a jövőér' tegyük túl magunk' rajt', ne gyűlöljünk, de számon lehet tartni a magyarellenesség, a halmozódó apró megalázások esetit /ne legyen folyt.!

egy egyetem /a debreceni, ami a tót oktatási minisztérium hivatalos okmánya szerint nem éri el az övéik szintjét /úgy látszik túl magas a tyúkeszűknek), sőt neve sincs, ezér' többek közt az onnan kikerült tanítók, tanárok neveltjeit a különféle fölvidéki tót versenyeken el köll húzni, le köll pontozni, hogy ne nyerjék meg azokat a tót diákok előtt /a nyelvi hátrány dacára), s a magyar tanítókat el köll lehetetlenítni /anyagilag is,

hogy jusson, maradjon nekik pí'z másra

Halleluja!

a Komáromba' bételepült Shenk ár Be a, "boldog kocsmai kiszolgáló", elemi szintű, ki pénzér' /a magyarok által lakott területre települőket, ott janicsárképzést vállalókat külön díjazzák) hajlandó másokat ellehetetlenítni, s ki a Nagy Testvér csodálója s a "modern tanítók" szervező-irányítója - szerinte a számítástechnikai ismeretek /is) "évezredekig érvényesek"
- nincs egyedül, egy gyarmattartó dicső nemzet áll mögötte

- szláv a!

/a jelentési szerintük: dicsőség, a saját nyelvit beszéli.
az persze, hogy szolgát is jelenthet, az autonómiatagadó fönsőbbségük buzgó szolgálatiba' töröltetik fejükből

+' nehány lopás: http://www.ukradl i - ellopták - tótul.s.r/
http://kitekintő.hu/Kárpát-medence/2009/06/25/neten a szl kormány botrányi

ld.: http://tarkun.blogspot.com/ '9 jún. közepi béjegyzésit is

valakik +' nem tudják, amit Fodor Sándor Csipikéje
/különbe árpádsávos gatyájú, ha nem tűnt vón föl) má' igen, hogy
az óriássá válásho' jobbá köll válni, barátkozni köll

s 2 kép egy erdélyi verses képsorbul

/vö. a Koncsol-béjegyzéssel is esetleg

forrás: http://www.scribd.com/doc/Édes-Erdély

(e képek rákattal kissé nagyint6ók

+ ezeket is érdemös elo'vasni:

http://a tökéletes Apa.blogspot.com/mindig-most.html

http://magyaridő.blog.hu/hagyjátok most magasabb politikára van szükség

http://juditgal.blogspot.com/2009/06/heti-vers-utoljara.html


Do-Mitól hálás köszönettel

2008-ban aktualizált

Rózsa-Flores Eduárd-beszéd:

Kik a kommunizmus áldozatai?

Február 25-én tartjuk a kommunizmus áldozatainak emléknapját.

Hazudnak.

Mást nem is tudnak tenni.

Csak hazudnak.

Nem keveset és nem kicsit, hanem nagyon és sokat.

Megszoktam. Megszoktuk.

Ráadásul, hogy teljes legyen a disszonancia, mindenféle törpe párt vagy ilyen-olyan még törpébb szervezkedés acsarkodik, csapkod, sikoltozik, merthogy nehogy már elvegyék „tőlük" az „egyedüli áldozat" (kiemelés: D. M.) kitüntető szerepét és címét. Merthogy ha elveszik, akkor nem az ő szájuk íze szerint rögződik - Isten segítségével - az ezután következő generációk gondolkodásában, hogy mi is volt az igazi nagy gazság a XX. században.
Ámde ahelyett, hogy most erre gondolnánk, azon gondolkodjunk inkább el, kik is a kommunizmus igazi áldozatai?
Mindenekelőtt tegyünk különbséget áldozat és hős között!

Áldozat az, aki elhull, elvész, áldozattá lesz. Egy a százmillióból. Adat.

A hős nem vész el. A hős megdicsőül, s bár lehet százmilliomodmagával, példaként fog lebegni fiai, unokái, családja, nemzete előtt.

A nemzet hősét levitték az Andrássy út 60-ba. Elverték, agyonverték, megalázták. "A bőröddel sem kell elszámolnunk, te mocsok!" - mondták neki.
Másokat a szeku hurcolt el, vert félhülyére vagy végzett ki, telezsufolta börtöneit Szamosujvártol a Duna-deltáig...

De ha meg is halt, nem lett áldozat. Hős lett. Mártír. A feleségének, gyerekeinek, unokáinak ő a család hőse. Csak ritkán fordult elő, hogy helytállása, megaláztatása nem emberi erénnyé kovácsolódott.

A kommunizmus áldozatát nem vitték be az Andrássy út 60-ba, nem hurcolta el a Szekuritáté, nyugodtan tapsolt Rákosi elvtársnak, Kádár elvtársnak vagy éppen Ceausescu elvtársnak, és ha nem is szerette túlzottan az uralkodó hatalmat, azért szépen elvolt. Tapsolt, ha kellett, kussolt, ha kellett - elbújt.

Nem a kommunizmus áldozata, hanem 56 hőse a barikádon elhullt pesti srác, vagy Mansfeld Péter, a kivégzett, az eltűnt, megnyomorított, elmenekült, visszatoloncolt, félelemtől reszkető emberek mind-mind 56 hősei. De 56 hőse Bartis Ferenc is az állítólagos tizenkilenc eltört csontjával, aki '56-ban a házsongárdi temetőben kivilágosításkor a diákok sokasága előtt elszavalta "És mégis élünk" c. versét, vagy a nagyváradi, brassói és székelyföldi fiatalok és gyerekek bebörtönzött sokasága.

A kommunizmus áldozata ekkor bezárkózott a szobába, ki sem mozdult, meg sem moccant, s a gyerekét is felpofozta, semhogy állást kelljen foglalnia, közösséget kelljen vállalnia a felkelőkkel vagy szervezkedőkkel.
Nem áldozat, hanem hős a kádári lanyhulás időszaka alatt megfigyelt, lehallgatott, III/III-as aktákon vagy a Szekuritáté megfigyelési dossziéjában szereplő, ellehetetlenitett, a társadalom perifériáira kiszorított “haza-” vagy “osztályellenség”.

A börtönbe zárt Tabodi István, Lénárd Ödön vagy Oloffson atya is hősök, túlélők: példaképek a posztmodern kor fogyasztói darálógépében és pláza-lágereiben sínylődő, fiatal keresztényeknek és más Egyistenhívőknek.

Áldozat a békepap. Áldozat a templomtól elidegenített, gyermekét már meg se keresztelő, KISz- vagy UTC-táborban hepajkodó, NDK-ban építőtáborozó egész nemzedékünk.
Áldozat a beépített vamzer, a kényszerből besúgó, a könyvmegjelenésért aláíró, a dicsőítő verseket fogcsikorgatva megíró, a muszájból szocreál festő.
Nem áldozat Wittner Mária takarítónő, hanem hős.

Nem áldozat a kitelepített, kuláklistára tett paraszt, hanem a nemzet utolsó értékeit puszta életformájában megőrző bástyája.

Nem áldozat, hanem hős a munkástanácsokat szervező csepeli munkás.

A kispolgár, akinek házát lerombolták, akit burzsoá elemként B-listáztak, a cipész, akinek üzletét KTSz-be szervezték és az államosított szatócsbolt tulajdonosa..
Áldozat a kiegyező. A Trabant-tulajdonos, weekend-házas, Pick-szalámis átlagember. A Lakos - az áldozat.

Áldozat a Kádár- vagy Ceausescu-nosztalgiában élő, múltba révedő nyugdíjas, a munkanélkülivé és alkoholistává vált gyári munkás, a privatizált TSz-ből kisemmizett agrárproletár, a gyerekét egyedül nevelő, elvált, s negyven évesen feleslegessé váló köztisztviselő.

S az ötvenévesen szívinfarktusban meghaló, láncdohányos családapa, aki alkalmi munkáról alkalmi munkára vándorol, mert nincs szükség kohómérnökökre.
A nemzet hősei, akik életükkel, helytállásukkal a kommunizmus és a nácizmus, s az egész múlt század iszonyatában nekünk példával szolgálhatnának, jórészt már nincsenek itt. Nagyszüleim, és szüleim, akik kispolgárok, polgárok, arisztokraták és művészek voltak, már halottak. De számomra nem áldozatok. Hősök.

Igen, az áldozatok, az igazi áldozatok még mindig élnek, és itt vannak közöttünk. Mert az igazi áldozat, az igazi vesztesség nem az, hogy a nemzet hősökkel gazdagodik, hanem hogy elveszít embereket.

Személyeket, családokat, generációkat.

Az áldozat ragaszkodik kínzójához.

A hős felülemelkedik rajta.

Az áldozat függ a számára élelmet és enyhülést adó fegyőrtől, míg a hőst nem érdekli sem élelem, sem enyhülés.

A hős szabad.

Az áldozat egy életre függ kínzójától.

A hős felülemelkedik a szenvedésen, míg az áldozat mindent elkövet, hogy elkerülje azt.

A hős mindent feláldoz, de az áldozat, kínzója által bármikor feláldozható.

A HŐS FÖLÖTT, BÁRMIT TESZ IS VELE, A KINZÓNAK NINCS HATALMA, MÍG AZ ÁLDOZATÁVAL MINDENT MEGTEHET.

A kommunizmus igazi pusztítása nem a kiontott vérben, vagy megnyomorított életek számában, a szétszakított családokban s az elhurcoltakon mérhető le, hanem a válások számában, a munkanélküliségben, a szegénységben, a leszakadó egzisztenciák életszínvonalán, az alkoholisták, öngyilkosok, szenvedély- és idegbetegek, a pszichiátriai kezeltek számának száraz, rideg statisztikai adatain. Az elveszett lelkeken. Bizony rájuk kell emlékezni, róluk kell megemlékezni, és nap mint nap értük kell tenni, s nemcsak egyetlen egy napon egy évben. Minden nap.

A hősök példája pedig ehhez csak hozzásegíthet.

Miért változhatott olyanná a világ, hogy a földgolyó egyharmadát elárasztotta, fogságban tartotta egy rendszer, amely első pillanattól azt hirdette magáról: gyilkolni fog? Hogy' volt ez lehetséges?

{EZ AZ én EGYIK NAGY DILEMMÁM}

D.M.

Pedig nem is olyan komplikált ez,

csak akkora“falat”, hogy a demokratikus politikai

“pancserek” nem mernek szembenézni vele,

az ujdonsült “cápakapitalistáknak” meg nem érdekük.

(A kommunizmus Fekete Könyve, Nagyvilág Kiadó, 2000

- a szöveg kicsit átirva, aktualizálva D.M. által, 2008-ban)

Levélnek is beillő:

Tudom, hogy az életben minden a szürke valamilyen árnyalatában valósul meg. De azt is tudom, hogy van fekete és fehér, és van JÓ és ROSZ ... és van ETIKA, amely néha keresztényi is… és azt is tudom, sok minden más mellett, hogy az ember gyarló és gyenge erösnek lenni. Meg azt is tudom, hogy a “túlélés” is nagyon fontos… de még mennyire fontos! ... és minden volt bajtársamat /sorstársamat, aki “jellemromboló kompromisszum” nélkül kötött kompromisszumot a saját és a családja életének érdekében, én nem az áldozat, hanem a “hős” kategoriájába sorolom. És tudom, hogy nem tévedek!!

Ha valaki azt hiszi, hogy ITT én újra lázitok, az téved.

Én is megöregedtem és “böcsebb” lettem, de vénségemben sem szeretem, ha megaláznak a “maszatolók “ azzal, hogy egy szintre hozzák a besugottakat a besúgókkal, a volt kommonistákat a bebörtönözötekkel, a lázadókat a kussolókkal, vagy a börtön után “jellemromboló kompromisszum”-ot kötőket a“civil” életbe apró kompromisszumokkal visszailleszkedőkkel.

Tartsanak bár akármennyire is “bö'cs”-nek, de ebbe a játékba nem megyek bele.

Mert van ETIKA, és az enyém keresztényi.

ÁMEN

(apróbb formális javintásokat az alábbi korrektor is kivégzett - mind2 szövegen
s az esetleges hibák nagy részi is az alábbi röv. nevű közlő, béjegyző lelkin szárad:

ki a saját kiegészítésit is szívest hozzáfűzné, ha máskint nem, hogy ne bonyolítsa a szöveget, legalább így egy téma kapcsán:

http://sztandit.blogspot.com/Esterházy-János-ismertető-magyarul-s-csehül.html

virágzó bakszakál /Tragopogon pratensis, orientalis similis est item
mellette csomós ebír /Dactylis s perje /Poa

+ http://akcsanoli.blogspot.com/2008/11/Arany János.html

http://asperjangyorgy.blog.hu/