Külli Linask - Tomes Jonathánné, a prágai Canticum Sacrum énekkar 1kori észt karvezetőnője, + rákba'

..

Nem több a végső bölcsesség:

fények nyugodt ringása, mely úgy nő s lohad,

hogy tükrén épen őrzi

halvány, távoli arcodat.

Orbán O.: A távolban egy halvány arc

e csa csónak, nem Kháron ladikja

Kosztolányi Mihály: Kedves

Te meghalsz kedves s nem tudod, ki voltál,
álarcodat magadra szorítod
s nem tudja senki, hogy voltál titok,
hogy voltál nékem ismeretlen oltár.
Úgy mégy el innen csöndbe, lopakodva,
élő titok egy még nagyobb titokba.
Mert jönni fog egy egész-kicsi ősz,
napos, ártatlan, fáradt, graciőz,
kis fákkal és kis bárányfellegekkel
és végtelen és bús, akár a tenger
és megkuszálja hullámos hajad,
szemed alá rak szarkalábakat.
S egy délután, ha ülsz az ablakodnál,
ijedve kérded: micsoda zenél?
És este búgni, bőgni fog a kályha
és künn az utcán fújni fog a szél.
Te sírva szólítod a Véghetetlent
s felelni fog a föld és a göröngy.
Megütsz egy billentyűt s a hangja elzeng
és összetörsz, mint gyönge-gyönge gyöngy.

a Kisoldal s a Hradzsin felől át a Károly-hídon az Óváros /kelet felé

Úgy jöttem hozzád mint szél a fához, ..

most ülök lábadnál, szám az arcodnak némasággal áldoz..

csak nézlek, boldog ég része, örökre..

élek, ágad és gyökered, hogy halkan..

s megnyílsz, kelyhe a fénynek, edénye..

mert nem több az öröklét,

mint te meg én, mint mi meg ti, a bizonyos halállal

dacoló pillanat..

..

El is mehetsz. A világ fölszínén
szavak lebegnek: veled, érted.

..

Halottak némasága ül fölöttem.

Forró kezével megérint a dél.

A világra rázárul fehéren

a túlvilági vasfedél.

..

Orb. Ot: Kibomló nyár, Gyűlölet s Dél

...
Mivel nincs túlvilág és semmi oly titok ma,
meddig az elme el ne jutna,
esküdjünk ésszel is szívünk-rég-gyanította
Mors bona, nihil aliud-ra!

Egy percre föl nem adva jogunkat az örömre,
végig így lesz víg a tusa,
s ha mégis győz a sors, legyünk – éljent dörögve –
sorsunk Dugovics Titusza;
..
Mert ha nincs rettegés, nincs gyávaság s e kettős
gyökér nélkül a bűn se hajt ki.
Önzést és önkinzást lelkünk egyként levetkőz
és nem kell csak akarni,

hogy szépség és igazság és jóság és szabadság
mosdasson, derítsen: segítsen
befejeznünk Ádám föld-szeliditő harcát;
mivel nincs túlvilág, sem isten.

Illyés Gyula in Kézfogások, '56

Cesar Santos festménye: