Madéfalva

felcsíki falu, a "madéfalvi veszedelem" színhelye
- 1764 január 7-én 1300 osztrák császári katona vette körül a falut, ahol a kényszerbesorozás ellen tiltakozó csíki és háromszéki székelyek gyűltek össze. Hajnali 3 órakor Bukow császári generális elkezdte ágyúztatni az alvó falut, megkezdődött a mészárlás, az osztrák katonák kegyetlen vérfürdőt rendeztek.
A mészárlás idején Lázár János azt mondta Siskovicsnak: Minden Mádéfalván lángra lobbanó ház 1-1 oltár a lázongó nép bűnének kiengesztelésére.
Egy ismeretlen a latin SICVLICIDIVM nevet adta az eseménynek, ami annyit tesz: a székelyek legyilkolása s benne rejl az esemény dátuma is.
Az elesettek emlékművére gúnyból és megfélemlítésül a következőt vésték: Domita siculorum superbia hic jacet - Itt nyugszik a székelyek legyőzött gőgje, büszkesége.
Erre valaki titkon az emlékmű hátára írva így felelt: Itt emelt magának a gonoszság oltárt, Mondd el hóhérainkra a CIX-ik zsoltárt!
A mai fölirat: SICULICIDIUM határőrség erőszakos szervezésekor Mádéfalva határában 1764. jan. 7-én hajnalban a császári katonaság által védtelenül lekaszabolt Csík- és Háromszéki 200 vértanú emlékére, kik az ősi szabadság védelméért vérzettek el. Emelte a hálás utókor kegyelete -1899 - Székely nép! Itt hullott őseidnek vére Kiket zsarnok önkény bosszus karja ére. Midőn alkotmányos szabadságod védték, Szörnyűkép oltá ki sok ártatlan éltét. De bár elvesztek ők ádáz fegyver alatt, Emlékök nem vész el, örökre fennmarad. Mert hű kegyeletben megtartod őseid, Így él ma emlékök időtlen ideig!"
A "madéfalvi veszedelm"-et követően sok ezer székely menekült át Moldvába. Az ő leszármazottaik alkotják a moldvai csángók egy részét. Ők alapították az 5 bukovínai székely települést is, me'yekből a székelyeket 1890 körül Bácskába, 1910 körül Csernakeresztúrra és Dévára telepítette a magyar kormány