

A por siet. A kő ráér.
a Kormorán együttes tisztelgési
Wass Albert előtt
HÚZD A HARANGOT
In memoriam Nagygéc
(Csenger s Szatmárnémeti közt a 70-es árvízbe' elpusztult falu)
Nincs olyan vers, mi kéne
csak por hullik a kőre -
Húzd meg – húzd a harangot
tűz van a faluban -
Húzd meg – húzd a harangot
őrködj a kapuban.
Egy nap arra ébredsz -
nem nyílnak a virágok,
nincs víz már a kútban,

megfogant az átok -..
Néha túl magas, néha túl mély
ne a csillagokat nézd!
Ez a hely neked a kezdet -
ez a hely lesz majd a vég!
Egy nap arra ébredsz -
elindulnak érted,
az anyókák, a vének
többé nem mesélnek..
Egy nap arra ébredsz -
hogy a szemfényvesztés háza
ott áll, ahol egykor volt
apád kopjafája.
Húzd meg – húzd a harangot
tűz van a faluban -
Húzd meg - húzd a harangot
őrködj a kapuban!
„Ha tudni akarja z igsot, én emondom magának. zér nem le7 a szobrot felállítani, mer... holtában is félnek tőle!”
z a dolgom, h hidat építsek a múlt s a jövendő közt. s h nnek a hídnak a pilléribe beleépítsek mindent, mit a múltbó a jövendőbe átvinni érdemes.
z igazi törveket nem írák kkbe s nem őrködnek fölöttük fizetett tisztviselők.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése