Magyar Mária - 2 verse a képeken
+ 2 a megjegyzésekben
+ 2 a megjegyzésekben
Uram, könyörülj rajta, hagyd, hogy élhessen még s gyógyuljon meg!
+ V. 16-án
- Köszönöm, Uram, élte csodáját.
hogy
tudtál örülni
és örömöt szerezni
a véget tudva
"Várlak" - üzented
néhány napja. Ha volna,
jaj, ott túlnan is!
mintha még velem volnál
s Hozzád érhetnék
jaj, ott túlnan is!
úgy lehetett
karomban halnod
nagyobb szerelem ígért
örök megváltást
beszélek Hozzádmintha még velem volnál
s Hozzád érhetnék
- a képen lévő hajkujának a "csak kiért", az alábbinak pedig a "dologtalan" címet adta:
szirmaid tárodgyöngédséggel
s ő éles
ócskavasak közt
téblábol
- a művész alkot
önáltatásul
s a művek sírnak
s könnyeik soha
mást nem öntöznek
rozsdafoltok
szétmálló papíron
szürke az ég s én
az Úrra bízok mindent
irgalmazz nekünk!
/ez utónak nem adott címet
+' 1 hajkuja - 1 vitánk után - Ő már Nála
A szépség elviselhetetlen, kétségbeesésbe taszít, míg bepillantást enged egy rövid időre az örökkévalóságba, amit szeretnénk az idők végezetéig kitágítni.
Beauty is unbearable, drives us to despair, offering us for a minute the glimpse of an eternity that we should like to stretch out over the whole of time.
Bejegyzések
7 megjegyzés:
Add a kezed mert beborúlt,
Add a kezed mert fú a szél,
Add a kezed mert este lesz.
Add a kezed mert reszketek,
Add a kezed mert szédülök,
Add a kezed összerogyok.
Add a kezed mert álmodok,
Add a kezed mert itt vagyok,
Add a kezed mert meghalok.
(Szép Ernő verse)
nem tudom, meddig bírom ezt a kínt elviselni
de egyszer biztos vége szakad, s már nem leszek
Neked viszont tovább kell állnod a sarat. szeretlek
talán sikerül átvennem Rólad a terhek egy részét
BARATI UDV...GYOGYULAST....
http://www.ujragondolo.hu/egy-jatszma-margojara/
halála előtt
minek játszmázna,
ki meglelte már élte
legnagyobb kincsét?
ragyogó derűs
ajándéka kit
áldottál mindenért jaj
miért csak voltál?
földreszállt angyal
megmagyarázhatatlan
csoda segítő
Schubert: Ave Maria
R. M. Rilke: Az angyali üdvözlet
Te sem vagy az Úrhoz közelebb;
mi mind távol vagyunk.
De csodákkal áldott kezed
előtt meghódolunk.
Ily éretten nem ragyogott
más asszonyi kéz soha:
hajnal vagyok, harmat vagyok,
ámde te vagy a Fa.
Nagy volt az út, most sápadok,
elfeledtem, amit
ő - ki aranypáncélban ott
mint napfény, úgy vakít -
üzent neked, te révedő
(zavart a tér zaja).
Lásd: én kezdet vagyok, s a tő,
ámde te vagy a Fa.
Kiterjesztettem szárnyamat,
kitágultam nagyon;
elárasztja kis házadat
roppant ruházatom.
Alig tekint rám két szemed,
s magad vagy mint soha;
vagyok szellő liget felett,
ámde te vagy a Fa.
És minden angyal így borong,
s szétválnak; sohasem
volt még a vágy ilyen nagyon
s tétován végtelen.
Megtörténhet már - úgy lehet -,
álmodból ismerős.
Légy üdvöz, lelkem van veled:
érett vagy és erős.
Hatalmas kapu életed,
s megnyílsz hamar, tudom.
Dalomnak fül, legkedvesebb,
érzem: hangom beléd veszett,
beléd, te dús vadon.
Így jöttem s beteljesedett
álmaid jóslata.
Az Úr rám nézett: égetett...
Ámde te vagy a Fa.
Megjegyzés küldése