
"Virágoznak; hát ennyi az előny a tavalyihoz mérve, s hallgatom csak, eső hangon holt bakák hogy zokognak a feledés felé menetelőn."

a frontra menet - felelőtlen ostobaság vo't odavezényelni a magyar katonákat

s +'is jobban jártak tán, kik ott estek el, fagytak +, mint kikre a későbbi kegyetlenkedések elszenvedése, a megalázások - a kommunista gulag várt
Nagy László Hószakadás a szívre
ti lehetetlenbe kapaszkodók
ti is akár a katonák
a szentséges fehér selyem
letűzve az idegen hóbaköpedelem rajta sötét
a sötét zászlósuraké
keze is lefagyott miképpen
lefagyott a címertartó
szomorú angyaloké
fagyosan a fagyos zászlón
végső álmában átváltozik
fülsapkás hölggyé partizán szűzzé
s megigézi a bús katonákat
átváltozik magas heggyé
palástja égbe kékült erdő
feje oromkő szája barlang
- fölkapaszkodunk négykézláb is
ne félj ne sírj ne mondj le róla
Mária szájában bölcső ring majd
ott a magasban lesz a hazánk
hóesés-függöny mögött a tűzhely
a dögcédulát dobd ki nyakadból
de tartsd meg a fegyvert - átváltoznak
bujdosókká a katonák
meg a többi
a kétszázötvenezer
már nem ábrándozik többé
hazáról tűzről tüzes levesről
még lelkük se bujdoshat elakadt
belefúlt az is a hóba
Zöld alapon piros parolitpázsiton vért
visel a hazai Halál
csákóján tolla ha csak rezdül
borzong a fenyves - mi lesz ott
cipót ahol a kövek közé
titkolni kell - s mi lesz ott
ahol titok sincs ahol a Hegynél
nagyobb a butaság maszlagolás
ott méregzöld tömlöc a Hegy
a hajdani szabadlegények
édes palástolója
ti lehetetlenbe kapaszkodók
ti is akár a katonák
mert kevés hullt röpcédula
kevés az öngyilkos miniszterek
szívéből vér de sok fekete
hó a dögszagoló diplomatákból
még istenükből is fekete hó
és hó szakad a nyári gramofon
aranykürtjéből a ribancok
torkából a csalárd égből
most és mindörökre az új
temetőre akár a Donnál
..Mit tudtál volna
mondani nekik ott, a hullámzú
front-recsegésben,
akna-bűzben?
Hogy hősök vagytok, angyaloknak besorolt fiúk
és pünkösdirózsa-nagy sebetektől
gyógyul a haza?
Hogy az otthoni kutak vizéből
majd a ti mélyben vándorló arcotok
néz föl a vizet húzó nőkre
és sajogni fog a nyár utánatok?
Sajogni? égni?
s nagy vella szalmák
felhősítik értetek el az eget?
Vagy hogy a hosszú nyárfasorban
szakadék nyílik ott, ahol nevettetek?
..
(s nem evangélikus, ah. más nyelveken írják a wikin; kissé beázott kép
a városkában magyar gimnázium
közel a helységhez a Várhegy felé a Sajáninak nevezett ásvány-, ill. borvízforrás s mű-tó
nagyít6ó rákattal, forrás: http://www.Magyarország-szép.hu/.. Az ismerősök arca eltűnt
a csillagokban, a sárban, a ledőlt latrinában.
a létezés kövesedő lombjába kapva
áll meg a szenvedés földbe-eredt gyökerű lábon.
piros foltok ülnek a bőrömön annyira gyűlölnek
mélyebbre ásom,
úgy görnyedek mind alább, úgy nő
megalkuvásom,
mert nem tudok hinni magamban,
másban remélni,
fojtogat a valóság s nincs mód
ellene élni.
..
Más semmi nem jön, se segítség,
se vízözön.
Én köszönök és más
visszaköszön.
benned minden megváltozott
bennem semmi nem változott
belőlem minden a tiédbelőled semmi sem enyém
jeges közöny hasít belém
rámzudul mázsás feledés
ha velem vagy sem vagy velem
veled leszek ha nem leszek
hangom már hozzád el nem ér
tenyered már hozzám nem ér
tőlem mindegyre távolodsz
tőled immár eltávozok
feléd fordítom arcomat
kezedet nem nyujtod felém
felőlem akármit tehetsz
felőled meg is halhatok
/Tóth Éva: A portugál apáca mondja, '82
a nyálas mindnt flzabál


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése