James J. s a pincérnő Nora Barnacle '31-be', évtizedes 1üttélés s 2 gyerek után házasodának öszve s végig kitartának
Sylvia s Ted +' boldogan '56-ba' Yorkshire-be'
SYLVIA PLATH: ARIEL
| Stasis in darkness. Then the substanceless blue Pour of tor and distances. God's lioness, How one we grow, Pivot of heels and knees! ---The furrow Splits and passes, sister to The brown arc Of the neck I cannot catch, Nigger-eye Berries cast dark Hooks --- Black sweet blood mouthfuls, Shadows. Something else Hauls me through air --- Thighs, hair; Flakes from my heels. White Godiva, I unpeel --- Dead hands, dead stringencies. And now I Foam to wheat, a glitter of seas. The child's cry Melts in the wall. And I Am the arrow, The dew that flies, Suicidal, at one with the drive Into the red Eye, the cauldron of morning. |
Majd testetlen kék
Zuhogás: sziklakúp, messzeségek.
Isten nőstény-
Oroszlánja, eggyé növünk,
Sarkak-térdek forgatója! - Hasad, zárul
A barázda, nővére
Egy nyak barna ívének,
Melyet nem tudok elérni,
Mór-szemű bogyók
Vetik
Fekete horgaik -
Vér sötét, édes kortyai,
Árnyak.
Valami más hajt
Engem a levegőn át -
Comb, haj;
Sarkamról szilánkok.
Fehér
Godiva, lepleim hántom -
Holt kezek, holt kötelékek.
És most búzává
Habzom, tengerek csillámlása.
Gyerekkiáltás
Olvad a falban.
És vagyok
A nyíl,
Öngyilkos harmat
Szállta, mely maga a vágta,
S várja a rőt
Szem, a reggel üstje.
Tandori D. ford.
S. lghíresb míve a mániás depressziós önéletrajzi regényi - Az üvegbúra /The bell jar, '63
ugyanez évbe' "Ariel ajándéka /Ariel's gift" öngyilk. lett
valószínleg a többx házasodó Assia Guttmann-Wewill miatt is, kivel S. hala után T. öszveházas, de ki '69-be' a Shura lányukkal 1ütt szintén öngyilk.t követe el
S-nak s T-nek 2 gyerkük vót
T. csa' '98-ba', hala előtt írt S-rul
http://dudenbuch.blog.hu/10/7/kedvenc_nőim_csokra
a J. J. regi lapján készült Ulyss-filmet ('67) törlé a szar yut
Ted Hughes: Hűség /Fidelity
| It was somewhere to live. I was Just hanging around, courting you. Afloat on the morning tide and tipsy feelings Of my twenty-fifth year. Gutted, restyled A la mode, the Alexandria House Became a soup-kitchen. Those were the days Before the avant-garde of coffee bars. The canteen clatter of the British Restaurant, One of the war’s utility leftovers, Was still the place to repair the nights with breakfasts. But Alexandria House was the place to be seen in. The girls that helped to run it lived above it With a retinue of loose-lifers, day-sleepers Exhausted with night-owling. Somehow I got a mattress up there, in a top room, Overlooking Petty Cury. A bare Mattress, on bare boards, in a bare room. All I had, my notebook and that mattress. Under the opening, bud-sticky chesnuts, On into June, my job chucked, I laboured Only at you, squandering all I’d saved. Free of University I dangled In its liberties. Every night I slept on that mattress, under one blanket, With a lovely girl, escaped freshly From her husband to the frontier exposure Of work in the soup-kitchen. What Knighthood possessed me there? I think of it As a kind of time that cannot pass, That I never used, so still possess. She and I slept in each other’s arms, Naked and as easy as lovers, a month of nights, Yet never once made love. A holy law Had invented itself, somehow, for me. But she too served it, like a priestess, Tender, kind and stark naked beside me. She traced out the fresh rips you had inscribed Across my back, seeming to join me In my obsession, in my concentration, To keep my preoccupation intact. She never once invited, never tempted. And I never stirred a finger beyond Sisterly comforting. I was like her sister. It never seemed unnatural. I was focused, So locked onto you, so brilliantly, Everything that was not you was blind-spot. I still puzzle over it — doubtful, now, Whether to envy myself, or pity. Her friend, Who had a bigger room, was wilder. We moved in with her. That lofty room Became a dormitory and HQ Alternative to St Botolph’s. Plump and pretty, With a shameless gap-tooth laugh, her friend Did all she could to get me inside her. And you will never know what a battle I fought to keep the meaning of my words Solid with the world we were making. I was afraid, if I lost that fight, Something might abandon us. Lifting Each of those naked girls, as they smiled at me In their early twenties, I laid them Under the threshold of our unlikely future As those who wanted protection for a new home Used to bury, under the new threshold, A sinless child. |
Valahol lakni kellett. Csellengtem
A világban, udvaroltam neked, Lebegve a reggeli áradaton, huszonötödik Évemtől kótyagosan. A kirámolt, A la mode kiglancolt Alexandra Házból Népkonyha lett. Akkortájt még Nem köszöntött be a presszók avantgárdja. A kantincsörömpölésű Brit étteremben - Ez volt az egyik közhasznú háborús maradvány - A reggelivel helyre lehetett ütni az éjszakát. Csakhogy az Alexandra Házba be kellett, hogy vigyék Az embert. A kisegítő lányok az étterem fölött Laktak, seregnyi bohémmel, éjjeli bagolyságtól Kipurcant hétalvóval együtt. Valahogy szereztem Egy matracot, odafönn, az egyik padlásszobában, Amelynek ablaka a Petty Curyre nézett. Csupasz Matrac, csupasz padló, üres szoba. Semmim Se volt, csak a füzetem meg az a matrac. Bimbónyálas, nyíló gesztenyefák alatt, jól Benne a júniusban, abbahagytam a munkát, Te lettél a foglalkozásom, rád költöttem minden Filléremet. A szemeszternek vége, belefészkelődtem Az egyetemi polgár kiváltságaiba. Éjjelente Azon a matracon aludtam, egy szál takaró alatt, Egy kedves lánnyal, aki nemrég hagyta ott A férjét, s inkább a népkonyhai munka Határveszélyét választotta. Miféle Lovagi becsület kerített hatalmába? Úgy Jön elém, mint valami nem múló idő, amelyet Sosem használtam el, tehát most is megvan. A lány meg én egymás karjában aludtunk, Meztelenül, komótosan, éjjel, egy kerek hónapig, De egyszer sem szeretkeztünk. Szent törvény Támadt föl bennem, valahonnét. És ő is Szolgálta a törvényt, akár egy papnő, alázattal, Jóságosan, anyaszült meztelenül, ott mellettem. Végigtapintotta a friss vörös csíkokat, amelyeket te Karcoltál a hátamba, valósággal mellészegődött A rögeszmémnek, annak, hogy minden idegszálammal Szűzen megőrizzek egy korábbi szenvedélyt. Sosem provokált, sosem vitt kísértésbe. És én sosem mentem túl egy ujjmozdulattal sem A testvéri cirógatáson. Mintha a nővére volnék. Nem volt itt semmi természetellenes. Gyújtópontomban Te égtél, úgy beléd voltam zárva, olyan fényerővel, Hogy minden más kívüled csak vakfolt maradt. Ma is tűnődöm ezen, persze, most már nem tudom, Irigyeljem-e magamat vagy sajnáljam. A lány Barátnője, aki nagyobb szobában lakott, jobban Nekivadult. Odaköltöztünk. Abból a tágas szobából Hálóterem lett és főhadiszállás, ugyanúgy, mint A Szent Botolph-templomból. Az a kövérkés, Helyre kis barátnő, a szégyentelen, ritka fogú Nevetésével, mindent elkövetett, hogy magára Húzzon. S te majd sosem tudod meg, milyen csatát Vívtam magammal, meg ne szegjem a szavaimat, Amelyekkel körülvakoltuk a világunkat, te meg én. Féltem, ha alulmaradok ebben a harcban, Valami talán elvész az életünkből. Fölemeltem Egyenként azt a két meztelen lányt, és ahogy rám Mosolyogtak, húsz-huszonkét évesen, odaraktam őket Valószínűtlen jövőnk küszöbe alá, Mint azok, akik új otthonuk védelmében Az új küszöb alá temettek egykor Egy bűntelen gyereket. |
mér hiszem, h +ölé/k zt a gyerket?
ford. Gergely Ág - http://www.inaplo.hu/nv/200012/04_TED_HUGHES.html
ford. Gergely Ág - http://www.inaplo.hu/nv/200012/04_TED_HUGHES.html
http://modernantiquity.wordpress.com/2008/01/31/ted-hughes-fidelity/ - a Sy. Pl. uti posztumusz-kötetibül
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése