Dobsina + 1 hegy a fölhők fölött + 1 szemtanú-szöveg

a hírös Dobsinai jégbarlang a Sztracenai patak völgyibe lévő azonos nevű tót falucskáho' van közelb; a Sajó-völgyibe' lévő Dobsinátul légvonalba' is 7 km - a képen is előtűnő szerpentinen majd a triplája.
a városka, honnan a II. vh. után elűzék s legyilkolák a németek túlnyomó részit /pl. a přerovi vasútállomáson is), s ma más, rendetlenebb nép veszi át helyüket, a tótok mellett cigányosodik, ami nincs kizárva, hogy így is, úgy is bekövetkeze vón, mer' a magy.ho' hasonlón a ném. is kihalásra ítélt kultúr'faj'nak tűn', amék kipusztulása előtt esetleg +' le is züll'. vagy minde csa a pánszláv kommunista pusztítás miatt vón így?
- a föntik csa' arrul juttak eszembe, mer' a yutubon vót 1 T. Mann Faustus-regényibül készült filmrészlet, ami részben a jégbarlangba' játszóda, s mi tán törlőd7e, mer' má' sajna nem tanálom

- a dobsinai evang. templom +

rálátás a Sajó völgyire
a szerpentin tetejirül le dél felé
- a kisváros nem látszik alul a ködben
a szelektív emlékezetvesztésnek köszönhetően

a fölhők fölött a Király-hegy, 1948 m az Alacsony-Tátrába', rajt' tv-torony /1 magas-tátrai csúcsról fényképezve:

/vö. A Rakattyás-tetején-nel is esetleg

Az egyetlen újsághír, amely egy elpusztított országból megmaradt

„A Király-hegyi tévétoronyból kiugrott szerencsétlen kisebbségi öngyilkos teste természetesen palacsintává lappadt, s a testével együtt szétfolyt az egyik szeme is, de a másik valahogy kipattant, kigurult a koponyájából és pattogva gurult tovább le a lejtőn, át az erdőkön, völgyeken, patakokon, legelőkön, mezőkön, szántókon, falvakon, kerteken, udvarokon, házakon, temetőkön, utakon, hidakon, folyókon, gyárakon, városokon, hivatalokon át - látni, rögzítni, magába foglalni, számba venni egy nemzetrész fiainak, lányainak, gyerekeinek, érett embereinek és öregjeinek megaláztatását, szenvedését, végső vonaglását.

A szem bejárta, begurulta az egész megszállt, elmagyartalanított Fölvidéket. Annyira elnehezedett a látott, megtapasztalt, magábafoglalt szenvedésektől, hogy egyre lassabban gurult. Szeretett volna már megpihenni, gazdát találni valami félig vagy teljesen vakban, aki elbírta volna azt a keservesen nehéz terhet, amit összegyűjtött útja során.“

A fönti hírecske egy az előzővel szomszédos ország lapjában jelent meg, amelyet azóta megszálltak a szomszédai, akik elpusztították minden kulturális emlékét ezen a megpörkölődött újságdarabkán kívül, amit a szél egy elfogulatlan területre, hozzánk fútt. Nem tudjuk, hogy a szemnek sikerült-e végül gazdát találnia, azt se, hogy mi lett vele, létezik-e még egyáltalán.

Ha valaki bármilyen fölvilágosítással tudna róla szolgálni, kérjük jelentkezzék.

Egy elpusztult kultúra utolsó szemtanújáról van szó.