Lassú szárnyon
Uram, a két szárnyam nehéz,
hozzád emelkedni ma nem mer.
Ne bilincselj meg és ne bánts
nagy súlyoddal, a félelemmel.
Te nagy völgyedben ne legyek
énekre béna, hitre gyáva.
Úgy kapaszkodjam, Kéz, beléd,
mint kicsi koromban anyámba.
Hívott erőseid dalos
lakomáján mindig ne késsem.
Kapudtól ne térítsen el
utat veszítő szédülésem.
Viharszeles mélyed felett
meredekedet bízva járjam,
sziklafalon hajnalmadár,
örömpiros legyen a szárnyam.
És hogyha mégis hullanék
sugaradban vagy sűrű hóban,
sohasem látott arcodat
láthassam egyszer, zuhanóban.
keleti-kárpáti /tátrai, galíciai?) monda
Az én díszem a teljes dísztelenség.
- költészetinek alaptörvényi a szelídség etikája
/Győry Já. összes versi, Sziri '94, 527
Valamennyien félszárnyú angyalok vagyunk,
s csak úgy röpülhetünk, ha átkaroljuk egymást.
/We are each of us angels with only one wing,
& we can only fly by embracing each other.
Luciano de Crescenzo
néha fordítva - fejjel fölfele is föl szokták akasztni,
- szabad a gazda eldöntni, h. mé'k mód eredetibb
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése