| Alles was ich wünsche - ist uns're Liebe
daß die rote Tiefe uns immer bliebe
daß kein schwarzer Nebel uns je betrübe
daß kein dunkler Vogel dies gold'ne Band zerreißt
Nur die hellen Vögel mit weißen Schwingen
soll'n für uns ein bisschen vom Ewig bringen
niemals soll'n die Nächte den Tag verschlingen
und die warme Sonne soll niemals untergeh'n
Ach, die Welt, die ganze möcht' ich beschenken
und an einen Abschied will ich nicht denken
auch nicht an den Tag, der zum Abend neigt
Tief im Meer von Blumen will ich ertrinken
und in deinen Augen zum Grund versinken
dieser große Wunsch, daß die Liebe bleibt
Alles was ich wünsche - ist so verloren
wie die arme Liebe, die wir uns schworen
wie die heißen Herzen, die längst erfroren
wie die rote Blume, die nie mehr blühen wird
| Én csak egyre vágyom - arra, hogy szeressél hogy e forró érzés soha el ne múljék hogy derűs kedvünkre bánat ne boruljon s a ragyogó kötést ne tépje károgó madár szét |
Én csak egyre vágyom - arra, hogy szeressél
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

1 megjegyzés:
E mér' maradt le? Nem passzol a szerelmedhö'?
...
Hogyha fehér szárnyukon a fényestollú madarak
az öröklétből csupáncsak egy picikét hoznának
és az éjszakák sohase falnák föl a nappalt
és a melengető nap se nyugodna le sosem
Legszívesebben mindent, mindent Néked adnék
s az elválást mégcsak eszembe se venném
ahogy azt se, amikor a nap az estébe hanyatlik
Gyűjtenék tengernyi virágot, mind rád kacagjon
legyen szemed a napom, s én örökké áldom
őrzöm ezt a vágyat, ennyi a szerelmünk
Amire vágyom, mindez - oly reménytelen,
mint amit fogadtunk, a nincstelen szerelem
ahogy a dobogó szívek, régen megdermedtek
s a piros virágok - véresek, többé már nem nyílnak
Megjegyzés küldése