a képek rákattal most is nagyint6ók küssé
tudom, Uram, hogy
jó vagy s Magadhoz engedsz
osztozni Veled
a Szatina melletti + /Mecsek
a Foltán-kereszt a Csóványoson /Börzsöny
s Muhi alkonyatkor
minek szó'jak? hagyjam! gyűlö'jek?
ura'kodni, zsarnokoskodni akarok azzal is, h. nem akarom zavarni?
+értém a függősit, osztom. ü nem - +' gyerk.
a gyűl., harg bennünk van, nem a V.ba'. a mi érze'münk
A fegyemezés vissztartása a gyűl. jeli a szülők részirő'
Őrtorony, 5 jún 15, 23
ki +tartóztatja 'z ő vesszejét, gyűlöli z ő fiát: ki penig xeti 'zt, +keresi őt fenyítékke'
Péld 13, 24
Óvakodj a haragtó! (Kassák, Szada '8
/De ira et consolatione
s ha vkinek okot szo'gátatná' dühire, haragjára - xesd: a xetet engesztelő ajándok, meyet térdepe've kö' adnunk s e'fogadnunk.
A kezdeti haragot a világér' se próbá'd rábeszélésse' csöndesítni, mer' a süket s eszetl. Adj neki időt.
Ne beszé'j a sérelmidrő', ha + akarsz szabadu'ni a haragodtó'!
Tudj hallgatni a kellő pillanatba'!
Bayer Zsolt (modoros küssé, de még mindig jobb annak, mint modortalannak lenni, a kávédzó nyegleségi nem tetsz', de a hangulatjegyzeti igen): Régi m. kalendárium, Kairosz 2
- csimbókos, De a más halála mindig a magunké is. Varga János juhász s jegyese, csángók - apa s 2 fia?, cserepes sut - A fejlődés bilincsébe verik a kezet, ami olyan, mint az Istené. parizer-kor /mentalitás /-lélek, Blezseny (Hunyad), Mert az ő csöndjébe' fölismerés van, hogy valahol utat vesztettünk. globalizációnk az isten. Magabiztos bambaság az övék, mer' "a műveltség mindig gátlás. Az új embör beéri a kollektív gátlásokkal, nincs szükségi egyéniekre (Márai, Önimádatba ájultunk. El leszünk zavarva. Istennek legyen hála. Nyűg vagyunk mi , semmi más.. Nyűg magunknak, mög a mögtagadott, elfelejtett, kiröhögött múltnak. Húzzad, Balog János, hadd képzelem muzsikád mögé a rég elmúlott való életet.. Amibe' vo't mérték is, szentség is, Isten is. Medesér, betérve a Nyikómentére a Szejke felől jövet: Malomfalva, Szt.mihály, Kobátfalva, N.kadács, Siménfalva (jobbra N.medesér, v. Sztmiklós s N.kede), Rugonvalva, Keresztúr (Udvarhely), Mezítláb - csutkamuzsika, A végtelenségbe persze belenő az embör, de megőrzi lelkébe' - ha van mit megőrizni..
ú. is lehetne:
A semmibe persze belenő az embör, de megőrzi lelkébe' - ha van mit megőrizni.. (s.
Elvették a fö'míves tisztaságát, a szó értelmit, a böcsület jelentőségit, +' a bűn heroizmusát is. Elvettél a csöndet, a méltóságos halált, a lelkedet, hitedet, alázatodat. jöttek az eszementek ("a szabadság a fölismert szükségszerűség"), kiiktattak a saját sorsunkból, ellopták a múltad, a semmibe' összeérő 1forma napokat, az erdő szentélyét, az esélyt, hogy úgy élj, mint nagy- s apád élt, az esélyt, hogy higgyél vmibe', az iskolába' + nem szerezhető tudást. magyarrá lett né zsoltárok Az öröm lész a legkisb. S az üresség a legnagyb. a szenvedés ne privilégiuma senkinek, az igazságtalanság, kiszolgáltatottság nemzetközi. Zanegg - Mosonszolnok: Elzavarák őket a senkiházik, nyomorultak, bitangok. A bosszú s a "szép, új világ" papjai. Istentől, hagyománytól +áldott kezek csutkamuzsika, cirokhegedű, Jaj, nincsen bánatosba za újnál.. Pusztulás az új - s régihö menekül. Mer' kitalált az embör millió újat, fontost - csak a lényeget nem találta ki, csak az egészt veszíté el, azt próbálja mötalálni, egyre kétségbeesettebben. Csöndes délutánok nélkül pedig hová akarunk eljutni? Micsodát akarunk fölépítni? ha fecskék puha röpte összevérzi a mindenséget. kik megölték a kaszanyelet-faragást - s ma vagyonokat adnak egy-egy padláson kallódó lófejes faragószékért.
csángó népi imádságok: Tiéd vagyok, úgy itélj meg.
Ha éneklük az imádságot, 1oxes az értéki.
Berda József: Ének az erdőről
Millió üstökű erdőrengeteg, te vagy
az én igazi hajlékom csupán! Benned
bolyonganék-aludnék s ébrednék mindig,
télen és nyáron egyaránt, csak bírná
a test, a szegény, a változó időt. -
Óh, ha Isten oly csodát mivelt volna,
hogy nem kéne soha többé négy fal
közé kényszerült hajlékba laknom!
Ma nem ember, hanem boldog állat
volnék, ki őzekkel, szarvasokkal
s énekes madarakkal barátkozna csak.
Velük aludnék, velük kelnék a nagy,
millió üstökű erdőrengetegben s végül
oly boldogan halnék meg ottan, mint
ősszel a fák milliószámra lehulló
levele, mely mind új fogantatásnak
ad takarót, hogy ne legyen soha
megállás az isteni derű
szüntelen dicséretében.
Óvakodj a haragtó! (Kassák, Szada '8
/De ira et consolatione
s ha vkinek okot szo'gátatná' dühire, haragjára - xesd: a xetet engesztelő ajándok, meyet térdepe've kö' adnunk s e'fogadnunk.
A kezdeti haragot a világér' se próbá'd rábeszélésse' csöndesítni, mer' a süket s eszetl. Adj neki időt.
Ne beszé'j a sérelmidrő', ha + akarsz szabadu'ni a haragodtó'!
Tudj hallgatni a kellő pillanatba'!
Bayer Zsolt (modoros küssé, de még mindig jobb annak, mint modortalannak lenni, a kávédzó nyegleségi nem tetsz', de a hangulatjegyzeti igen): Régi m. kalendárium, Kairosz 2
- csimbókos, De a más halála mindig a magunké is. Varga János juhász s jegyese, csángók - apa s 2 fia?, cserepes sut - A fejlődés bilincsébe verik a kezet, ami olyan, mint az Istené. parizer-kor /mentalitás /-lélek, Blezseny (Hunyad), Mert az ő csöndjébe' fölismerés van, hogy valahol utat vesztettünk. globalizációnk az isten. Magabiztos bambaság az övék, mer' "a műveltség mindig gátlás. Az új embör beéri a kollektív gátlásokkal, nincs szükségi egyéniekre (Márai, Önimádatba ájultunk. El leszünk zavarva. Istennek legyen hála. Nyűg vagyunk mi , semmi más.. Nyűg magunknak, mög a mögtagadott, elfelejtett, kiröhögött múltnak. Húzzad, Balog János, hadd képzelem muzsikád mögé a rég elmúlott való életet.. Amibe' vo't mérték is, szentség is, Isten is. Medesér, betérve a Nyikómentére a Szejke felől jövet: Malomfalva, Szt.mihály, Kobátfalva, N.kadács, Siménfalva (jobbra N.medesér, v. Sztmiklós s N.kede), Rugonvalva, Keresztúr (Udvarhely), Mezítláb - csutkamuzsika, A végtelenségbe persze belenő az embör, de megőrzi lelkébe' - ha van mit megőrizni..
ú. is lehetne:
A semmibe persze belenő az embör, de megőrzi lelkébe' - ha van mit megőrizni.. (s.
Elvették a fö'míves tisztaságát, a szó értelmit, a böcsület jelentőségit, +' a bűn heroizmusát is. Elvettél a csöndet, a méltóságos halált, a lelkedet, hitedet, alázatodat. jöttek az eszementek ("a szabadság a fölismert szükségszerűség"), kiiktattak a saját sorsunkból, ellopták a múltad, a semmibe' összeérő 1forma napokat, az erdő szentélyét, az esélyt, hogy úgy élj, mint nagy- s apád élt, az esélyt, hogy higgyél vmibe', az iskolába' + nem szerezhető tudást. magyarrá lett né zsoltárok Az öröm lész a legkisb. S az üresség a legnagyb. a szenvedés ne privilégiuma senkinek, az igazságtalanság, kiszolgáltatottság nemzetközi. Zanegg - Mosonszolnok: Elzavarák őket a senkiházik, nyomorultak, bitangok. A bosszú s a "szép, új világ" papjai. Istentől, hagyománytól +áldott kezek csutkamuzsika, cirokhegedű, Jaj, nincsen bánatosba za újnál.. Pusztulás az új - s régihö menekül. Mer' kitalált az embör millió újat, fontost - csak a lényeget nem találta ki, csak az egészt veszíté el, azt próbálja mötalálni, egyre kétségbeesettebben. Csöndes délutánok nélkül pedig hová akarunk eljutni? Micsodát akarunk fölépítni? ha fecskék puha röpte összevérzi a mindenséget. kik megölték a kaszanyelet-faragást - s ma vagyonokat adnak egy-egy padláson kallódó lófejes faragószékért.
csángó népi imádságok: Tiéd vagyok, úgy itélj meg.
Ha éneklük az imádságot, 1oxes az értéki.
- az oláh komcsik Móduvába' öszveszedék, elrablák s elégeték az emböröknél lévő régi magyar könyveket, írásokat. - sömmi se maradt. - hál'istennek?
gyerekkoromba' vo't 1 polcocskányi helyem a kincsimnek - nagyrészt csak pár könyvnek a konyhakredencünk szélső magas keskeny rakodórészinek alján, a sarokba' - oda a szekrény belsejibe, később az ajtajára belülről ragaszthatám ezt a - úgy emlékszem - naptárbul kivágott erdős képet
/mer' nagyon szeretém má akkor is az erdőt járni:
gyerekkoromba' vo't 1 polcocskányi helyem a kincsimnek - nagyrészt csak pár könyvnek a konyhakredencünk szélső magas keskeny rakodórészinek alján, a sarokba' - oda a szekrény belsejibe, később az ajtajára belülről ragaszthatám ezt a - úgy emlékszem - naptárbul kivágott erdős képet/mer' nagyon szeretém má akkor is az erdőt járni:
Berda József: Ének az erdőről
Millió üstökű erdőrengeteg, te vagy
az én igazi hajlékom csupán! Benned
bolyonganék-aludnék s ébrednék mindig,
télen és nyáron egyaránt, csak bírná
a test, a szegény, a változó időt. -
Óh, ha Isten oly csodát mivelt volna,
hogy nem kéne soha többé négy fal
közé kényszerült hajlékba laknom!
Ma nem ember, hanem boldog állat
volnék, ki őzekkel, szarvasokkal
s énekes madarakkal barátkozna csak.
Velük aludnék, velük kelnék a nagy,
millió üstökű erdőrengetegben s végül
oly boldogan halnék meg ottan, mint
ősszel a fák milliószámra lehulló
levele, mely mind új fogantatásnak
ad takarót, hogy ne legyen soha
megállás az isteni derű
szüntelen dicséretében.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése