A FA mellett

...

Minden jelenség, minden mozdulat

eszméim része itt: egy gondolat,

szerepét váró akarat, ha még

lehet miért. E nép

löki a vért szívembe, számba az igét.

Hazugság vagyok, puszta kép

nélkülük, létre nem lehelt anyag;

s szívedben is csak álmod, semmiség!

 . 

Illyés Gyula: Dülő-út, in: Hűtlen jövő, '38

A fölvidéki autonómia melletti érvek néhány történeti, gazdasági s politikai vonatkozása

   (- Esetleg egyszerűsíthetjük, rövidíthetjük is az előbbi címet:

   “Érvek a FA mellett”, ha már FÁK is vannak. És ha a hatalmas szovjet-orosz birodalom, bár felemásan, de képes volt mégis átalakulni FÁK-ká, talán nem reménytelen a küzdelmünk, hogy egyszer mi is megpihenhetünk a FA-nk alatt.)

   Meg vagyok róla győződve, hogy mindenki számára egyértelműek az előbbi kifejezések, de pár szóban mégis tisztáznám, mit is értek rajtuk:

   Fölvidékről lesz szó, ami alatt a mai Szlovákia területét értem, eltekintve a nem egészen adekvát történelmi kifejezés körüli vitáktól, s anélkül, hogy kétségbe vonnám a szlovák nép istenadta jogát a saját államára.

   Fölvidékről lesz szó azért is, mert nem szeretnék lemondani a magyarok azon jogáról, hogy mint egy nemzet tagjai saját maguk döntsenek az őket érintő kérdésekben, s merthogy szimbolikusan se lehet egyenjogú egy nemzetrész egy más nemzet nevével jelzett államban.

   S Fölvidéki Autonómiáról fogok beszélni mint célról, ami magában foglalná Fölvidék magyarlakta területeit, akár egy polgári jellegű autonómia keretében is.

   A már többször használt autonómia görög eredetű kifejezés, magyarul önállóságot, önkormányzatot, önigazgatást, önrendelkezést jelent. A bölcseletben főként I. Kant foglalkozott ezzel a fogalommal minden ember erkölcsi szabadságát, önmaga szabta szabályait, öntörvényűségét értve rajta. Az autonómiát tehát mindenki jogosan igényelheti úgy egyénileg, mint másokkal együtt - kollektíve is, noha nem mindenki teszi ezt azonos mértékben és módon. Az autonómiát ugyanis el kell sajátítani, föl kell rá készülni, ki kell harcolni és élni kell vele, ami hosszantartó folyamat és stabil intézményeket föltételez. Fontos az is, hogy az autonómia  sose lehet abszolút, mindig csak másokkal együtt elérhető életkeret, másokat is meg kell győzni, a velünk szembenállókkal is el kell fogadtatni valamiképpen a törekvéseinket, potenciális szövetségeseket, támogatókat kell szerezni nemcsak a saját közösségünkben, hanem a szomszédoknál, bel- és külföldön is, hogy megvalósíthassuk a céljainkat.

   Abban általában minden attól megfosztott vagy abban korlátozott érintett egyetért, hogy az autonómia, az önrendelkezés biztosíthatja leginkább egy népcsoport fönnmaradását. Az önrendelkezés, önkormányzat, kollektív jogok és autonómia az említett relatív értelemben is szorosan összetartozó fogalmak. Az autonómia a szubszidiaritás elvének kiteljesítése (ami, mint tudjuk, azt jelenti, hogy a problémáikat elsősorban maguk az érintettek tudják a legjobban megoldani, s csak ha erre a saját erejükből képtelenek, segíthetnek mások, egy felsőbb szint).

   Az autonómia kedvező esetben alku és kompromisszumok eredménye, amikor egy adott kisebbség lemond a teljes önrendelkezés elszakadást is magában foglaló jogáról, tehát elfogadja a korlátozott külső önrendelkezést, amiért cserébe az állama lemond a szuverenitásának egy részéről, tehát korlátozza önmagát a kisebbséggel való kapcsolatában. Az autonómia esetében tehát nem kérdőjeleződik meg az adott állam területi integritása, nem biztosított a kiválás joga, de a centrum által átengedett jogok mégis jóval szélesebbek, mint egy adminisztratív helyi önkormányzati egység keretében.

   Az önrendelkezést, önigazgatást biztosító politikai szerveződési módok legfontosabb típusai a politikaelmélet szerint:

-            a közös kormányzatot, kölcsönös vétójogot, arányosságot és pozitív diszkriminációt biztosító társulásos együttélés, azaz az állam területi és funkcionális decentralizációjával járó ún. konszocionális demokrácia, ami megvalósulhat területi vagy személyi autonómia formájában, és

-           a föderáció vagy a közös államot alkotó egységek kiválási jogát az autonómiához hasonlóan úgyszintén nem biztosító regionális állam. (- Nem teljesen tisztázottak e két politikai forma közti különbségek, de ha ismerjük kissé pl. Svájc, Belgium, Spanyolország, Bosznia-Hercegovina, Kanada vagy az USA politikai rendszerét, azért találhatunk köztük eltéréseket.)

   Az autonómia két alapvető formája a személyi elvű és területi autonómia.

   (A perszonális autonómiát először Morvaországban alkalmazták 1905-ben a csehek és németek egyenjogú együttélésének biztosítására, elméletét pedig két szocialista teoretikus, Karl Renner és Otto Bauer dolgozta ki.)

   A személyi elvű autonómia előnye, hogy független a lakóhelytől, hátránya viszont, hogy az egyéni kulturális jogokra való korlátozottsága miatt nem nyújt védelmet az asszimilációval szemben és függ az állam pénzügyi támogatásától, ami visszaélésekre is alkalmat adhat. Perszonális autonómiával igyekeznek pl. a skandináv államokban a lappok, vagy Észtország, Magyarország, Szlovénia s Horvátország nemzetiségeinek a helyzetét rendezni.

   A viszonylag korlátozott lehetőségeket nyújtó személyi elvű autonómiával összevetve a területi autonómia sokkal inkább lehetővé teszi a teljeskörű társadalmi életet, mivel közösen gyakorolva szélesebb döntéshozatali jogokat biztosít a gazdaság, a közigazgatás és a politiai döntéshozatal területén.Területi autonómia esetén az azt biztosító állam kezében nagyobbrészt csak a hadügy, a törvényhozás, a jogrendszer, a pénzügyek és a külpolitika marad, de e területeken is lehetségesek engedmények, amit szintén számos európai példa is bizonyít.

   A területi autonómiát tekintik tehát általában az egyetlen hatékony eszköznek egy nyelv eltűnésének megakadályozására egy adott területen. A hátránya a területi autonómiának viszont az, hogy nem biztosítja a kisebbségi nyelv használatát a saját területén kívül, ezért kiegészítendő a személyi autonómiaval, ill. az egész állam területére kiterjedő kétnyelvűséggel, amint azt Finnország vagy részben Belgium példája mutatja.Végeredményben azonban az autonómia mindkét említett formájáról, a személyi elvűről és a területi autonómiáról is elmondható, hogy egy adott nép kulturális fönnmaradását hivatottak biztosítani a társas élet minden területén, tehát a sokat emlegetett részleges kulturális autonómiát is kétféle módon lehet megvalósítani, amelyek közül, amint azt már jeleztük, a csupán személyi elvű elégtelen, korlátozott és csak a területi biztosíthatja egy népcsoport tartós fönnmaradását.

   A homogenizáló nemzetállamok azért fejtenek ki erős ellenállást a területi autonómiaigényekkel szemben, mert veszélyt, lehetőséget látnak bennük az önállósodásra, elszakadásra, amire azonban a kölcsönös előnyök biztosítása esetén egyáltalán nem szükséges, hogy sor kerüljön. A félelmekkel, előítéletekkel terhes régiókban azonban a józan érvek és a pozitív nyugati példák bizonysága alapján sem látják be, hogy az autonómia nem a szeparatizmus előkészítője, hanem a kisebbségi kérdés megnyugtató megoldása egy adott állam keretein belül.

   Az autonómia sikerének tehát nélkülözhetetlen föltétele a megbékélés, a jóakarat,  a kölcsönös jószándék és a tolerancia légköre, ill az ezeket biztosítani hivatott türelmes és kitartó párbeszéd és együttműködés. A gyűlölet és frusztráció légkörében nem lehet autonómiát létrehozni.

   Lássuk már azonban a fölvidéki autonómia mellett fölhozható érveket:

először is a jogiakat - még akkor is, ha a jog elsősorban inkább csak az adott viszonyokat igyekszik stabilizálni, szentesíteni, de mivel ideális szféra, lehet irányadó, előrehozó funkciója is, s ezért manapság az autonómia mellett fölhozható legfontosabb érveknek is végső formájukban jogi természetűeknek kell lenniük, amiket a már máshol működő jogi rendezésekből s a nagyrészt előrébbtartó európai példákból meríthetjük.

   Nem vagyok jogász, így csupán néhány kiragadott és általam is fontosnak tartott jogi vonatkozásra szeretném fölhívni a figyelmet a fölvidéki autonómia mellett, és csupán emlékeztetnék a máshol már elért s számunkra mintául szolgálható rendezésekre, föltételezve, hogy azok, mint pl. a finnországi svéd, a dél-tiroli, a katalán vagy baszkföldi autonómia mindnyájunk számára ismertek vagy könnyűszerrel alaposabban megismerhetők.

   Ami a lényeg: a fölvidéki magyarság autonómiaigénye nem áll ellentétben egyetlen jogrenddel vagy nemzetközi szerződéssel sem, amelyeket a két szomszédos állam, Magyarország és Szlovákia elfogadott. Fontos azonban tisztában lennünk azzal is, hogy az önrendelkezés elvét elismerő nemzetközi jogi dokumentumoktól eltérően az autonómiához való jog, sőt még az autonómia egyértelmű meghatározása is sajnos hiányzik a kodifikált nemzetközi jogból.

   A wilsoni 14. pont alapján létrehozott Népszövetség és a versailles-i rendszer ugyan felemás, de mégiscsak némi védelmet nyújtó kisebbségvédelmi előírásaitól eltérően a II. világháború utáni győztes hatalmak a nemzetközi jogi rendszert csak az egyéni jogok tiszteletbentartására alapozták. Ennek felel meg az Európai Unió jogrendje is. Az egyéni jogi megközelítés azonban figyelmen kívül hagyja, hogy az egyén csak a közösségben képes létezni, hogy az egyéni autonómia nem teljesedhet ki a közösségen, politikai szerveződésen kívül, tehát az egyéni jogok kiteljesítése érdekében bizonyos kollektív jogoknak is létezniük kell. Kollektív jog pl. a nyelvhasználathoz, a saját jelképek használatához, az önkormányzatisághoz, az arányos képviselethez vagy a saját kulturális rendszerhez és a közösség fönnmaradásához való jog.

   Az autonómiát a nemzetközi jogi dokumentumok egy pontosabban úgyszintén meg nem határozott külső vagy belső önrendelkezési elvvel kapcsolják össze, amely önrendelkezés nemcsak államokat illeti meg, hanem a népeket, nemzeteket is, ahogy az ENSz Alapokmánya 1. cikke 2. pontja azt meg is fogalmazza s további az ENSz, az Európa Tanács és az EBEÉ / EBESz keretében megfogalmazott dokumentumok is pontosítanak, de nem garantálnak, mivel nem kötelezőek. Az azonban, hogy minden népnek joga van az önrendelkezésre és hogy szabadon határozhassa meg politikai rendszerét és biztosítsa gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődését, amit az államoknak elő kell segíteni, a magyar nemzet egysége alapján elegendő érv a trianoni és párizsi szerződések fölülvizsgálatának és az autonómiának a követeléséhez is. (Nem is foglalkoznék a többi jogi dokumentumokkal, csupán az 1992-es, Szlovákia által is - bár több fönntartással - aláírt és a hivatali nyelvhasználatot biztosító Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, az 1995-ben az EurópaTanács által elfogadott Keretegyezményt a Nemzeti Kisebbségek Védelméről, amely az egy adott népesség által lakott terület etnikai arányainak megváltozatásának tilalmát is tartalmazza, vagy az ugyancsak Szlovákia által is vállalt, az Európa Tanács 1993. évi Parlamenti Közgyűlésén elfogadott 1201-es ajánlást emelném ki, aminek 11. cikkében megtalálható a jog az autonóm hatalomra vagy speciális státusra.) A kulturális autonómia jogát egyébként elvben a Szlovák Köztársaság Alkotmánya is garantálja, sőt a 4. fejezetének címe egyenesen: Területi és etnikai elvű önkormányzat.

   A jogi mellett a másik legjelentősebb „ideológiai érvhalmaz” a tájainkon folyó politikai vitákban a nemzeti történelemből nyert, sokszor nagyon önkényesen kiválogatott és értelmezett, de szubjektíve mégis hatékony érvek csoportja, amik talán a szlovákok jelenlegi autonómiaellenességét is mérsékelhetik, ha már annyiszor éltek velük ők is. Az önkormányzatiság különböző formái a Magyar Királyság északi részein is megtalálhatóak voltak a történelem folyamán, s ezek biztosították a szlovákság fönnmaradását is. A vármegyei önkormányzatiság mellett fontos területe volt az autonómiának a városi önkormányzatok hagyománya is, ami főként a német bányavárosokhoz kapcsolódott. Sokatmondó, hogy az idegen betöréseket és a magyar urak és német városi polgárok közti vitákat leszámítva Fölvidéken egy-két kivételtől eltekintve a XVIII. sz. végéig szinte nem is találkozunk nemzetiségi problémákkal. Ez azzal is magyarázható, hogy a XIX. századig a Magyar Királysághoz kötődő hungarus-tudat volt a meghatározó nemzetpolitikai identitásképző tényező, mígnem a korábbi rendi-nemesi nemzetfelfogást külső hatásra is, de főként a modernizáció következményeként föl nem váltotta a nyelvi, kulturális etnikai nemzetfogalom, és egy idegen hatalom bomlasztó hatása és talán expanzionista törekvéseinek következtében is fokozatosan el nem terjedt a nyelvileg meghatározott szláv közösségi tudat. Ezen a nyelvi-kulturális bázison kezdenek - párhuzamosan a magyar nemzeti törekvésekkel - a szlovákok is föllépni a saját politikai igényeikkel.

   Az 1848-as forradalom idején a liptószentmiklósi program már a szlovákok részleges önkormányzatának gondolatát fogalmazza meg, de Kossuthék azt mereven elutasítják. A forradalmat követő önkényuralom idején erősödik a pánszláv propaganda. Így került sor az 1861-es turócszentmártoni memorandum megfogalmazásrára az etnikailag kikerekített fölvidéki megyék, az ún. szlovák vidék vagy kerület elképzelésével. A nemzetébresztő Stúrék lassan szélesedő körének hívei egyre inkább a történelmi Magyarországtól független három alternatívával számolnak a szlovákság jövőjét illetően:

-          a Monarchia szlavizálásával,

-          egy szláv föderációval, ill.

-          az Oroszországhoz való csatlakozással,

a magyararokat pedig egyre sikeresebben a szlovákok elnyomóinak, rabtartóinak igyekeznek föltüntetni. Ennek reakciójaként bontakozott ki a megoldást nem jelentő, inkább csak propagandisztikus, de akkor is elhibázott magyarkodás, magyarosítás az az 1870-es évek közepétől.

   További fontos területe az autonómia hagyományának Fölső-Magyarország történetében a nemzetiségi mozgalmakban, így a szlovákokéban is fontos szerepet betöltő egyházi autonómia is. Ma a fölvidéki magyarság önállósodásának egyik akadálya úgyszintén az, hogy katolikus és evangélikus részről nincs biztosítva legalább egyfajta relatív intézményi önállóság külön püspökség vagy egyházmegye keretében.

   A szlovákok jövőbeli státusát illetően a szlovákság Csehszlovákia megalakulása előtt nem volt egységes. A fölvidéki tótok túlnyomó többsége a történelmi Magyar Királyságon belül képzelte el továbbra is a jövőjét. A kisebbségben lévő, főként néhány száz vagy ezer értelmiségi képviselte ún. turócszentmártoni pánszláv csoporton belül a ruszofil irányzat volt a meghatározó, s inkább csak főként az amerikai emigránsok és Vavro Srobár, a későbbi csehszlovák kormányok szlovák minisztere támogatta a csehekkel való államszövetség gondolatát, amit végül - más lehetőség már nem lévén - az A. Hlinka vezette autonomisták is elfogadtak abban bízva, hogy a legközelebbi nyelvrokon csehektől inkább megkapják azt, amit a magyaroktól hosszú időn át hiába igényeltek, ill. amire csak az utolsó pillanatban, a Jászi-féle autonómiatervben kaptak ígéretet. A legnagyobb tömegbázissal rendelkező Hlinka-féle katolikus néppártiak később a cseh irányítás alatt szerzett negatív tapasztalatok hatására aztán az új állami keretek között ismét az autononomista programhoz tértek vissza.

   (Ismert tény, hogy trianoni békediktátumnak köszönhetően Csehszlovákia 62 000 km²-nyi területet szállt meg a történelmi Magyarország északi részén. Az 1910-es népszámlálási adatok alapján ezen a területen a népesség 48 %-a vallotta magát szlováknak, 30 %, azaz mintegy 900 ezer fő magyarnak, 17 % rutén, 7 % pedig német nemzetiségűnek. Míg a máig terjedő időszakban a szlovákok száma több mint háromszorosára - 4,6 millió fölé nőtt, a fölvidéki magyarság lélekszáma és aránya a legutóbbi népszámlálási adatok szerint 520 500 főre és 10 % alá csökkent.

   Az I. világháború végén a fölvidéki magyarság szempontjából igazságosabb, az etnikai határokhoz jobban igazodó államhatárok is születhettek volna, s eredetileg nem is a szlovákok többségén, hanem a cseh imperialista mohóságon múlott, hogy nem így történt. - Elég, ha csak a Hodža-Bartha-féle tárgyalalásokon egyeztetett demarkációs vonalra emlékeztetünk, amit a cseh államalapítók utólagosan semmisnek nyilvánítottak.

   1920-1938 között autonómiatörekvésekkel inkább csak a szlovákok léptek föl a csehekkel szemben. Az anyaországi és a fölvidéki magyar politikát ebben az időszakban a magyarlakta területek visszacsatolásának követelése jellemezte.

   Az I. világháború után a kisebbségek védelmét a Népszövetség kisebbségvédelmi rendszerének kellett volna biztosítania. A magyarokat azonban kezdettől fogva diszkriminálták a csehek és szlovákok: sok ezer embertől tagadták meg az állampolgárságot, a kisebbségre nézve hátrányos földreformot hajtottak végre, betelepítések folytak, szabotálták a magyararság nyelvhasználati jogait, a szlovák többségű területeken fölszámolták a nemzetiségi oktatást, a magyar iskolák és intézmények elenyésző támogatást kaptak, már ha kaptak egyáltalán valamit.

   A csehszlovák kormány csak 1938 nyarára készíttetett a magyar kérdés megoldására egy kisebbségi statútumot, amely széles körű autonómiát kínált, ám ekkor már a magyar kisebbség politikai vezetői is a fölvidéki magyarlakta területek anyaországhoz való visszacsatolását követelték, amire 1938 végén az I. bécsi döntés értelmében került sor. Jegyezzük meg azonban, hogy félrevezető az elterjedt cseh-szlovák történészek körében elterjesztett beállítás, hogy a nemzeti kisebbségek okozták volna Csehszlovákia fölbomlását. Ebben a hitleri politika mellett sokkalta nagyobb szerepe volt a szlovákok többségének támogatását élvező szeparatista Hlinka Néppártnak.

   A Jozef Tiso vezette fasiszta szlovák államban maradt magyarokat a reciprocitás elve alapján kezelték: elvben ugyanolyan jogok illették meg őket, mint a magyarországi szlovákokat. A háborús és közvetlenül a háború utáni Fölvidéken azonban, csakúgy mint a szlovák partizánok és a szovjet-oroszok, majd az újonnan berendezkedő nemzeti és kommunista hatalom továbbra is üldözték a magyarokat, partizánokat, volt katonákat és civileket mészároltak le vagy hurcoltak haláltáborokba és kényszermunkára.

   A ujjáalakult Csehszlovákiában a kisebbségi kérdést az 1945 áprilisának elején nyilvánosságra hozott Kassai Kormányprogram értelmében kívánták végérvényesen megoldani, amely szerint néhány a Köztársasághoz hű ellenálló kivételével minden német és magyar elvesztette az állampolgárságát és ezzel minden tulajdonát is. Fölvidékről több tíz-, sőt százezreket üldöztek el és deportáltak, de mivel a potsdami konferencia nem hagyta jóvá a magyar kérdés Endlösungját, a csehszlovák hatalom 1946 februárjának végén rákényszerítette Magyarországot az ún. lakosságcsere-egyezményre, ami újabb százezernyi fölvidéki magyar kitelepítését tette lehetővé, és többszázezert kényszerített a nemzetisége megtagadására, az ún. reszlovakizáció keretében. Ezt 1946-47 kemény telén kb. félszázezer magyar deportálása követte az elüldözött németek helyére a csehországi szudéta területekre. A magyarok állampolgárságát Csehszlovákiában csak egy 1948 októberében hozott rendelet állította vissza - minden egyéb jog nélkül.

   Tkp. minden egyes ismertetett összefüggés után meg kellene jegyeznünk: ezért van szükség autonómiára, mégis ha súlyozni akarnánk az autonómia melletti érveket: a magyar területek elcsatolása az I. világháborút követően, annak megismétlése a II. világháború után, és főként a fölvidéki magyarság ezt követő több éves teljes jogfosztottsága esne a legsúlyosabban latba.

   Pár évtizeddel később a fölvidéki magyarság helyzében is javulást hozhatott volna a prágai tavasz időszaka: az 1968-as 143. számú alkotmánytörvény államszövetséggé nyilvánította Csehszlovákiát, a következő, 144. alkotmánytörvény 2. cikke pedig pártállami keretben a kisebbségi lakosság létszámának megfelelő arányos képviseletet és a kultúra, oktatás és hivatalos nyelvhasználat terén érvényesíthető kollektív jogokat ígért, ami elvben bizonyos fokú önkormányzatiságot is jelenthetett volna, ebből azonban semmi se valósult meg, mivel a visszarendeződés után továbbra is minden az internacionalista lepelben pánszláv pártállam irányításának önkényén múlott. A szlovák nacionalizmus viszont az akkor uralkodó viszonylag szabadabb légkörben is erősödött, csakúgy mint az 1989-es ún. bársonyos fordulat után.

   Az autonómia melletti további érvek a gazdaságiak és politikaiak:

   A fölvidéki magyarok a mai Magyarországgal határos kb. átlagosan 40-50 km-ig terjedő széles sávban élnek Pozsonytól Kárpátaljáig. A magyarok több mint ¾-e 435 még ma is magyar többségű településen él, amelyek túlnyomórészt falvak (miközben az üldöztetés, ki- és betelepítések következtében több száz fölvidéki település szűnt meg magyar jellegűnek lenni az elmúlt 90 évben).  Az elcsatolt magyar területeket az új államalakulatban a kezdetektől nemzetileg homogenizálni akarták.

   A fölvidéki magyarság asszimilációja, beolvadása a szlovákságba a városokban a leggyorsabb.  A magyarlakta területek az elszlovákosításra kiszemelt nagyobb iparosított városok vonzáskörzetét leszámítva hagyományosan mezőgazdasági jellegűek maradtak (a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya a magyarok esetében töbszöröse a szlovákok ezen mutatójának, míg az alkalmazottak esetében ez csupán kb. a fele, tehát az összlakossághoz viszonyítva kétszer több a szlovák alkalmazott, mint a magyar).

    A fölvidéki magyarok többsége tehát mindmáig falvakban él, amelyekben a két legutóbbi évtizedben a mezőgazdaság leépítése folytán az országos átlag fölötti a munkanélküliek aránya. Gazdasági téren a mezőgazdaság leépülésével, aminek szerepét nem vette át más ágazat, a déli területek helyzete nagymértékben romlott. (A munkanélküliség nagyarányú növekedése, ami a nyugati, Pozsony környéki részek kivételével a magyarlakta területeken az országos átlagot jóval meghaladó (a nógrádi-gömöri vagy zempléni régióban 2o % fölötti, szintén nagyrészt a mezőgazdaság leépülésével függ össze.) Az északibb területekkel összevetve nagyon kevés jut ezekre a területekre az infrastruktúrális  beruházásokból is. Fölvidék magyarok lakta részeivel a korábbi csehszlovák és a későbbi szlovák központi gazdaságpolitika is mindig a legmostohábban bánt el. A dél-fölvidéki régió az egy főre jutó központi, állami beruházások szempontjából a legelhanyagoltabb terület.

   A fölvidéki magyar lakosság inkább elöregedő, csupán egyes keleti részeken van természetes szaporulat, ott is inkább a magukat magyarnak valló cigányságnak köszönhetően. (Jellemző, hogy sok szlovák a cigányokkal azonosítja a magyarokat, és csak, ha arról van szó, hogy kit utálnak mégis jobban, akkor előzik meg jónéhány százalékkal a magyarok a cigányokat, amint azt egy pár éve folytatott szociológiai fölmérés szintén tanúsítja.) Viszonylag magas a produktív életkorú lakosság egzisztenciális elvándorlása is nyugati irányba, Pozsony, Csehország és Nyugat-Európa vagy a tengerentúl, s főként az értelmiségiek esetében Magyarország felé is.

   A szlovák homogenizáló oktatáspolitika is szinte törvényszerűen vezet a fölvidéki magyar fiatalok versenyhátrányához, lemaradásához. A magyar alapiskolások kb. negyede tanul szlovák iskolában. Ez az arány a fölsőbb iskolai szinteken csak tovább nő egészen a szakközépiskolák és felsőfokú tanintézmények 8o-9o%-os a mutatójáig, miközben a magyarok aránya az iskolai végzettség mutatóiban is többszörösen alatta marad a szlovákok hasonló adatainak. A fölvidéki magyar főiskolai végzettségűek aránya pl. nem éri el el a szlovák arány 5 %-át se (a somorjai Fórum Intézet adatai alapján). A korábbi hagyományos értelmiségi rétegek elüldözése és elvándorlása és a jelzett hátrányos folyamatok miatt az értelmiségiek nagymértékű hiánya konstans jellemzője a fölvidéki magyarság helyzetének a trianoni elcsatolás óta.

    A magyarság súlyának csökkentését célozták a gyakori területi közigazgatási változtatások úgy Csehszlovákiában, mint Szlovákiában is. Mindezek alapján nem véletlen, hogy a magyarság demográfiailag, gazdaságilag, politikailag és kulturálisan is egyre inkább tért veszt Fölvidéken.

   A szlovák politikai aktoroknak nem csupán hallgatólagos, hanem a szlovák alkotmányban is deklarált és a politikai döntéseik, tetteik nagy részében is megnyilvánuló célja a homogén nemzetállam megteremtése, aminek legnagyobb akadálya épp a magyarság. Nem véletlen hát az sem, ha a szlovák történelem- és irodalomoktatás nagy része még ma is a magyarok elleni ellenszenvet, gyűlöletet erősíti gyakran egyoldalú, önkényesen kiválogatott és hangsúlyozott szempontok alapján, sőt hamisításoktól és kisajátításoktól se visszariadva. A szlovák politika ebből a szempontból nem sokat változott a XIX. századtól, ugyanannak a nemzete fölsőbbrendűségében hívő, tervszerű és kitartó pánszláv propagandának és térhódításnak a folytatása, amire  Grünwald Béla már 1878-ban figyelmeztetett.

Most azonban nem tőle, hanem egy mai szlovák embertől idézek:

   „Azt, hogy Szlovákia nemzetállam, nemcsak az alkotmány szerencsétlen preambulumával lehet alátámasztani, hanem a jelenleg hatalmon lévő erőknek a nemzetállam megvalósítására irányuló következetes politikájával is. E politika a társadalmi élet minden területén hározottan képviseli az államalkotó szlovák nemzet dominanciájának érvényesítését... Az autonómia követelése az egyedül lehetséges választ jelenti a nemzetállam etnikai politikájára, amely a minden állampolgárt  szolgáló polgári elv helyett a domináns nemzet felsőbbrendűségét hirdető elvet vallja magáénak. Az etnikai elkülönülés tehát nem az autonómia meghirdetésével, hanem a nemzetállam kialakításával kezdődik, hisz az államalkotó nemzet a kiválasztott, elsőrendű polgárok kategóriájának megteremtésével elkülönül az állam többi etnikumától. Ezzel az elkülönüléssel eleve kijelölik a másodrendű polgárok kategóriáját, akik az autonómia követelésével csupán a polgári jogegyenlőségen esett sérelmüket próbálják orvosolni... A többség kollektív jogait csupán a kisebbség kollektív jogaival lehet ellensúlyozni, és sehogy másképp.”

   (Merthogy nincsenek sokan, akik a szlovákok közül megértéssel volnának a fölvidéki magyarság egyenjogúságért folytatott küzdelmét illetően, talán már ki is találták, kitől idéztem: Egyedüliként az idős, tiszta szlovák politológus, Miroslav Kusý ismeri el és vállalja föl nyilvánosan a fölvidéki magyarság autonómiájának a támogatását. - Id. mű, 67-8. old.)

   Egyébként az autonómia mindmáig vörös posztó a szlovákok számára. Talán azért is félnek a magyar autonómiatörekvésektől, mert magukból, a saját emlékeikből indulnak ki, mert számukra az autonómia követelése már kétszer is az elszakadáshoz vezető első lépés volt. (Mindamellett amióta a téma bekerült a köztudatba, személyes tapasztalataim alapján magyar részről az autonomisták táborának lassú térhódítása figyelhető meg, ami pedig a szlovákokat illeti, lassan talán ők is hozzászoknak a kifejezéshez, mégha egyre hangosabbak az autonómia ellenzői is, sőt egy fiatalokból álló kemény ellentábor is formálódik, amivel szintén számolni kell.)

   Szlovákia, annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedben elfogadta az Európa Tanács kisebbségvédelmi egyezményeit (2001-ben a Nyelvi chartát és a Keretegyezmény) és vállalta, hogy az 1201-es ajánlás szellemében alakítja kisebbségpolitikáját, amelyben az autonómia is törvényes lehetőségként szerepel (ellentétben az 1995-ös magyar-szlovák alapszerződéssel, amiből ez kimaradt), máig sem szabályozta átfogóan a kisebbségek helyzetét, nem alkotott kisebbségi törvényt, nem ismeri el a kisebbségek kollektív, önigazgatáshoz való jogait, nem támogatja arányosan a magyar intézményeket, miközben megszabja működési föltételeiket (pl. az oktatásban használható tankönyveket), és szemlátomást nem mondott le a homogén nemzetállamot megteremteni szándékozó politikája keretében a leginkább ellenségesnek tartott magyarság folyamatos támadásáról úgy bel-, mint külföldön (pl. kedvezménytörvény, nyelvtörvény, kettős állampolgárság stb. kapcsán. A második évezred elejétől pártpolitikailag is bevett megoldássá váltak a szűkebb vagy átfogóbb magyararellenes szlovák koalíciók. 2007 szept. 20-án a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa szinte egyhangúlag jóváhagyta a Benes-dekrétumok érvényességéről, sőt sérthetetlenségéről szóló határozatot.) - Ezek a dolgok szintén mind a fölvidéki magyar autonómia követelését támasztják alá.

   A jogi, a történelmi, gazdasági és más érvek lehetnek ugyan hatásosak és meggyőzőek, de azzal is tisztában kell lenni, hogy a szlovákok semmiben sem fognak engedni a magyaroknak, hacsak nem muszáj, épp úgy, ahogy a magyarok se engedtek nékik, amíg nem volt muszáj, csak már késő. Az autonómiáért folytatott küzdelemnek tehát határozottnak és kitartónak kell lennie, egyértelmű stratégiai célokkal és időbeli keretekkel, amikhez ragaszkodnunk kell, és amiket nem lehet föladni, ha el szeretnénk kerülni a teljes fölmorzsolódást és beolvadást.

   Az elszakított magyarok, magyarság előtt három reális és viszonylag békés úton elérhető lehetőség van:

1. az ezideig egyeduralkodó és minden valószínűség szerint tovább is folytatódó lassú beolvadás az őket alávető államok nemzetalkotó elemébe;

2. az egész közösséget tekintve: a békés, egyezményes határváltoztatás, ill. egyénileg: lakóhelyváltoztatás útján visszatérés az anyaországba, ill.

3. az autonómia valamilyen formája. Az ideális persze a teljeskörű, tehát politikai, területi autonómia lenne, mert csak ez látszik biztosítni a legszélesebb lehetőségeket.

   Nem véletlen hát, hogy 1989 után szinte mindegyik fölvidéki magyar politikai párt célul tűzte ki az autonómia valamilyen formájának megvalósítását, amiben a megmaradás garanciáját látták. Itt most eltekintenék a különböző autonómiakoncepciók részletes ismertetésétől és csak egy eseményt emelnék ki:

Az 1989 végi fordulat után a 2. mérföldkő az utóbbi évtizedek fölvidéki Magyar politikatörténetében 1994 eleje: ekkor került sor az önkormányzatiság, önrendelkezés szempontjából eddig talán legfontosabb eseményre: a szlovákiai magyar választott képviselők és polgármesterek országos nagygyűlésére Komáromban, amelynek területi önkormányzatot vagy autonómiát, ill. ahol az nem lehetséges a személyi autonómia megteremtését kitűző céljait később a kormányzati szerepet vállaló MKP sajnos föladta. (Azt, hogy kudarcot vallott ez a kezdeményezés, a szlovák nemzetállami erők ignoranciája mellett az is magyararázhatja, hogy még mindig hiányosak tájainkon a hagyományos hatalommegosztás, a toleráns politikai kultúra, a közös akaratérvényesítő intézmények, a politikai együttműködés s a kölcsönös bizalom és tisztelet. Igaz viszont, hogy a kisebbségi pártok kormányzati szerepvállalása bizonyos kényszerhelyzetekben, mint amilyen az euro-atlanti csatlakozás ideje volt a szlovákok számára, oldotta is kissé a feszültségeket és mérsékelte az egymással szemben táplált előítéleteket.)

   A polgári kezdeményezések közül a legismertebb talán a komáromi Bósza Jánosnak a különböző, néha megmosolyogtató nevű (DFÖT /Dél-Fölvidéki Önkormányzati Tanács, ill. Terület; Nomos Regionalizmus; Jogegyenlőségért Magyar Polgári Párt, Honföld Köztársaság, sümszi /saját ügyeinket magunk szeretjük intézni) sokszor egyszemélyes, inkább polgári elvű autonómia-kezdeményezései (ajánlom figyelmükbe a szemlátomást egyszerű, de rokkantan is tiszteletreméltóan kitartó emberre valló internetes Commora Aula honlapját /http://www.shp.hu/hpc/web.php?a=commorakozigaz), vagy az ő kezdeményezéseit folytató és támogatói körében nagyrészt azonos Cséfalvay Pál-féle Harmónia-társulás, amelyeknek a sorsa leginkább csak a mediális befeketítés lett, de mind ezek, mind más kezdeményezések is, bár tabudöntögetők voltak az autonómia kérdésében Fölvidéken, ezidág elég szűkkörűek maradtak, nem értek el nagyobb támogatottságot a civil szféra történelmi traumákkal is magyararázható fejletlensége és bátortalansága következtében tájainkon. Talán annyit azonban mégis sikerült elérniük, hogy a fölvidéki magyarok egy része legalább már bátrabban ki mer állni az érdekeiért és a távlati célokért.

   Ami magyarság érdekeinek képviseletét illeti autonomista szempontból is nagy mulasztásnak tartom, hogy a rendszerváltás után és óta a hivatalos nemzetpolitika szintjén mindmáig nem vetették föl a trianoni és a párizsi békediktátumok fölülvizsgálatának igényét, - nem azért, hogy viszályt szítsunk vagy határokat tologassunk, bár békés úton ez utóbbiban se lehet semmi kivetnivalót találni, hanem mert imperialista módon, nagyhatalmilag, az érintett lakosság kizárásával döntöttek rólunk, s ezt legalább részben helyrehozó igazságszoltáltatás lehetne az önrendelkezés és az autonómia biztosítása. (Ami a jövendőbeli autonómia határait illeti, egyértelműnek csupán a Versailles-ban és Párizsban igazságtalanul megszabott jelenlegi országhatár tűnik a déli vonalon. Ami az északi határvonalat illeti, itt már nagyon sok a konfliktusforrás. Kiindulásként több történeti előzmény is szolgálhat: eligazítóak lehetnek a XIX. századi szlovák autonómiatervek határai is, mint ahogy az 1918 decemberében Bartha Albert magyar honvédelmi miniszter és Hodzsa Milán csehszlovák megbízott által nagyjából az akkori szlovák-magyar etnikai határt követően meghúzott demarkációs vonal és az I. bécsi döntés határárvonala, amit fönntartásai kifejezései mellett is elfogadott és tiszteletben tartott mindkét érdekelt fél. De megszabható a határ a mai etnikai viszonyok és a természetes tájegységi, gazdasági kapcsolatok figyelembevételével is.)

   Minden szinten erősíteni kéne azonban az önkormányzatiság s autonómia formáit. Sok társadalombölcselő szerint a demokrácia a nyelvi közösséghez kötődik, ezért alapvető fontosságú, hogy ennek lehetőségeit s a hozzátartozó jogokat és kötelességeket biztosítsuk. Az egyenjogúság biztosítása, az asszimiláció és elnyomás megakadályozása elképzelhetetlen az önrendelkezés és autonómia nélkül. Az autonómia megvalósításához sok támogatóra, szövetségesre, vagy legalább semleges, toleráns partnerekre lenne szükség a közvélemény, az államalkotó nemzetek és a külföld részéről is. Sokszor szükség lehet kerülő utakra, átmeneti, közvetett megoldásokra (pl. hogy kormányzati szerepvállalással csökkentsük a többségi előítéleteket), de a távlati, stratégiai célokról és időkeretekről semmiképp se szabadna megfeledkezni vagy lemondani. A föladatokat össze kéne hangolni, a kezdeményezéseket támogatni kéne, s ehhez megfelelő demokratikus szervezeti formákra is szükség volna. A kölcsönös érdekeltség alapján a civil szférának, a politikai szervezeteknek és gazdasági vállalkozásoknak és az államnak is szerepet kéne vállalniuk az autonómiaküzdelemben.

   Tisztelt hallgatóság! Ha úgy döntünk, hogy támogatjuk az elszakított területeken kialakítandó autonómiák ügyét, a saját lehetőségeink és lelkiismeretünk szerint valószínűleg mindnyájunknak áldozatot kell hoznunk. Valakinek talán elegendő az erkölcsi kiállása, más a szervező munkában vagy megfelelő pénzügyi támogatásával segíthet, de az sincs kizárva, hogy néhányunknak az exisztenciánkkal is fizetnünk kell majd, és még így is számolni kell azzal, hogy nagyon csekély az esélye, hogy bármit is elérhetünk, mert egyelőre nem vagyunk olyan helyzetben, hogy a nemzetrészünket érintő kérdésekről mi magunk dönthessünk. Viszont senkinek se volna jó az se, ha az anyaországi magyar társadalom differenciálódása miatt a trianoni határokon túl élő magyarság sorsa a politikai játszmák eszközévé vagy feszültséglevezető csatornává válna, aminek már szintén többször tanúi lehettünk.

Végezetül egy versszerűséget szeretnék ideiktatni. Bizonyára ismert Önök előtt Kem. Ist. nemrég megjelent híres Búcsúverse. - Kissé parafrazálva:

Édes hazám, én szeretlek,
mert te nem tudsz, neked mindegy,
s noha nagyon sokan győzködnek:
lemondani rólad: saját érdek,

nem leszek hűtlen, nevezzenek
bár ostobának vagy veszélyesnek,
bármit vágnak is fejemhez:
szeretlek és nem csüggedek.

Lőjenek bár nyulakat sortűzben,
vagy szívódjon fel, tűnjék el
egy városnyi ember minden évben,
én fizetem a távfűtésem.

Minek kezdnénk bármibe is,
ha nem tudunk megegyezni,
csak magunkat pátyolgatni
azt remélve: akad, aki eltakarít?

Gonosz mind, ki élősködik,
jól megél és ügyeskedik,
várja, hogy majd megfizetik,
hogy szabadon gyűlölhet itt,

s mert földedből kincset túrhat,
mocskolódhat, gúnyolódhat:
lábtörlő vagy a talpaknak,
elárulnak és elhagynak,

nem tisztelnek se itt, se ott,
mert túl nagy volt a te vonzásod,
utolsóként ha elhagylak, ha maradok,
érted voltam, érted vagyok:

senki, mígnem földdé válok,
addig meg csak elkínlódok,
rossz filmeken nem bambulok,
rossz költőket nem imádok.

Névtelenül csendben-rendben,
amíg akad néhány értelmesebb,
munkálkodunk tisztelettel
másokkal együtt, akik nem gyűlölnek.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket és további sikeres munkát és minden jót kívánok mindnyájuknak.

Források:

- Duray Miklós: Önrendelkezési kísérleteink, Méry Ratio, Somorja 1999

- Fábry Zoltán: A vádlott megszólal, 1946 májusa - 1968 in Merre vagy, Európa? Kisebbségek a vádlottak padján, Pannónia, Pozsony 1991; szlov.: Kalligram, 1994

- Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus, Osiris, Budapest 2006

- Hévizi Józsa: Autonómia-típusok Magyarországon s Európában, Püski, Bp. 2001

- Janics Kálmán: A hontalanság évei, 1979, Hunnia 1989 - szlovákul: Püski 1994

- Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága, Magyar Élet, Budapest 1944

- Jelentések a határokon túli magyar kisebbségek helyzetéről, Medvetánc, Budapest 1988 - A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának munkaközössége

- Kisebbségi autonómia-törekvések Közép-Európában a múltban és a jelenben, szerk.: Kupa L., PTE, Pécs 2009

- Kisebbségi érdekérvényesítés, önkormányzatiság, autonómiaformák, szerk.: Tabajdi Cs., Barényi S., Osiris, Budapest 1997

- Miroslav Kusý: A magyarkérdés Szlovákiában, Kalligram, Pozsony 2002

- Magyarok Szlovákiában 1989-2004, szerk.: Fazekas J. - Hunčík P., Fórum, Somorja - Dunaszerdahely 2004

- Az önkormányzatiság az önrendelkezés alapja - A szlovákiai magyar választott képviselők és polgármesterek országos nagygyűlésének hiteles jegyzőkönyve, Komárom, 1994. jan. 8., Komáromi Lapok - Szinnyei, Komárom 1995

- Situace maďarských menšin ve státech sousedících s Maďarskem, in Menšiny a intergrující se Evropa, eds.: P. Hirtlová, V. Srb, Nezávislé centrum pro studium politiky, Kolín 2009, p. 395-411

- Szarka László: A szlovákok története, és

- Vígh Károly: A szlovákiai magyarág sorsa, Bereményi, Budapest é. n.

Vö.: http://www.magyarnakszulettunk.org/hunnia-barati-kor-rolunk/rendezvenyeink/112-felvidek-tegnap-es-ma

- z egyik képnél a fönti alcímmel majd azonos címre kattintva szintén +nyílt a fönti szöv. - csa' má' z old nem nyíl'
csa 1 híradás elér7ő: http://www.felvidek.ma/kitekinto/magyarorszag/30430-felvidek-tegnap-es-ma-konferencia-lesz-e-holnap - '11 szept. 24

+ Könözsi Lá http://ujszo.com/napilap/szalon/2012/10/13/autonomiaval-a-nemzeti-megmaradasert

Számukra (a szl elit támogatói számára) csa biztonspoli - 6i ?, mi számunkra e. jogi.
Szót ért7nek 6asok s jogfosztottak?
Nem +nyomorítottak, nyomoréklelkűk-e mind?
Mer' mulandóho ragaszkodnak. /Ld. Fer páp homíliáját.
Más /?:
Van-e ns? V csa ngyátevés-kísérlet, -kísértet?
Ki nem 2ked, nem érti?
Ki nem képes a ns, vmi őt +haladó, más tiszteletire - alázatra, bizalmra, kockáztatni? -, nem hívő, +ény. A hívők közének, z 1háznak iy heynek, intézm kén lenni - xintem.
Tán z ee túlnyomó többsinek van 1 iy paradicsomi élme a gyerkorbó, v 1 kapcsbó, miko így (+)bíz6a, rábíz6á magát vki v vmi másra, másokra, s nem kölle csalódnia - alapjába véve.
Nem csak menedék! Ft adó, fölkészítő isk is heytállni a kísértésekkel szembe', s a szenvedésbe'.
Ha csa 6i intézmt látunk benne, amire manap hajlamosak vunk, e sikkad el.
Könnyebb kivonulni, elutasítni, hátrahagyni vmit, fölégetni magunk mögött a hidakat. Kilépni 1 kapcsbó, új ot lapítni De e non kegyetl le7 vki(k) számára, kiket hátrahagyunk, kizárunk, ki0zünk.
Nehezb, et próbálón méltóbb a hagyos kötöttsek közt, zok lapján rendbehozni a dogokat, újraalkotni kapcsokat. Bár technokrata mód sox z ckezőjit hisszük, számunkra nem adatott meg teremtni, csak felelősste'jesen használni, élni az adottal. Főkint nekünk kén +változni, jobbá válni.
Hívő? Kereső, tán i- is. De, hacsak le7, nem xetnék ezér, z Úrér senkit, senki élőt föláldozni - Ne ölj! Bár tapasztalám, h e ekerü7etl, s tán remtl a jövőre nézve is, ami fájdalmas tudat. Nem tudnék oy mintaxű jellem lenni Ábrahám, ki föláldozá vón Izsákot. z iyesfajta Úrra hivatkozást én - 1előre - önigazolásnak, utólagos idli racionalizálásnak tartom. Inkább magam áldoznám föl. Iy értbe xetnék +(y)én/y lenni. Végredmbe nem a szavakon múl'.

öltem kegyetl
et állatot élőt
bűnhődöm kínnal

totalitás - 1ensúyba. nem föláldozó, szabon ön-. kisbsi. ösztönző: Buber, Lévinas. Birt Bal
nem biztos - 2kedő? kereső - törekvő - studiosus - tanulmozó, elemző, adományzó: értet, örömet
nem) zavaró. + kö érni. választ - részt vesz, elutasít.
ajándék s hála - s hol z alázat heye? kriszti áldozat.
fél - pascali szakad. anyag s szell, test s lél, 6 s x - 1ensúy - Fszak - el nem fogadása, elviselési /+bocsát. jobbratörekvés - jelkép z ist.fog? I nem a 6, Fszak Ie, hanem a xeteté, 1sé
mondni sok mindent le7, fontosb a tett, kik dolgoznak, nem szövegelnek.

And nemcsa prim, hanem gonosz s gonoszsába éleselméjű
non 1xű bodognak lenni, de non nehez 1xűnek - R Tagore
VI. 21 - +halt Kiss Dénes, költ, ír s a Fidesz-ház efogadá a fődtörvt
a bocskérést nem a vétkes szokta kezdni, hanem kibe nb a xetet - Wterápiás magánintézet katasztrófa-károk enyhítésire
ha ő foglalkozna másokkal, anélkül, h +osztná, nem vón rossz, tenne féltékennyé? a testi élv fétise

Halík Tom Akarom: légy - +énys a vall ut, Népújs '12 Távoliknak közel /Vzdáleným nablízku - Türelem Inel /Trpelivost s Bohem - 3 alakja: hit, rem, xetet 16) - ön+haladás /transz 19)
exisztenciál heyeslés /přisvědčení 1o) jós s gyöngéds /neha, z él fénye s melege. ajándék - csodálattal s hálával tölt el 14) Vannak ??, meyeknek nyitott ablaknak kö maradni. I inkább ?kint, semmint válaszkint lép hozzánk. válaszink túl zárt nyiladéka /prilis sevrená úzlabina - völgyteknő
nevit szádra ne vedd /- Birt Bal: x. simul fidelis et in- 1xre hívő s hitetl 2o) a hit útján I hallgatása s a belső elsivatagosodás is. "a koll / szell éje" - I-fogyatkozás /elsötétülés 23) bátors +halni önzésünk számára, megfeledkezni magunkról másért, túllépni magunkon /- ezér utasítja el BB? Mt 4,43-8 25)  Chardin: a xetet z 1etl F, mey 1esít, +semmisítés nékü /aniz by ) a hit xetet nékü üres. I tárgykint értési idolátriáho vezet. nem lát6om a fényt, csa a Takat a fénybe 45) Ág a víz 3 halmazállapotárul s a lélek 3 képessirő /mohutnost írt: emlékezet, intellekt s ak ) Eckhardt s Tillich I ist fölötte. xet7jük z absz Titkot? It ú xetjük, h xetünk benne másokat. inkább z, h xetünk s ah, mint T, a xetet bioszférája. a fényre is csa akko gondolunk, ha hiány. Ubi caritas et amor, Deus ibi est - Ződcsüt liturg éneke 49) xetete a függésből fakadó félelm s görcsöss néküli. önzésünktő való távolstartás /odstup, meyel magunkho kötnénk s bírnánk. G Marcel: birtokosi x /l'amour possessif s áldozatos /oblatif, mey ad ) +énnyé nem zza válunk, h hisszük: I létez, hanem h hisszük: I a xetet 51) Aug: h ismer7nék + vmit, mit nem xetnék? 54) antropol konstans 91) Ch Taylor Secular Age. a hitvall 2 eltérő ifogat kapcso: a héb szubj (1etl Teremtő s a gör predikát (le7ővé teszi Jé isit - bibli hellenisztik szapienciális ir. Chesterton elhunytak demokrja. a hagyaték szakadatl reinterpretának élő árama 94) a pusztai atyák, Areopagita - teolja. I s z idvrend objektivitásának hangsúyozása sorsxű lépés vót z ateizm szakadékába ) a transz z immanenc rovására - z erel szemben - z iy I konkurenc, az emanc akadáya.. föV: a termes való, a -fölötti gyanús privát. z objektívbe nics heyi 96) z obj s szubj I is banális /únt, elcsépelt, a fund s a fideizm is zsáku ) Nich Lash: a vall végi, de nem ér véget a hit, rem, x. posztszekuláris. belg teol Roger Lenears r Traum des Königs Nebukadnezar Leuven '5: 3 gondi V: hetero-, aut- s teonóm 98) het - bibl, 1házi hagyok, dogmák, zsinatok, liturgiák patr s skol - axióm vmi más, magasb V léti, mitől a mienk függ, honnan a törvek, +váltó z égbő. Nie elutasítá a mögöttes másVot /zásvětí, +ényset - platonizmt a nép számára. a mod V aut. a másV szükstl. a posztmod önkrit, de nem a mod +tagadása. a premodho nem vezet vissz út ) teonóm gond. Nie Zarathustrája: a V szívi Aubó 1oo) a transc a xetet. a szavak (I, e, társ, V) +osztnak, a x 1esít. Teilhard: a x "se decenter", lemondni, h közép legyünk /prestat se cinit stredem, de nyitottnak maradni a Közép, Mag felé /s Selbst - z élő, paradoxonok Ie - Cusanus: ctétek 1se, Pasc: tűz 3x 1o1) +es Ján: a hit éjibe a szomj z 1edüli fényforrásunk ) zt akom, h legyen  I, v h ne? Ágnak tulajdonított (Heid idézé 1o3) v'om rá? a +győződés érti, a heyeslés a köz.i szív magbó (l'esprit de finesse ) Fb s Freud Ie a v'ak kivetítése, nem concupiscentia /sóvárgás, mohós, élvv'. nem zér, h bírjam, szolgáljon. a szabs kapuján ak belépni, a v'ó xen +ü - misztik: v'ja v'unk. élem gazdagító részi. nem szüks, h kiérdemeje 1o6) z igaz xbe z örökkévalós v'a. G Marcel: xetni, zt jelenti, zt mondjuk neki: nem halsz +. búsongó ateizm: szívest hinnék, de hábk.., +ivista, militáns antiklerik: allergiku z 1házra s hívők magatartására. posztulatív /-órius: nem szab lennie - Ni: h viselném el, h nem vok I? ) +bánás s +bocsátás, föloldozás. nem rém - karikatúra. Ni: z itagadás "bosszú a tanún" - Zarathust IV. förtelm szörnyeteg. ne legyen erki rend. nem a siker Ie 1o9) péz, 6 - nem z utó szó. Richelieu-ről a páp: felel v kitűnő. Doszt: ha nics I, minden +engedett. z Ire mondott nem fél z igstó - fél kiváltotta ateizm - bizonytlok ) démonikus lázadás s 2sbeesé. Iek aktak lenni, jó s rossz tudói - a rossz bibli mázata 111) Istt játszik - fanatik ön- s s. csop-iítés. I z 1etl gátja z ön+semmisítés sikerének ) a depresszió betegs - a 2sbeesés bűn: elutasítja a +térést, miután csődöt monda a gőg hazugsága - Ki: halos betegs a x'akozás álarca mögött /pod skraboskou 113) bezárultam előtte a torz önxetettel. I nem függ z én törekvésemtő, de z én idvöm igen.
Narcissus csalóka /zrádné tavacsa - a xetet ctéte nem a gyűl, hanem z önx. a hité nem z at, hanem z öniítés. a x s hit = Ixetet +szabít magunktó. ha elvesztné minden + érzésit maga iránt (önbecsülés, elfogadás, -biz /jistota, sikerélm - egészses s patológ narc 154) Prokop: befogni z ekébe /zapřáhnout - h kábszerré ne váljék - veszéyes függős ) Loyola: agere contra - tedd z c.kezőt! kit nem xettek, képtl xetni - 1 Jn 4,1o-; Jn 15,9. Lenni azt jelenti: I xet 159) a xetet heyit élvek, önx okkupálják. konzumnárcisznak nics öntudata, mások csodálatátó függ ) hiány z F, mit a jellemnek z alázat s fegy ad. fél a xtő, h sokat követelne tőle, inkább csodálatot követel. a gyöngék hajlamosak kegyetlsre s Fszakra, bosszúra zok c, kik +sérték, ?sessé tevék önképit. irtóz a tikörtő 161) z igs más nem szabítja föl, +bénítja, keményíti. z idli máz /náter csa hozzáadott érték, drog. Herosztrat - hírhedt - karikatúrája z öröklétnek. patologik megalomán nárciszok: Nap, Hit ) z önxetet végül önútálattá, -destrukcióvá vál. z igs, jog s igsoss több mint a haza- s nemzethűs. Mk 9,38-4o vs Mt 12,3o - kizárólag Jéra érvény. nac - koll narcizm. Mich Dávidja, Ni Zarathust 164) z ön+valósítás eszménye - ön+haladás, - transc. Kierke Don Juana: uannak állandó váltogatása /strídáni, anékü, h belü változna. a narcizm kultja c. alázat s xetet. z alázat z igs bátorsa. nem fél tőle, ki xeti ) Zebedeus-fik. z I xet" evangelizác-szlogen - bűzlik a szájukbó. Zarathust mámor-dala: e vót z él /Ist, nocsa +' 1x - amor fati - IV. 167) toleranc z utó szavunk? - zokat xetni csa, kik minket, cserekeresk. 1etemes részvét /karuná, nem ragaszkodás 168) anonim +ények, óceáni érzés a meditácná. z én, lelkem illúzió /érzékcsalódás, önáltatás, -ámít, z én föloldódása a kozmikba ) narcisztik szüks? Ág: a szív nyugtalans /inquitas cordis. Jn apost öregsébe állítólg csa zt ismételgeté: Kedveskéim, xessétek 1mást - banalitások giccstermelője 17o) nem szükses mások lenézése /znevazování ) correctio fraterna - testvéri figyelmeztetés Lk 17,3. eszkatoli türelm - a tört horizontján túl 173) ú égnek z igsér, h lgszívesbe máglyákat gyútnak. z igs, szabs s xetet kölcs föltét. a föV fogi "minima moralia - a +ény apró része, mey +emészt7ő ) a tolerancon lapuló multikulti nem a poliszho, a pogárok, szomszédok társasáho, hane a gettók konglomerátáho vezet 175) a xetet naiv imperializma. K Rahner: anonim +ények z ateisták s más hívők ) z igazi xetet a mások tiszteletive függ össz, elismeri sossát 179) Loc Letter concerning 689 - mit a +énysgel a ref tett: privatizác, konfesszionalizác s főkint ind. Nyun a katok is protestánsok - Chesterton. II. vati zsin. Ulr Bec r eigene Gott Fr 8 ) Religious Right. c. John N Gray: Black mass. Apocalyptic rel a. t death o utopia Ny 7 - né Pol r Apokalypse Stutt 9 5o-6o: a Vot Fszakka +változtatni 181) a viszonzás s bosszú kereki +forgatásának felelőtl rizikója. z igs xet rejtőzködni. vele szembe nem le7ünk közönyösek ) z Fszakka szembe nem 6'rál6unk 183) z előíték s hamis áltítások mérgezők. Hus: kedvesb számomra 1 jó né, mint 1 rossz cse 185)
z c.sek iránti x - chaszid legend: z élbe 0 rossz nem ért 187) elutasítjuk z c.ses viszba lépést. kölcs, 2oldú. Zvěřina Jo: a kom rabsba nem érik el h gyűlöljem őket ) zen - jönnek-mennek, mint a gondok, nem táplálom, de nem is küzdök cük görcsöst. fölülnézet csa a s egóval, nem másokka szemben. közeledni 189) Rich Kearney Strangers, Gods a. Monsters: Interpreting Otherness Routledge Lo-NY 3 - mi teremténk őket a kölcs démonizáckkal. hozzánk ~k. chaszid tört - rabbi: nappal, mikor van elég fény, fölismerni bátyánk s húgunk bármey e arcába. ha nem, éj ) ha nem fogadjuk el jungi árnyékunk, a kivetítés mechával szabulunk tőle - éladóssink /Schuld, vina másoknak tulajdonítjuk. integráljuk - Mt 7,3 mea culpa 191) z Inel szembeni adóss: a x, hit, rem hiánya. képtlek feledni - s +bocsátni? ) elutasítni a rosszért rosszat /odplácet zlem za zlo. fölajánlni a korrekciós /javító tap le7ősit - nem ú, ah te nekem, én is neked, hanem ah I nekem, én is neked. I irgalmábul él. ne engedd, h +kötözzön a múlt, nyiss, nyílj + a jobb jövő felé. Alex Mitscherlich + 82 Auf dem Weg zur vaterlosen Ges. - Socpsychl Mün 63. a gyűl zsáku. /slepá ul. 196) Ha nem vón pokol, meny - a fél oka a szelfizm /túl törődés z egónkka s z Ifél - xongás /úzkost - hangots, külső ok nékü s rettegés, aggodalm /bázen - závrat - szédülés a szts ért7etlse s nsa előtt, jelentéktls, sebez7ős, végess /esendős 199) Kant csodálata a *os ég s tisztelete a föltétl előtt bennünk /lekiism, erki törv. jelkép - idolátria s babona, hiszékenys /povercivost - ctéte a hitnek - "Ne féj+ 2o1) a fél le7etlné teszi a józan előrenézést /pronoia, kivetíti a múlt xongásit /paranoia. Kierke: a xongás a szabs szédülete, mey lenéz le7ősire - Kafka, Munch s Franc Bacon ) Eugen Drewermann: h működtek a "félteremtésbe a vallok közre - '88, '93. Mit tett a főpap a sztek sztjébe? 1 rabbinik hagy xint csa lélegzett I előtt: JHVH 2o3) z (I)fél reakció a szts ambivalenciája, z ctétek paradox 1se, a complexio oppositorum - Kuzáni Mikl. mysterium tremendum et fascinans - vonzó s rémisztő. I nem mennyei jólél. z 1ház is összkeveré, s a "szt rémület heyett félt taníta ) a kálvini puritanizm pig a xongás vírusát hozá. z 1hz bezára eszkatoli rekeszét /prepázka - belső démonok. I, xetetedhö semmi fél se vezet.. Ha pokol, menny nem vón, akko is xetnélek - cse templi ének: Boze, k tvému milování / zádny strach mne nedohání.. Byt nebylo pekla, nebe, /prece bych miloval Tebe 2o5) exorcizm. lelki terror. Kinsey Reports. a szex exodusa a szts szférájábó a banáisba /únt, ecsépet, a kommerszbe s x'akozásba. kivesze a tisztelet - gyöngéds. a puritán prüdériába rejlő manicheizm 2o8) A vall válsa főkint a valli képzetek /imaginác s z zokat kifejező nyev válsa 21o) a szigor s büntető, bosszúálló ist nemcsa a félkeltés- s manipulácra hasznáják, hanem a felelőss áthárítására is, önigazoló alibi, o'csó trükk, meye hamar kész vannak a vallsal. nem mente föl s + a szabstó s felelősstő, a következmek viselésitő - naiv ikép. a közönyös passz ist is projekció ) ei fogak. +ény vok, mer hiszek z ii xetetbe. o'csó mentőangyalokat csa z örd kíná - Lk 4,1o-1. a xetet elűzi a félt. a fél büntetésre számít - 1Jn 4,18 212) a x kihűlése méyebb s veszéyesb fenyegetési a visznak, mint a viták s veszekedések. mi a hit xetet nékü. frusztrácja, a csalódás benne harcos gyűlhö vezet - Hassliebe /Catull. náci gyűlálcázás: I velünk 216) Lawr Kushner, ami rabbi író: gonosz s rossz /termi katasztrófák ) z Írás demitolja. I nem ruházá föl a termt lekiismtel. zér találák ki, h ehárítsák, +meneküjenek a rossz abszurditásának félétő, mi +haladja z ei kontrollt. ist fikciója hasznunkra. ne várjunk tök mázatot! Ft ad becsületesen s fél nékü heyt állni a nem szépített való előtt 219)

Horyna: http://www.phil.muni.cz/fil/texty/budoucnost_filosofie.html
http://protiproud.parlamentnilisty.cz/stopy/pamet/minulost/243-utajeny-vlastni-zivotopis-valtra-komarka.htm

Tomka Fe z 1ház bűni? Ist Társul o 28o T63 - Romzsa Tódor munkácsi gör-kat pisp +gyikot, Gulágra hurcolt kárpátalji papok - Hetényi Varg Kár több kötet, Mészár Is Ismeretl vértanúk 9) a XX szba 3 millt öltek +, mer +ény - A Riccardi vértanús /1ooa - +ény holokauszt, a Szuba 17 s 41 közt 2oo e ort pap. kom fek ke o - fr komk 1oo mill 12) Szántó K A Kat 1ház törte, Salgó J Kr tanúi a törtbe. 4e pap s 4oo xzetesnő halt + hitleri táborokba 36) Isak Zolli Ró főrabbija kat Eugenio Pacelli XII Pi - F Lelotte XX sz konvertitái Eccles 86. '2oba efogadott - 28ba +szüntetett numerus clausus: 1etemi hallgatók 38) le7őlg érje el a nemzetis oos arányszámát. Glazt Fe: zsi 4o-5% orvosi, műszaki - népess: 5,1%, zon évekbe 1o% öü 575) 38-9 1. s 2. zsitörv: a sajtó, ügyvédi, mérnöki s orvosi kamara, z üzleti s kereski akamazottaknak lgföljebb 2o% le7 - z ügyvédek 49, a gyártulajok, bérlők 5o, kereskedők 45, tisztviselők 52% izraelit - 6o8. Fs összfonódások ) a népbiztosok 6o% - 565 41) z 1ház szt, mer ii, s bűnös, mer ee 55)

Bolberitz Pá hit kalandja Kairosz 1o 28o B76 - 1 mondatba - 1. +térés: hívő, templba járó. 2.: tanítv, ki efogadja Jét +váltójának. z redeti bűn, a "V bűne a lázadásba: z e próbál ú élni, mintha függetlít7né magát Teremtőjétő. A lekiism I szava, +hagyja szab akunk, de késztetés: jót - z engedemess nem szabskorlát 139) föszabító, kiteljesít. A lib: csa a relativizálók értékrendje absz ) minden törvt z újkor iéve, a többsge legitimálnak - ne legyen felelőssre von6ó. kommunik eszközök sítsive a többs aka befoyáso6ó 141) z at a 7közdi e mindendos Vnézete lett, mey előít ezárkóz - boldoggá teszi z et? ekötelezetts. tflötti mérték. éltünk advent, előkészület a végső betejesedésre ) a bodogs ctéte z unalm z ért üressébő. küldetésünk van a kiválasztatotts lapján. +felel-e? 143) z igsró nem szab hallgatni, mondván: a gyer is rájön. nyitott nevelés: a szabs csa jót ak6 s te7. c.: csa képess, szüks a nevelés, mintákat, célokat ad, aminek irányába a szabsot mint képesst ki kö bontni. +elő Szt Ján sp kármelita misztik: Tejesítse I erki pancsit s végezz mindendi Wját a lgtökebben )

Jelenits Is Szelíd kezedbe ** 5 - Mohay Tamá - piarist. Mindig zt csálám, mi kínálkoza, mirő ú látám, h ezt jó tenni, + ennek most haszna van. Ha beleásom magam a Pentateuchus ?be, le, h írám vón errő 1 ket, mit tán lefordítottak vón +' 3 nyevre, de nem bizt, h z többet ért vón, mint mi í, másképp s más szinten összeállt. Van z Úrinek 1 terve, s én nem rugdalózám z c a terv c, s nem is non aktam s. terveket kieszelni 4o)

+ Mikli Pé beszélg: xetetköz Lampl Zs: Ariszt logosz, éth, pát 3as követelme. Zászlós Gá: Göncz Ár: a betegs, börtön s 6 kipróbája a jellemet + vannak benne értelmetlsek, miket nem mondám, de tán kihámoz6ó belőle vmi: http://ujszo.com/napilap/interju/2013/07/02/korszakvaltas-a-katolikus-egyhazban