Ora che sei venuta,che con passo di danza sei entrata
nella mia vita
quasi folata in una stanza chiusa -
a festeggiarti, bene tanto atteso,
le parole mi mancano
e la voce e tacerti vicino già mi basta.
s táncolva léptél
életembe,
mint zárt térbe az enyhe szellő -
örömünnep ez, oly rég várt,
hogy se szavam, se hangom
- hallgatni volna legjobb.
Nathalie Picoulet képe:

Mondd mit adjak neked, mi lenne méltó?
mondd mi lenne elég?
boldog vagyok szegényes kincsemmel,
legalább mind tiéd.
Az első légy, ki mélyen vándorolva
a múltba jöjj velem,
gyerekkoromba mig csak vissszalátok,
a táj tied legyen.
Járj bennem úgy, mint ismerős vidéken,
hol nem riaszt sötét,
ahol öröm a patak halk folyása,
a tündéri nevetés.
Neked adom az erdők lehellését,
érezzed arcodon
a várakozó csöndet, amely ébreszt,
s mely veled oly rokon.
Az el nem jött csodákért mind a könnyet,
a sok gyerekpanaszt,
eltitkolt kínt előtted mind kimondom,
te megbocsátod azt.
Ismerj meg igy: a tisztaság csak vágyam,
s a rend csak ideál,
csak fegyelem, hogy nem inog a lábam,
bár roskadoz a váll.
S most kincsemmé vált minden, ami bűn volt,
mert neked vallhatom,
itéletedre - vess el, avagy tartsd meg
magamat megadom.
/Mit tehetnék, - azon kívül, hogy várok? - Várom a halált, - amellyel meg kell majd csalnom. - Ha nem volnék biztos benne, - hogy valahogy rátalálok, - a szívem előbb-utóbb megnyugodna.
Ene izar maitia,
ene xarmagarria,
ixilik zur'ikustera.
Jiten nitzaizü leihora.
Kublatzen düdalarik,
zaude lo'khartürik:
Gauazk'ametsa bezala
ene kantua zauzula.
megigézőm,
itt bámullak szótlanul.
Jöjj kedvemért ablakodhoz.
Midőn egy versre rátalálok,
te épp elszenderülsz.
Úgy szálljon rád dalom,
akár az éjszakai álom.



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése