Tamás Ervin: Angyal + Heinrich Heine: Lazarushoz + Daru utcától Móra

Már látom, hogy a homokóra
Fösvény fövenye lepereg,
Én asszonyom, ki angyalom vagy,
Jön a halál és én megyek.

Kegyetlenül kitép kezemből,
Itt nem segít ellenkezés,
A lelket tépi ki a testből
S a szegény lélek belevész.

Kikergeti a régi házbul,
Hol oly örömmel lenne még,
Hová megyek? - remegve kábul
És nem találja a helyét.

Ezen már én úgysem segítek,
Akárhogy jajveszéklek is,
A férfi és nő, lélek és test
El kell, hogy váljon végre is..

Juhász Gyula fordítása

vö. 1éb angyalokkal e s a más' rokon blogba', főkint Kondoréival

Juhász Gy. s Móra Ferenc a Közművelődési Palota előtt

utóbbi önéletírásábul, a Daru utcától..

körtemuzsika - Ha csa számho értém, halkan kacaga, mint a gerlice. Ha rövideket fú'tam bele, csattoga, mint a filemüle. Tudám vele süvöltni, mint a pirók s csikorogni, mint a csíz.

Marika: Fúadd. Sép muzita. Enim..

Arra nyitám ki a szemem, h a javasassz zt mondá z édösanyámnak:

- No lelkem, ezt maga má I kebelibül rítta vissza.

Azóta nemcsa +nőttem, hanem + is öregedtem, de soha nem felejtém el többé, h a földet z éggel nem a Jákob létrája köti össz, hanem a jajszó.

Gregulics könyv- s mézeskalácsárus

Szétosztogatám a szívem édességit, s most kifosztva, koros fejjel üldögélek a könyvek kriptájába', hallgatva a hamvadó parázs percegésit a káyhába', s várván z időt, 'miko belép az ajtón a n vadász, a hal..

jégszfinx - +kapom a torkát .. a halott fa ágáról lefagyott madárér'

Világvesztett nyitott szemivel

Szörnyű miértnek néz az égre fel,

Amelyre nincsen soha felelet -

Uram, parancsold vissza a telet!

zt hiszem, mást nem is lehet így gyűlölni, csa mi belőlünk születe.
Ez az én élem fátuma. Akko vo'tam paraszt, miko z vo't z utó mesterség, s akko' vagyok írástudó, miko csa írástudatlannak érdemes lenni.
Ha Stross Olgábal összvesztem a túrós bodagon, mindig Jezabelnek nevezém, s kijelentém neki, h ha elveszem felül, kutyákkal nyalatom föl a vérit.
Hisz' ha én azt fölérém vo'n ésszel, h a lökdelődző emböröké a világ.
Agócs főtiszt. úr: Hát hun van azs +írva, hodzs mindenkinek musáj urat nevelni a dzserekiből? Adhassa inasnak is, nézzse. No, Isten hírivel! De ki jó embör, a csa ne tudja +tagadni magát. Akárh +haragítottuk, búcsúzóba is csa +csókoltatá velünk a jószagú kezit.
Addig mindig élünk, míg vki utánunk néz, s ki maj énutánam néz, a tudjon erről a Kalmár papról is. A bosszúálló Jhv haragos arkangyala vo't Isten ispánja, ki lángostorral serkenti munkára az aluszékony lelkeket. a medvék szétszaggaták a kopasz Elizeust csúfoló köyköket. Tamás az eszivel keresé az igazságot - + is találá, noha +aláztatott érte. Kísértési, kétségi, magával való viaskodási voltak, mint mindenkinek a csillagok alatt, kire I lelki rálehelt. nehez z ő szándékin eligazodni. Addig mondogatám a Miatyánkot, míg előbújt a bibliából a nagy fek felhő, s elboríta félelemmel. +találál It. Én +' keresém. Néha fiúi bizalommal, néha hitetlen keserűséggel. Van, mikor érzem, h fogja a kezem, máskor a csillagokig kapaszkodva is csa z ürességet érem el.
Confiteor /Gyónok, omnibus numeris solutus /minden vétektől föloldozva. dat Galenus opes /adja a kincseket, Justinianus a rangot, szeg. Ariszt kéntlen gyalog járni - a kölcsönös segítség mint termi törv s társi jelenség, érvényes vo't a Daru u.-ba is. Most má csa sajnálom őket, akko fölsíkítám magam, ha velük álmodám. Szapolyai s Ferdinandus - z egyik hazáját adá el a hatalomér', a másik vesztegetéssel akará +xezni Szt Ist koronáját - sose felejtsétek el, h z ítélő I +számoltatá mind a kettőt. oy pajzs takar be z ítélet éles kardja elől, miyent a világ hatalmasinak so'se ötvöztek.

"Tekintsd a szívet: Téged tartogat,

Mindig szeret, ha botlott is sokat

És kárhozatba nem zuhanhat, ő,

Ki kezed fogja, Egyedülvaló!"

Ameddig a világ világ, az idealizmus mindig lábujjhegyen fog járni a földi téreken. A jó Isten foltozószűcse - a mi nemzetségünkbe' nyom nélkül szoktak elmúlni az ősök. Má nem minket láta. Elénk állt vki, zt nézé jegesedő szemivel..Idefent is mindig csa a negyvennyócat élteti, aheyt h a kormányt heyesítné. Azér +'is mingyárt állami - a szó kiejtési az állami s álomi közt van - hivatalt adtak neki, h ideért. A Halál legyint. Tudja, szokásmondás, h ki nem akar +öregedni, akassza föl magát. a halott is ál addig, míg van, ki szeresse. Rögtönszemem van nekem.. csicsija

Forsythia-virágzás - Danaé aranyesője

Dugonics András, piarista tanár, az Etelka (Pozsony - Kassa 1788) írójának szobra Szögedön

Nem is sarcollak én mán tégedet ezzel a sok imádsággal. mitől yukadoz a jó I. subája? Mindenkit a melenget, kinek nincs más takarója, mindenki abba fogódzik, kinek nics más fogódzója. Minden ágy mellett +állnak a tarisznyával, s minden vánkosra szép álmot tesznek belőle. a fényűzés aranykárpitja mögött a vicsorgó ördög vasvillával. Babilon, Periklész Hellásza - rettenetes fényűzés áldozatai. mindig z adja + az él becsit, színit, kedvességit, mi nélkül + lehet élni. vele kezdőd a kultúra. kénytelenek vo'tak puritán elveket vallni a nyomorúság szemétdombján. felsőbbség ellen nem ágaskodó. No, ettől is féltek, hgy visszajön. zér tettek rá iy n nyomatékot. z utolsó ítéletre mindenki a maga fejfájával jelen + a Jozsafát völgyibe'. inkáb nem menne el a föltámadásra, minthogy akkora koloncot cipeljen. Nem muszáj a halottnak tudni, h az országcímer kétharmadát elkártyáztuk a háború ferblijébe'. Hamu, szép fehér hamu, maholnap én is az leszek.
istenem, mennyi csonka szobrot őrizgetünk itt belül is, szívünk sarkaiba', szánalomból, +szokásból, félelemből.. És jöttek .. hajak +fehéredése s szívek elfeketedése, örömök ritka pillangói s gondok sűrű denevérei.. A földi asszony, z enyém, jeges pólyái közt gyötrődvén párnái parazsán.. z adóhivatal a heybeli Bastille. Sieyés abbé: la most, sans phrase. scientia amabilis /a xetett tud. a limbus a pokol tornáca. államformró minisztereznék - a hivatásos mérgesek is +próbál6ják nyugodtan végighallgatni. Primitív ee fanatizma mindjárt valli krédót csál a politikából. nevezetes népdalköri alak, ee Herman Ottónak. mire hazaérek z őskereső nomadizálásokból

népvándorláskori sír fölött

+ pipitér

adjon az Isten ezörannyit helyötte. Hiszön ezőr mostani krajcár se ér annyit, mint régönte 1.

De büszkeség kapá meg

a lánykát s vad negéd.

a vén szömtelen mögint +int rosszul értelmezé az antiszemitizmust. A zsidó nem kell, de a zsidóé nagyon is. Hanem z én elvem + a, h nem kell senkit a hitiből kiverni. tökéletesen kifakult az emlékezésem tarka kendőjéből. minden felül oy fekete a, mint z éj. az embör nem szívest találkozik magával mint kísértettel. lélektannal, logikával s metafizikával táplálá lelkem a szigorú fekete szakállas Pauer Imre. a névbitorlással egész életemre fölhagyám. Má nem t'om, miről szólt a vers, nemcsa a kézirata vesze el, de az emlékezetit is elereszté a csiriz. Se tehetségem, se gusztusom a politikára, sőt kibicelni se szeretek benne. A hamiskártyást utálom, az ügyetlent unom, a becsületes sajnálom, a hazardőrtől félek - 6' mit néznék rajtuk? Akár toronygomb-aranyozó vagy, akár költő, nem az a ?, érted-e a mesterséged, s becsületes vagy-e, hanem, h kit éltetsz. A politikoszféra nemcsa hozzátapad mindenhö, hanem el is torzít mindent. félek, z Úristen zt mondja Rákosi Jenőnek, h nehéz atz fölemelni, ki 1re méyebbre ássa maga alatt a gödröt. a háború csak a halottaknak hozott dicsőséget, de hetedíziglen +átalkozottá tette az élők életit. Azt vétkelni mindenünk leégéséért, ki félreverte a harangot, míg lehete, s aztán elhallgata, mer +fagya benne a szó, mikor előre látá "a sírt, hol nemzet süllyed el"? "már minékünk - s a nyegle szó itt mély sebet takar - a mennyország se kell, ha nem magyar". Res corporales sunt, quae tangi possunt - azok z anyagi testek, meyek +fog6ók. A levegő exint gazdátlan jószág volna, res nullius. A'szem, akko se boldogulnék, ha +vón bennem a jó szándék önmagam exhumálására. z én lírikus pályám koporsójára e van írva: Kimúlt htetlenségben. a fejfa zt mondja: nem érdemes feltámadni. Hallatlan rossz könyvek keltek el páratlan szép exquisit /válogatott, kitűnő) kiadásokban. A gondok, a bajok, az elmuzsikált nyár sarkát taposó ősz nincstelensége. Akarmiy mélyre leássa őket z e, +' esztendők múlva is felnyöszörödnek. A hegedű

Ma is, ami szép

Akad az utamban,

Lelket keresek

Gyerekésszel abban,

Mindig apróra

Bontogatom

S a semmit mindig

Megsiratom.

naptárreform - Konfucius után 25oo. húsvét a tavaszi napéjegyent követő holdtölte utáni 1. vasárnapra es'

Ezen a tavaszon kit agyon nem vernek,

Tartsa magát ősszel szerencsés embernek.

Destruktív e s újság az, mey a rend fölforgatásával, a törvény iránt való engedetlenségre, embörtársinak gyűlölésire s bántalmazására izgat.

Ostobaság már ma prófétát játszani,

De még sokkal nagyobb szavára hajlani.

Erre csak az lehet kádencia ma már,

Hogy az egyik csaló, a másik meg szamár.

a köv. ld.: rémuralom - bár vak is lát benn

Pénze, háza, telke, lehet mint a tenger,

Nekem ne emberem, aki gőgös ember.

Amikor javait dölyfösen számolja,

Eggyel több az ökre, mint ahogy gondolja.

Prunus padus - zelnice, madárcseresznye - a gyimölcsi akkora, mint a borsószem, fek s kesernyés-fanyar. Szemere Pál: a műalkotás primum movense = neszme, necs cs'ál z író lelkibe'. mikor z író kijózanoda a Wjábó, próbáljon + vissznézni a sötétbe, meybe birkóza magával, mint Jákob z Inel. A nyilvánoss előtt pedig zér felelek, h másnak is kedvet csájak hozzá. A feleletadás vesződsihe is, + az őszinteséghe is. Annak a dóga a reklamálás, ki hibát csált. Miko zonba tudatos lett bennem a gyávaság, ú +mosám magam izsóppal, h muszaj vót erkileg +tisztulnom.A témák ti. mindig ú nyüzsögnek z író öül, mint nyári alkonyati sétán a muslincák. Csa 1et tok biztost: zt, h ha jót ír z író, z nem z ő érdemi. z +szállotts, révület, sugallat, titok. z író csa zér felelős, ha rosszat ír. Mer zt oykor írá, miko nem diktáltak neki belülről 29o) +es énvelem is, h tikörbe nézek, de +vallom, mindig elégdetlen kapom el a szemem róla. Ha elárulom, h Mülle úrról se tom, kicsoda, akko +rendül a belém heyezett közbiz, s kisbe' marad a Nap. A tulajdon kubikgödrimbe', hol z ősöket destruálom ásóval s lapáttal, a macska tudja notesz nékü, mióta. alagya - szomorcsa /Kaz. Auszőrű gyapjas bárány
kit epérő operálnak +, z hónapokig s ha xencséji jól szolgál, évekig művel7i magát fájástudokba', s miko lecsavarom a villanyt, akkor z ablakon bemászik a feketeség, s akko má nem nevet z e. figurázás - árnyékakasztás árnyékfára árnyékkötéllel, nevess rajt, hisz regge én is nevetek..

In rebus magnis et voluisse sat est - Nagy do'gokba' elég, h akartunk. Conscia mens recti - a jó lelkiismeret. Ad captam: a humanizm kaptafája xint. in partibus infidelium - a pogányok tartományába'. numen adest - fölsőbb erő jelenléti. praeterita mala - elkerülve a rosszat. aere perennius monumentum - ércnél maradandóbb emlékmű /Horác) periculum in mora - a késlekedés veszéyes. Sit venia verbo - bocs a szóér'. assa foetida - kotyvalék
máshun is: telkes gazda, Szepti emlék, édesapám fejfái - Véreim, M a sakalóba', '48, légjogom - Nádihegedű, Önarc - Könnyes - egyidős az árvízzel

- 1879 - a Tisza elárasztá Szögedöt - + '34 II. - Nemzeti szolgáló - hala előtt z ipartestület tiszt elnöki beszéd

- a végtelen előtt porszemnyi istenfi

a jégvirágos ablakon írni +tanuló Móra szerelmi - kicsit fájó dolgok, szabköm is vót

-

félelemre jó a szó

Labancz Gyula: Két tételének utó sora, '85

Tavaszi vigasz

-

Tar ágait nyújtja az égre a cserje,

rajta fennakadt igelitzacskó integet,

sustorogva szebb időkkel hiteget.

Úgy bujkál a mosoly az ajkadon,

ahogy a rügyek készülnek

nevetésbe kipattanni ugrándozva

csicsergő madarkák lába nyomán.

Beáta Felicita

Lantos Gyöngyi Hermész-szobra Hódmezővásárhelyt  /Farsang Pé képi

Kerényi Károly írt egy kis könnyet "a lélekvezető"-rül - "az élet férfi eredetinek mitologémájárul" /Eu. '84

vö: wiki - Hermész

fájjon csak ha bántnak s nehéz az élet

csak légy Te velem s átsegítsz rajta

megértőn vigasztalva

mert csuda jó vagy és szép

és bölcs is mint egy istennő

és szeretsz

nagyobb kincs ez az életnél

s ha már többre nincs erőm

imádkozom Érted

hogy mint a neved

nagyon boldog légy

-

deaktiválám" magam, nem fáj otthagyni /MI is beléjátsz' régebben, de a függős jeli vót tán, h I oldán át bé-benézém - hívém, sikerü' leszoknom s a fontosb do'goknak sztelni magam

+ '12 - a nyári szünet elejin +bántám Zt a zsézésse' - vég

-

-

Te nem lehetsz soha az enyém.

Te nem lehetsz sohase másé.

Te nem lehetsz a magadé sem.

Enyém vagy mégis mindörökre.

-

Titkos nézések, halk beszédek,

Ha más hallja is, nékem szólnak.

Nekem beszél a kacagásod

S a könnyeid nekem beszélnek.

-

Titkod tenéked nincs előttem.

Nekem meggyónod minden vétked,

S amit magad előtt is rejtesz,

Titkok titkát nekem bevallod.

-

Én állok közted és közötte,

Aki eljő, hogy leszakítson.

Mindegy, ki lesz, mert nem lesz senki.

Engem ölelsz, ha megölelnek.

-

Te nem lehetsz soha az enyém.

Te nem lehetsz sohase másé.

Te nem lehetsz a magadé sem -

Enyém vagy mégis mindörökre.

Gyóni G.

-

-

A gyenges valójába' gyávaság. A gyáva et fölemészti z állandó +felelni vágyás. Í han valósít6od + 'magad? z z e, ki nem akja efogadni z éltől, h z él nemcsa jóból, hanem rosszból is áll - s nem mer szembenézni zzal, h ő miben ludas -, mindig haragu'ni fog a másikra, mindig a másik lesz a hibás. Valójába' a rossz mögött mindig ott van z illető e s. kiszo'gáltatottsa s te7etlense, mit 'maga okoza 'magának

Csernus Im

-

Z z árulás e'terje'tsérő s z zza való 1üttélésrő, ce való "védekezésrő' /12 Hv előtt -

-

Hármas-haiku

-

ne bízz bennem! nincs,

akit el nem árultam:

barátot, szülét,

-

szeretőt, hazát,

hitemet s magamat, mert

nem vagyok megbíz-

-

ható halott, mi

nem változik - az élő

szennyből gyarapszik

-

.. miko erre ráeszmélünk..csa semmi szomorús s komoys, inkább önfeledt gyermeks..!) /Z

-

1 nap' +értém, h senki nem segít7. z e xetetre vágy'.. de senki nem segít, soha. Miko z e ezt +érti, Fs lesz .. 's magányos

- Márai S

-

Marina Cvetajeva versit Alla Pugacseva énekli

Мне нравится, что вы больны не мной,

Мне нравится, что я больна не вами,

Что никогда тяжелый шар земной

Не уплывет под нашими ногами.

Мне нравится, что можно быть смешной -

Распущенной - и не играть словами,

И не краснеть удушливой волной,

Слегка соприкоснувшись рукавами.

-

Мне нравится еще, что вы при мне

Спокойно обнимаете другую,

Не прочите мне в адовом огне

Гореть за то, что я не вас целую.

Что имя нежное мое, мой нежный, не

Упоминаете ни днем, ни ночью - всуе...

Что никогда в церковной тишине

Не пропоют над нами: аллилуйя!

-

Спасибо вам и сердцем и рукой

За то, что вы меня - не зная сами! -

Так любите: за мой ночной покой,

За редкость встреч закатными часами,

За наши не-гулянья под луной,

За солнце, не у нас над головами,-

За то, что вы больны - увы! - не мной,

За то, что я больна - увы! - не вами!

Tetszik, hogy nem magától lángolok,

Tetszik, hogy nem miattam ég a láztól,

Hogy Földgolyónkon bizton állhatok,

S magát se féltem semmi sorscsapástól,

Tetszik, hogy bárhogy bármit mondhatok,

Nem önt el pír, s csöppet sem izgulok,

Ha ujjunk néha összeér magától.

-

Tetszik továbbá az, hogy fesztelen

Ölelget bárki mást, hiába nézem,

S nem vetne kárhozat tüzére sem,

Ha nem magával csókolózom éppen.

Hogy, kedvesem, kedves, szelíd nevem

Sem éjjel, sem nappal nem ejti - semmiképpen...

Hogy halleluját ünnepélyesen

Nem értünk zengnek templom hűvösében.

-

Most tiszta szívemből hálát adok,

Hogy - öntudatlan! - ezt kapom magától,

Hogy éjjelente nyugton alhatok

A naplementi gyér találkozástól,

Hogy kint a holdfény nem reánk ragyog,

Hogy Nap fejünk fölött sosem világol,

Hogy - sajnos! - nem magától lángolok,

Hogy - sajnos! - nem miattam ég a láztól!

-

ford. Galgóczy Árp.

/a közepső strófa nem hangz' e'

Barb Steele, 6oas horror

-

újba' oy a prog, h a változtatások ut nem t'ok sorközt kihagyni, csa gondjelekkel v ide-oda tologatással jelezni zt

-