Hervay Gizella: Levél helyett + Palya Bea: Szépszemű szeretőm

Milyen gyönyörű: szólni lehet, és kiszámíthatatlan, hogy mit válaszolnak. És megtörténhetik: társra is találhatunk, csak meg kell tanulnunk az ő egyetlen, soha meg nem ismételhető nyelvét. Csak meg kell ismernünk, a föld rétegein át haladva, a történelem korszakain át haladva, eljutva oda, ahol ő csak ő, ahol ő a teljes világegyetem, és megszólítani.

Megtalálni azt a szót, amit ő keresett, de nem talált, amire szüksége van, hogy a föld rétegein át haladva, a történelem korszakain át haladva, eljusson végre oda, ahol ő csak ő, ahol ő a teljes világegyetem. Felesleges és nevetséges olyan szavakat dobálni felé, amelyeket mi szeretünk, ezzel csak megütjük, hiszen én, ha azt mondom: tej, nagy diófát látok, a lomb közt kis égdarabok, a fa alatt kerti asztal, pohárban tej, tündöklik a tej, a táj. De lehet, hogy ő arra emlékezik, hogy nem kapott tejet, nem volt, és az anyja messze volt, és megütöd a szóval. De ha megtalálod neki azt a szót, amit keres! Társad lesz és válaszol, és válaszában felfénylik az elveszett szó, ami gyermekkorod zsebéből valamikor nyomtalanul kigurult.

Ha megtalálnám! Sose merném többet kimondani a szót: szeretlek! Csak azt mondanám: vonat, mert talán állomás mellett lakott, és évein át-átzakatolt a vonat, félelmet hozott és sóvárgást távoli tájak felé. Vagy azt mondanám: cigaretta, mert kidobta a vonatablakon át a csomag cigarettát, mikor tisztuló tüdővel robogott a szerelem felé.

Csak rá kell figyelni, a mozdulataira: karjával most olyan ívet ír le, amilyet csak az tud, aki egész lényével mozdul vagy szól, semmi más nem válasz neki, csak az, ha te is egész valóddal felé fordulsz.

A szájad mellett egy ránc emlékezik, és a szemedben olyan látható a szégyen, hogy elfordul és cigarettára gyújt. Fájdalmaiddal soha el nem érheted, arcodon a fájdalom nyomai, és hangodat érdessé teszi a visszafojtott sírás. E1 kell hagynod emlékeidet is, mert történelem előtti korból valók, mikor még nem tudott emberhez szólni az ember, csak ütött. Csupa kék-zöld folt az arcom, nem szóltak hozzám, csak ütöttek, s nekem most szólnom kell, meg kell találnom azokat a szavakat, amelyekre neki van szüksége. Hiába mondom a magam szavait, nem figyel oda.

Kikapcsolja a telefont. De hiszen volt egy mozdulata, feléd fordult, mint aki egész lényével mozdul, felé fordultál, mint aki egész lényével válaszol, megölelt, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel, megölelted, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel. Mégis csak ennyit mondtam: szeretlek.

/adatbank - transindex

(válaszvers Szilágyi Domokosnak
vö. az ő Álom a repülőtéren - szerelmes versek a szabadsághoz c. költeményivel
Szamszára /samsara jegyzetelőjibe' is
+ az alábbi címsorra kattintva is a többivel együtt:
http://mek.hu - Kényszerleszállás.pdf

http://www.forrasfolyoirat.hu/0810/kantor.pdf

Szépszemű szeretőm, nézd, a tél elmúlt
Nyílik a liliom, illat száll túl a hegyeken
Szépszemű szeretőm, nézd az őz a vízhez lép
Lehajtja fejét, iszik és tovaszökken, elillant rég
Vonj engem temagad után, fussunk már....

Szép szemű szeretőm, nézd, a tél elmúlt
Nyílik a liliom, illata száll túl a hegyeken.

Szép szemed éget perzselőn, arany-feketén
A nap nem hív ily sürgetőn, nyár delején
Szép szemed fordítsd tőlem el, megvakulok
Fordítsd vissza, nézz...
Égess el, arany-feketén.
Tüzedben elporladtam, semmi vagyok.

Szép szemed éget perzselőn, arany-feketén
A nap nem hív olyan sürgetőn, nyár delején.

Két karod átfog, átölel, magam feledem
A hullámok, az óceán játszik velem
Két karod vedd el, bőrömmel emlékezem
Fogd át derekam, hozzád ér kezem
Fogj engem, ölelj
Tengeredben vízcsepp, az vagyok

..

Két karod átfog, átölel, játszik velem
A hullámok, az óceán, nem feledem.

hiába s mégis léptek

bardoci székelykapu

mert végtelenek
választanak el
embert embertől
s istentől

ne szűnj meg
soha tovább-

lépni a pusztulás
felé
ujjászületés

/F. H.-nak

+ http://baloghpet.blogspot.com/2009/10/Hervay-Gizella-költő.html

Rákos Sándor: A vers halála 

...

íme a vers

lángra lobbantható

s mécslángja vagy máglyatüze

az ember arcát világítja meg

és ha kihuny

a lét is meghasad

jegesen villámlik verstelenül

s a fagy kígyója

a teremtés szívére kúszik

szép értelmezési: Hódolat az Ómagyar Mária-siralomnak, 160-9. old.

őt fogva verve húzva kötve

magadat ölöd örökre        

 '84

Szálló grádicsok, ifjúság

                        In memoriam Illyés Gy.

mint a megigézett vándor aki földi

lány képében tündért ölelt s álomképként

sejlik előtte föl később a fogható

test mögött egy másik tündér-foghatatlan

..

Angel Badia Camps képi