton rettegnem kölle tőle. Függősbe kerültem.
Ih m1erseits hasse Si darum nicht; ih finde ganz natürlih, daß Si alle Ihre Vorteile, List u Gewalt geltend zu machen suchen; daß Si übrigens e allerstrengsten Grundsätze haben u wi e Ehrlichk selbst denken, is 1e Liebhaberei, wogegen ih auh nihts habe. Ih denke in r Tat niht so streng als Si; ih handle bloß, wi Si denken - Én a magam részirő nem gyűlölöm Önt; egész termesnek találom, h Ön igyex minden előnyit, ravaszsát s Fjét kihasznáni; h 1ébkint +dönt7etl szilárd lapelveket vall, s maga a +testesüt becsületess, zt oy kedvtelésnek tartom, mey c. igazán nem le7 kifogásom. Voltaképp én nem gondokodom oy szigorún, mint Ön; csa cselexem, míg Ön gondolkod.
Justo judicio Dei judicatus et condemnatus sum
Ih ging eigentlih nah 1em Bergwerk im Gebirge, wo ih Arbeit unter r Erde zu finden gedachte; denn davon abgesehen, daß m1e letztige Lage mir gebot, für m1en Lebensunterhalt selbst zu sorgen, 6te ih dises wohl erkannt, daß mih all1 angestrengte Arbeit gegen m1e zerstörenden Gedanken shützen könnte - Tkp 1 bánya felé igyekezém, hol, zt remélém, Wt kap6ok a föd alatt; attó eltekintve uis, h jelen állapotom +kívánta, h gondoskodjak +él7ésemrő, zt is Vosan látám, h csa a lgkeményb Wba' talá6nék támaszt romboló gondimmal szembe'.
Ih fiel in stummer Andacht auf m1e Knie u vergoß Tränen des Dankes - denn klar stand plötzlih m1e Zukunft vor m1er Seele. Durh frühe Schuld von r menslichen Gesellshaft ausgeschlossen, ward ih zum Ersatz an e Natur, e ih stets gelibt, gewiesen, e Erde mir zu 1em reichen Garten gegeben, s Studium zur Richtung u Kraft m1es Lebens, zu ihrem Ziel e Wissenshaft. Es war niht 1 Entschluß, den ich faßte. Ih habe nur seitdem, was da hell u vollendet um Urbild vor m1 inneres Auge trat, getreu mit stillem, strengem, unausgesetztem Fleiß darzustellen gesuht, u m1e Selbstzufriedenh 6 von dem Zusammenfallen des Dargestellten mit dem Urbild abgehangen.
/Néma áhítattal térdre hullám s a hála könnyit ontám - mer hirtl Vosan állt jövőm a lelkem előtt. A korai bűn kizárt z ei társasbó, de kárpótlásul +kapám a termet, meyet mindig is xettem, a föd 1etl gazdag kertté vált számomra, tanulmányozása irányt s Ft ada élemnek, meynek céljává a tud lett. Nem e6ározás vót e. De zóta híven, n lelkiFvel s minden kísértéstő +szabulva igyexem leírni zt, mi akkor Vosan s a maga teljessibe ősképkint +jelent előttem, s lelki békém attó függ, mennyire es' 1be z, mit leírok, ezzel z ősképpel 16o-2)
seit ih m1em langen Traum ausgesträumt habe u in mir selber erwacht bin, geht es mir wohl; seitdem wünse ih niht mehr u fürchte niht mehr den Tod - mióta hossz álmom végetért, s föleszmélém, azóta jól vok, nem kívánom má s nem is félem a halt. u. büßet er, so is es Buße r Versöhnung - s ha vezekel, ez a +békélés vezeklése. Er sprang bellend an mich mit tausend rührenden Äußerungen s1er unshuldigen, ausgelassenen Freude - Ugatva fölugra rám, s ezer +6ó jelit adá ártatlu szabjára engedett öröminek.
Du aber, m1 Freund, willst du unter den Menshen leben, so lerne verehren zuvörderst den Shatten, sodann s Geld. Willst du nur dir u d1em bessern Selbst leben, oh, so brauchst du k1en Rat - Dr barátom, ha ee közt akod leélni z élted, tanuld +, h előbb z árnyékot kö tisztelned, s csa utána a pézt. Ha zonba csa magadnak s jobbik énednek aksz élni, akko nics szüksed tanácsra. Explicit - Befejezé
Mire megérted
a lényeget, véget ér
számodra az út
Mi se változik
- elmúlsz hamarosan, s el
a világ is majd
Alázattal szelíden
szolgálj s csak az Úr
szavát kövesd lemondva
önző vágyakról
szolgálj s csak az Úr
szavát kövesd lemondva
önző vágyakról
Úgy
válaszhaiku M-nek
válaszhaiku M-nek
bocsáss meg, Uram:
minden társamat jobban
szeretem Tőled
minden társamat jobban
szeretem Tőled
Szalóki Ági (1 más kép fönnebb x
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése