'9 elejin a gázválság csöndesültivel - anyumnak Keleten elfogya a tűzifája. a lyányommal utazánk több száz km-t s vágánk, készíténk neki. /a fiaimnak nem akaróza jönni, inkább ámíták maguk'. hiába a nők rendesbek. Vir. igazi férfi módra hasgatta a fölfűrészelt tuskókat, rönköket, majd rakta rendezett sorokba, oszlopokba a fölhasgatott aprófát, míg én cirkulázám a görcsösb, vékonyabbakra ékekkel szét nem hasintott vastagb méterfákba béfulladó gyöngébb villanymotoros, hosszú s gyakran leeső meghajtó szíjas, apum készítette nehez faalapzató körfűrésszel - cirkulával a tönköket. sox juta eszembe régebben is i'y favágásokkor J. A. Favágó című verse /s hogy ne mindig a szokásos, álló fát kivágó, őt ábrázoló fénykép illusztrálja:
Virág kissé fáradt képe
Vágom a fát hűvös halomba,fényesül a görcse sikongva,
zúzmara hull szárnyas hajamra,
csiklándani benyúl nyakamba -
bársonyon futnak perceim.
Fönn, fönn a fagy baltája villog,
szikrádzik föld, ég, szem, a homlok,
hajnal suhint, forgács-fény röppen -
amott is vág egy s dörmög közben:
tövit töröm s a gallya jut.
- Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz,
ne szisszenj minden kis szilánkhoz!
Ha odasujtsz körül a sorshoz,
az úri pusztaság rikoltoz -
a széles fejsze mosolyog.
'29 nov. - '31 febr.
Futtam, mint a szarvasok,
lágy bánat a szememben.
Famardosó farkasok
űznek vala szivemben.
Agancsom rég elhagyám,
törötten ing az ágon.
Szarvas voltam hajdanán,
farkas leszek, azt bánom.
Farkas leszek, takaros.
Varázs-üttön megállok,
ordas társam mind habos;
mosolyogni próbálok.
S ünőszóra fülelek.
Hunyom szemem álomra,
setét eperlevelek
hullanak a vállamra.
1930. jún.
sziepen énekli ezt a verset is Sebő Ferenc
Badiz Ottó: Bánat
Marton László költő-szobra az Országháznál - "A Dunánál"
háttérben a Népművészeti Múzeum, a volt Kúria
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése