a gyarmatosított, földarabolt Magyarország hatásos önpusztítása - selfdestruction of occupied Hungary + mismás, El Greco: Gecsemáni agónia, 159o-6oo

Radnóti Miklós:

kényszerpályán a kedves

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

'44. jan.

"A despoták ártatlanokat szoktak halálra ítélni. De vajon ártatlanok-e azok, akik semmit se vétettek egy despota ellen? /CCCXIX.

A felejtés: passzív hazugság, de azért romboló. /CCCXXIII.
A felejtés a legkényelmesebb bűn - vagy nem is más, mint a lelkiismeret lustasága. /CDIV.
Az emlékezőtehetség: etikai kérdés. /CDVIII.

Aki viszonozza a gyűlöletet, az legyőzetett. /CCCXXXXVII.
A gonoszság valószínűleg nem más, mint karakterré dermedt gyűlölet. /CDXCII.
A szelídség ellenállás. Nem csoda, hogy sokszor felháborító. /CCCXLVIII.

A gondolatok nem tűrik, hogy zászlóra írják őket. Igaz, az ellenszenv kölcsönös. /CCCLXV.
Van rosszabb a rossznál - ti. a rossz igazolása. Természetesen nemesnél nemesebb eszmék segítségével. /DLXV.
A gondolat civil. Minden uniformis megöli. .. /CCCLXXXI.

A legkisebb minoritás az ember egy szál magában.. /CCCXC.
Elég egy 3 emberből összverődő "tömeg", hogy kiközösítsen. /DLV.
Nincs szorosabb közösség egy lincselőbb tömegnél. Onnan próbálj angolosan távozni! /DLVI. s CCCXCI.
Lincselők elől nem teljességgel lehetetlen menekülni, de lincselők közül távozni mondván: "én ezt nem csinálom" - az biz' lehetetlen. Aki ezt teszi, azt meglincselik. /DLVII."

Ancsel Éva Összes bekezdései közül, Kossuth, '99

Mi föld ez itt, hogy szíve nem dobog?
A magyar szóra mért süket a lég? ..
Távolból mintha dalszót hallanék -
Hajh, többé mért nem a mi dalainkat?..
Élet ha zsong itt, nekünk az - halál..
Vagy tégy, te Isten, még egyszer csodát:
Támaszd föl népem a sír sötétjébül!..
S haló szívembe átokként mered
A bűnös múltba elsüllyedt jövendő...//
Mér kellett buknunk: bennem sír a vád,
Lelkembe zúg a borzasztó itélet:
Mert nem tudtuk sezretni a hazát
S minden, mi szent volt, csúfos üzletté lett;
Rút önzésbe fúlét minden akarat,
Önámításban elernyedten éltünk..
Az én múlásom nemzet elmúlása -..

Sajó Sán.: 'z uto' magyar, 91o

Simándy Jó. énekli a Bánk bánban

Mint száműzött, ki vándorol

A sűrű éjen át,
S vad förgetegben nem lelé
Vezérlő csillagát,
Az emberszív is úgy bolyong,
Oly egyes-egyedül,
Úgy tépi künn az orkán,
Mint az önvád itt belül.
Csak egy nagy érzés éltetett
Sok gond és gyász alatt,
Hogy szent hazám és hős nevem
Szeplőtlen megmarad.
Most mind a kettő orvosra vár,
S míg itt töprenkedem,
Hazám borítja szemfödél
S elvész becsületem!

Hazám, hazám, te mindenem!
Tudom, hogy mindenem neked köszönhetem.
Arany mezők, ezüst folyók,
Hős vértől ázottak, könnytől áradók.
Sajgó sebét felejti Bánk,
Zokog, de szolgálja népe szent javát.

Magyar hazám, Te mindenem! Teérted bátran meghalok, Te Szent Magyar Hazám!

H. Hofmann: Jézus a Gecsemáni ker'be' - "Lammá sabaktáni?"

az utó 3 sor más változata:
Magyar hazám, megáldalak! Szép érted élni, érted halni, Te hős magyar hazám!

http://laudator.blog.hu/2010/1/5/megölni a királynőt

Nagy-Lajos korába'

a térképekre kattintva azok nagyít6ók

tölgy

Mátyás korába'

s a XV. sz. végin /Mátyás halálakor)
- vö. a wikin tanál6ó térképpel is

Évának

el-
vágyol?
de nincs hová!

minden egész
végérvényest
széthullott

itt
muszaj
helytállni

szenvedni
és
szeretni

önmagunk
föláldozni
a síró poronytyokért

vegyétek
és
egyétek

mert ez az
én testem
a bűnöknek

bocsánatára