apum, nagymamáim harangszókor 1-1 Üdvözlégyet, Miatyánkot elmondva +' így pihentek + kis időre munka közben, de a Milletéhö' hasonló párjelenetetre a szülém résziről sajna nem emléxem
Nem hiszem,
hogy vón remény,
mert a reménytelenség
ténykérdés,
de nagyon szép sorok:
"...
Gyámolítsd az elhagyottat,
akit becsapott már a fény,
add, hogy láthasson, Jézusom,
mert ugye, mindig van remény?"
annyira tiszteljük
isteneinket
amennyire képesek
vagyunk együttélni
halottainkkal
(olyannyira vannak jelen
életünkben az istenek
amennyire mélyen és elevenen
lakoznak bennünk halottaink)
Fellinger Károly: Fohász s Andrej Tarkovszkij: Iván gyermekkora, in Csomagmegőrző, Mosonvármegye 2o11
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése