Gulácsy Lajos (+ '32) Golgotája s Juhász Gyula (+ '37) versi hozzá + hozzánk + +' 1-2 versxűs

Juhász Gyula: Gulácsy Lajosnak

Lajos, elér-e hozzád még a hangom,
Mely úgy remeg, mint nyárfák estelen,
Ha rajtuk ring az alkonyi harangszó
S rájuk ragyog a csillagszerelem,
Elér-e hozzád hangom, a szívedhez,
E nagy, bíbor virághoz, mely beteg
És az agyadhoz, mely - ó drága serleg! -
Gyász és nyomor borával telve meg!
Elér-e hozzád hangom, a naiv, bús
Juhászkolomp a végtelen teren
És fölver-e egy percre álmaidbul,
Melyekben nincs már többé értelem?
Ó értelem! Hogy tudja ezt a többi,
A kalmár, börzés, a kalóz, betyár,
Csak okosan, csak adni, venni, ölni,
Törvényesen, míg az idő lejár.
Csak enni, nőszni és álmodni néha,
De óvakodva, mert itt élni kell,
Potom a szépség és művésze léha,
Csak egy a mentség, egy csak: a siker!
Lajos, emlékszel, amikor először
Kerített össze minket alkalom,
A boldogságos, békés délelőttön
Gauguinnek száz lázálma a falon?
A sárga fényben a kövér banánok
S a sárga tájon barna emberek,
Az elveszett Éden, mely fájva-fájón
Bennünk zokog, ujjong, ragyog, remeg.
S a furcsa bálvány, szent fából faragva,
Mosolya sír és bánata mosoly,
Önarcképem! - mondottad és a zajban
Kacajod bongott, mint ha szél dobol!
Lajos, emlékszel Váradon, tavasszal
A kis csapszékben, hol Watteau lakott,
Lerajzoltál, vén márkit, vaskalappal
S tegnapnak láttad már a holnapot.
A Köröst néztük és láttuk Velencét,
A kávéházban Goethe ült velünk,
Esengtük Grandet Eugenia szerelmét,
A csillagot kerestük, amely letünt.
A csillagot kerestük... merre is vagy,
Hisz még nem hullottál az éjbe le,
Még ég fölötted estenden a villany,
Még mérik, lázad nő, vagy süllyed-e?
Lajos, hiszen mi voltunk már azóta
Ott is, tudod, nem mondom, fáj a szó...
Ahol ketyeg a lélek, mint az óra,
De nem mutat időt, irtóztató.

Te ott maradtál, hallom, jobb neked már,
Mint ez a másik, józan, gaz pokol,
Hol gond, ital, nő, robot és a seft vár
S a legszebb vágy legrútabban lakol.
Te ott maradtál: téren és időn túl
Sétálsz a kertben, csillag s híd alatt,
Nem hallasz már ugatni szűkölő bút
S nem látod a halált, amint arat,
A mosolyt, melyet festett Lionardo,
Nem látod a nőn, - csöndesen halad
Agyadban, mint a Léthe, mint az Arno,
Az örök semmi a vak nap alatt.
Nincsen remény s te nem tudod. Szeliden
És finoman - hisz művész vagy, Lajos -
Babrálsz a párnán ujjaddal. Az Isten
Legyen irgalmas. Ó csodálatos
Szent, tiszta művész, Giotto jó utóda,
Alázatos, hű, tőled nem kiván
Már e plánéta semmit és a holdba
Nakonxipán vár már, Nakonxipán!

xetem ezt a gyöngyöket fájó xencsétlent,
s nemcsa azér', mit Illyésné Kozmutza Flóra idéz J.-M. Guyau-tó'
(Cet étre souffre, /donc je l'aime - E lény szenved, ezér' xetem.
s tiszteletbe' kén tartni hala után is döntésit. Jó Att 1 ábrándképet verselt + csodásan. I. Gyula pedig tiszteletet érdemel azér' is, mer' folytatá z "igazodni magára mutat"-ás föladatát. - hadik iri szalon; wiki

versei (másoké is) +hallgat6ók a nyeten. - a Trianon /I.ná' is +:

http://tudastar.googlepages.com/juhaszgy

Anni

J. Anna nem volt örök
(in memoriam Juhász Gyula

csak egy értelmes, gyakorlatias,
de végülis hétköznapi lány volt,
aki véletlenül először ismertetett meg
az annyit csócsált,
számomra addig ismeretlen,
néha örömszerző, néha függősítő
- kényszeresen ismétlendő, *
néha közös, néha szomorú
testi dolgokkal.
Később már csak mondta a magáét,
a csupán számára fontos
s kicsit talán föl is fújt dolgait -
„mint testvérének”.
Én meg csak feszengtem, nem hiányzott,
- félbeszakadt.

Még mindig próbálkozik,
vagy megtalálta
azt néki való szellemi társat.
akit szívből kívánok neki

Rjepin: A kővendég - János úr s Anna úrnő
/ilí: Ilya Repin:: Stone Guest - Don Juan i Donna Anna

Mária s Ilona

az én kedvesem nem vo't szőke

mint egy hosszú álom
fénylő gesztenyeszín volt a haja
és ragyogott a mosolya
és jó volt
mint földreszállt angyal
szerettem nagyon
és boldogok voltunk
de vaj' életre klónoztatnám-e
ha még meglenne az a hajtincse?

zavarban vagyok nagyon
egy másik
angyal miatt

a 1o nap szeptemberbe' c. filmbe' J. Binoche

az vigasztal:

tán nem is kettő

So viele Opfer, wie ihm diese beiden Frauen gebracht hatten, waren unwiederholbar, unwiederbringlich.

Az a tömérdek áldozat, mit e két asszony hozott érte, soha nem pótolható, soha vissza nem tér.

A. Seghers: s Argonautenschiff

Elvesztettem, de megtaláltalak. /Etwas verloren, doch dich gefunden.
Csak azt vesztettem el, mi megmarad. /Verloren ist nur, was erhalten bleibt.
Nem az ég nyílt meg, hanem az ölem. /Nicht der Himmel, sondern mein Schoss tat sich auf.
..
Nem érdekel, hogy hol leszünk, csak együtt. /Mir ist egal, wo wir sind, nur zusammen.
..
Én nem akarok igazán, csak egyet, /Ich will kaum etwas, nur eines will ich,
de azt nagyon. /das aber sehr.

Szabó T. An.: A mai nap /r heutige Tag 2, 4, német ford. Buda György

http://szabotanna.com/

Áprily Lajos: Védekezés

Próbálgatom, tanulgatom,

hogy ne szeresselek nagyon.

Félelmesek a viharok,

s én romló törzsű fa vagyok.

S minden nagy érzés új gyökér,

mely földbe köt, ha mélyet ér.
...

anyaság

közhelyek

- Lázár Annamáriának Marosvásárhelyre

a nincs

nincs

hiába is keresed

nyugodj bele

meg kell teremteni

amit szeretnél

de ne felejtsd sose

hogy az mindig

önkényes lesz

önkényes leszel

ha nem alázatos

szeretnél még valamit?

nincs menekvés

megadatik

valami

csak tudd

elfogadni

és a pihenőnapon
mondá az Úr:
unom a teremtést

Te pedig kilógsz
a dolgok közül
és betemetnek
és már nem lógsz ki

és szárnyal a madár
és az angyal föl
a mélyből az Istenéhez

vö.: http://borzoskaa.blogspot.com/2010/1/üvegház.html

+ 2 részlet Illyés Szerelem c. versiből /Nehéz föld, '28

Két karomban halt meg

Egy kis borjú hajdan,

Bús fejét ringató részvét

Él most is karomban

Sose feledem már

Végső pillantását,

Megismertem, mi a szótlan

Tiszta szomorúság

Ces és Sáregres közt fekszik ez a magányos kocsma

A malom mellett; ide jöttem be estefelé én.

Kifárasztott az út, szünetlen fecsegtem

Az útszéli verebekkel s szárnyas gondolataimmal.

- Mit jöttök egyre vissza! hagyjatok engem, repüljetek el,

Ha hideg is az ég!...Szivem nem lesz örökös fészketek -

Hess tovább! De ők visszaszálltak, lármáztak, csiripeltek,

Zsibongó madársereggel nyitottam be az ajtón.
..

a jelenet Kieslowski 1ik színes filmjéből

Doleo, ergo sum

Tudok már mindenről, mi bennem szúr, mar, kopog.

A kín, mint lámpák sora gyúl ki. Fájok: vagyok!

Álomvilágban él, kinek csak öröme van.

Rosszul érzem, de legalább én érzem magam!

részletek a Szétvert sereg és Itt az első csillag c. versiből a Sarjurendek kötetből, '3o

.. Kinek reménye nincs,

nem él az ő se már!

..
mintha a mult, végre,
rossz istenem adná kezét békülésre.//

bandita

Őze Sanyi

Horác - Sebő: Lydiához

Míg én voltam a kedvesed,
S felfénylő nyakadat még nem ölelte más
Ifjú, míg veled éltem én,
Nálam jobban a dús perzsa király sem élt.

Míg más nem hevített, csak én,
Míg el nem ragadott tőlem a trák Chloé,
Rólam szólt a dalod s olyan
Híres voltam, akár hajdani ősanyánk.

Lantot penget a szép Chloé,
Fenséges szerető és dalosajkú is;
Hogy megváltsam az életét,
Vállalnám a halált boldogan érte én.

Engem meg Calais szeret,
Testem most vele ég egy szerelem tüzén,
Hogy megváltsam az életét,
Vállalnám a halált kétszer is érte én.

S mit szólnál, ha a régi láng
Fellobbanna ma és szőke Chloé helyett
Hozzád kötne a vágy megint,
Ajtóm újra neked nyílna ki Lydiám?

Szép csillag Calais ragyog,
Náladnál meg a bősz Ádria sem vadabb,
Nád sem hajladozóbb, de nézd!
Csak véled tudok én halni is, élni is!

/Radnóti M. ford.