Tavasz a Zagyva-parton + másütt es - Áprily-versek + +állj!

cs.-i Solt ész Évának:

az a régi természetes
s mindig új tavasz
sosem csinnadrattával érkezik,
mint az emberi mű-,
csak mint egy megszokott társ,
csöndesen jön bé hozzánk
s teszi a vállunkra kezit
- hát itt vagyok
szól halkan
- hiányoztam-é, kedves?
s válaszra se várva
már át is ölelt

a nő- + önimádatba is bele lehet fáradni

Fekete Jó. gödöllői tanár fösté

- ez 1. képet előx szomorúfüzike.freeblog.hu oldalán tanálám

e 2. cs.-i Éva jegyzetelőjébe' a tavaszváró verse előtt
Heinrich Vogeler /előszecessziós: Tavasz, 1897

- minkettőjüknek hálás köszönet

tavaszvárás
- s eljött a pimpómezős is újra
csak mezők legyenek


ne csak lélekben
testben is
hisz jó
tudod
bár sokkal nehezebb
kegyetlenebb piszkosabb rútabb
hidegebb
akár a keresztrefeszítés
és föltámadás
- másképp nem érdemes

http://keretbefoglalom.blogspot.com/2010/02/voiage.html

Áprily Lajos: Március

Sri Chinmoy

A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.

Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejű cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.

Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.

Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng – ugye zeng, ugye zeng a szíved?

Az út mellett szántóvető paraszt

Hajtotta, verte fáradt ökreit

S vadúl káromkodott.

/Március, II, 19o8