
hiszek a szépségben, örömben
a csillagokban, fákban, virágokban
füves rónákban, hullámzó gabonában
emésztő tűzben, csobogó forrásban
zúgó tengerben, szélben
hiszek a csendben - tettben
vigasztaló szóban
önzetlen simogatásban
hiszek a lélek erejében
a megbocsátásban
tiszta szenvedélyben Érted
hiszek Benned, akárki vagy
hiszek a szeretetben?
In memoriam Kiss Aladár
hiányában is
szeretem
anyanyelvem
koldusként se leszek
az őt elfojtó
mindent elborító
szláv /idegen) csámcsogás (+
áldozata
sok elszakított agymosott
sorstársamhoz hasonlón
szeretni
s a létünk megfertőző
gonoszt gyűlölni
csak magyarul lehet
ily keményen
mint ahogy a hó is
csak magyarul hull
s a letarolt szik is csak
az én nyelvemen ég
dúltan
megalázva
árulóktól ehagyottan is
erős vár
a mi nyelvünk
hiszek jövőnkben
s nevelem gyerekeink
kamaszon számonkértem édesanyám
mért szült e szar világra
ma már csak mosolygok csöndesen /szelíden
egészében mégiscsak megérte
szép pillanatok is voltak
sok jó ember emlékét őrzöm
s a bántások
csodálom a betonrengeteg sivár mocskába
kivirágzó aprócska gyomot
a kiszáradt fák közt
kavargó propagandaanyagot
az általunk teremtett sivatag szélén
füstfelhők mögé bukó napot

átviszem az úton a döglött
kutyához siető férget
el ne gyúrják őt is
a kíméletlen bűzkocsisok
legyen ki eltakarítja
e bomló életet
az apám ültette fák, krumpli
még teremnek
bár gyümölcsük idegen
henyék fosztogatják
neki csak a fájó gond marad
a föltúrt földért, letört ágakért
azért a szikrázó pár pofonért is
amit néhányszor kiérdemeltem
mennyi bűnhődés kellett
hogy megértsem
ma már elavult
fogalom a büntetés
otthonunk csak bérlük
bármikor kirakhatnak
ha jönnek új ordas
eszmék s emberek
oly kocsira se tellik (szándékost 2 "l", így jobb´ teccik
mellyel messzebb jutnánk
mint gyalog
de köröttem gyerekek
hancúroznak, tanulnak
szeret egy nő is
emberi jóságon kívül
mi luxust kívánhatnék +
a konform élvhajhász
fiatalok közt
akad nem egy
ki kérdez, keres s felelősen tenni kész
éveim, túl a kiszabott út felén
alig érzem
a halált elfogadtam régen
a tönkretett természetért
és a szenvedő emberért
bánt csak felelős gond
bár kevesem szívből adoms ki kapja, nem kérdem
világi uraknak többel
mégse szolgálok
az ítéletet az Úrra hagyom
s várom mint egyszerű
nagyanyám, nagyapám
a végső egyesülést
és nyugalmat
Valaki ölén
Alkony
szeretőket, pénzt, hatalmat, kényelmet
szörfözni a kéj hullámhegyén
ha disznó élvhajhász esztéta volnék
testi-lelki pokolra bárgyún
érdemeket gyűjtő
Kaláka - Radnóti: Éj
..
Lépkedhetek ma földrészek közt,becsvágyó hazákban, városokban,
vagy tömegsírok szélén, hol ti is jártok,
nem lát már engem
sehol senki.
..
..
De úgy kell nekem: lehettem volna
könnyed hímpellér is,
pimasz csengőkészítő vagy remény-postás
s utazhattam volna bársonyvonaton
világító combú nőkkel
Mozart szülővárosán át a csillagokig,
mellettem az ülésen virágláda
és nagy, színes könyvek a tenger állataival.
De megzsarolt parasztok ivadéka
nem tudtam soha lefelejteni,
hogy én nem a szabadon csapongó hótól születtem,
hanem egy lázas asszonytól
s örökségem a föld, a kő, a tűz
s a megrokkanás eltorzult vágya
..
Szél fú, homok röpül c. versiből 1-1 strófa /szak'

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése