
.. Ha rózsáid között jársz andalogva
s megejt egy bús merengő hangulat,
s ők rád borulnak könnyezőn, sötéten:
megérted-é a némaságukat?
vhun a Dunakanyarba'?
Szedelőzködjünk, vérünk elfolyt,
ami igaz volt: hasztalan volt,
ami élet volt s fájdalom volt,
az ég süket fülein átfolyt.
Selyemharisnyák többet értek,
ha megpörkölte őket az ének,
a kamillával leöntött dombok,
ha mögöttük egy konty leomlott.
Évek, éveim, jobb lett volna
térdig járni a virágporban,
szeszpalotákban ferdén állni,
Magyarországot ködben látni,
ködben, hó mögül, hideg este,
lámpa-szemű macskákat lesve,
zenebonázni vagy csak bőgni,
hóban vérfoltot örökölni.
Jobb lett volna magamat lánggal
etetnem s ne politikával --
Hozsánna, rózsák, ti nagyfejű
virág-kutyák s hozsánna, tetűk!
támadjatok rám s marjatok vadul,
hadd nyögjek én is halhatatlanul,
sírja, nyüszítsek, mint aki kihal,
számon a vihar zsoltáraival.

Lemondás
Ily józanul s álomtalan.
Elemző, gyilkos öntudattal
gyötröm halálra önmagam.

belőle 2 strófa /a kihagyott versszakok számát is jelezve:

1 megjegyzés:
egy más hasonló rózsakert - kattints rá!)
Megjegyzés küldése