istentelen pánszláv folk metál - emléktánc, egyedül s 1 magyar népdal

biztos szívest elhúzzák a nótánk, ha arra kerül sor

http://www.youtube.com/watch?v=3_zRe1LzFZA
s
wkX2so17oZc , sk40Av5iP28 etc.

Fáj a szívem

erdélyi ború




C. D. Friedrich képi

árva vagyok

rákattal a népdalkotta nagyint6ó s élesíthető



 

válasz Spiró szarbóljöttire

magyar vagyok

- oly természetes és
alapvető dolog ez

mint ahogy el 
kell végeznem

a szükségem és 
oly kiszolgáltatott

vagyok s megalázó

ha ebben zavarnak

s +akadályoznak

mint a falás kenyér
pohár víz és testi
szerelem de egy
szinten túl nem

mindegy hogy mit

és miből veszünk
és adunk ha élni
akarunk tisztán és
nem lealjasodni
+mérgeződni 

a rozsnyói barokk diáktemplom a Tűztoronnyal

/jezsuita, majd a XIX. századtól premontrei, 165o-be' építtete büntetésként a város polgárinak protestáns hitre térése miatt

s a hárskúti felvég a templommal s a Rakattyással mögötte /'1o hosszú esős szeles májusának közepin Vir. készíté reggel az éji út után

 

folytatmány Évánál:

+
hiába várjuk az Úr kegyelmét
míg Ő szenved értünk mindenért
mert a forrást beszennyeztük és
mi magunk meg nem tisztíthatjuk
sőt a szennyet csak gyarapítjuk
ha a Szenvedőért magunk nem adjuk

különbe' Illyésné Kozmutza Flóra es ilyesmit íra mottókint a József Attila utó hóirul szóló könyvi elejire:

"Cet etre souffre, donc je l'aime"

J.-M. Guyau L'irréligion de l'avenirjét idézve

Berda J.: Csobánka

Mint a völgyből fölzengő

szelíd harangszó, úgy cseng

a neved: Csobánka.

Pilisvörösvár felé menet

pillantottam meg, szegény halandó,

a tündéri völgyet, melybe úgy

fekszel ép(p)en, mint mély bölcsőben

a mosolygó kisded, s egyre ámultam

a szemet vidító panorámán... Akár

az izzó réz, oly vörös volt, oly

pazarul csillogott a lebukó

nap fényében az Oszoly, a

Kiskevély s háttérben a nyakas Csikóvár! -

Egész napon át csak sziklás és erdős

hegyeid között barangoltam, élvezvén

az éles levegőt...

Szegénység

tájképek a vidékről

... ki érti meg a gyötrődést,

a hiábavaló vágyakozást, mely látni kívánja 

a nagyvilágot...

ébredünk: lám ímigyen ábrándít ki újra és újra

a rideg reggel, a szegények makacs börtönőre.

a Sötétség, '39 c. kötetiből

Jaj nekem
Hommage à József Attila - Veronica A. Shoffstall soraira

Fejes Ild

Már minden kézfogást önfeladásnak érzek.

És minden vonzalmat szerelemnek.
És minden társaságot támadásnak.
És harapás a csók, és hazugság az esküszó.
Földbe döngölnek a sértések.
Nincs méltóság a kétségbeesésben.
Szétfolyik a ma, miként a múlt.
És nincs már jövő.
Éget az ég, és éget a föld is a talpam alatt.
Lopják a kert gyümölcsét és item a kertet.
Cafrangokkal ékes lélek, nem lesz virág a sírodon,
mert sírod se lesz, letörlik neved a keresztről,
le a kőről, ki az emlékekből.
- Ennyit érsz, hiába minden erőlködés:
Csak voltál ember... álember.