Mednyánszky László alkonyi képi (+ a Sebesült (tanulmányfő) s az Ágrólszakadt /csavargó + Villon a hajdani szépasszonyokról

erdei patak híddal

vö.: http://www.balkon.hu/balkon03_11/01perneczky.html

Ballada a senki fiáról

Mint nagy kalap borult reám a kék ég,
és hű barátom egy akadt: a köd.
Rakott tálak között kivert az éhség
s halálra fáztam rőt kályhák előtt.
Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak,
s szájam széléig áradt már a sár,
utam mellett a rózsák elpusztultak
s leheletemtől megfakult a nyár,
csodálom szinte már a napvilágot,
hogy néha még rongyos vállamra süt,
én, ki megjártam mind a hat világot,
megáldva és leköpve mindenütt.
Fagyott mezőkön birkóztam a széllel,
ruhám csupán egy fügefalevél,
mi sem tisztább számomra, mint az éjjel,
mi sem sötétebb nékem, mint a dél.
A matrózkocsmák mélyén felzokogtam,
ahogy a temetőkben nevetek,
enyém csak az, amit a sárba dobtam,
s mindent megöltem, amit szeretek.
Fehér derével lángveres hajamra
s halántékomra már az ősz feküdt,
és így megyek, fütyülve egymagamban,
megáldva és leköpve mindenütt.
A győztes ég fektette rám a sátrát,
a harmattól kék lett a homlokom,
s így kergettem az Istent, aki hátrált,
s a jövendőt, amely az otthonom.
A hegytetőkön órákig pihentem
s megbámultam az izzadt kőtörőt,
de a dómok mellett fütyülve mentem
s kinevettem a cifra püspököt:
s ezért csak csók és korbács hullott árva
testemre, mely oly egyformán feküdt
csipkés párnák között és utcasárban,
megáldva és leköpve mindenütt.
S bár nincs borom, hazám, se feleségem
és lábaim között a szél fütyül:
lesz még pénzem és biztosan remélem,
hogy egy nap nékem minden sikerül.
S ha megúntam, hogy aranytálból éljek,
a palotákat megint otthagyom,
hasamért kánkánt járnak már a férgek,
és valahol az őszi avaron,
egy vén tövisbokor aljában, melyre
csak egy rossz csillag sanda fénye süt:
maradok egyszer, Francois Villon, fekve -
megáldva és leköpve mindenütt.

Flóra - Vízházi / Waterhouse föstményi

Erzsébet királyné /Sziszi szobra Budán

vö. Benczúr föstményive' e blokkba es

Francois Villon (1431-1463? Párizsba'

Ballade des Dames du temps jadis - Ballada a hajdani hölgyekről

Dictes-moy où, n’en quel pays, Est Flora, la belle Romaine? Archipiade, ne Thaïs, Qui fut sa cousine germaine? Echo, parlant quand bruyt on maine Dessus rivière ou sus estan, Qui beaulté eut trop plus qu’humaine?.. Mais où’ sont les neiges d’antan! Où est la très-sage Heloïs, Pour qui fut chastré et puis moyne Pierre Esbaillart, à Sainct-Denys? Pour son amour eut cest essoyne. Semblablement, où est la Royne Qui commanda que Buridan Fust fetté en ung sac en Seine? Mais où sont les neiges d’antan! La royne Blanche comme ung lys, Qui chantoit à voix de seraine, Berthe au grand pied, Beatrix, Allys, Haremburgis, qui tint le Mayne, Et Jehanne, la bonne Lorraine, Qu’Anglois bruslerent à Rouen: Où sont-ils? Vierge souveraine?.. Mais où sont les neiges d’antan! Envoi Prince, n’enquerez, de sepmaine, Où elles sont, ne de cest an, Car ce refrain le vous remaine: Mais où sont les neiges d’antan! Mondjátok, milyen véget ért A szép római dáma, Flóra, Archipiáda hova tért, S Thaist, hugát, ki rejti, ója? Echót, ki visszazeng a szóra S a vizek fölött hallható, Kinél szebb nem volt föld lakója? De hol van a tavalyi hó! Hol a bölcs Héloïse, kiért A csonkítást magára rótta Abélard és szerzetbe tért, S kit nem vitt a szerelme jóra? S a királynő? Ki tud ma róla, Ki zsákban dobatta mohó Kedvvel Buridánt a folyóba? De hol van a tavalyi hó! Blanche királynő, szirén zenélt, Liliom volt, úgy ült a trónra, Haremburgis, ki Maineben élt, S Nagylábu Berta látható ma? Hamvát az angol szélbe szórta, Hol van Jeanne d’Arc, a hős, a jó? Szent Szűz, egek uralkodója, De hol van a tavalyi hó! Ajánlás Herceg, hol vannak már azóta, Ne kérdezze kiváncsi szó. Felel a refrén, régi nóta: De hol van a tavalyi hó! Vas István ford. s +' 1 Mednyánszky - a velencei kalmár, Shylock