http://www.cseh-tamas.hu/
R. Wagner: Tannhäuser s wartburgi dalnokvers, XII sz. eleje - z érzéki v' dalla, a való józan, boldogító Va
Szíved a kéjbe' elmerül.
Vénusz búcsúszava Henriknek:
Menj hát, te őrült!
Járj az üdv után, de ne találd + so'se'!
z idv néköm csa - M+
Mint kit a magány átölelt.
Wolfram: Rám nézve 6' kilobbant
Minden reménysugár.
ismeri ő is a x csodaforrását, de a tüzes v'at is, mey a forrásho kergeti a férfit. elutasítja a bágyadt, élettl érzelmeket: csa a **ra néz7ünk v'tl', eszményi áhítattal, de a számunkra teremtett asszra nem.
T vad démonok +szállottja. Fegyver nem ment7i +, mer e +átkozott dalnoknak nem a halt, hanem z idvöt adó hitet kö +talánia. rádöbben bűnire. E elé térdel, s a lány ruhája szegéyit emeli ajkáho:
A bűn fiát, h idvözítse,
Ú jött felém z égi lény.
De jaj, bevontam vétkezően
Szt sugarát homáyal én.
Uram, ki élsz dicső eged honába',
Ki idvömül nekem leküldted Őt,
Bocsásd + vétkem, h a bűn-homáyba'
Iy vakon álltam angyalod előtt.
T lelki idvössér könyörg. hadd könyörgjön 1 bukott lél, 1 pokol vonzásába kerü't férfi idvössér. halkan, fojtottan szól a xi lemondás témája. má nem vár semmit z éltő'. A halba keresi a végső menedéket. vissztérő gond: x, meyet a sors szétszaggat, xesek, kiket csa a hal 1esít7. a főpap ítélkeze:
Mint ez a bot kezedben itt
Többé sosem virul ki már,
Úgy a pokol sem idvözít,
A kárhozatnak éje vár.
Wolfram kimondja a varázsszót: E.
"Nem vádolja zt, ki neki a gyönyör teljessivel szo'gált. T számár Vénusz s E 2 összforrott véglet: Er vele 1ütt t'ott szenvedni; Vé csa a vele 1ütt tö'tött gyönyör hit ismeré.
tört: T részt vett z V. +eshadjáratba', a s Busslied /bűnhődés dala - monda: +járá Vénusz birát, maj vezekelt
W +6ározás a Venuszhegy heyit: Hörselberg, Eisenach mell
Wolfram v Eschenbach +122o bajor - keserves-szűkös poétakenyerit hűbérurakná keresé - tőle a Parzival, írt ironik, vaskosan humoros, má-má a népi költészettel ölelkező versformákat is
Walher v r Vogelweide +23o - a bécsi herci udvarba kezdé páyáját - egészses erotik, hohe s niedere Minne
861 - Pá - z Auifjús s nehány fizetett botránycsáló +buktatá.
A próféták gyurmának nézik a világot,
amit az eszme ujja könnyen alakít -
de ha a valóság, e hajlékony acéllap visszarúg,
vérző orral és sértetten vonulnak emigrációba,
s átkozzák porig - főként Alexandriában - Jeruzsálemet...
Elvont édenük-pokluk milyen idegen nekem!
S megváltástanuk, stilisztikájuk, totalitásuk!
Úgy bíznak babonáikban, mint a barlangi ember:
ha kellő gyűlölettel említed az eretnek nevét,
hanyattesik s kitöri a nyakát...
Nekem sohasem volt elég kerek egy gyémánttá csiszolt teória:
a háborús ajtó nem illett jól a tokba,
a résen át a végtelen látható része látszott:
az ostromlott város, a lángoszlop, a kígyógyűrűzésű füst.
...
A legfontosabbat az ostrom idején tanultam,
nem a rossz lelkiismeret diktálta együttérzést
vagy a folytonos vesztők sívó pátoszát -
édent s poklot egymás hegyibe hányva:
a rémült göncökön virító sárga csillagot,
mint mértéket a mindenség mellén pulzáló csillagokhoz.
Orbán Ottó: Asztaltáncoltatók, '85
Vö.: Mátyás Ferenc: A Duna balladája s Ártatlan óda /Szép versek - '82, Magvető '83, 31o sk.
R. Wagner: Tannhäuser s wartburgi dalnokvers, XII sz. eleje - z érzéki v' dalla, a való józan, boldogító Va
Szíved a kéjbe' elmerül.
Vénusz búcsúszava Henriknek:
Menj hát, te őrült!
Járj az üdv után, de ne találd + so'se'!
z idv néköm csa - M+
Mint kit a magány átölelt.
Wolfram: Rám nézve 6' kilobbant
Minden reménysugár.
ismeri ő is a x csodaforrását, de a tüzes v'at is, mey a forrásho kergeti a férfit. elutasítja a bágyadt, élettl érzelmeket: csa a **ra néz7ünk v'tl', eszményi áhítattal, de a számunkra teremtett asszra nem.
T vad démonok +szállottja. Fegyver nem ment7i +, mer e +átkozott dalnoknak nem a halt, hanem z idvöt adó hitet kö +talánia. rádöbben bűnire. E elé térdel, s a lány ruhája szegéyit emeli ajkáho:
A bűn fiát, h idvözítse,
Ú jött felém z égi lény.
De jaj, bevontam vétkezően
Szt sugarát homáyal én.
Uram, ki élsz dicső eged honába',
Ki idvömül nekem leküldted Őt,
Bocsásd + vétkem, h a bűn-homáyba'
Iy vakon álltam angyalod előtt.
T lelki idvössér könyörg. hadd könyörgjön 1 bukott lél, 1 pokol vonzásába kerü't férfi idvössér. halkan, fojtottan szól a xi lemondás témája. má nem vár semmit z éltő'. A halba keresi a végső menedéket. vissztérő gond: x, meyet a sors szétszaggat, xesek, kiket csa a hal 1esít7. a főpap ítélkeze:
Mint ez a bot kezedben itt
Többé sosem virul ki már,
Úgy a pokol sem idvözít,
A kárhozatnak éje vár.
Wolfram kimondja a varázsszót: E.
"Nem vádolja zt, ki neki a gyönyör teljessivel szo'gált. T számár Vénusz s E 2 összforrott véglet: Er vele 1ütt t'ott szenvedni; Vé csa a vele 1ütt tö'tött gyönyör hit ismeré.
tört: T részt vett z V. +eshadjáratba', a s Busslied /bűnhődés dala - monda: +járá Vénusz birát, maj vezekelt
W +6ározás a Venuszhegy heyit: Hörselberg, Eisenach mell
Wolfram v Eschenbach +122o bajor - keserves-szűkös poétakenyerit hűbérurakná keresé - tőle a Parzival, írt ironik, vaskosan humoros, má-má a népi költészettel ölelkező versformákat is
Walher v r Vogelweide +23o - a bécsi herci udvarba kezdé páyáját - egészses erotik, hohe s niedere Minne
861 - Pá - z Auifjús s nehány fizetett botránycsáló +buktatá.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése