| Mascha Kaléko: "Sei still" Als ich der Mutter meinen Kummer klagte, Ich höre noch, was sie dem Kinde sagte Mit einem Lächeln, wie ich's nie gesehn - "Sei still, es wird vorübergehn." So hielt ich still. Und manches ging vorüber. Denn alles geht vorüber mit der Zeit: Das große Glück. Das Frösteln und das Fieber. Selbst ein Novembertag, ein noch so trüber. Beständig bleibt nur Unbeständigkeit. Als dann der große Zweifel an mir nagte, - Ich wusste schon, daß man es keinem klagte Und daß sogar die Freunde mißverstehn - So oft ich damals an mir selbst verzagte, war es die leise Stimme, die mir sagte: Sei still, es wird vorübergehn. Was ist nicht alles schon dahingegangen Wie Schneegestöber und wie Windeswehn... und dennoch hab ich jetzt erst angefangen, Den Dingen auf den Grund zu sehn. Wer nichts begehrt, der ist nicht zu berauben, Gespenster sind nur dort, wo wir sie glauben. Ich habe lange, lange nicht geklagt. Nichts tut das Leid dem, der "es tut nichts" sagt. Sei der du bist. Mag kommen, was da will. Es geht an dir vorüber, bist du still. | - Amikor még édesanyámnak sírtam el bánatom, amit a gyermeknek mondott, most is hallom, közben úgy mosolygott, ahogy azóta se láttam - "Maradj nyugton, lyányom, elmúlik majd." És sok minden el is múlt, amíg nyugton maradtam, hisz az idő végülis mindent betakar: nagy boldogságot; borzongást és lázat, csak egy téleleji nap, az lesz még borúsabb, mert állandó csupán a változás marad. És amikor nagy kételyek rohantak meg, - már tudtam, hiába a panasz, ha nincs kinek, mert még a jó barátok is félreértenek. - Így amikor magam miatt is gyakran elcsüggedtem, egy hang azt súgta gyöngéd-csöndesen: Maradj nyugton, hisz elmúlik minden. És mi minden el nem múlt azóta már, akárcsak a metsző szél s a hóvihar... mégis csak most kezdem igazán észrevenni a mélyben nyugvó dolgokat. Ha semmit se kívánunk, rabolni se kell. Lelkek csak ott vannak, ahol hisszük őket. Már rég, nagyon rég nem panaszkodom. Nem bántja kín, ki "nem tesz semmit"-'t mond. Legyél az, aki vagy, s bármi jöhet, amíg nyugton maradsz, elmúlik fölötted. | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
"Maradj nyugton!"
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Panasz
Elevenen a csillagok alá,
az éjszakák sarában eltemetve,
hallod a némaságomat?
Mintha egy égbolt madár közeledne.
Így hívogatlak szótalan:
az örök hallgatásból,
idegen egeid alól
valaha is kiásol?
Eljut hozzád a panaszom?
Hiába ostromollak?
Köröskörűl a félelem
zátonyai ragyognak.
Számíthatok rád istenem?
Úgy vágyom közeledre,
dideregve csak hevesebb
a szerelmek szerelme!
Temess a karjaid közé,
ne adj oda a fagynak,
ha elfogy is a levegőm,
hivásom sose lankad.
Légy reszketésem öröme,
mint lombjai a fának:
adj nevet, gyönyörű nevet,
párnát a pusztulásnak. Pilinszky J.
Megjegyzés küldése