hát ennyire szorulánk egyelőre öszve, hála az asszimilácijónak - magyarok Fölvidéken (rákattintással a térképre a küssé nagyintható

a CsSzK s utódállami a fönnállásuk óta hol erőszakosb, hol manipulatívabb, körmönfontabb beolvasztó /asszimilacionista, kulturális s nyelvi népirtó /genocíd politikát folytatnak a kisebbségekkel szembe'. s nincs ez máskint másütt se



mint e térképrül es lát6ó az elmagyartalanítás főkint a városokra, mint a környező vidék központjaira irányul s onnan terjed
- Kassát s Pozsonyt má sikerült te'jesen e'tótosítnijuk, Eperjesrül, Nagyszombatrul stb. má' nem is beszélve
- e' van - adjunk hálát az úrnak - egál, h. miy nemzet fija!






Batta György: Mulat a parlament

Ezredvégi korrajz a Kárpátok alól

Mulat a parlament; ölik a magyar nyelvet a képviselők.
Az egyik igét ősz hajánál fogva cipelik ki a főtérre,
belerugdosnak, majd a vérbosszúk vörös mámorában
szívenszúrják boldogan. A főneveken tank tipor keresztül,
a határozószókat földalatti kamrákba terelik - gázzal
gyilkolják őket. A riadt kötőszavak megbújnak ugyan
a zúzmarás erdők hajlatában, ám a kutyák rájuk találnak
és gazdáik gödörbe lövik valamennyit. A meztelenre
vetkeztetett és megkötözött sudár jelzőket a honleányok
kéjesen kiherélik és élvezik, hogy véreznek el a
szerencsétlenek a havazásban. Egy fullánkos képviselő-
suhanc vadászgépbe száll és lebombázza kódexbeli szavainkat,
tűzbe veszejtve ősi testüket, porrá égetve Isten ujjnyomait
áttetsző bőrükön. Megfojtják az énekes szájában a szót,
lézerrel rombolják az anya suttogását, mielőtt az a kisded
szívére hullhatna, a gügyögő gyermek rózsaszín tüdejében
foglyul ejtik a hang-magzatokat. Mulat a parlament: ölik
a magyar nyelvet, jól szórakoznak a képviselők,
mégsem keseredem,
mert ragyognak felém az égből anya meséinek tulipánröppentyűi,
és ott a jel apa szemének két csillagában:
- Légy erős! Feltámad másodszor is a keresztre feszített
anyanyelv, felszállnak véres leplük alól a szavak,
hogy visszainduljanak hozzád.


Ozsvald Árpád: Segíthet-e még?

A vaksötétben
segíthet-e még
a pislákoló lámpa
fénye?
Hová menekülhetsz
a fojtogató
gyűlölet elől?
Leszegett fejjel,
véreres szemekkel,
fekete bika áll
a küszöböd előtt.


Már szigetek se lesznek,
zöld mohás távoli szigetek,
bodzabokor menedék a kertben;
küszöbünket is ár borítja,
fároszi tornyunk tengerbe omlott..

Már kikötők se lesznek,
a visszatérés örömét jelző,
magukba záró kagylóhéj öblök;
csigák üres házában zúg a szél!


Gyalázat-é a magyarság(om) - vagy büszkeség forrása is lehet? A büszkeségem mások irigységét váltja ki. Lehet másként - természetesen, nem büszkén és nem irigyen, a másik megsemmisítésire való törekvés - gyalázat nélkül élni?

Azér' önhittnek, beképzeltnek se kén' lenni, fönsőbbségtudattal se kén élni. Nincs mér'.
Míg a magyarok el vannak telve magukkal, a többiek közbe' +előzték, lekörözték üket.
s fo'ytonos ránkmordulások: "Tótországba' tótul! Muszaj tótul beszélnie!" Se kérés, se bocsánat. Ők az urak, mi a +tűrt szolgák. Valami i'yen a hétköznapi fasizmus, vagy inkább nácizmus.
Terjed az erkölcstelenség, csalás.
- Mond6juk azt is: globalizálódik tán?
Má' nemcsak Csonka-Madzsarisztánba' csapják bé az idegeneket - köztük a kisebbségi s vidéki magyarokat es Budipestisen -, hanem Fölvidéken is a magyarokat.
1 kasszírnőcske ma majd félezer koronával könnyített vón rajtam, ha nem figyeltem vón s nem beszéltem vón más nyelveket is, köztük nehány szlávot is, mit hajlandó vót +értni a bunkó hölgyemény, ki bocsánatot, pardont se tanula + mondani +' az anyanyelvin se.
S e sajna, nem egyedi eset, hanem elég gyakori.
A megszállt területek magyarjai is valahogy túl sokszor húzzák a rövidebbet a hatalmon lévők ügyességinek köszönhetőn.