
Áprily Lajos
Fakultok, zöld nyarak, fehér telek,
sötétséggé fogsz nőni, szürke rém.
Fényes világom, elveszítelek,
s nem lesz kézenfogó Antigoném.

Egy dalt, amelyben lelkem mélyre száll,
mely lázamból álomba, alva meg
halálba ringat át.
záróstrófájának változata
* Brassóba' 1887 nov. 11-én - + '67 aug. 6-án, Bp.
s volt egy kedves szép leány,
Vicuskának hívták,
meg egy másik is,
meg egy harmadik ...
némelyiknek már a nevét sem tudom,
de mit számít ma már
név, emlék,

élnek még tán más oldalán,
anyák is tán, nagymamák,
gyerekeik, unokáik vannak,
akik szintén fényesnek látják a napot,
csak fölöttünk múlik el az élet,
s maholnap mi is elmúlunk,
egyedül maradva, kínban, nyöglődve,
emlékünk se marad.
mire volt jó hát az a sok beteljesületlen vágy
és az néhány viszonylag boldog év?
- vagy rövidke percek voltak csupán?
Korniss Péter képe Erdélyből 1967-98-ból
Benkő Samu ír róla:
http://www.tankönyvtár.hu/história-2000-01/látvány
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése